Mickey webnaplója

Tegnap cseréltem a könyvmegállóban. A nekem nem kellő 15 éves kapitány helyett a Panoráma-sorozatból a Kanadáról szólót, és a Minerva gondozásában sokszor kiadott Felső-Tiszavidéki keresztszemes hímzés mintafüzetét hoztam el. Az előzőt céllal, mert K&R gyűjtik. Az utóbbiról egyelőre nem tudom, hogy kinek a számára lesz értékes. Amit tudok, anyánk meglehetősen sokféle terítőt, párnát készített az ott található formakincsből szemezgetve.
A Kanada c. kötetbe belenéztem, és néhány érdekességre lettem figyelmes. Emlékezetem szerint azt írja, hogy 76 db nagyobb kiterjedésű tó található Kanadában, mint a Balaton. A föld második legnagyobb kiterjedésű államának a lakossága csupán néhány tízmillió. Földjének megművelt része nem éri el a terület 10%-át. Hatalmas lehetőségek országa ez, alighanem teljes mértékben egy ember életében kifürkészhetetlen, mert olyan sok.  
Tanuljunk inuitul!
Köszönés: Akszunáj! = Légy erős!
Maga az inuit szó az eszkimó nép neve
inuk = ember, eszkimó
iglu = jégkunyhó
kajak = fókabőr csónak
Vagy inkább ne is tanuljunk inuitul, tanuljunk régi magyarul. Tömörkény pl ilyet ír: karszügye = v.-kinek a hónalja.
Újra megereszt egy népi bölcsességet írván, hogy Megkapáltuk szőlőinket három ízben is… s azután: »Isszuk a levét«… Hiszen még a nóta is mondja, hogy nem az a nap süt az égen, nem az a nap, nem az a hold…
 Másutt: a barack magját föltörette mandulának. A keseréje úgyis jó, ha mádrája van valakinek. De mi az a mádra? A Dunántúli Napló jóvoltából arra is fény derült. Ezt írja: Ha valaki nagyon köhögött, arra azt mondták, „főgyütt a módrója, mádrája van". Van aztán, amit Tömörkény megmagyaráz: a duttyán sátor, amiben paprikás húst főznek, leveles cigánypecsenyét sütnek, és olyan „egynapra való” italt mérnek. De hogy miért telektálódnak ott a surbankók, azt már nem részletezi.
***
Itt abbahagyom. Erős fronthatások miatt-e, az eltelt éveim miatt-e, nem tudom, keveset aludtam az éjjel. Lehet, hogy ma is igaz: nem az a nap, nem az a hód… (nem az vagyok én se, ki vót).

Kamaszkoromban sokszor eljátszottuk találkozásunk alkalmával:
- Fogjunk kezet!
- Nem jó. A bányászok bal kézzel fognak kezet. (váltás bal kézre)
- OK. De mi nem vagyunk bányászok. (váltás vissza jobb kézre)
Ezzel a problémák rendeződtek, s mi jobb kézzel fogtunk kezet.
Óhatatlanul ez jut eszembe, mert március 15-én évente előjön a kokárdakészítés helyes módja.  
Ami biztos, hogy a magyar zászlószínek: Vörös, fehér, zöld. A vexillológusok szerint
ha kör alakú a kokárda, akkor helyesen kívül zöldnek kell lennie. Ámde
ha két farkincában végződik a kokárda, akkor kívül a vörös színnek kell körbe futni.
Egyes történészvéleményekkel szemben Petőfinek szabályos kokárdája volt, kívül vörös két farkincával alul.
Ha kívül zöld futna, az iráni színrendű helytelen kokárda volna.
Akad olyan észrevétel is, hogy miszerint „őt nem érdeklik a szabályok, a vörös külsejű kokárda szebb, és tőle lehet ugyanolyan, mint pl. a velünk ellentétes színrendű olaszoké”.
Másvalaki pedig tagadja, hogy a piros az magyar zászlószín volna, szerinte a piros az nem szín, csak a vörös. Márpedig az értelmező szótár az élénk világos vörös színt pirosnak nevezi, és természetesen szerepelteti is zászlószínként: piros-fehér-zöld.
Végezetül mindenkinek azt kívánom, hogy a kokárda szabályosságát illető problémánál hangsúlyosabb baja ne legyen soha ebben az életben.
Amúgy pedig:
Éljen a magyar szabadság,
éljen a haza!

Ma sem szabályos sem különleges világnap nincs – mondta a rádió krónikása az 50-es években a hírek végén.
Az olaszmódra jellegű rejtvényfüzetet megfejtettem, majd szokás szerint ünnepélyesen széttéptem, s a szelektív kukába tettem.  
A zászlót kitettem a ház falára, a kokárdát kitűzte T. a piros dzsekim baloldalára.
Várjuk a nemzeti ünnepet. Majdnem elmentünk a hosszú időszakban a Balatonra, aztán mégsem.
Majdnem elmentünk Mosonmagyaróvárra, aztán mégsem.
Maradunk hát tisztelettel, kedvelt olvasmányaim társaságában.
***
Mondom feleségnek: Európa összes autójában baloldali a kormány, kivéve a briteket. Ott jobboldali.
***
Válogatás Tömörkény sziporkáiból
- A kocsis szól a lónak, hogy álljon meg. A ló, mint mondani szokás, nagy nehezen – egy szóra megáll.
- A suszter mind sokáig él, ha mög nem hal.
- Mondják, hogy mikor a pestbudai Lánchidat építeni akarták volna, a pozsonyi országgyűlésen fölszólalt egy ember, mondván, hogy: minek már erre a kis időre?
- Egy angol ki akarta tanulni az itteni szappanfőzést, s elment keverést tanulni. Kérdezte, hogy az asszony mérték szerint mennyit tesz a lúgból, a faggyúból és a töpörtőből a keverékbe. Azt mondja a menyecske. Nem mérjük mink azt mértékkel, hanem csak beleadunk egyikbűl mög a másikbúl is annyit, amennyi éppen mögkívántatódik. De hiszen nem is ez határoz, hanem a főzés. Mert abban mutatkozik mög az összeállás.
Mire az angol: És hány percig kell főzni, amíg az összeállás megtörténik?
A menyecske ránéz a gyüttmentre, mert nem érti a kérdést. Megrázza a vállát, azután csodálkozva feleli: Hiszen az magamagátúl mögutatja magamagát. 
[A képes nyelv használói nem tudnak elvonatkoztatni megszokott kategóriáiktól. Ezt az angol nem érti. A nem értés persze kölcsönös. Más a késhegynyi só gondolomformán, és más a mólnyi mennyiség.]
- A puszta embere a városról: „Mi az a város? Sok nyűglődő bolond egy rakáson, egymás tetejében, a homokja kőből van, amin feltörik a patkolatlan ló lába, a levegő szaga sem olyan, mint amilyennek az igazi levegőnek lenni kell …  

A harcművészetek oktatója azt tanította, hogy ha valaki megtámad a sötét lépcsőházban, ne azt kiabáld, hogy segítség, mert az emberek félősek. Eszük ágában sincs testi épségüket kockáztatni. Kiáltsd azt, hogy tűz van. Erre mindenki össze fog futni, mert félti a motyóját.
Néha azonban csakugyan tűz van.
Tegnap délután erős amperszag ütötte meg az orromat. Ég valahol valamiféle elektromos vezeték. Az égő PVC fojtogató szagát éreztem. Mivel a lakásunkban nem találtam okát, kimentem az erkélyre. Látom ám, hogy a szomszéd ház alsó szintjének erkélyéről fekete füst, majd szinte azonnal lángok csapnak fel, méghozzá egyre erősebb lángok. Beszóltam a szobába a feleségnek, hogy hívja a 112-t, mert TŰZ VAN.  Ő hívta a számot, elmondta, hogy hol van a tűz, és hogy segítséget kér. A tűzoltók öt percen belül megérkeztek, vízsugárral oltották a tüzet, majd talán porral is a makacsul fel-fellobbanó zsarátnokot. Ami eléghet, az elég, méghozzá elég hamar. Az erkélyről a megszenesedett szemetet lelapátolták a szakemberek. Faanyag, héjas dió, újságkötegek, redőny borító fém landoltak a grünbetonon.
Kiderült, hogy sokunk hívta a tűzoltókat (gondolom, mi legelőször).
Kiderült, hogy csak az erkély égett ki, de az nagyon, és a felső szint erkélyének a sarkát is megette a tűz.
Kiderült, hogy csikk okozhatta a tüzet, de
nem derült ki, hogy ki dobott csikket az erkélyre. Alulról nem lehet ekkorát dobni, a felső lakók pedig nem dohányoznak.
Számos érdeklődőt vonzott a szerencsére ritkás esemény.  
Egy erkély ára közelíthet a félmillióhoz. És két erkély rongálódott meg. Szerencsére emberéletet nem követelt a tűz.
A tűzoltók lefeketítették a tüzet, a nézők szép lassan eloldalogtak, a mobilosok fotózták a szenzációs témát, a tűzoltók feltöltötték a tűzcsapnál a „gépjárműfecskendő” tartályát, oviból kiváltott unokáink még megcsodálták az elvonulókat, megjegyezve, hogy nagyon nagy a tűzoltó autó kereke: akkora, mint ők jómaguk.   

Ha veszel egy lapra szerelt éjjeliszekrényt az IKEÁ-ban, kapsz hozzá egy minden részletre kiterjedő összeszerelési útmutatót képes ábrákkal. Sőt, kapsz hozzá egy imbusz-kulcsot is (belső kulcsnyílású csavarok betekeréséhez), ha nem volna ilyen otthon, ne jöjj zavarba.
A MOFÉM szerelvény nem ilyen. Nincs szerelési útmutató, nincs rajz, még papír sincs. Csak a zuhanyállvány van, két végén falra szerelést ígérő tárcsákkal, benne helyek tiplicsavaroknak. De nemcsak a termék mellett nincs ilyen, hanem a google sem tér ki a termék felszerelésének bemutatására.
Forgatom, ami hajlandó rajta forogni, de semmi. Végül feleségnek sikerült kihúznia a csővégi dugókat. A fene gondolta, hogy ez a megoldás, hiszen próbáltam magam is, de nem voltam elég erőszakos.
Mindent összevetve megállapítom, hogy nem túlságosan egyszerű a vízszerelvények szerelése, különösen azoknak, akiknek nem ez a szakmájuk.
Mindegy is már.
Új fejlesztésű fali zuhanyállványunk a helyén,
új gégecső a helyén,
új zuhanyozórózsa a helyén.
Hideg-melegvíz is van, a következő pusztulásig (műanyagalkatrészek elfáradása, törése).
Vízszerelés kipipálva.    

Végigolvasva az 1800-as évek elején keletkezett hatkötetnyi üzenetet, amely az elvilágiasodás ellensúlyozására keletkezett egy apáca, Emmerick Katalin (és egy költő, aki öt éven keresztül jegyzetelte) jóvoltából, tartozom elmondani tőmondatokban, hogy miért olyan fontos korunkban ez a Jézus életét halálát és feltámadását részletező munka.
Az egyik meglepő üzenete:
- Jézust úgy megkínozták, hogy a kortársak közül sokan elszörnyedtek láttán. Isteni megerősítés nélkül a felébe is belehalt volna. Tehát mintegy két emberre való gyötrelmet zúdítottak rá. 
- A fentiek ellenére higgadt és korrekt válaszokat ad Pilátusnak. Megsiratja a vesztébe rohanó Jeruzsálemet, a kereszten anyjához és Jánoshoz szól életüket meghatározott mederbe terelve.
- A hatalmas természeti és term. feletti történések hatására igen sokan magukba szállnak, követőivé lesznek.    
- A halotti leple kirajzolta testvonásait, miközben a közbülső gyolcsok fehérek maradtak.
- A jelenéseket leíró költő megjegyzi: „Ha nem tévedek, hallottam, hogy Lucifert Krisztus után 2000 előtt 50 vagy 60 évvel egy időre szabadon kell engedni... Tehát néhány más gonosz lelket büntetésül vagy kísértésül a mi korunkban (19. sz. eleje!), másokat később engednek szabadon.” Akárhogy is, visszanézve a XX. sz. történelmét, elgondolkoztató megjegyzés.
- Szent II. János Pál E. K.-t boldoggá avatta. Volt oka rá.
- Ugyancsak Karol Wojtyla egy látomást osztott meg arról, hogy kemény invázió éri Európát, amely nagyon meg fogja gyötörni. Javasolja, hogy térjen vissza földrészünk keresztény gyökereihez, ha el akarja kerülni, hogy mások uralkodjanak felette.          
Felmerül a kérdés, hogy túl vagyunk-e a rosszon? És ha nem meddig fog tartani?
Hasonlatossága miatt ide citálok egy a piarista gimiben jó ötven éve előfordult esetet.
A matematikatanár P. Pogány: - Mától kezdve statárium! Ordítani fogok. Spalettákat becsukni!
Bátor diák: - Tanár úr! Meddig???
P. Pogány: - AMEDDIG ÉN AKAROM!!!  
Ez csak egy rossz hasonlat. Mégis felmerül az emberben: Meddig még?
***
J. hallgatja a Kat. rádiót. Bemondják, hogy nyertem egy könyvet. Jééé. Az esélytelenség nyugalmával csakugyan beküldtem egy nyelvi rejtvény megfejtését, aztán meg is feledkeztem róla. Most meg...     

„Amikor a főpapok és Jézus ellenségei látták, hogy Heródes nem teljesíti akaratukat, maguk közül néhányat pénzzel Akrába küldtek, a város azon részébe, ahol most sok farizeus tartózkodott, akiket felszólítottak, hogy közösségeikkel együtt jöjjenek Pilátus palotája környékére; sok pénzt is küldtek nekik azzal a paranccsal, hogy osszák szét a nép között, hogy Jézus halálát tüntetéssel követeljék… azt is terjesztették [propaganda], hogy ha nem hal meg, a rómaiakkal fog szövetkezni, ez volna az az ország, amelyről mindig beszélt, és akkor a zsidók elvesztek… s ha szabadlábra kerülne, követői és a rómaiak bosszút állnának az eddig történtekért. Így szórták szét a legzavarosabb, legnyugtalanítóbb híreszteléseket, hogy az egész népet elkeserítsék és föllázítsák. Közben többen pénzt adtak Heródes katonáinak, hogy Jézust még kegyetlenebbül, lehetőleg halálra gyötörjék, mert szeretnék, ha útközben meghalna, mielőtt Pilátus szabadon engedi.” (in: Emmerick K.: A mi Urunk, Jézus Krisztus keserves kínszenvedése.)
Megjegyzem még, hogy a Mel Gibson-féle Passiót azért nem néztem meg, mert az a hír járja, hogy a film arról szól, hogy Krisztust a film alatt csaknem folyamatosan verik. Nem akartam magamat ennek a borzalomnak kitenni. Ám megtudtam, hogy a film forgatókönyve e könyv alapján készült, s csakugyan embertelen annak kegyetlenkedéssorozatnak a részletezése, amelyet a könyvben olvashatunk.
Az idézet másik apropója pedig az, hogy bár azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán, de Európa-szerte az előzőekben leírt nyomorúságos küzdelem folyik a hatalomért a parlamenti választás előtt. Ez történt a francia, a német, utóbb az olasz választások környékén is. Nem kellene egyszer már abbahagyni a sokszerű tömegvakítást?
A dőltbetűsek mozgatója a félelem: sok pénz, propaganda, tüntetés, elkeserítés, föllázítás, haljon meg (mozgatója a félelem).
Ps: Emmerick K.-t idézem még, mert a folytatásban ezt írja: „Azokat a beszédeket és jelenéseket, amelyek olyan helyeken történtek, ahol csak Kaifás vagy a papok észlelték, eltagadták, eltitkolták, és súlyos büntetés terhe mellett megtiltották, hogy beszéljenek róluk.” Ma úgy mondanám, tilos volt, ami nem PC, nem politikailag korrekt.
A PC-ről írtam már – emlékezetem szerint.  Egy analógiára hajaz ugyanis. (Íme: Egykori magyar tanárom kritizálta a HATÓSÁGILAG TILOS feliratokat. Hangsúlyozva, amit az ilyen kiírás sugall: hatóságilag ugyan tilos, de egyébként szabad. Óhatatlanul felmerül bennem a PC kapcsán is: POLITIKAILAG KORREKT, egyébként hazug állítás. Amikor az igazság kimondása bűn, a csúsztatás javallt. Vö. még Orwell, „újbeszél” in: 1984)   
Változik valami ezredévek során?  

Mesélhetnék arról, hogy milyen az árokparti séta, de nem sétáltam az árokparton.
Írhatnék arról, hogy milyen a kilátás a Hármashatár-hegy tetejéről, de nem másztam a HHH tetejére.
Említhetném, hogy mekkora a Duna vízállása az erős havazások után, de nem jártam a Duna-parton.  
Sok mindenről emlékezhetnék meg, de meglehetősen itthon ülővé tettek a körülményeim.
Talán majd ha jobb idő lesz. Kezd ugyanis tavasz lenni.
Voltunk misén, lefotóztam a templomablak mikulásvirágját.
Olvastam a nők napjáról a FB-on, s igen ellentmondásos véleményeket találtam róla. Láttam, ahogy közéleti emberek és a rend őrei virágot nyújtanak a női vezetőknek. Értesültem róla, hogy a nők bére 16%-kal alacsonyabb, mint az azonos kategóriába sorolt férfi munkaerőké. Évtizedek óta azt ünnepeljük, hogy valami rossz. Ha teszem azt, a nők bérét 16-kal növelnék, törölhető lenne ez a kétes értékű ünnep. Mert ugye a múltban gyengébb fizetést vihettek haza a nők. Március 8-án kapnak virágot, majd a jövőben ugyanúgy kevesebb marad a bérük. Mi értelme van ennek?
Helyette meg kellene kapniuk a nekik ugyanúgy kijáró emberi méltóságot, és feledni ezt a harcos ünnepet.
Nekem Tömörkény többek között arra jó, hogy igazoljam, hogy a „bezzeg az én időmben” egyidős az emberiséggel. Ezt írja:
- Hogy mán mi is lössz ebbűl a világbúl? – sóhajtja egy öregasszony. – Hiszen neköm már úgyszólván mindegy, már úgy sem sokáig élök, hanem tik, tik. Tik ugyan még mi mindönt mög nem értük, fiatalok? Lám, a jövőféltés sem új.     
Mint ahogy a mezőgazdaság terméskilátásainak a féltése is örök téma:
- Most már ojan üdők járnak, hogy mindegy, hogy közönséges almát termöl-e valaki, vagy fajalmát, mert így is, úgy is mind a kettőbűl faalj-alma lössz…Leveri a jégeső. Továbbá:
Ha a szőlő nekifog, annyi levet ad, hogy drágább a hordó, mint a bor, amit bele kellene tenni. Az idén a barack játszotta meg így magát: el lehet mondani, felőle a debreceni mészárossal, hogy hatvan forint a nyereség, kilencven a veszteség.

„Nagycsütörtök éjjelén megkísértette a Sátán Jézust az Olajfák hegyén… »Magadra akarod vállalni az emberek bűneit, közben te sem vagy tiszta!«
Neki rótta fel tanítványai minden hibáját, minden botránkozásukat, eltévelyedést és rendetlenséget, melyeket ő maga az ősi szokásoktól eltérve a világba hozott.
A Sátán nagy farizeus: felelőssé tette Heródes gyermekgyilkosságáért, szülei egyiptomi nélkülözéseiért és veszedelmeiért; hogy Keresztelő Jánost nem mentette meg a haláltól; sok család felbomlásáért, elvetemült emberek pártoskodásáért, a meg nem gyógyított betegekért, a gergeziánusok megkárosításáért, mert jóvá hagyta, hogy a megszállottak felforgassák préselő kádjukat, és a tóba veszett kondáért; szemére hányta Mária Magdolna vétkeit, hogy nem akadályozta meg visszaesését; családja elhanyagolását és idegen javak eltékozlását; röviden mindent, amit a Kísértő egy átlagembernek, aki felső jóváhagyás nélkül ilyen tetteket hajtott végre, a halála előtt szemére vethet, azt most a Sátán Krisztus szomorkodó lelke elé hozta, hogy megrémítse;
előle ugyanis rejtve volt, hogy Jézus az Isten Fia, és úgy kísértette meg, mint egy felfoghatatlanul igaz embert.”
..a kísértő a szemére vetette, hogy ő akar mások helyett törleszteni, miközben teljesen érdemtelen: hogyan is nyújthatna ő elégtételt Istennek a kegyelmekért, néhány úgynevezett  jócselekedettel! (Emerick Katalin)
Ha a tökéletesen próbál fogást találni a gonosz, hogyne próbálkoznának az emberek azokon elverni a port, akik nem tökéletesek – teszem hozzá.
Jézus az egész világ bűneit hordozta és érezte… az első ember bukásától a világ végéig… kínokat és gyötrelmeket a belső látása olyan iszonyattal ismerte föl, ami véres verítéket sajtolt ki belőle. Látja az egyházszakadásokat, látja az eluralkodó elvilágiasodást, a Gondviselés elvetését.
***
Ma Nőnap van. Isten éltesse a nőket!
Ma Ágoston sz.napja van. Isten éltesse Ágostont!
Holnap Domonkos nap van. Isten éltesse Domonkost!
Holnapután Ildikó nap van. Isten éltesse Ildikót!
Ajjaj!
K. Miklósnak, K. Andreának, Haraga A.-nak is születésnapjuk van. Isten éltesse őket!
Sőt! Zoltán nap van. Isten éltessen minden Zoltánt, Zolit, Zolikát, Zotyót és Zotyikát! 
Aber was?
Ma van Apollónia, Beáta, Filemon, JÁnos, Juliánusz, Szilvánusz napja is.
Hát akkor őket is!