Mickey webnaplója

Egyre-másra dőlnek meg a hőmérsékleti maximumok.
Az előrejelzések azt valószínűsítik, hogy a nyár legforróbb napja elé nézünk.
Így legyen (ha a többi napok tényleg hűvösebbek lesznek).
Az éjszaka csak 26 fokig enyhült, hogy reggelre fullasztó hőség induljon.
A várható maximum ma 42 C-fok. Ez egy lónak is sok.
Az se vigasztal, hogy két napja Bukarestben 44 fokot mértek, Indiában 50-et.
Szétégünk?  
Egyelőre nem spriccelek vizet magamra, s kézi ventilátort se használok.
Mindenesetre légkondis helytől légkondis helyig császkálunk.
Itthon is van klímaberendezés, az autóban is és a boltokban is. Tudom, veszélyes a használatuk, mert terjesztik a penészt, mert túlhűthetnek, mert bár minket óvnak (a külső világot meg fűtik).
***
Vége az EB-nek, nincs későesti meccs, mégis ott bambultam este a tévé előtt, mert elaludni sokáig nem tudtam.
Apropó EB.
Én negyven éve abban a tévhitben éltem, hogy bronzmeccseket is játszanak. Ez 1984. óta nem igaz.
Nincs bronzmérkőzés.
Azért állították le, mert alacsony volt a nézőszám. Nem érte meg megtartani. (Ez azért furcsa, mert olykor zártkapus mérkőzéseket rendelnek el. Annak sincs haszna.)
Így viszont, hogy a harmadik-negyedik helyen végző csapatok (Franciaország, ill. Hollandia) azt gondolhatják, hogy ők a jobbak, őket illetné a bronzérem.
***
És még...
Írtam, hogy a döntőben a spanyolok második gólját lesgyanúsnak láttam. Egy VAR-fotó megmutatta, hogy a spanyol cipője valóban előbb volt az angol védőjénél, ámde egy angol térde még inkább, így nem volt megállapítható les. Milyen bagatelleken múlik a dicsőség!
Jut eszembe, ha a Trumpot célzó lövedék néhány milliméterrel jobbra tér el, a lövés a halálához vezetett volna. Milyen bagatelleken múlik a győzelem – illetve az élet!!!
Trump elnöknek mielőbbi gyógyulást!

Tegnapelőtt Trump elnököt majdnem lelőtték. Tegnap került sor az EB focidöntőre. Kilencvenegynéhány perc izgalom: három gól született, egy spanyol, egy angol és újra egy spanyol. Utóbbit lesgyanúsnak láttam. Mindegy. Győztek, akik a leginkább megérdemelték. Minden meccsüket megnyerték a kupa során. Nekik szurkoltam. A meccs utáni ünneplést is megnéztem. Hallatlan lelkesedést mutatott a győztes csapat: Érmeiket puszilgatták, az ezüstszínű kupát simogatták, puszilgatták, nem különben egymást is. Ez a lelkesedés érthető egy ekkora terhelésű megmérettetés után.
Nekem mégis az jutott eszembe, hogy a reggeli miséken Krisztus testét vesszük kézbe, és vesszük magunkhoz. Hitünk és meggyőződésünk szerint az Isten Fiának a teste ez, aki leszállott mennyből, emberré lett a mi üdvösségünkért. Mekkora ovációval illene fogadni a belénk szálló Istent. Ahogy ezen gondolkoztam a forró éjszakában, megszólalt bennem a méltó himnusz, a 150. zsoltár feldolgozása kórusra és orgonára. Így kezdődik: Magasztaljátok Istent…
De Viadana is megszólalhatott volna: Vigadozva áldjuk az Úr nevét, avagy Halmos Lászlóé: Minden földek Istent dicsérjétek, ujjongjatok, és énekeljetek… Avagy hát az USA-ban élő Szilas Imre megfogalmazása. Praise the Lord…
Kerestem C. Franck szövegét magyar fordításban, de nem találtam a neten. Ezért egy másik, érzékletes – nekem kedves - verset másolok ide. Szerzője talán Moeré Balázs, aki tíz éve karthauzi szerzetes. 
Ott lélegzel a fákban
Ott mosolyogsz a virágban
Ott vagy a szélben a frissben
Ó, boldog, boldog Isten

Szép sorsomat te szőtted
Jó leborulni előtted
Te vagy az útnak a vége
Szent mélység, áldott béke
***
Sej, van egy közös blogunk, melynek utóbbi témája: hiányzó tárgyaink.
Örkény István egypercese ugrott be azonnal a téma kapcsán. Íme:
SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ VASDARABHOZ,
AMELY A TÖRTÉNELEM VIHARAIN KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN MEGLAPULT
EGY LIMLOMMAL TELE LÁDIKÓBAN, MERT SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,
SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK SZEMÉTRE DOBNI,
ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐKNEK SEM LESZ
-Túlélsz pöcök.

Nézem az ATV-t.  Napirenden a posta. Már másodszor akadok meg az egyik szalaghíren.
A szöveg arról szól, hogy a tértivevényes leveleket bedobják egyszerűen a ládába átvételi aláírás nélkül. A csatorna kezelőinek miért nem tűnt fel eddig az itt következő értelmetlenség. Idézem: „Tegnap kaptam a BM-től két éve vényes levelet, be volt dobva…” [ugye tértivevényesről szólt volna a mondat, a szó lassan olyan idegenül hangzik, mint pl. poggyász.]
***
Nem idézem, de leírom saját megfogalmazásomban, amit az Afréka könyvben olvastam.
Az agilis segítő a beteggel találkozván arra kérte, hogy mondja utána ezt a három kijelentést: Isten tökéletes. Én az ő képmására teremttettem. Nos, hát takarodj betegség!!! A beteg utána mondta. A hatásra nem tér ki a könyv. Szerintem jobb, mint a Coué-módszer. Töretlen hit és bizalom kérdése az egész. A hit csodákat művel. Orvos ismerősöm meséli: Fájt a keze. Odament a paphoz imát kérni. Elmondása szerint megszűnt a fájdalma.
***
Szombat július 13-a. A fatimai jelenés évfordulója. Az EWTN tévében hosszas film foglalkozott a jelenséggel.
***
Szupercella közeledését jelentette a meteorológia. Villámmal, mennydörgéssel, szélviharral. Lementem: für alle Fälle a kocsimat a fenyőfa alól átvittem a garázsunk elé. Mi tagadás, ha kissé távolabb is, de ott is van fa.
Lesz, ami lesz. (Lett, ami lett. Tiszta égbolt, minicella se jelentkezett. A fák a helyükön, kocsink a garázs előtt.)
***
Szétég a világ?
Igen sajnáltam az Újdelhiben 50 fokon pörkölődő embereket.
Na de Bukarestben tegnap 44 fokot mértek, és nálunk 40,8 fokot Kelebián. Magunkat is sajnálom.
Ilyet csak Caluire-ben értünk meg tizen… éve.
Most, itt ugyanaz a helyzet. A hőségriadó tegnapelőttig szólt … volna. Meghosszabbították jövő csütörtökig … egyes meteorológusok szerint egész júliusban kitart a kánikula. Már most gyanakvóvá lettem. Honnan tudják, hogy július vége után milyen lesz az időjárás?
(Azért valamivel jobb most a helyzet, mint amit Fr. o.-ban megéltünk annak idején. Két légkondi próbálja féken tartani a forróságot. Az autónkban is kiválóan működik a klíma. Az is igaz, hogy fiatalabbak voltunk Caluire-i tartózkodásunk idején.)
***
Tegnap merényletet hajtotak végre D: Trump ellen. 
Kennedyvel kezdődött?
Aldo Moróval folytatódott. A
II. János Pál elleni meghiúsult. A
R. Reagan elleni is meghiúsult
Ficóé, tegnap pedig
Trumpé úgyszintén.
Káin világa vesz körül bennünket?
O tempora, o mores!!!
 

A Szőnyi név viselői mind pozitívan csengenek a fülemnek. István gyönyörű festményei, rézkarcai ötven éve kedvenceim közé tartoznak. Lányához,  Zsuzsához Szabó Feri révén vitt utam Rómába.
És most elém került a Szőnyi Erzsébetre emlékező kötet. A zenetanárra, komponistára és karvezetőre emlékezők egy részével kapcsolatban álltam, másokról tudomásom volt. Kicsi a világ, benne a közösségek mint sűrűsödési pontok. Egyik tanulsága az olvasott könyvnek, hogy a zene összehozza a hallgatót az előadóval. A zenészeket közösséggé formálja a zenekar, a kórus.
És ez így jó.
Ismerős nevek sorjáznak az emlékezők anyagaiban Comensoli Máriától Zsadon Andreáig. A kötet végi névjegyzék legalább ezer személynevet tartalmaz.
A nagy tudású Kodály-tanítványra emlékezők egyike hivatkozik Kodály egyik beszédére, amely 1953-ban hangzott el: Ki a jó zenész?
Több se kellett nekem, előhalásztam KZ munkáját, (Visszatekintés I.), fellapoztam benne a hivatkozott cikket. Onnan idézek néhány felvetett gondolatot:
- SOHASE KALIMPÁLJ, játssz frissen, lendülettel, s ne hagyd félbe a darabot! (Utóbbit ösztönösen évtizedek óta gyakorolom. Nem szeretek félbehagyni egy zenét. Ezt tudják a körülöttem élők. Előbb be kell fejeznem az elkezdett darabot, csak azután vagyok egyéb feladatokra kész.) 
- Nincs művészet élet nélkül, nincs élet művészet nélkül. Evidens.
- Az emberi korlátoltság gyakran lázad saját érdekei ellen. Tapasztaljuk mindennapi közéletünkben.
- A klavírozó házikisasszonyok régen a „Szűz imájá”-t játszották, ma talán az „Allegro barbaró”-t, de egyformán nincs közük a zenéhez.
- Védekezni kell az egyoldalú íráshoz-tapadtság ellen. A mai zenetanulók között igen ritka, aki egy dallamot első hallásra utána énekel, vagy gyorsan le tud írni.
- Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. (Szeretném világgá kiáltani.)
- Mennél kisebb a város, annál kevésbé bújhat el az egyén, annál inkább kénytelen társas életet élni… Próbát tettem egy kis háromszólamú darabbal, három iskolában. Teljesen hibátlanul csak Békéstarhoson énekelték el első látásra. Pécsett már némi akadozással, leghátul kullogott a budapesti zenei gimnázium.
- És még egy megnyilatkozás az igényes mestertől: A kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű… Akkor beszélhetünk kultúráról, ha az elért színvonal maradandó és általános…
Hát igen. Bárcsak komolyan vennénk Kodály mester megfontolásait.

Örömmel olvastam a Szőnyi Erzsébet emlékére készült kötetben Sirákné Kemény Kinga és Tardy László karnagyok visszaemlékezéseit.Mindkettőt ismertem, mindketten karnagyok, mindketten tanították M. fiunkat.
Ide másolok egy kedves epizódot Laci emlékeiből.
„Szolfézsórán…talán a negyedik évfolyam egyik óráján történt, hogy [Szőnyi Erzsébet] derűs arccal felmutatott egy nagy tábla csokoládét, és ezt mondta:
»Azé lesz, aki a kezemben lévő solfeggio gyakorlatot elsőnek hibátlanul leénekli. Párizsban, az idei szolfézsversenyen ez volt a laprólolvasási feladat.
Aki vállalja, egyetlen percig nézheti a gyakorlatot, utána énekelnie kell.«
Nem tolakodtunk, senki sem szeretett volna »leégni«.
Mellettem ülő barátom, Reményi Karcsi oldalba bökött:
»Te, ez jókora darab csoki, nem próbálod meg?«
Némi habozás után kimentem a papírért.
Mialatt visszamentem a helyemre, felmértem: nem a nehéz intonáció az igazi gond, hanem a rengeteg kulcsváltás, amibe inkább partitúraolvasás órákon kóstoltunk bele, nem szolfézson.
Karcsival együtt végigfutottuk a dallamot, javasolt egy-két dó-váltást, s máris kellett énekelni.
Picit remegő hangon, megpróbálva követni a Tanárnő tempót jelző kopogását, elénekeltem.
Hevesen dobogó szívvel vártam az »ítéletet«, mely így hangzott:
»Gratulálok, magáé a csokoládé.«
Az óra után boldogan majszoltuk el az osztállyal közösen a tábla nagy részét.
Néhány hét múlva meglepve láttam viszont a gyakorlatot a szolfézsterem falán, alatta a szöveggel:
»Elsőnek hibátlanul leénekelte Tardy László KÉTK. hallgató.«”

Két napja a spanyoloknak szurkoltam, és győztek.
Tegnap a hollandoknak, és vesztettek.
Ilyen az élet.
Egyszer föl, máskor le.
A napokban zárul a foci EB, amin a spanyolok csatáznak az angolok ellen, merthogy tegnap az angolok győztek.
Jól játszottak, de nem meggyőző fölénnyel.
Egy kétes, Kane által bőven elszínészkedett szabálytalanságot tizenegyesre váltottak, majd gólra.
A lapok megírták, hogy milyen igazságtalan az élet.
A magyar Varga arccsontját összetörte a skótok húsdarálója, de mintha mi sem történt volna.
Kis nemzet, kis foci, nagy nemzet nagy foci.
Egy Kane-t nem lehet csak úgy büntetlenül megtámadni a tizenhatoson belül, mert azonnal nyavalyatörős lesz.  
A hollandok pedig búcsúzhatntk a döntő megmérettetéstől.
Talán nem kellene ennyi írnom erről az agyon pénzelt, agyon sztárolt sportágról, sportversenyről. Nem is akarok további infóval szolgálni, és nem bánom, hogy már csak a döntő van hátra.
***
A világban is folyik a politikai kiszorítós játék. Szintén elég undorító.
A védelmi célú NATO azon agyal, hogy tudna beavatkozni a proxy háborúba.
Az EU pedig azon, hogy hogy tudná izolálni OV-t és törekvéseit.
Hogy tudna a nemzetek voksaival szembe menve hatalomban maradni.
Piszkos eszközöket használ piszkos emberekkel, nyíltan és szégyentelenül.
Uram, irgalmazz!

Álmosságom oka, hogy tegnap megnéztem az EB legjobb négy csapatból az első páros összecsapását. Hogy milyen indulatok szabadulnak el! A két coach nemegyszer ordítva próbál az események menetébe beavatkozni. Hogy ebből értenek-e valamit a felspannolt idegzetű játékosok?
Nem tudom.
A spanyolok játszottak a franciák ellen és viszont.
Bevallom, hogy a spanyoloknak szurkoltam, azt hívén, hogy technikai és tán erkölcsi fölényben is játszanak. Utóbbi egyáltalán egyáltalán nem igazolódott be. Egy test-test elleni harcban lekerült a francia a földre, a rátelepedett spanyol pedig a már földön tipródó ember fejét ezek után készakarva lenyomta a gyepszőnyegre. A francia mintegy „fűbe harapott”. Mindezt jól mutatta egy közelítő kamera. Csodálkozom rajta, hogy a spanyol megúszta egy francia szabadrúgással.
A legfurcsább, hogy ezek után is a spanyoloknak szurkoltam, akik fürgék és technikásak voltak.
A meccs érdekessége, hogy a 9. percben a franciák vezetéshez jutottak, amire a spanyolok a 20 percben szintén góllal válaszoltak, majd hat perc elteltével megadták a kegyelemdöfést is a galloknak. Az annyit is jelent, hogy a 26. percet követően már nem változott az eredmény. A szurkolás persze mindvégig megmaradt. 
Mulatságos az egyes gólokat követő népünnepély megtekintése. Egyik szurkoló fél őrjöng a gyönyörűségtől, a másik fél pedig felszisszen. Nem akarja tudomásul venni a történteket. A vége felé pedig a vesztesek tábortát pásztázó kamera síró szurkolókat mutatott.
Micsoda szamárság!
Az induló 16 csapatból csak egy nyeri meg az EB aranyérmét. A második csapat, az ezüstérmes roppantul el van keseredve, hogy nem ő. A harmadik örül a bronzéremnek, merthogy a negyedik nem kap ilyenfajta elismerést.
Engem leginkább a gladiátorok küzdelmére emlékeztet a mostanában játszott futball. Pankrációba illő jeleneteknek lehetek tanúja.
***
Á. unoka múlt csütörtökön jó eredménnyel befejezte az egyetemen első évét. Ha akkor hazaindul Mmóvárra, a maihoz képest kellemes nyári időben utazhatott volna. Az előrejelzések erős kánikulát jeleztek. Végül is ma indult útnak. Kivittem őt a HÉV-megállóhoz. Mit mondjak? A flaszteren kb. negyven fokos volt a hőség.
Nem igazán ideális idő a több órás utazáshoz.

Gondolatok a kötetből:
- Úgy élj, ahogy gondolkodsz, mert különben úgy fogsz gondolkozni, ahogy élsz.
- Nem Isten lesújtó karjától kellene óvni magunkat, hanem attól, hogy szembe forduljunk az akaratával.
- Nincs megparancsolva, hogy vasárnap vásárolni kell.
- Jézus békéje az ajándékozás békéjét jelenti.
- Ha megköszönjük mindennapi ételünket, az otthonunkat, a családunkat, ha tudunk örülni egy út szélén nyíló virágnak, akkor Jézus békéjével lelkünkben, aggodalmaskodás nélkül élhetjük az egész életünket.
- A református esketésen ez hangzik el:  Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek.
- Egy férfi vallomása: Az egyetemen ismertem meg Klárit, aki vallásos volt, nem úgy mint én. Egyik találkozásunk vasárnapra esett, a lány mondta is: Ő most misére megy. Bosszantott a helyzet – így a férfi. Ahelyett, hogy velem lenne templomba megy. Végül aztán azt mondtam magamnak: akármilyen hülye hely is, legalább addig is mellette ülhetek. Klári hitelessége folytán utóbb kezdett hinni Istenben.
- Mindig mosolygok, amirkor a szentleckét hallva a férfiak bökdösik feleségüket a szentmisén: Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek… Pedig később… Pál értelmezi a mondottakat.
- Mindenki tudja, mit ünneplünk karácsonykor és húsvétkor, még akkor is, ha gyakorlatban előbbi a vásárlási őrületet, utóbbi pedig a wellness-hétvégét jelenti a legtöbb embernek.
***
Egy-két kedves epizód a végére:
- A kóspallagi plébános jogsi szerzés előtt állt. Beültek Beer M. Trabantjába. A plébános a volánhoz. A motoros rendőr lemeszelte őket. MAGÁNAK NINCS JOGOSÍVÁNYA! HOGY KÉPZELI EZT? ÉS MAGA MEG KICSODA, TALÁN OKTATÓ? SOKBA FOG EZ KERÜLNI MAGUKNAK!
Megelőzendő a bajt, visszamentünk a szobi rendőrkapitányságra, és megvallottuk bűneinket. Ott aztán nagyot nevettek rajtunk. A letkési rendőr állította meg magukat? Jó fiú akar lenni, mert most bukott le orvvadászattal – mondták mosolyogva. Végül megúsztuk az ügyet egy jelképes figyelmeztetéssel.
- …amikor szánkózni vittem a gyerekeket Pilismaróton, nyolc-tíz szánkót is a Trabant mögé kötöttem, úgy húztam őket. S nem pörgött ki a kerék? Ha nem olvassa rendőr a könyvet, elárulom, hogy nem, mert két nagyobb fiút a motorháztetőre ültettem…

Megszállt az olvashatnék?
Inkább azt mondom, hogy jól megírt, érdekes témájú kötetek kerültek a kezembe.
Ilyenek:
Tamási Áron, Hazai tükör, ilyen
a XVI. Benedekkel felvett interjúkötet, de a hagyományos gondolkozást új szempontokkal felváltó
Beer Miklós püspökkel készült interjúkötet, és amit tegnap végigolvastam:
Dr. Fodor Réka-Gerguss Sándor: Afréka 2. RTűzön –vízen át Afrikában.
Ceruzával a kezemben olvasok.
Na, nem azért, hogy – miként állítólag Ortutay Gyula –, aki itt-ott belelapozva egy-egy könyvbe rábökött valamire, hogy elmondhassa, „itt és itt rámutatott Ortutay Gy”.
Hanem más okai vannak.
Az egyik, hogy a későbbiekben lássam: ezt a könyvet már olvastam, és ha akarom, újra olvasom az aláhúzogatott, nekem fontos – részeket.
Egy másik ok kétségtelenül az, hogy kifejezetten közérdekű gondolatokat közzétehessem.
Az utoljára olvasott Afréka 2-ben legalább három részt terveztem posztomba emelni.
Ámde…
Ámde meggátolt benne a copyright figyelmeztetése.
Így hát sose fogjátok megtudni, hogy melyik három gondolatot szerettem volna megosztani.
Azért valamiképpen hozzáférhettek a háromféle igazsághoz, nevezetesen akkor és úgy, ha megveszitek a 4000 ft-ba kerülő kötetet, és eredménnyel keresitek a nektek legkedvesebb gondolatokat.
A könyv ára az Afréka Alapítványhoz való hozzájárulást is megában foglalja.

Nem árt megjegyezni a lényeges dolgokat!
Tudnivalók a fröccsökről:
(Az alábbiakban a bor és a szóda arányát dl-ben mérve így jelzem: bor/szóda)
Kisfröccs 2/1
nagyfröccs 2/3
hosszúlépés ½
házmester 3/2
viceházmester 2/3
háziúr 4/1
lakófröccs ¼
korhelyfröccs 9/1
sóherfröccs 1/9
polgármester 6/4
maflás 5/5
csatos bor 1/0,5
lámpás 1,5/0,5
magyar-angol 6/3
Kell ennél a tudásnál több?
Különösen a maflás neve tetszik.
Gondoltam, hogy az ulti licitek sorendjét is ide tesztem, de mégse.
54 féle licit létezik, és még nem is találom benne a fedáksárit, meg a vécédeszkát.
***
Viszont elmondom, amit valamiért sose sikerült unokáimnak átadni. A malomjátékról van szó.
A táblán három koncentrikus négyzet található három-három ponttal.
Ha nem akarom az ellenfelemet előnyhöz juttatni, akkor az ő kezdése esetén mindig arra a négyzetre kell pakolni, amelyikre ő is tett. Ez a minimum. A többi fantázia dolga.