Agyilag zokninak érzem magamat. Ezért ma kiposztolom azt az anyagot, amit egy közös blognak írtam.
Nem titok, hogy szeretem a nyelvelést.
- Mi tagadás, nekem a figyelem-téma kapcsán csaknem azonnal a „Fatyalim! Felszólít!” szópáros ugrott be elsőnek. (Idősebbek emlékezhetnek még a „Csellentyű” című paródiára, amely a messziről jött áruk bandzsa használati utasításait figurázta ki humoros formában. Csatolom a poszt végére.)
- A játékos figyelem-asszociáció mellett megjelenik az ellenkező véglet is. A magyarországi „megfigyelők” (besúgók) létszáma a Kádár-érában a tényfeltáró szakirodalom szerint [megfigyelők és jelentést adók] száma több százezerre tehető. (Az engem megfigyelő jelentésében szemüveges lévén „kobra” névvel szerepeltem – olvastam a kikért rólam szóló BM-anyagból).
- A szó két szélsőséges jelentése közé teszem azt a megfigyelést, amelyet az olasz film (Nagyítás) fotósa mutatott be, aki akaratlanul is észrevett valami furcsát (gyilkosság volt).
- Még megemlékezek egy előadásról (Mindentudás egyeteme), amelyben a sas élességű látásról az előadó megjegyezte, hogy messziről is képes a legapróbb részletek megkülönböztetésére az ilyen ember: Meglátja messziről a „gyerekcse kapafogát” is.
- Az egy dologra való fókuszálás képessége volna a figyelem.
- A figyelem kétarcú valami. Lehet abszolút jó szándékú. Pl. megfigyelem, hogy az illetőnek mi a szeretetnyelve, megfigyelem, hogy mire vágyik…stb.
- De megfigyelhetem azért is, hogy karikírozzam, hogy rálépjek a „tyúkszemére”, eltalálva érzékeny pontját.
- Egyesek szerint a nők inkább képesek a megosztott figyelemre, mint a férfiak. Ez azt jelentené, hogy pl. jobb sofőrök, mert ha valahol, ebben a szakmában állandóan osztott figyelemre van szükség. Én inkább úgy vélem, hogy a nők el akarnak érni valahova biztonságban, a férfiak pedig meg akarnak előzni mindenki mást.
- De ha már autóvezetés. Bármilyen fáradt voltam, eddig vezetés közben mindig éber maradtam. Abban látom okát, hogy számos inger éri a sofőrt, amely ébren tartja.
- A figyelem koncentráció egy valamire. Tapasztalatom szerint az alvást követő éberség a leginkább teszi lehetővé a kitartó figyelmet.
- Egy 56 miatt megfigyelt személy maga is megfigyelte, hogy figyelik. S egy alkalommal az elbambuló ballonkabátos megfigyelő vállát megérintette, mondván: „Figyu! Elmegyek.” Többé nem állt ott a megfigyelő.
- A megfigyelés élmény. A tanulás egyik leghatékonyabb formája. Látom, hallom, tapintom, megszagolom, esetleg megízlelem a dolgot. Azonnal bevésődik a közvetlen megtapasztalás.
- Az emberek alapvetően kétfélék. Egyfelől vannak, akik tartósan egyfélére való koncentrálásra képesek, másfelől a csapongók, akik minden ingerre reagálnak, ezért aztán szétszórtak, figyelemhiányosak. Korunk egyik alapvető tünete ez vö. mindenféle kötyük, szörfözés, tévé stb…
- „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – mondta Rodolfó, és mi hiába figyeltük a kezét, csalt. Hányszor eszembe jutott, hogy egy bűvész mit művelhet egy pénztárossal adott esetben, akár csak tréfából. Persze olyan ez, mint a bokszoló etikája, aki szintén nem élhet vissza technikájával.
Mivel lankad az én figyelmem is, itt elszegem a témáról szóló posztot.
De mert megígértem, csatolom a csellentyűcskét. Fatyalim!
„Csellentyű
Játék neve: elektromos csellentyücske.
Biztos nágy az öröm! Nagy a gyermek este a játék neki, ünneplő alkalma kezébe venni, által kissé tanulás célzatából kaptál.Tahátakkorlá sok!
1. A doboz tetővel bír. Ez leszedés után szabad benyújtás a késnek, négyszög alak elektromos csellentyücske.
2. Alapos és kézbentartva alányúlva ovatos doboz fenekéről első játék bekezdését.
3. Fatyalim! Felszólít!
A játék elektromos felnött nélkül fejjesen uldaba.
4. Minezután meg lehet kezdeni játszását a játéknak vele.
5. Fogjátok a drót alfelét a kéz magsujjú közé, és jobb kezetek föl le mozgat, jel onnét villanybekapcsolt, hirtelen smirgli erősen, különben nem jön villany se át, se hosszú se tyü!
6. Egyfejü magán játék, ha vagytok egyed és nincs játszó, önmagatokból is összerakni és az nyer, aki előbb.
Minden fejü vételembernek uzen kedves játszás?
Gyártmánytó cég.
[Somogyhegyi Béla, Pajtás, 1979. szeptember 20]"
Utolsó kommentek