Mickey webnaplója

Az irodalomórákon bőven megismertették velünk a hajdan élt és a még élő literátorok olykor küzdelmes életét, és ez jó volt, mert hús-vér emberként éltek bennünk ők is, nem csak a műveik.  
A kántor vezette énekes miséken számos szerző műve elhangzik, de tartok tőle, hogy vajmi kevesen tudják – tudjuk, hogy miféle életet éltek, milyen körülmények között alkottak. Ízelítőül mutatok néhány példát.
- Halmos László győri kántorként kereste kenyerét. Műveivel sorra nyerte a komponisták részére kiírt nemzetközi versenyeket. Csodálkoztak rajta, hogy milyen egyszerű eszközökkel ér el ragyogó eredményeket.
- Gyakorta elhangzik Werner Alajos Mercedes-miséje. A zenetudós komponista és karvezető regnumi pap volt, aki kétszer ítéltek el öt-öt évre koholt vádak alapján. A második Regnum-per vádlottjaként 1967-ben letartóztatták. 1968-ig volt börtönben, ott írta meg Mercedes-miséjét a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére, amely a 2. leggyakrabban használt ordinárium hazánkban a miséken.
- A Keresztények sírjatok c. dal szövegét a XVIII. sz.-ban élt jezsuita, P. Faludi Ferenc írta. Életéről nem sokat tudok, de emlékezetem szerint halálát éhség okozta: éhen halt.
(Megjegyzem, hogy a világhírű komponista, Vivaldi is éhen halt annak idején.)
- Még érdekesebb a Fel nagy örömre c. karácsonyi dal keletkezéstörténete. Mind szövegét, mind dallamát a 19 éves Gárdonyi Géza szerezte, aki annak idején kántortanító volt.
- A húsvéti Örvendjetek angyalok dalszövegét Pakocs Károly szatmári kanonok szerezte. Őt úgy megverték a szekusok, hogy kórházi szállítása után belehalt az elszenvedett sérüléseibe.
- Kodály Zoltán lírai szépségű Stabat materét tizenéves korában komponálta.
***
Még Boulad SJ megfogalmazásaiból:
- A szeretet számomra elsősorban határtalan tisztelet az ember előtt...
- A szeretet képesség arra, hogy senkit el ne utasítsak, és legfőképpen hogy senkit meg ne bántsak. Akárki találkozik velem, utána érezze magát boldogabbnak, vidámabbnak és emberibbnek. Legyen jobban és tudatosabban önmaga.
Ezzel a magatartással találkoztam egy ízben. Egy közösségi alkalom után P. Beőthy Tamás SJ jött utánam. Megállított, majd néhány mondatát követően emberi méltóságomban megerősödve búcsúztam el tőle. Nem tudom már, hogy miért sietett utánam, miért közölte azokat a gondolatokat, amelyeket mondott, de az egész emberből valami nagyon pozitív sugárzás áradt, amit igen jó szívvel konstatáltam. Máig él bennem az ő gazdagsága.

Az olimpiának és a Sziget-fesztiválnak vége, a nemzetközi helyzet és a kánikula fokozódik, a hírek amplitúdói igen nagyok. Hol azt olvasom, hogy de jó nekünk, hol azt, hogy de rossz nekünk. Hol azt, hogy szeretnek minket, hol – és ez a több – hogy áskálódnak ellenünk (vö. nyuszika, hol a sapkád?). Már azt se tudom, hol áll a fejem.  
Egy apróságnak látszó valami.
Ha a migránsok alkalmatlanságán akarom köszörülni a nyelvemet, beállok a sorba azt erősítgetvén, hogy lám itt egy „agysebész”. Nyilván nem az. De ha az volna, szégyellhetném magamat a károgókkal együtt. Mert ha meggondolom, hogy ha egyáltalán léteznek ilyenek a migránsok között, elvándorlásukkal óriási kárt okoznak saját földrészüknek, miközben mi meg restelkedhetünk, amiért mohóságunkban kiszipolyozzuk a szomszéd földrészt, elszívva a helyi értelmiséget. Mindenképpen dögség.
***    
Az orvos megnézte hozott leleteimet. Megállapította, amit én is, hogy kopok. Meg azt is, hogy van esélyem az életben maradásra. Csak szedjem szorgalmasan a pirulákat.
***
Nem mindegy, hogy mit nyitok ki. Ha a tévét vagy a számítógépet, esetleg az okos telefonomat a fenti hírek ömlenek rám. Ha az aktuális könyvet nyitom ki,  van esélyem a pozitív meglátások szemezgetésére. Akkor folytatom.
Vissza kell szorítanom a nyomorult hírekkel való töltekezést, mert visszahatnak hangulatomra. A tartósan engem érő rossz impulzusok lélektani hatása rossz. Nekem rossz. Nem érdekel, hogy „ezek”, „az ilyenek”, bezzeg „azok” és „az olyanok”.
Nézzük, mit kínál P. Teilhard de Chardin?
Teilhard számára a misztikus az az asztalos, aki létre tud hozni egy asztalt, a tudós, aki a laboratóriumában felfedez valamit, az asszony, aki a családjának főz: mindenki, aki a világ jobb létéért tevékenykedik, és megpróbálja éltere hozni a jövő társadalmát. Megpróbál szeretetet és egységet teremteni az emberek között számtalan tevékenység formájában. Mindez misztikus cselekedetté válik, imává lesz.
Mennyi vigasztaló van ezekben az utolsó mondatokban!

Hála Istennek befejeződött a párizsi olimpia. Már a megnyitó műsora világszerte kiverte a biztosítékot, mert egy korábban élt németalföldi festő képét jelenítették meg mai formában. „Minden él nélkül” – üzenték a tervezők, csakhogy baj van. A maga korában is ironikus célból készült az illető kép, L. da Vinci Utolsó vacsoráját kifigurázva. Ennélfogva fölösleges és hiábavaló a mentegetődzés.
Nem foglalkoznék a dologgal immár másod ízben, mert feledhető.
Ám a kavart botrány ráirányította figyelmemet, hogy a versenyzők milyen jelentős százaléka fejezi ki istenhitét. Fohászkodtak, az égre mutogattak, keresztet viseltek versenyzés közben is. Ízelítőül néhány megnyilatkozást hozok, amelyeket a sajtóból ollóztam. Sokkal többet ilyet láttam, olvastam az olimpia idején.       
- Mint ismert: a rendezvény ideje alatt tilos a vallási szimbólumok használata. …nem a megnyitó ünnepség volt az egyetlen keresztényellenes üzenet, amelyet az Olimpiai Bizottság küldött a világnak.
- A muszlimok Isten prófétájaként tisztelik Jézust. Jézus Krisztus ábrázolása Párizsban teljesen sértő volt, és átlépett minden vörös vonalat – így az iráni külügyminiszter.
- Az idei olimpia botrányoktól hangos… Az olimpiai faluban mégis összegyűltek világklasszis sportolók, hogy – nemzetiségtől, sportágtól függetlenül – együtt énekeljenek Jézus nagyságáról.
- A riói Megváltó Krisztus szobra miatt nem használhatja szörfdeszkáját a brazil versenyző – számolt be az esetről a Világgazdaság.
- Női súlylökésben a német színekben versenyző, az apja révén nigériai származású Yemisi Ogunleye aranyérmes a győzelmét követő sajtótájékoztatón mindenkit megdöbbentett. Kiderült, hogy gospelénekes is, és kieresztette angyali hangját, amellyel Jézust dicsőítette.
- A brazil Rayssa Leal 16 évesen bronzérmet szerzett a női utcai gördeszkában. Jelbeszéddel üzente meg a világnak a párizsi olimpián: „Jézus az út, az igazság és az élet!” 
- …hatalmas kincs, ha egy olimpikon tudja, hiszi, hogy idáig Isten nélkül nem juthatott volna el.
***
Hajnali fél négykor kiültem a még meglehetősen sötét eget bambulni. Nem sokáig kellett várnom: Jókora meteor villant fel. Erős fényű görbe ívet húzott, majd megsemmisült. Olyan volt, mint egy éles néma sikoly. Több meteorral aztán nem találkoztam
Viszont a meteorral ellentétben felmerült egy tömör feketeség is, egy szintén görbe vonalak mentén cikázó vadász – egy denevér. Sikítása nem hallatszott, hiszen az ultrahang tartományban tájékozódik.    

Mai posztom legütősebb mondatai nem az én találmányaim. P. H. Boulad SJ-től valók.
Ezeket írja:
Gyűjtöttem, mint kincset érő gyöngyöket,
a legjobb szövegeket, erős gondolatokat,
hogy kéznél legyenek, ha szükség lesz rájuk.

Tonnányi jegyzetet készítettem, és címkéztem őket.
Elhelyeztem tonnáit az „igazságnak”.
De a sokszorosítható igazság nem az Igazság.

A sokszorosítható igazság halott. Nem élet.
Ezért lehet polcra tenni.
Az Igazság pedig örökké él.
…
Azt gondoltam, Istent is megmutathatom
hathatós bizonyítékokkal és érvekkel,
logikával és szép gondolatokkal,
De az igazság, amely nem élet, az semmi.
(in: Hit és tapasztalat az élő igazságról)
…
és még:
Az Isten megismerése nem intellektuális tevékenység, hanem az emberi szív elkötelezettsége.
***
A tegnapi rövid meteoritvadászatom eredménytelennek bizonyult.
Góbés tömörséggel elmondva:
Két góbé találkozik.
Egyik: - Oszt láttál hullócsillagopt?
Másik: Egyet, de asse avvóót.
***
Lassan vége a Sziget-fesztiválnak, lassan vége az olimpiának, lassan újabb kánikula-hullám érkezik.
Az első kettő elmúlását nem bánom, a harmadik jövetelének – mi tagadás – nem örvendek.
Be kell kuckóznunk a légkondicionált lakás négy fala közé.
Korunknál fogva nehezebben viseljük már a pörkölő sugárzást.
Idén egy percet se napoztam, mégis hámlik a bőr a karomról.

Most, hogy sokat kell olvasnom, keveset írok.
Ráadásul rosszul is aludtam.
Szapora lett a szívverésem.
Nem csoda.
Azt álmostam, hogy egy kutyatámadás elől egy telefonfülkébe menekültem. Valamit kitalálhattam, mert íme, a kutya kezdett menekülni, mi több, átalakult laposfejű kígyóvá, és bekúszott az avar alá. Erre már felébredtem. Nem tudom eldönteni, hogy azért álmodtam-e hülyeséget, mert emelkedett a pulzusszámom, vagy fordítva. Azért emelkedett a pulzusom, mert hülyeséget álmodtam. Fél bögre kávét ittam, és kiültem az erkélyre.
Van ám itt éjszakai élet.
A Sziget-fesztivál nem nyugszik éjszaka sem, sőt.
Fél háromkor fényszórók pásztázták az eget, párhuzamos sugarakkal. Hogy legyen benne egy kis diszkó-hatás is, a felettük levő ritka felhőre fénypacsmagokat küldtek. Én meg csak az ég másik felét néztem, hátha mutatkoznak a perseidák felvillanó meteordarabkái. Ameddig kint üldögéltem, két felvillanást láttam. Olyanok voltak, mint a csillagszóró szikrái. Erős fényük a másodperc töredékéig volt látható.
Fél óra elteltével eluntam az újabb felvillanásra való várakozást. Hát hogyne. Olyan ez az égre meredés, mint a farkasszem-nézés. Az ember nem mer pislogni, mert hátha éppen akkor…
Aztán kénytelen olykor-olykor mégis… Éreztem, hogy közben kihűlt a szemem.
Nemcsak kihűlt, hanem el is fáradt.
Visszatértem hát az ágyba, és lehunyt szempillámmal addig melegítgettem a szememet, míg vissza nem aludtam.
***
Az erkélykorlát szögletébe rendszeresen térhálót fon egy pók. Én meg rendszeresen elpusztítom a hálót, hogy vegye észre már a pók: ki a házigazda. De nem teszi. Alighanem ostoba. Azt hiszi, övék a ház, övék a lakás, övék az erkély. Lehet, hogy neki(k) van igazuk?
Végtére is sokkal többen lakják, mint mi, a tulajdonosok.

Olvasom H. Boulad SJ előadásairól szóló füzeteket(pl. Az egység víziója). Vannak ennek az alexandriai jezsuitának eredeti gondolatai, hasonlatai. Ezekből mazsolázok.
- A létezés első tendenciája, hogy önmagunkat a középpontba helyezzük, hogy önmagunkká legyünk.  A másik indíttatás pedig az, hogy megnyílunk mások számára… Ha ez nem történik meg, akkor az egocentrikusság egoizmussá válik.
- Minden emberi lénynek szerepe van önmaga megteremtésében, részese lesz saját maga fejlődésének.
A-  sportolók arra törekednek, hogy megnyerjenek egy versenyt. Vágyódnak a győzelmi kupára. Hiába mondanád nekik, hogy megveszed, és „készen” átadod nekik a kupát, az érmet. Nekik az a fontos, hogy maguk szerezzék meg, küzdjenek meg érte.
- Az élelem az evés által egy magasabb szintre emelkedik. A természetes szintről a szellemi szint részévé lesz.
- Isten nem egyszerűen boldogságot, hanem dicsőséget ígér az embereknek.
A hegymászók hosszú küzdelmes órák után jutnak el a csúcsra, ahelyett, hogy vettek volna egy jegyet a kényelmes kabinba, és felülről, készen csodálnák a hegyeket. Csak ezeket az „őrült” hegymászókat tudom értékelni, mert tudom, hogy az a látvány, melyben ők részesülnek, egészen más, mint amit erőfeszítés nélkül kap meg valaki. Fontos, hogy ezt megértsük, mert életünk ilyenfajta kaland.
- A bennem létező egység mindig valamiféle vágyban mutatkozik meg.  Ez egyfajta nosztalgia, amit úgy hívunk: szeretet. Vágyódás arra, hogy a másik személyt integrálhassuk magunkba. Ezt gyakoroljuk az ölelésben, a csókban.
À suivre
***
Tegnap sikerült hajnali hatórakor lefotózni a piros repülőgépet. Nem néztem meg a mobilom egyik applikációján, hogy melyik gépről is van szó. Honnan tart a Ferihegyre? Ma is kiültem az erkélyre, hogy utánajárjak ennek a fontatlan, fontos dolognak. Ám kitolt velem a gép. Ma nem jelent meg a légifolyosón. Talán majd máskor.  

Nem új dolog az, hogy hajnalban kidob az ágyam.
Legalább tíz éves a történet.
Először nyaraláson jelentkezett.
Hajnali öt körül csendben lementem kávét főzni, és a gőzölgő bögre társaságában kivonultam a teraszra a hintaágyba. Ott ringatóztam, amikor a nap felkelt.
A nap mindig felkel (eléfordul a föld), de nem mindenütt egyformán érdekes a látvány. A hintaágyból a kerítés és a házfal közötti nyiladékon a Badacsonyra látni (ennélfogva napkelte is késett kicsit, a hegy mögül indult égi útjára).
A kelő nap sugaraiban minden átszíneződött.
Életre keltek a pókhálók, a bokrok leveleit átvilágította az erős fény.
Idén a Balaton kimaradt az életünkből. (A tervezett időszakban kánikula tombolt.)
A Balaton tehát kimaradt, de a korai felkelés nem.
Tegnap hajnalban az erkélyünk foteljében üldögélve legeltettem szememet a növekvő világosságon, a sötét lombok kizöldülését nézve. Olykor egy-egy madár mutatott be légiparádét, de az igazi meglepetés hat óra előtt néhány perccel ért.
A házunk mögül a szokásos légifolyosón megjelent egy színes ruhába öltöztetett repülőgép. Jószerével egy erős piros szín dominált rajta. A látványra ráerősített a kelő nap erős fénye.
Engem lenyűgözött.
Arra gondoltam, hogy ha ez a gép menetrendszerű járat, akkor talán ma reggel is megjelenik az égi tünemény.
Így is lett.
A gép pontosan érkezett, én gyorsan lefotóztam abban a reményben, hogy tökéletesen tiszta képen tudom megidézni. Nem egészen ez történt. A mai napkelte fényei kissé sápadtabbak, mint a tegnapi.  
Azért viszonylag jól visszaadja a fénykép azt, amit láttam.    
FB-on a helye.

Karinthy, aki mindent megírt, egy kínai verset is írt, mely így szól: „Most abbahagyom a versírást, mert eszembe jutott valami.”
Ennek analógiájára írhatom, hogy most abbahagyom a posztírást, mert kezembe kaptam egy megbízatást. Egy kötet lektorálási munkájáról van szó.
Kihívás? Projekt? Munka? Rejtvényfejtés? Szórakozás? Ez is, az is. Mindez együtt.
Azért, hogy el ne maradjon teljesen a napi penzum, néhány gondolatot megosztok – rontom-bontom – H. Boulad SJ Quo vadis ecclesia? c. kiadványából.
- Az egyház krízisben van, de ez egy jótékony állapot.
- A vallás nemcsak kőtemplomok, vasárnap misére igyekvő emberek, mert az kötelező...
- A dogmákra koncentrálás hatására egyre nyugatibbá vált az eh., s veszített katolikusságából.
- A középkori társadalom a falut jelentette. Morális kérdésekben a köznek megfellebbezhetetlen véleménye volt. A falu három tagja értelmiségi: A pap, az orvos s talán a bíró.
- NY.-ban hatalmas épületek fojtják el a Szt. Patrik székesegyházat. Ennek szimbólum-értéke van. A vallás marginális lett.  
- Az erkölcsi értékek helyett a hedonizmus, a fogyasztás, az élvezetre való jog, az individuum szabadságjogai kerültek a zászlóra. Nem beszélnek a társadalmat, a családot megillető jogokról. Az Istennek is volnának netán jogai?
- Karl Rahner SJ úgy gondolta, hogy a holnap keresztény hite kevesek hite lesz. Kovászként fognak hatni a társadalomra.
- Jean Daniélou szerint az egész nyájat kell tekintetbe venni: a többség a fontos. Úgy véli, hogy a társadalmat kell emelni értékek átadásával. Kat. intézmények adjanak kapaszkodókat az embereknek.
- Boulad azt fogalmazza meg, hogy a legvégső igazság iránti teljes odaadás, a végső dolgok iránti érdeklődés maga a vallás. mely az emberi szellem lényege, alapja és mélysége.
- …és még: „Amikor személyes életed mozzanataiba és gondolkodásodba tudod fokozatosan integrálni hitedet, akkor építed fel saját élő világnézetedet!   

- Magammá kell lennem. Isten ui. nem kéri tőlem, hogy más legyek, mint amire Ő hívott engem. Veszélyes lehet életrajzokat olvasni, különösen nagy szentek életrajzát: „Ez a szent 40 napig nem evett semmit, nekem is ezt kell tennem.” Ez katasztrofális! Nem kell lemásolni sem őt, sem Assisi Szent Ferencet. Hasznos azonban életüket inspiráció forrásává tenni. Isten nem kívánja, hogy utánozzunk egy modellt. A modell bennünk van.
- A bátorság a létre azt jelenti: Van bátorságom mindig többé és többé válni.
- A szeretet önmagam elvesztése annak érdekében, hogy rátaláljak az egész emberiségre. Ezért a szeretet egyszerre önmegtagadás és önmegvalósítás.
(in: Bátorság a léthez)
***
Dilemma.
Lehet-e úgy elveszíteni önmagamat, hogy közben kialakult szokásaimat megtartom?
(Mise naponta, poszt naponta, fotók naponta, rejtvények megfejtése naponta, internetes játékok naponta, tájékozódás napjában többször a tévéből, az interenetből. Porszívózás hetente. Ablaktisztítás ritkán. Férfierőt kívánó dolgok szükség szerint. Unokák látogatása: amikor csak lehet. A napi bevásárlás felcipelése.)
- Igen. Megtarthatom őket, mert hozzám tartoznak és a „magammá lét” részei a kialakult rutinok.
- Nem, mert lehet, hogy vannak fontosabb tennivalóim.
- Az általam eddig megfejthetetlen kérdés, hogyha vannak fontosabbak, mik azok? 

nő/férfi
fiú/lány
test/lélek
balkezes/jobbkezes
bűnös/szent
érzelmes/tudós
egészséges/beteges
fiatal/öreg
kopasz/kopatlan
új/kopott
újszülött/haldokló
jóra kész/rosszra kész
ügyes/ügyetlen
abszolút hallású/botfülű
sasszemű/vak
vagy ilyen/vagy olyan
nyugodt/ideges
szerető/gyűlölő
önös/önzetlen
védekező/támadó
precíz/hanyag
istenes/istentelen
én/ő
mi/ők
ezek/azok
az ilyenek/az olyanok
na igen/bezzeg
Nem is folytatom.