Mickey webnaplója

Van A hét mesterlövész c. filmben egy epizód. A mesterlövészek egyike a „vihar előtti csend”-et így érzékelteti. Tudod, hogy a felhőkarcolóból zuhantában mit ismételgetett Joe? Eddig még jó, eddig még jó... Így kezdem érezni magamat az idő előrehaladtával. Eddig még jó. Erőt ad a Futó K. bácsi felfogása. Lényegében azt erősítgette, amit Jézus is mondott: Elég a mának a maga baja. Ez így van. Nincs miért nyafogni. A mai megszorítás bírható. És kész. A holnapi is bírható lesz. És az is kész. Még nem kerültem kórházba, de már azt találgatjuk, hogy mikor fognak kiengedni. Lefogadom, hogy még ők se tudják.
Ma Gábor-nap van. Isten éltessen minden Gábort, Gabit, Gabsát, Gabust, Gabost, Gazsót, Gábrielt, Gábrist, Gábricit!
***
Tudom, hogy tudod, mégis ide írom, mert hátha nem…
Hajnalban előbbre kell lökni az óramutatókat egy órával, mert kitört a szokásos dili, a nyári óraátállítás. Az órát ugyan át tudjuk állítani, idegrendszerünket nem annyira. Nem nagyobb a baj, mintha egy időzónát átlépnénk repüléskor.
***
20 sec Tömörkény: Nagyszerű dolog ez a villamos, Thurzó Vendelnek például az a véleménye felőle, hogy az a mérnök is bolond volt, aki hamarabb ki nem találta.
A szőlő ellensége, a filoxéra nem bír megélni a homokban, avagy külső nyelven: „A homok kiszúri a fillokszéra szömit”.

Tegnap a buszmegállóban találtam egy golyóstollat. régóta nem hevert az orrom előtt ilyesmi jószág, de tegnap igen. Felvettem, s megpróbáltam a tenyeremben. Írt. Felirata szerint HILTON. Ha valakinek hiányzik, jelentkezzen érte. Nem nagy kincs, de széttaposták volna a flaszteren. Hát megsajnáltam. Életem legszebben Író golyóstollát Münchenben találtam, 1991-ben. Egy Watermann-toll volt. Kissé lapos, de csökött formájában is kitűnően írt. Szuper vékonyan és mégis olajozottan siklott a golyója a papíron. Tintája se nem piszkolt, se nem hagyott ki. Az volt a legtökéletesebb golyóstoll, amivel összehozott a sorsom.
***
Már-már azt hittem, hogy a hátralévő Tömörkény-novellákból kiveszett a szokott spiritusz, aztán mégis mégse.
- Ezt írja: Akárhogy keressük is, senki sem szereti elhagyni, öregnek tartani magát, ha
egyébként az egészség szolgál, s a nyolcvan esztendős ember is azt mondja: „Mán látom, hogy majd idővel meg kell öregedni.” Én ezt nála előbb tapasztalom, ha nem is siettetem.
- Másutt a tanyasi nevében fogalmazza meg a szokásos urbánus–plebejus ellentétet: Kétféle életet élünk. Ezért is nem tudjuk soha mögérteni egymást: Városi mög tanyai. …
- Az óraátállítás sem mostani keletű. Már 1916-ban vert felőle a szó. Németországban bevezették, nálunk hol igen, hol nem: Lám fölösleges a beszéd. Az óramutatót előbbre lehet igazítani, de a nap ezentúl is csak akkor kel föl, amikor kedve tartja. A naptisztelő külső ember ezentúl is vele együtt kel, mondván, hogy itt az idő a felöltözködésre. Nyáridőben a felöltözködése abból áll, hogy a fejibe teszi a hétköznapi kalapot.
- A Jó francia dohány c. novella jó ízű mondataiból néhány: Ha Magyarországon ilyen dohány volna, mint ez, akkor én mindig csak pipálnék. Kóstolják meg kendtök, taták, ezt a dohányt, ilyent még nem szíttak, mióta az orruk kilikadt. Mert ez valóságos jó finum-fánum igazi francia dohány. … Majd Háry-módra folytatja: Franciaországba facipőbe jár a paraszt. Jaj, de nyomorúságos népek. Inkább a pokolban lönnék pokolbeli ördög, mint a franciáknál paraszt. Olyan vékonyak, hogy ha a fapapucs nem tartaná, a szél elvinné űket, mint a szabót, mikor szeles időben elfelejtötte a vasalót beletönni a zsebibe.

- Varga László egyik beszédjének a slusszpoénja a Szent András Iskola szlogenje:
Megcsináltuk, mert nem tudtuk, hogy lehetetlen. Ez jobb, mint az IBM-nek tulajdonított (a lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodákra öt perc türelmet kérünk). Ez a szlogen a karizma egyik lehetséges megfogalmazása. Én ezt szoktam volt mondani egykor. Jobban írok, mint ahogyan tudok. 
- Ma, csütörtök reggel a misén valamiért nagyon erőteljesen véltem hallani: …önként átadta magát a szenvedésnek… Miért, miért? Mert a jövő héten ilyenkor már műtét… önként, ha Isten is úgy akarja.
- Ez már VD festőművész.
A Deske.blogból veszem a mai beírásrészletet:
„Én nem szép színeket mondok
nem a A SZÉPről beszélek
hanem valamiről, 
inkább Valakiről, 
aki egyébként szép.

Szóval ez a fotó p/fontosabb infó
RÓLAM. Is.
Körkérdésemre kb. negyven vélemény futott be.
Egyetlen ember szerette ezt.”
Ez akkor is valami egy húron pendülést mutat vele, ha új albumának végül is más borítót választana.

Ma nem vesznek vért tőlem, nem vizsgálnak, nem műtenek engem.
Ma nem kell a gyerekekért menni az óvodába.
Ma egyáltalán nem kell semmit se…
Ma felkerestem a bankomat, s kp.-t vettem ki a Bankomat-
ból.    
Ma semmi újság nincs.
Ma épp olyan hideg van, mint tegnap volt. „Benedek, Benedek, nem szégyelled megedet?”
Ma volna a tavasz első napja. Hát ezt nem érezzük.
Ma van a tavaszi nap-éj egyenlőség. Ezt viszont tapasztalhatjuk. 
Ma végigböngésztem a szokásos internetes anyagokat, blogokat, emaileket. Nagy meglepetésekkel nem találkoztam.
Aki morfondírozni szeret, az morfondírozott.
Aki rendszeresen hadat üzen a kilóinak, az eredményesen fogyózott.
Aki kertbarát, várja a tavasz minden rezdülését.
Aki szeret rémüldözni, ma is megosztott egy HOAX-ot egy három éve feltett figyelmeztetésről.
Aki verseket oszt meg, ma is megosztott egy verset.
Aki naponta egy (nagyon ritkán két) posztot ír, az ma is megírta posztját.
Olvashatjátok.   

Ha van PC megfogalmazás, vannak egyéb PC-gyakorlatok is. Ilyennek gondolom, hogy a tévécsatornákon a szignálok alatt, a műsorok bevezetése s főleg vége alkalmával kötelez ő a dobolás. Sokszor a hírek felolvasása közben is. Kötelező továbbá a zajongás, pl. unos-untalan taps, hangos örjöngés, röhögőkórus alkalmazása. Úgy gondolom, hogy az állásával szórakozna az a „zene”-szerző, aki mellőzné a nyugtalanító érzékbizsergetéseket.
Ugyanilyen nyugtalanító gyakorlat, hogy a gyógyszerek reklámozása során a kockázatokról szóló mantrázással nem hagy fel a televízió. Nem mer felhagyni. Úgy véli, hogy a varázsszöveg beolvasása felmenti adott esetben a bíróságon a vádak alól a gyógyszergyárakat. Hogy közben eme érzékeink, emberi méltóságunk elleni merényletsorozat hogyan rongál bennünket, azzal senki sem foglalkozik.       
Be kell-e állni a sorba?
Szerintem nem.
Sőt hangosan tiltakoznunk kell a bennünket sorvasztó jelenségek ellen, merthogy néma gyereknek anyja se érti a szavát. A poénlövő sandák szerint néma gyereknek híg a leve.
***
M&E joggal foglalkozik a lakáscserével. Kezdik kinőni a meglévőt. Kérem, hogy kizárólag saját szempontjaikkal törődjenek. Előre borítékolom, hogy akárhová fognak költözni, nekem megfelelő lesz. Megfelelő volt, hogy É. Fro.-ba költözött, Zs. Mmóvárra költözött, K. Ráckevére költözött és M-ék a kerületben maradtak. Hiányozni fognak, ha messze mennek, de hiányzásuk igazolt hiányzás lesz, mint ahogyan É, Zs, K távozása is igazolt távozás volt, hiányuk igazolt hiány volt és maradt.  
***
Bizonyára félreértettem a meteorológiát, amikor azt jósolta, hogy kitör a tavasz. Nem tört ki, legalábbis Bp.-en nem. Kemény hideg van, fagypont környéki. Igaz, hogy a tegnap fotózott hóemberek ma már fogyatékkal élnek, ha meg nem haltak délutánig.
Viszont olyan hideg szél fúj, édesanyám, [hogy] adja ki a kendőt!

Elindult a gőzhenger megegészségesedésem irányában. Legyőztem a mínuszokat, a szemergő havazást, a korai indulás okozta nehézséget, legyőztem a nyitástól való eredendő ódzkodásomat. Felkerestem a Kútvölgyit, ahol ma vért vettek, röntgent és EKG-t csináltak, téptem a sorszámokat, figyeltem a jelzéseket. Dossziémban van a házi orvos beutalója, eszemben tartom, hogy holnap az aneszteziológussal kell értekeznem, a sebészeten leadni az EKG-t, aztán ezzel az e hétre rendelt eü.-programomnak vége is. Folyt. köv. a jövő héten.
Tegnap sok szó esett a lakásvásárlások buktatóiról, a csaknem érthetetlen áremelésekről. Lehet, hogy ma megtalálták M.-ék a nekik megfelelő méretű és árú lakást jó helyen, méltányos árért, kicsi kertrésszel, nagy erkéllyel. Kellene a nagyobb tér az öt embernek.
Kívánom, hogy sikerüljön.
T. szervezi a közös nyaralást. Hely évek óta van, de az időpontegyeztetés egyre komplikáltabb. Ami tegnap még megfelelt, az mára már nem alkalmas.
Még szerencse, hogy mindenki okostelefonnal járkál, így akár konferenciabeszélgetést is tarthatnak közös nevezőre törekedve.
Csak egészség legyen, és nap, hogy telítődjenek az unokák D vitaminnal.
Az a fontos, hogy a gyerek a napon legyen! – tartják egyesek.
Én meg hozzáteszem: Napon legyen, napon legyen, de árnyékban egyen!       

A meteorológiai intézet megmondta. Előre jelezte, hogy újabb sarkvidéki havazás érkezik a Kárpát-medence fölé. És újabb szibériai felhőtakaró lepte el az országot (is), és esett este, és esett éjjel és esett reggel. Mára elég rendes mennyiségű hó nehezíti a közlekedést. Viszont előmozdítja a fotózást, kitisztítja a levegőt, nem hagy éjszaka tisztességesen aludni, lehalkítja a városi zajokat, átrajzolja a tájat, takarja a vetéseket, „melegen” is tartja őket, gondoskodik a talaj megnedvesítéséről, olyakor kissé túlzó formában is. Nem jó arra gondolni, hogy mekkora vízszintemelkedést okozhat, ha ez a tömeg fagyos csapadék hamar elolvad. A lezúduló hó itt tapad, hóember építésére kiválóan alkalmas, no meg hógolyózásra. Alkalmas még a házak előtti járdákról való eltakarításra.
Autóm a fenyőfa alatt áll, részben annak oltalma alatt, egyelőre látszik a rendszám-táblája, nem kell aggódnom, hogy esetleg más kocsiját ásom ki a hóból a saját helyett.
Készítettem jó néhány fotót a tájváltozásról. Mégis a (teg)nap fotója Katáé, aki a kutyájukról festői életképet alkotott. Hallgatólagos beleegyezésével megosztom a FB-on.
***
Van még egy témám, amit nem fejtek ki. Talán egyszer majd, vagy se, mindenesetre megemlítem, hogy a létező demokráciák többsége olyan, mint a kaparós sorsjegy. Vakarod, vakarod, aztán olyasmit látsz, ami felejthető, amit legszívesebben nem látnál. Az ellehetetlenítések, a PC-beszéddel takart igazság (is) nagy károkat okoz, amit elég keserves ellensúlyozni, egyáltalán lehetséges?
***
Tegnap életének 88. évében meghalt P. Nagy Ferenc SJ. Kb. másfél évtizedet húztunk le együtt a jezsuita lap (Távlatok) szerkesztőségében.  Nyugodjék békében!
***             
Záró-Tömörkény (In: Öreg regruták)
A céklézés annyi, mint haszontalan időtöltés.
Aprópénz hogyha van, hát mért nincs? Ezzel szemben a megállapítás, hogy lönni van, de nem löhet kapni.
Régi katonamondás: Úr vagyok, nem parancsolok senkinek, oda megyek, ahova küldenek.
a góbé szerint a teknősbéka az vagy valami, vagy megy valahová… Tömörkény juhásza szerint „a villamosnak valami bizonyos tulajdonságának köll lönni”.  Másutt az öreg katona bizonygatja, hogy fémszóró (fényszóró) volt a háborúban. Az olyan valami, hogy ha fölizélik, akkor izél. Aki tud hozzá, az mindent tud. Értsd jól! De lehet-e jól érteni?

Már gimnazista koromban tetszett mély gondolkozásra valló szüleménye, A régi panasz c. verse.  Mit sem vesztett aktualitásából. A kiegyezés után írta vagy tíz évvel. De gondolatisága ma éppen úgy él, mint megírásakor. Az első néhány szakasz gyorsan elintézhető azzal, amit költőtársa is pedzett korábban: „Régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér?” És mégis. Őszinte érzések vibrálnak itt. Miként belőlünk is, ha visszamerengünk a rendszerváltás idejére. Mert mi is „hogy reméltünk! s mint csalódánk! / És magunkban mekkorát!...” Miért?  - kérdezhetnéd.
Elég visszalapozni a korabeli szimpóziumok egyikre. A nekünk előadó nyugatiak arról szónokoltak, hogy beemelnek bennünket a De Gasperi, Schuman és Adenauer által vízionált keresztény Közös Európába. Ebből nem lett semmi.  Helyette egy globalista, arc nélküli birodalommal akarják felváltani azt, ami bennünket európaivá tett. Adenauertől idézek: „Európa csak úgy lehetséges, hogyha az európai népek közösségét ismét helyre állítjuk, és ha minden nép saját tehetségével járul hozzá az európai gazdaság és kultúra felemeléséhez, … az európai kultúra közös alapokon nyugszik…. Ide tartozik Olaszország, a Benelux államok, Ausztria és Anglia. Európa integrációját el kell érnünk, hogyha meg akarjuk menteni a nyugati kultúrát, a keresztény Európát. Európa integrációja a keresztény Nyugat egyetlen megmentési lehetősége.”
Tessék összehasonlítani a mai állapotokkal. Nem ezt akartuk, nem ide igyekeztünk, nem ezzel kecsegtettek bennünket a Nyugatról küldöttek. „Hisz csak egy pontot kerestünk: / Megtalálva, onnan estünk; / Így bukásunk lelki vád. /
Megint Arany szavai jönnek: / Volt elég, /Kit nagy honszerelme vonzott / Megragadni minden koncot, / Nehogy más elkapja még. / Semmi új nincs benne. Különösen választások előtt indul a sárdobálás, a pocskondiázás, és a suttogó propaganda a háttérben gyanús ügyleteket sejttet. A korrupció egyidős az emberiséggel. Túl kellene lépni rajta, de nem lehet. A hatalmasokat megingatja a gazdagodás kísértete. Bródy J. szövege muzsikál bennem: „Ha te ott állnál, ahol én álltam, nem volnál már ártatlan…” Volt egyszer egy Ludas Matyi c. lap. Egyik állandó rovatának a címe: Le a bürokráciával. Nem ment. Írhatták volna azt is, hogy Le a korrupcióval. Úgy látszik ellene is marad az örökös harc.
„Mennyi szájhős! mennyi lárma!” – írja Arany a továbbiakban, de írhatná ma is.
A szájhősöknek idézem őt tovább: / Nem elég csak emlegetni: / Tudni is kell jól szeretni, / Tudni bölcsen, a hazát. /
Különben csakugyan „itt rohadunk el”.
Immár Európával együtt.
Lássuk akkor magát a verset:
Arany János
A RÉGI PANASZ

„Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?...”

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhit társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?

Tegnap cseréltem a könyvmegállóban. A nekem nem kellő 15 éves kapitány helyett a Panoráma-sorozatból a Kanadáról szólót, és a Minerva gondozásában sokszor kiadott Felső-Tiszavidéki keresztszemes hímzés mintafüzetét hoztam el. Az előzőt céllal, mert K&R gyűjtik. Az utóbbiról egyelőre nem tudom, hogy kinek a számára lesz értékes. Amit tudok, anyánk meglehetősen sokféle terítőt, párnát készített az ott található formakincsből szemezgetve.
A Kanada c. kötetbe belenéztem, és néhány érdekességre lettem figyelmes. Emlékezetem szerint azt írja, hogy 76 db nagyobb kiterjedésű tó található Kanadában, mint a Balaton. A föld második legnagyobb kiterjedésű államának a lakossága csupán néhány tízmillió. Földjének megművelt része nem éri el a terület 10%-át. Hatalmas lehetőségek országa ez, alighanem teljes mértékben egy ember életében kifürkészhetetlen, mert olyan sok.  
Tanuljunk inuitul!
Köszönés: Akszunáj! = Légy erős!
Maga az inuit szó az eszkimó nép neve
inuk = ember, eszkimó
iglu = jégkunyhó
kajak = fókabőr csónak
Vagy inkább ne is tanuljunk inuitul, tanuljunk régi magyarul. Tömörkény pl ilyet ír: karszügye = v.-kinek a hónalja.
Újra megereszt egy népi bölcsességet írván, hogy Megkapáltuk szőlőinket három ízben is… s azután: »Isszuk a levét«… Hiszen még a nóta is mondja, hogy nem az a nap süt az égen, nem az a nap, nem az a hold…
 Másutt: a barack magját föltörette mandulának. A keseréje úgyis jó, ha mádrája van valakinek. De mi az a mádra? A Dunántúli Napló jóvoltából arra is fény derült. Ezt írja: Ha valaki nagyon köhögött, arra azt mondták, „főgyütt a módrója, mádrája van". Van aztán, amit Tömörkény megmagyaráz: a duttyán sátor, amiben paprikás húst főznek, leveles cigánypecsenyét sütnek, és olyan „egynapra való” italt mérnek. De hogy miért telektálódnak ott a surbankók, azt már nem részletezi.
***
Itt abbahagyom. Erős fronthatások miatt-e, az eltelt éveim miatt-e, nem tudom, keveset aludtam az éjjel. Lehet, hogy ma is igaz: nem az a nap, nem az a hód… (nem az vagyok én se, ki vót).

Kamaszkoromban sokszor eljátszottuk találkozásunk alkalmával:
- Fogjunk kezet!
- Nem jó. A bányászok bal kézzel fognak kezet. (váltás bal kézre)
- OK. De mi nem vagyunk bányászok. (váltás vissza jobb kézre)
Ezzel a problémák rendeződtek, s mi jobb kézzel fogtunk kezet.
Óhatatlanul ez jut eszembe, mert március 15-én évente előjön a kokárdakészítés helyes módja.  
Ami biztos, hogy a magyar zászlószínek: Vörös, fehér, zöld. A vexillológusok szerint
ha kör alakú a kokárda, akkor helyesen kívül zöldnek kell lennie. Ámde
ha két farkincában végződik a kokárda, akkor kívül a vörös színnek kell körbe futni.
Egyes történészvéleményekkel szemben Petőfinek szabályos kokárdája volt, kívül vörös két farkincával alul.
Ha kívül zöld futna, az iráni színrendű helytelen kokárda volna.
Akad olyan észrevétel is, hogy miszerint „őt nem érdeklik a szabályok, a vörös külsejű kokárda szebb, és tőle lehet ugyanolyan, mint pl. a velünk ellentétes színrendű olaszoké”.
Másvalaki pedig tagadja, hogy a piros az magyar zászlószín volna, szerinte a piros az nem szín, csak a vörös. Márpedig az értelmező szótár az élénk világos vörös színt pirosnak nevezi, és természetesen szerepelteti is zászlószínként: piros-fehér-zöld.
Végezetül mindenkinek azt kívánom, hogy a kokárda szabályosságát illető problémánál hangsúlyosabb baja ne legyen soha ebben az életben.
Amúgy pedig:
Éljen a magyar szabadság,
éljen a haza!