Mickey webnaplója

„Ördög vigye az ilyen világot – mondja –, amelyikben már még ezek a tacskók is szavallni mernek. Bezzeg az én időmben… – s belekezd valamely történetbe, amit már százszor elmondott, de százszor elfeledte, hogy már százszor elmondta. Ami különben nem baj, csak egyészség legyen…” – írja Tömörkény. Nagyon finom ábrázolása a kéretlen ismétlésnek:
százszor elmondott, de
százszor elfeledte, hogy már
százszor elmondta.
Gondolom, nem tanította senki a jó stílust az írónak, hanem éppen azért lett íróvá, mert génjeiben hordozta a nyelvi leleményeket, az élvezetes nyelvi fordulatokkal való élést.     
Nem akarom úgy végigolvasni a novellásköteteit, hogy féleszemmel a menni-vel rokon értelmű igéket lessem. A Hajnali sötétben c. kötet első 100 lapján négy olyat találtam, ami nem szerepel Czakó Gábor gyűjteményében: elfárad valahová, útnak ered, úton van, fölkeres.  
***
Tegnapi hír, hogy gimnáziumi osztálytársam, Pálos István elhunyt szívinfarktus következtében az Uzsoki u.-i kórházban. Isten nyugosztalja őt!
Fogy a korosztályunk.
De sőt!
Úgy viselkedünk, mint a nap.
Itt elfogy, reggel meg visszajön. 
Ismerőseimre, őseimre, rokonaimra unokáinkra  fordítva: Némelyikük elmegy, némelyikük megszületik.
  

Az operák felépítése
Puccini: Bevezetés – szerelem –  problémák – halál
Wagner: Bevezetés – tenor énekel – még több tenor – csak tenor, semmi szoprán.
Mozart: Nyitány – veszekedés – VESZEKEDÉS – még több veszekedés – happy end
Bellini: nyitó kép – szóló – duett – tercett – halál
Donizetti: Bevezetés – dühös ária – problémák – őrülési jelenet – halál
Richard Strauss: Őrültség – fokozott őrültség – még több őrültség – halál.
                                                                                                               (Erik Sós)
Az opera szabályai
Amit mindenképp érdemes tudni az operáról:
1. Az operában végig énekelnek. Ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni.
2. Az operák alaptörténete a következő: két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha nem halnak meg, vígoperáról beszélünk.
3. Az operák általában nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet.
- Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lajcsi, szerelmesek,
- ha a plafonra néznek: boldogok,
- ha a padlóra: szomorúak,
- ha pedig a kardjukat csapkodják: vívni akarnak valakivel.
- a gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke.
4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél.
5. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért.
6. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönböztetni: a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kivan a melle.
7. A zenészek nem azért vannak egy árokban, mert szar számokat fognak játszani, hanem azért, hogy látsszanak az énekesek.
8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni! 
                                                                                                                                   (Molnár Zsuzsa)

Köszönöm kérdésedet, mondtam a minap. Nincs semmi – mondtam –, ameddig el nem megyek az orvoshoz a szövettani leletért.
Nos, nem kellett elmennem. Kérésemre elküldték emailen.
Valami azt súgja nekik – és ők ebben a mesterek –, hogy műtétre van szükségem a két felfedezett polip eltávolítására, amit laparoscopos műtéttel végeznek a Kútvölgyi úton.
Megadták még az illető tanár nevét is, akinek a titkárnőjétől időpont-egyeztetést kell kérnem.
Ha kell, akkor szívesen.
Sebtében felhívtam az intézményt, a titkárnőt kapcsolták.
Ö meg felvette azonnal a telefont.
Mintha mindenki rám várt volna.
Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy nem várt hirtelenséggel történik mindez.
És máris…
Holnap egy első találkozásra kerül sor, aztán rövid szünet.
A többit meg majd meglátjuk.
Mondtam, hogy ez az év az eü.-i renoválás jegyében fog eltelni.

Lehet, hogy túl sokat olvasok. Valaki meg tudná mondani, hogy lehet-e túl sokat olvasni? Bennem korábban az fogalmazódott meg, hogy aki olvas, megismeri az életet az írásokból. De azonnal egy másik gondolat is megkísértett: Ha mindig olvasok, nem érek rá élni, márpedig az olvasás lehet, hogy megismertet az élettel, de nem pótolja azt.
Eme szerény bevezető után elismerem, hogy a végére értem a Tömörkény összes 3. kötetének. Még az itt következőket mazsoláztam ki belőle (lehetne száz ennyit, de ez egy poszt).
- Egy maxima a mezőkről: „Szőlőbe menni kés, fakalapács, miegymás szerszám nélkül még akkor sem való, ha éppen csak sétálni ment bele az ember.”
- és egy másik: „A bírság úgy jó, ha sűrű, mert akkor könnyebben megszokja az ember.”  Hát tudja a fene. Inkább úgy jó, ha sose vetik ki az emberre.
- Adódik egy mondat, ami Radnóti Miklós névike-gyűjteményébe illene bele: „Mindszenten él egy paraszti gazdaember, aki gyógyítja a veszettséget… A neve: Veszett Sándor.”   
- „Most (1904) kisebb a zsömlye és nagyobb benne a luk” – írja. Ha lehet fokozni, ma (2018) ez még inkább így van. Ha egy kissé megmángorolom a zsemlét, megehetem palacsintának, annyira nincs benne anyag, csak térfogatnövelő. Kijelenthetem, hogy a mai zsemle a zsemlék szégyene.
Zárásképpen egy érdekesség. Jócskán a kötet vége felé jutott eszembe, hogy Czakó G. gyűjti a jövésmenést leíró igéket. A magyar ezren felül képes elmondani, hogy megy az ember. Elkezdtem figyelni, hogy Tömörkény képes-e gazdagítani a szószedetet. Hát igen. Ezek nem szerepelnek Cz. G. listáján: visszaszalad, bódorog, vándlizik, (el)jut v.hová, közeleg, lippentget (táncikál),sőt  a teker v.hová sincs köztük.
Sok nyelvi leleménye közül itt csak egyet emelek ki. Azt írja: kofálkodik – a kofa tevékenységét űzi értelemben. 
***
Ma hamvazószerda van. Ez alkalomból ideidézem a Schütz Máté-passiójának záróimáját:
„Téged áldunk Krisztus,
aki érettünk fent a kereszt fáján kínhalált szenvedtél.
Ott ülsz az Isten trónja jobbján Krisztusunk.
Szánj meg minden bűnöst most és örökké!
Kyrie eleison,
Christ eleison,
Kyrie eleison!
Amen. 

Az Újbor idején c. válogatás Tömörkény 1901 és 1904 között írt tárcáiból, novelláiból szemez. Mostanában ebből a kötetből idézek.
- Sok balladaszerű anyag kap ott helyet. Egyikben olvasom: „Ahol sok a fiú, leány, és még több az unoka, ott a halál nem ismeretlen vendég, belátogat olykor a tanyákba, hogy az élőkből a maga részét elvigye.” Hasonlóképpen látom magam is: Ahol sok az új élet, ott sok betorkollás várható az élet túlsó végén.
- Erre viszont sose gondoltam: Üvegek jó hosszú nyakkal…, mert a pohár nélkül való italozás ezekből alkalmatosabb, mivelhogy nem kuttyog, mint a rövidnyakú. Én azt hittem, egyszerűen más a dizájnjuk.
- Nemcsak a góbé rafinált, az alföldi tanyasi is az. Aki búzaméréskor a vékáról lecsapja a felesleget, mind maga felé húzza a szemeket. A csizmájába kerül elég sok, s ha megtelik, a kazal mögött kiüríti az összegyűlt „élet”-et. Este érte megy, de akkorra valamely szemfüles már elvitte onnan.  Meg is jegyzi a rászedett:
- A gazembör… Hát nem átallotta ellopni…   
- Az anekdotázó Tömörkény: Posonyi nagyhangú polgármester. Tegez mindenkit. „Egyszer halat vett a piacon, valami jó tíz fontot a javából. Nem volt vele senki, hogy hazavigye, hát csak rászólt egy emberre: - Hé, vidd ezt a halat haza, aztán mondd meg, hogy felit sütve, felit pedig paprikásnak.
Az ember szót fogadott, elvitte a halat haza, meg is ették. Posonyi meg hiába kereste délben otthon a halat. Különben aztán maga nevetett legjobban a dolgon.” Nagyon elképzelem a szituációt.
Mindent összevetve az embernek az ószövetségi Prédikátor könyvében olvasottak jutnak eszébe: „Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad… Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire, ’lám ez új’, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak… ami nincs, azt nem lehet számba venni.”

XXI. sz.
M. eddig minden gyermekét más-más autóval hozta haza a kórházból. L.-t egy Ford Scorpióval, D.-t Mazda Demióval, R.-t Opel Zafirával. Ha lesz negyedik egyszer? Én Chryslerre tippelek.
1900-as évek eleje:
„Tömörkényiádák”
- T. stílusa: A káplár szerint „a fődolog mindig az, hogy lehetőleg a lehetetlent kell követelni, amely esetben a lehető lehetőleg megtörténik” – adja a káplár szájába e szavakat, de lehet, hogy maga alkotta e megfogalmazást. T. szeret játszani a nyelvi formákkal.
- Egy T. által használt szófordulat: Sohasem lesz belőle prédikációs halott. Ma énekes halottat mondunk.
- T. ismeri Daudet-t. Tőle idézi, hogy „minden író leginkább villatulajdonos szeretne lenni, de mégsem az írók lesznek azok, hanem a posztókereskedők”.
- T. által említett -li végűek: fásli (kötöző pólya, teszli-vas (szekér alkatrésze), kitli (vászonkötény).
Egy maxima T.-hősétől: „Fogatlan koromtúl fogatlan koromig az egész élet: munka.” Lehet, hogy ez is T. sajátja.
- Korabeli szóhasználat lehetett Szeged környékén: a bikanyál. Bp-en ökörnyál: A szelek szárnyán egy szál pókfonal, ezen vitorlázik az apró pók.
- T. által említett meteorológiai megfigyelés: „annak előtte (1901) halottak napján nyári idők jártak, sétálásképpen mentek a temetőbe az emberek, míg mostanában téliruhás, szomorú csapatok bandukolnak ki a földben lakókhoz…” Lám-lám, bezzeg az ő idejükben is szélesőséges volt a klíma.  
- Az általa említett népi táncoknak vajon van-e mai megfelelője? „Áll a tánc: …a lassú, a friss, a lippentős, a toppantós, a mártogatós, a röszketős, a hátravágós…”  A táncházak tudnák megmondani.
- Némi népi gyógyászat: A mellfájásra mézespálinka hasznos szokásosan. „Bodónénak, mikor a torka fájt, a pálinkát ajánlották, hogy azzal kenegesse, hát Bodóné megitta a pálinkát, és az üveggel kenegette a torkát, de hát az mindegy, mikor így is csak meggyógyult. A torma levét is szokták használni, van továbbá, aki a petróleumot issza mellfájásról. Azt mondják, hogy eleinte kellemetlen az, később megszokja. Móra meg úgy tudja, hogy fogfájás ellen mindenkinek van egy jó tippje.
- A tatart (kezdetleges mécses) a fazekasok, vagyis a gölöncsérek, gúnynéven sárvargák árulják. A tatar-ba szatying(szaténvászon)-madzagot, szövétneket alkalmaznak kanócként. A gyertya kanócát koppantóval (speciális olló) igazítják méretesre. Mára kihalt technikák.
- Érdekes természeti kép: „A hold a túlsó parton haladni kezd szép nagy piros tökfejével fölfelé. Olyan mérges tekintete van neki. És látható benne Szent Dávid, amint hegedül. Most meg nevet.” T. hanyagolja a nyelvi sablonokat és merész képet használ az érzékletesség kedvéért.
- Tanyasiak egymásközt: „Mikor a városi ifijúr cifrán kiöltözködik: páca a kezibe, niksz a zsebibe.” Jó példa az ellenérzések kifejezésére, amely nyilván adódott a társadalmi különbségek miatt.
És még egy: „Mihály tisztára türüli a tányért a kenyérbéllel, hogy holnap jó idő legyen.” A maga módján szellemes mellébeszélés a gazda zavarát így leplezi.  

Ismétlődik a történelem
 Á. (2004) születése igen cifra körülmények között történt. Anyja súlyos állapotban került kórházba, de míg odakerült is telefonált, elmesélve, hogy mik történtek vele: Hogy vérzik, valamiféle fertőzés következtében, hogy nem jön érte mentő, hogy veszélyben van születendő gyermekének az élete, hogy maga is meglehetősen rosszul van a vérveszteség miatt. Én akkor éppen egy kacifántos megfogalmazású jogi szakkönyv lektorálásán dolgoztam. Szorított a nagyon szűkösre szabott határidő. Ez volt az a szakkönyv, amelyben a szerző egy oldalon keresztül egyetlen körmondatban cirkalmazta, hogy – mondjuk – a kutya ugat, de a lap aljára érve se lehettél benne biztos, hogy kutya az, ami mit is csinál. Szó, ami szó, elég bajom volt az abbahagyhatatlan munkával, és eközben jönnek ezek a hírek. Néhány röpimát mormoltam el sebtében, miközben az jutott eszembe, hogy a történet egyszer már megvalósult. Legalábbis regényben. A Pál utcai fiúk főhőse haldoklik, nemecsek ernő, akkor még csupa kis betűkkel. S szegényes lakásukat felkeresi Csetneky úr azzal, hogy hogy áll Nemecsek apja az ő új öltönyének elkészítésével? A szabómester a történések miatt azt se tudja, hol áll a feje, mégis valahogyan kénytelen rákoncentrálni Csetneky úr félbemaradt öltönyére, mert megígérte neki, hogy hamarosan befejezi.
R. unokánk jó eséllyel ma meg fog születni. E. kórházban, két fiuk óvodában, M. pedig hol a kórházban, a közértben, a patikában, a porszívó nyelénél, hol meg a számítógép előtt, mert újszerű tanítási metódussal kell előadnia szaktanárként az egyetemen. Három órát vezényel le egyvégtében, ami eleve szokatlan. Ehhez kell kellő mélységű és szélességű szakanyagot és háttérinformációt szerkesztenie, talonban tartania. Az analógiát nem kell magyaráznom. Adva az átléphetetlen határidő, a sokfelé való figyelés kényszere, a kialvatlanság…
Sokan imádkozunk értük.
T. főz, rámol.
Én vagyok a sofőr.
Megyünk a gyerekekért az oviba.
***
Negyed öt előtt Rita, Anna világra jött a gépek mutatta képlet miatt császárral. Mindketten – mama és kicsi lánykája – egészségesek. Rita súlya 3,20 kg.
Hála Istennek!
Most a gratulációk után pihennek ők is, és az egész rájuk figyelő nagycsalád.  

Gyerekként megismertük a sakkozás szabályait, ismertük a lépéseket, így, ha éppen ahhoz volt kedvünk, leültünk sakkozni. Máig fülemben cseng a tesók (vagy a saját) érzelmi kitörése(m):
- Most már aztán kaszabolok!
Általában akkor került erre sor, amikor már alig volt mivel kaszabolni. De mégis. Rombolni az ellenfél állását, lecserélni még, amit lehet. És aztán jött az elkerülhetetlen vég a pőre királlyal...
Vagy a tábla felborítása, ami tiszteletlen formában, de elismerte a partner győzelmét.
Amikor az ember kénytelen szembenézni testének lassú megtöretésével, és még ép ésszel képes is felfogni, akkor tehet még egy lépéssorozatot, hogy javítson látásán, hallásán, fogazatán, stb., stb., hogy élhetőbbé varázsolja önnönmagát. A beavatkozások száma a hanyatlással arányosan nő, majd képtelen az utóbbi az előbbivel lépést tartani.
Ez ellen nincs apelláta. De addig „kaszabolhat” mindenki.
És meg is teszi, mert élni szép és élni jó.
„Az élet szép, élni jó,
élni, élni nagyon jó” – fogalmazta Levi ötévesen.
És az is.
Tehát mély levegő, és kezdődhet a renoválás.
Hogy milyen mélységben?
Azt ember meg nem mondhatja. Az orvosok se képesek rá.
Salamon Bélánál az igazság, aki elmesélte, hogy már jócskán benne a korban meglátogatta orvosát, és elmondta neki, hogy szeretne télikabátot csináltatni a szabójával. Az iránt érdeklődik tehát, hogy milyen anyagot vásároljon. Mire orvosa megjegyezte: Persze, csináltasson, de ne nagyon jó anyagot vásároljon hozzá.      

Nem régen, valamikor az ötvenes években zsebpénzben részesültünk. Illetve mégsem. Inkább prémiumnak nevezném a gesztust, anyagi ösztönzést, amellyel apánk megörvendeztetett bennünket. Minden ötös feleletért egy forint jutalmat helyezett kilátásba.
Mi örömmel vettünk megajánlását, és elég hamar rájöttünk, hogy leggyorsabban az énekórákon söpörhetünk be sikert, jó jegyet, s utána pedig az érte járó forintokat. Örömünk azonban nem tartott sokáig, mert hiszen a jó hallással megáldott família tagjainak nem jelentett semmiféle nehézséget akárhány énekötöst kiérdemelni. Mivel „túlteljesítettük a normát”, apánk kénytelen volt a feltételeken szigorítani. Az általa deklarált és egyoldalú szerződésmódosítás elég könnyen megjegyezhető volt: „Énekötös nem ötös.”
Ez az elv kiterjeszthető valamennyi olyan készségre, amiben az ember az átlag felett teljesít. Teszem azt az ügyes gyerekek esetén tornaötös nem ötös. A magolós gyerekek esetén: Felmondott tananyag után járó ötös nem ötös. És így tovább.
A jól szavalók esetében: szavalás ötöse nem ötös. A fizika iránt affinitást mutatók vonatkozásában:
Fizikaötös nem ötös.
Bioszötös nem ötös.
Vegytanötös nem ötös.
Föciötös nem ötös.
Töriötös nem ötös…
Aki pedig könnyen ír, az átlagnál összeszedettebben fogalmaz, azok számára
Írásötös nem ötös.
És ugrik a prémium,
magyaroknál a forint,
tatároknál pedig:
Ugrik a tugrik.     

Most abbahagyom a versírást – írta Karinthy –, mert eszembe jutott valami.
Nekem is eszembe jutott valami, mégpedig az, hogy aki a 80. születésnapját ünnepli, az valójában a 81. születésnapját éri meg. Beismerem, hogy ez idegenül hathat a fülnek, mégis így van.  Ahogyan a nulladik kilométerkő valójában egy létező  kilométerkő, ugyanígy, az ember első születésnapját megszületésének a napja jelöli ki, azaz nullaéves korában van az első születésnapja.    
Tegnap megszületett 10. unokánk, Rita, Anna, tehát jó apropóm van ahhoz, hogy ilyeneket írjak.
Amikor saját kisebb testvéreim születtek, amerikai rokonaink, akik már az ötvenes években írógéppel írták a leveleket, és az ő írógépük nélkülözte a magyar ékezeteket, ilyesfajta szövegeket küldtek: „Sok oromet kivanunk az uj jovevenyhez”.
Ez alapjában véve helyes. Mi is már is elkezdtünk örülni a szépséges új jövevénynek, aki császárral született, 3,20 kg-os, és azonnal hozzálátott a táplálkozáshoz.
A szülést hatalmas amplitúdók kísérik. A szülő nőnek megvan az elképzelése, az orvosoknak is a saját elképzeléseik, amiket műszerek támasztanak alá, a szülésznőknek is, később a védőnőknek és a gyermekorvosoknak is. De az otthon várakozókban is nagy érzelmi töltetek munkálnak.
A várakozás leginkább a vihar előtti csend feszültségéhez hasonlít, melyet hatalmas megnyugvás követ. Mert általában nincs baj, általában egészségesen születnek a csecsemők, és nagyobb törés nélkül túlélik az asszonyok. De a férjek és a többi várakozók is felszabadulnak a stressz alól, és egy hatalmas „hála Istennek, eredményesen vagyunk túl rajta” szakad ki belőlük, belőlünk.
Azt hiszem, mindenki békésen nyugszik el a születést követő éjjel.