Mickey webnaplója

Elkezdtem Szolzsenyicinnek A GULAG-szigetcsoport c. munkáját olvasni.  Az első kötet kétharmadánál tartva elgondolkoztam rajta, hogy az orosz valóság ilyen részletező leírását érdemes-e mindenestül végigszenvedni a terjedelmes lábjegyzetekkel együtt.
Még gondolkozom a folytatáson.
A vörösök nekimennek mindenkinek.
Áruló és szabotáló
minden vallás,
minden véleményt megfogalmazó,
minden nemzetiséghez tartozó,
minden fehér, utóbb
minden vörös,
minden katona(tiszt),
minden vörös is.
Milliónyi életet olt ki a társadalmi méretekre kiszélesített téboly.  
Egy példa a sokszerű módszerre.
A Volga-vidéki éhínséget a pravoszláv egyház kincseivel kívánják enyhíteni.
A lózung: Etessék csak a papok a Volga-vidéket! Azért keresztények! Azért jámborok!
1. Ha nemet mondanak – nyakukba varrjuk az egész éhínséget s lesújtunk az egyházra;
2. ha belemennek – tisztára söpörjük a templomokat;
3. akár így, akár úgy, feltöltjük valutakészleteinket.  
A tárgyalások engedékenyen indulnak. Kérik a papok támogatását., akik mg is ígérik. Ekkor a bolsevikok egyoldalúan bekeményítenek. Minden templomi kincset kisajátítani az éhezők javára!
Ám bizonyos tárgyak beolvasztása szentségtörésnek számít. A pátriárka tiltakozik, megölik. Megindul az egyháziak elleni gyilkolászás, pontosabban egy újabb hulláma indul el, hiszen sokukat már korábban kiirtották, likvidálták, sokakat meghurcoltak, megkínoztak.
Ide vezetett Sztálin elmebaja, gőgje, üldözési mániája. 
Hány Sztálin garázdálkodik mindmáig világszerte, hány tevékenykedik szabadlábon, hány harsogja szemérmetlenül: Megveszlek kilóra!
Nem kellene, hogy így legyen!

Pál, aki jól képzett és önérzetes farizeusként kezdetben üldözte a Jézus-hívőket, pálfordulása után többek között így ír a korinthoszi híveknek: „Ha hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból…” 
Látjuk, hogy ez a logikus fejtegetés vízválasztó. Ez hitünk egyik titka. Megértése fontosabb, mint a húsvéti nyuszika, a tojások, a tojásfestés, -patkolás, -áttörés, stb., stb.
Fontosabb, mint hogy melyik párt győz a parlamenti választáson, fontosabb, hogy mit csinálnak az iszlamisták, mit az illuzionisták, mit a biciklisták. Életünk célosságát vagy céltalanságát meghatározó mozzanatot piszkál az Apostol.
Ady szavait kölcsönözve:
„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”
Tertium non datur.

Hej, javában a harmadik emberöltőben járok melegfrontkor, teliholdkor kissé szédelegve. Azt első emberöltőt legényként éltem meg, a két utóbbit házasként. Mondom ezt házasságkötésünk 46. fordulóján.
Az egész élet csendben elszelelt, nem mondom, hogy észrevétlenül, de meglehetősen gyorsan. És ha lehet, a tempó mintha fokozódnék. Elég csak arra gondolni, hogy 2018-ból túl vagyunk az első negyeden.
„Enyhe telünk van” – állapítom, meg olyankor, amikor épp olyan az idő, mint ma.
Erős szél fúj, gyenge eső permetez, a feltámadási körmenet elmaradt, kalapban és télikabátban indultunk misére.
Volt időnk körbe nézni, ki mindenki üldögél a padokban. Akik ide költözésünk idején karon ülő gyerekek voltak, vagy éppen még meg se születtek, ma felnőttek. Akik pedig előttünk jártak, közülük igen sokan most is előttünk járnak – régóta a túlvilágon.
Bőséges ünnepi reggeli után vagyunk sonkák, cappuccino, kalács és kemény tojásból álló lakoma után. Talán nem is kellene már jóllakni. Elég volna csak csipegetni.
Hej, 46 évvel ezelőtt bezzeg konyakkal kezdtük a napot.
Rég volt, szép volt, tán igaz se volt – ahogy mondani szokták.
Mindenesetre Istennek legyen hála, mindketten megértük ezt a kereketlen évfordulót.

Húsvét közeledtével többnyire eszembe jut a beat-mise, amit barátainkkal együtt énekeltünk immár 51 éve. Máig szeretem dinamizmusát, spontán hangzását. Még akkor is, ha tudom, hogy ma már nem divat az egyházi berkekben a beat-hangvétel alkalmazása. „Gitáros misék” itt-ott még megvannak, de kevéssé építenek rá a hivatalosságok. Persze nem a közepe ez a hangulatos zene a vallásosságnak, mégis érdekes színfoltjaként gondolok vissza a szoc. időknek erre a fajta mozgolódására. 
Ma is meghallgatom: „Örvendjetek angyalok, Jézusunk feltámadott, és a lelkünk meglelé ösvényét a menny felé. Alleluja!”
***
Egy komoly és egy humoros idézet Szolzsenyicin Gulag-könyvéből.
A komoly: Angliában az ellenzék vezére, csakhogy pártjának súlyát növelje, nem átall a valósnál sötétebb képet festeni az uralkodó állapotokról, s a kormányt vádolni, mint a bajok okozóját. Kísérteties a hasonlóság a honi állapotokkal. A sárdobálás csaknem elviselhetetlen mértéket ölt a választások közeledtével. Jól teszi, aki érdeklődés nélkül elmegy a plakátok mellett, a propagandaműsorok mellett, és józan eszére hallgatva adja le a voksát egy hét múlva, vasárnap.
A humoros: A novoszibirszki továbbítóláger őrsége 1945-ben a foglyok átvételekor névsor helyett az „ügyeket” kiáltotta egymás után:
– 58:1 a§ – 25 év, ki az?
[Az illető jelentkezik.]
Az őrség parancsnoka kíváncsiskodott:
– Miért adták?
– Hát csak úgy, semmiért!
– Hazudsz! Semmiért tíz évet adnak! 
Nem mese ez, gyermek, nem vicc ez, gyermek. De humor a javából. Könnyek között való nevetés. A könnyek jogosak, mert tíz évet ellopni valakinek az életéből ok nélkül, bűn, méghozzá a súlyos fajtából. Ezen viszont felemelkedve mosolyogni, és poénosra venni vagány humor a javából.
Apropó viccek: Nálunk is voltak ötéves viccek. Ennyit lehetett kapni a politikai viccekért. Pedig akadt közöttük jó. Pl. Melósok nézik a moziban a híradót. Megjelenik a képen Rákosi et. Minden melós felállva tapsol, csak egy ül tovább is közöttük. Egy kopasz jól öltözött úr. Ijedten szólnak rá a körülötte állók: - Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO. (Az ülő ui. maga Rákosi volt.)
Az orosz valóság kegyetlenebb. Ugyancsak Sz. írja kötetében, hogy a Sztálin éltetésére elkezdett tapsolást senki nem merte abbahagyni, mert mindenütt spiclik figyelték a tapsolókat. Na, de a tapsolók elfáradtak tíz, húsz perc tapsolás után. Valaki mégis abbahagyta. Másnap már érte jöttek, és letartóztatták. Tíz év.  

Két napja megnéztem a Mel Gibson-féle passiót. Írtam is róla. Most is azt teszem. Nézem a filmet a számítógépen.
Ránézek az idővonal végére.
Két óránál valamivel hosszabb a film.
Ránézek az órára.
Még másfél óra a szenvedésből, még egy óra, még mindig félóra.
Kinézek az ablakon.
Egy Siemens-vonat húz át az ablakkivágásban.
A töltésen haladva mit sem tud róla, hogy én itt benn Krisztus kínszenvedésének szemlélője vagyok. A film valósága és a külső tér valósága egy valóság, és mégse az. Az egy valóság két szélső helyzetű része. Itt a mindent tudó előre látó, és mégis minden szenvedést felvállaló Krisztus végtelen kínjának soron következő darabkája, ott a relatív komfort letéteményese, a biztonságosnak vélt utazás képe. Én pedig a kettő között ülök nem túl kényelmes, leselejtezésre váró forgószékemben. És szemlélem ezt és azt.
Érzéseimet persze elsősorban az értünk-szenvedés megtestesítőjével történtek, Krisztus szenvedése és kereszthalála uralja.
***
A torinói lepel alapján a mai technika jóvoltából megalkották Krisztus plasztikus testét. Kb. 1,80 magas férfi volt, egy fejjel magasabb kortársai átlagmagasságánál. Testét kb. hatszáz, ostorcsapás okozta sérülés fedte. Arca nagyon hasonlít a korai Krisztus-ábrázolások tekintetéhez. (Emerick Katalin említi, hogy sírjában az alá és fölé tett külső gyolcsokon megjelentek a szenvedésének lenyomatai.) A dolog rendkívülisége abban áll, hogy a belső gyolcsok tiszták maradtak. És mégis.    
***
Mikor egy gyenge kórust hallgatok, belső drukk van bennem, hogy vajon végig tudják-e énekelni a vállalt művet nagyobb hamisságok, megtorpanások, kihagyások nélkül. Pedig a zeneélvezetnek nem erről kellene szólnia, hanem át kellene adnunk magunkat annak a közegnek, amely éteri magasságokba lendíti a hallgatókat, mert igazi beleéléssel szólal meg a mű. Amikor a kórus tagjai nem tudnak téveszteni, mert benne vannak a muzsikában, és a zene szárnyalásának önfeledt részeivé válnak. A reneszánszban sok ilyen kórus lehetett.
Nincs egy hete, hogy egy ortodox-éneket fújó kar ebben az élményben részesített. Hangzásvilágának tökéletes tisztasága, a közös éneklésbe beleolvadó szólamok egyöntetűsége megdobogtatta szívemet. Szép rádiófelvétel volt.   
***       
A GULAG-ból idézem.
„Fasztyenko átkarolta a vállamat és így beszélt:
   Helyt állni az igazságért
   Semmi: azért ülni kell!”
Nem tudom oroszul, de a szójáték magyarra tétele kitűnő, akár tükörfordítás, akár nem az.
Van ilyen, amikor jel értékű emberek ülnek, akik bár nem akarnak ülni, de a börtönt és a szenvedést is vállalják, ha sorsuk úgy hozza, hogy nem lehet a börtönt elkerülni.
Hány ilyen volt idehaza is. 
   

Tudvalevő, hogy Mel Gibson Passió c. filmjét Emmerick Katalin Krisztus szenvedéséről szóló könyve alapján készítette. Mivel korábban végigolvastam a könyvet, már eléggé fel voltam készülve arra a szörnyű sok kegyetlenségre, amit a film láttat. A film mindenképpen sötét. Egyelőre félkarú óriás a Passió. Jézus feltámadására van némi utalás, de csak nagyon röviden és sejtető módon. Ha jól emlékszem, tervezik a folytatást, ami végül arról fog szólni. Viszont pontos. Nem hiába állapította meg II. János Pál pápa róla, miután megtekintette, hogy Pontosan így történt.
Délután a tévé elé ültem, és megint hallatlan vehemenciával híreszteli egyik párt a másikról, a másik az egyikről, hogy milyen bűnei vannak. Vannak, ha vannak, de miért kell ekkora feneket keríteni az ideig való életnek, akár a meggazdagodásnak, a hatalomszerzésnek?
Jön a húsvét. Azon kellene elgondolkozni, ami nem efemer, nem talmi, amit nem emészt meg a rozsda, hanem örök érték. Azt kellene gőzerővel propagálni, támogatni és főleg cselekedni.
Ez a nap hozott egyéb kellemetlenséget is. Már amennyire egy kórházi kezelés az tud lenni. Túl vagyok a bélfestésen.
Olvasom a másik szörnyű könyvet. Szolzsenyicin Gulag-könyve feketekönyv, fekete napokról, fekete évekről fekete történésekről. Itt-ott megvillan benne a feketehumor is. A Kihallgatás c. fejezetben a szörnyűségek között üdítő kivételként olvasom: Úgy hírlik, hogy R. Ralov Richelieu bíborost nevezte meg mint cinkosát, be is vezették a jegyzőkönyvbe, s 1956-ig, a rehabilitációs kivizsgálásig senki sem csodálkozott ezen.
Ilyen nálunk is előfordult, pl. a Kádár-korszakban a regnumi perek során egy kihallgatás alkalmával. P.C.-t csoporttársairól faggatták (még nem létezett a facebook). Ő nem volt hajlandó sorolni neveket. De így, de úgy… Végül PC ráunt, és legalább egy tucat nevet lediktált. A vallató tiszt örömmel pattant fel, hogy azonosítsa az „államellenes összeesküvés” egyik sejtjét. Nem tudta, hogy a lány egy turistaszakosztály tagja, s mivel neveket akartak hallani tőle, felsorolta sporttársait. A lóvá tett nyomozó tiszt nem nagyon örült ennek a poénnak.
És még egy gondolat. A hatalom méreg – évezredek óta tudjuk... De az olyan ember számára, aki hisz valami mindnyájunkban uralkodó magasabb erőben [Isten. Gy. M.], s aki ezért tudatában van saját kicsinységének, a hatalom még nem halálos méreg. Csak akiknek nincs kapcsolatuk a magasabb szférákkal, azok számára olyan a hatalom, mint a hullaméreg: ha egyszer megfertőzi őket, menthetetlenek! A továbbiakban Szolzsenyicin a cári börtönviszonyokat hasonlítja a sztálini idők Gulágjához, mondanom se kell, hogy melyiket tartja emberibbnek.
Tömörkény parasztjai is ismerik a függés értelmét. Az igazat mondja, mert odafönt is laknak – idézi hősei szavajárását.
Választás előtt óhatatlanul felmerül a tény: OV istenes ember, Harrach P. teológiavégzett, Varga Mihály szintén hívő református, Semjén Zs. katolikus,...és még biztosan vannak páran. Tehát ők függnek valakitől, aki „fönt” lakik, aki számukra megfellebbezhetetlen és kikerülhetetlen tekintély. 

Szolzsenyicint idézem, aki az 1920-as évek szovjetunióbeli állapotokról sok minden között így ír:
„Úgy állították be a dolgot, mintha nem hitükért magáért tartóztatnák le és ítélnék el az embereket, hanem mert fennhangon hirdették meggyőződésüket s gyermekeiket is abban a szellemben nevelték. Mint Tánya Chodkevics írta:
Imádkozzál, szabad, de csak
Isten hallja meg, ne más!
A szerző megjegyzi: Ezért a versért tíz évet kapott a költőnő. Majd még hozzáteszi: Az embernek, bár meg van győződve arról, hogy birtokában van a vallási igazságnak, el kell rejtenie azt… saját gyermekei elől!”
Az aufklärista felfogás Európa-szerte a legszélesebb körben terjedt, ha cizelláltabb formában is: „Hinni a templomban kell!” – hangzott a szlogen. Napjaink pedig ódzkodik attól, hogy vallásos jelképeket lásson maga körül. No persze (természet)tudományos módszerekkel a végtelen befoghatatlan. A PC-beszéd mindmáig így szól: A vallás magánügy.
De kérdem én, hogy a hiteles jézusi tanítások ismertetése lehet-e magánügy? Nem osztja-e meg övéivel minden felnőtt mindazt a jót, amit tapasztal, amit lelkiismerete és meggyőződése diktál, ami értékes, szép és szeretnivaló? Hogyan is tarthatná magában? És miért?
Nem olyan-e, mint a fű, ami tavasszal feltör és megújul. Mint mondják: kalapáccsal se lehet többé visszaverni a földbe.
Nos, Oroszországban is életben maradt a krisztushit, hiszen húsvétkor mindmáig így köszöntik egymást az oroszok:
Krisztus feltámadt!     
Valóban feltámadt!
***
Napi hír a FB-ról:
Tegnap hazafelé menet egy nyest láttam átszaladni a Bogdáni úton 22 óra 20 körül.
Hajaz arra a könyvtári jegyzetre, amely így szól: Elvittem a Faust.

Búcsú Tömörkény 7. novelláskötetétől (Kraszniki csata)
- …mikor kérdik Téli Mihályt, hogy miért kuruzsol, egy bibliabeli ember méltóságával lép előre, és meggyőződéssel mondja: Földöntúli hatalmam van az gyógyításhon…
Mit mondjak? Ma a kuruzslók reneszánszukat élik. Tele van velük a tévé, a FB, az internet.
- Képes nyelv a magyar, mondta François. Igaza volt. Két példa TI.-tól: olyan feledékeny természetű ember ez a Baráczius, hogy már egyszer föl is ült a kocsiba, s csak azután vette észre, hogy a ló még az istállóban van. Másutt: …kend még ilyent nem látott (csatában szerzett sérülések) amióta közfal van az orrában…
- Tömör fogalmazás: …bejön egy ember boton. Nézi egy katona a lábát, kérdezvén: -Ott szörözte?
Azt mondja a sánta: – Nem Pestön.
– Pestön?
– Hát, ezt a fát , amit a lábam helyött adtak, már Pestön szöröztem. Az igazi lábam csak elvesztöttem az Uzsoknál, ott nem szöröztem én más egyebet.
Még egy tömör mondat: - Aki kutyát bottal köll a nyúl után kergetni, annak a fogtábúl úgyse öszünk. 
És egy költői szépségű: Fahegyben a nap. Bíbora átszilánkol a faágak között, s egy jólelkű öregember nevetésével csókolja körül a fehér tanyafalakat.
- Egy elszerencsétlenedésre álló csizmavásár közben a vevő (Pál) a csizmadiához, aki rendre túlbeszéli Pál csizmafitymáló érveit: - Ilyen normális embörrel nem beszélök!
***
Műtétemet elhalasztották két héttel.
Ugye a spot-jelölést vállaló orvos megbetegedett. Valamikorra elhalasztva ez a beavatkozás.
A laparoszkópos műtétet vállaló orvos elmondja, hogy eltört a térde, és ha nincs jelölés, egyébként se vágnak a műtétbe. Halasszuk el két héttel. Akkor se ő fogja végezni, mert két hónapig nem állhat a lábára.     
Mire hazaérek, megjön az értesítés, hogy holnap alkalmas időpontot találtak a jelölésre, felőlük tehát végezhetnék akár nagycsütörtökön a lapor.-t. Felőlem meg nem.
Holnap reggel tehát spot-jelölés a négy napja tartó folyamatos koplalás után.
A többit húsvét után meglátjuk.
Haszon: A jan. elejei súlyomhoz képest jó 12 kg-mal soványabb lettem.
***
Plasztikkártyáim.
Reggel tankolok. Nem találom a bankkártyámat, kp-val fizetek. Felülök a HÉV-re a Kútvölgyi kórházba igyekezvén. Még egy keresés, és nincs meg a kártya. Belsőzsebem egyikébe nyúlok a mobil után, hogy felhívjam T.-t, keresse, tán a kék ingem zsebébe raktam vásárlás után. Nyúlok a mobilért, de a kártyával együtt húzom ki zsebemből a mobilt. Ja, rövid imát küldtem az ég felé, hogy oldja meg rejtélyemet. És 10 sec alatt megoldódott. Hála.
Hazafelé a buszra várok. Itt a személyi ig.-t kell felmutatni. De nem az akad a kezembe. Először a TAJ-kártyát találom kivenni, majd a pontgyűjtő másikat, utána a bankkártyát, negyedszerre a SZIG-et. Hallgatok.
Ilyen normális embörrel nem beszélök!

Ma kisebb beavatkozásra mentünk a Szt. M. Kórházba. Orvosunk lebetegedett. Talán majd holnap. Addig koplalok, mert az feltétele a beavatkozásnak.
Ha már ott jártunk, meg akartuk látogatni Sch.-t. Délelőtt nem lehetséges.
Ha már dolgunk végezetlen távoznunk kell, le akartuk róni a parkolási díjat. A gép megette a bankónkat. (Visszakaptuk, mert akadt, aki ki tudta nyitni az automatát.)
Ne őrüljünk meg?
Ne őrüljünk meg. 
***
Napjaink politikai vicce:
Cseng a telefon a Downing Street 10-ben.
- Theresával szeretnék beszélni.
- Nem tudom adni. Alszik.
- Ha felébred, mondja meg neki, hogy Vlagyimir kereste.
- Hogy érti, hogy "ha"?* 
***
Szolzsenyicin egy orosz közmondást idéz: „Ki a régit emlegeti, fusson ki a fél szeme. Aki pedig elfelejti, annak mind a kettő”. Mire gondolt? Csak nem arra, hogy a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk…
***
Tömörkény Mikszáthot idézi:
- „Az ebéd csak kényelmetlen küzdelem azért, hogy a feketekávéhoz eljuthasson az ember.” Figyelemre méltó Mikszáth érzékenysége a részletek iránt.   
- Majd T. egy szinesztéziát alkalmaz: A jó dohány szaga az ablakon keresztül kihallatszott az utcára.
- A fémszóró (fényszóró) Pétör szerint: Hát az olyan, hogy nagyon furfangos. Az olyan, hogy aki nem tud hozzá, az semmit se tud hozzá. Hanem aki tud hozzá, az csak fölizéli, aztán akkor izél. Azóta is a levegőben szállong a kérdés: Megtudta-e valaki Pétör okoskodásából, hogy mire jó a fémszóró?  
- A meteorológia előrejelzései már 1916-ban se stimmeltek. Így ír T.: Időt bajos jövendölni, mert nehéz a járását eltalálni. A régi beszéd azt mondta, hogy hagyjuk az egészet a szamárra, arról bizonyos, hogy ha estére kelve sokat ordít, másnap szél lesz, de ezen túl aztán nem bizonyos semmi sem.
Ma még szamár sincs. A beharangozott közeli melegedés két hete tolódik.
* (Th. May angol min.elnök. Vl. Putyin orosz államfő. „Ha”, utalás arra, hogy nincs megmérgezve, mint egy kettősügynök és a lánya.)  

Keresem a témákat, ha már a témák nem keresnek engem
Átállítottam eset az óráka. Mivel előre kellett csavarni a mutatókat, és mivel komplikált és megbízhatatlan a digitális rádiósóra átállatása, megvártam az esti 11 órát. Ekkor kihúztam a konnektorból, majd vissza dugtam, mire engedelmesen 0:0-t kezdett villogni. Azt is sikerült megállítanom, gombnyomogatás által.
***
Olvasom tovább a Tömörkény-összest. De alig van találok kiemelésre érdemes megjegyzést, hacsak azt nem, hogy …jött a háború (I.VH), mert sokan vagyunk, s nem, bírunk egymástól élni. Novelláiban ezt jobban kifejti. Bemutatja a gyermekek iránt bensőségességet mutató embert, akit hazaengednek aratni, hogy aztán visszatérve a fronton gépfegyverrel kaszáljon.
***
Délben meglátogattam a könyvmegállót, és elhoztam egy ígéretes albumot, különféle körökkel, mintákkal. Jobban megnéztem, gabonaköröket hoz az angol könyv, hozzá ezoterikus „bizonyíték”-okat. Hamar a szeletív papírhulladék-gyűjtőben találta magát. Elhoztam Szolzsenyicin által tálalt A GULAG-szigetcsoport c. munkát is. Egykor nem volt hozzá érkezésem, hogy a tömény kegyetlenséggel szembenézzek. Belelapoztam. Lehet, hogy most se lesz. Minden lapjáról vér csurog, minden mondata kegyetlenkedéseket regisztrál.
Pedig olvasni fogok, mert ma elmondhatom, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Én folyadékokkal fogok élni, mert az orvos másképp nem rendelte.   
A keserűsótól az édes almaléig terjed a választott étkek sora.
***
Szerettem volna, ha az Óbuda újság humorrovatában ráakadok egy jó poénra, de böjtösen szerény a választék.  Öt viccet hoz, megpróbálom a legjobbat idetenni: János bá autóvezetésből vizsgázik. A vizsgabiztos: János bácsi! Milyen tábla volt ez?
- Úgy néztem, fiam, búzatábla.
Joggal kérdezheted: Milyen lehetett a többi négy vicc?
Hát azok ugyancsak meglehetősek.
Viszont a lap hozza a 03. 12.-i hírt. Eddig ismeretlen okok miatt kigyulladt egy lakás a Lőpormalom u. 3. első emeletén. Az ingatlanban senki sem tartózkodott, így kitelepítésre nem volt szükség. A helyszínt a III. k.-i Rendőrkap.-ság, valamint a közter.-felügyelet biztosította, más rendőrjárőrökkel együtt. A tüzet megfékezték. Arról nem szól a fáma, hogy én vettem észre, feleség hívta először a tűo.-kat.
***
Egyebekben enyhe telünk van, reggel plusz 0 fok. A négy évvel korábbi fotókon teljes virágzásban vannak azok a fák, amelyeknek ma a rügyei még okkal és javában alszanak.