Mickey webnaplója

1 Mise
1 reggeli
1 napi sofőrködés (240 km)
2 találkozás
    az első Salgótarjánban 13-madmagunkkal. Megoszlásuk: két fő (USA), 12 belföldi. 6 testvér, a vendégségben 5 pár és még négy fő;
    a másik Óbudán, szombathelyi nászunkkal.
Társalgások. Kötetlen formában. Kötetlen témákról. Nem váltottuk meg a világot.
Régi videók nézése növekvő, majd csökkenő érdeklődés mellett. Kértem, az utolsó néző kapcsolja ki a DVD-lejátszót és a villanyt.
40 db fotó részemről. A többiekét nem számoltam.
Néhányat ezekből felteszek a facebookra.  
Izajás 33. f.
Bizalom az Úrban
Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj, neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak. Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején. Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek, és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott. Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal. Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.
Az Úr közbelép
Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak. Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket. Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa. Most fölkelek – mondja az Úr –, felállok és fölemelkedem. Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket. A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben. Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.
A dicsőséges jövő
Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át. Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat? Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni. Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el. Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta. Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok – a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát. Közöm. Kiemelek két meghatározó mondatot: Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj, neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató!... Ő a királyunk, ő ment meg minket. Egyszer mindenki megáll az isteni bíró előtt, és beszámol handabandáiról, viselt dolgairól, élete gazdagságáról vagy szegénységéről. Arról, hogy mit kapott és mit vitt véghez abból, amije volt.   

Minden máshogy van?
Tegnap felturbóztam magamat, hiszen negyedéves kontrollra kaptam időpontot az engem kezelő orvostól. Bejelentkeztem. Közölték, hogy a doktor úr már elment. Nem is jön vissza, az őt helyettesítő orvosnő nem vállalhatja át a vizsgálat lefolytatását, viszont a doktor felhív.
Nem hívott fel.
Meggondoltam magamat.
Nincs minden másképp.
Néhány dolog úgy van, ahogy van. Valahogyan ma piarista napom van. Reggel volt osztálytársam miséjén. Délután VM egykori osztálytársam néz velünk farkasszemet a tévé képernyőjéről és mesél művészi pályafutásáról.
Utóbb pedig Maklári Lajos piarista jutott eszembe, annak is egyik kedvenc szófordulata: Koma, ha muszáj, akkor szívesen! Ezt arra vonatkoztatta, hogy néhányan lógó orral vették tudomásul, hogy beválogatta őket az iskola énekkarába.    
***
Ma a Duna partján sétáltunk. Megállapítottuk, hogy megoszlanak az érdekek a tervezett védőgát elhelyezésének a kérdésében. Vannak jogos érvek, és jogos meg nem jogos ellenérvek. Bármiben lefogadom, hogy megépül az árteret is levédő mobil betongát-rendszer. És az útba eső fáknak kapa.        
Izajás 32. f.
Íme, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek.
Az igazságos király uralma
Olyan lesz mindegyikük, mint a rejtekhely a szél elől, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, és a magas szikla árnyéka a szomjas földön. A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel. Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetően beszél. A balgát nem nevezik többé nemesnek, s nem mondják becsületesnek az álnokot.
Ellentét a balga és a nemes lelkű között
Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy istentelenséget vigyen végbe, és álnokul az Úr ellen szóljon; hogy éhen hagyja az éhezőket, és megtagadja az italt a szomjazóktól. Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát. Ám a nemes nemeshez méltóan gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban.
Az elbizakodott asszonyok ellen
Ti könnyelmű asszonyok, figyeljetek! Halljátok meg szavamat! Elbizakodott nők, hallgassatok ide! Esztendő múltán, rövid időn belül remegni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és a gyümölcsszedés ideje nem jön el többé. Reszkessetek, könnyelmű asszonyok, remegjetek, elbizakodottak! Vessétek le ruhátokat, vetkőzzetek le, és öltsetek magatokra gyászruhát! Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőkért, népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért! Mert üresen állnak a paloták, a zajos város elhagyatott, az Ofel és az Őrhely búvóhellyé lett örökre, vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
Az Úrtól jövő szabadulás
És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban. De földre sújtják az erdőt, és a várost megalázzák. Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat. Közöm. A próféta mondja, amit mondania kell. Ide most csak egy gondolatát hozom. És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Ez a kegyelem, ez a megvilágosodás lehetősége, ez az ingyenes ajándék. Ma is létezik és létezni fog a világ végezetéig. De vajon vesszük-e az adást?

Mi szervezetten, napi, heti, havi és éves programjaink szerint éljük életünket, de a világon ez nincs mindenütt így. Az emberiség nagyobb része a mának él, még csak nem is máról holnapra, csak a jelen pillanatnak.
Sokan próbálunk tudatosan élni, bár tudatalattink fennhatósága így is kétségtelen. De nem így van ez mindenütt a világon. A népesség egy része ösztönösen él bele a világba. Azt éli meg, (nem hiszem, hogy ezen gondolkozna), hogy amit ösztönei diktálnak, az helyes is. Ám az emberek zsigerei gyakran tévútra vezetik a zsigerek gazdáját, és önpusztító – ne adj Isten másokat pusztító – cselekedetekbe viszik.
Igen sűrűn előfordul, hogy igazságaink részigazságok, amelyek a mi aspektusunkból igaznak látsszanak, valójában nem azok, mert szubjektív igazságok. De milyen az objektív igazság? És milyen lehet az, amikor nem is törekszik valaki az igazságra. Lelkiismeretének egyetlen törvénye a mindent nekem önzése, és tettei a saját anyagi gyarapodását felmutatva látszólag igazolják, hogy értelmes dolog a hedonizálás.
Tudatosság és ösztönösség. Két szélsőség, kétféle létezési módra lehetőség.
Valójában a harmadik út a szerencsés. A szeretet útja. Szeretni egyszerű és roppant nehéz – szoktam mondani. Szerintem ez így is van. Mindenesetre a Mester is ezt hirdeti. Pál megfogalmazását hozom ide: Törekedjetek a szeretetre. (1Kor 14,1)   
Izajás 31. f.
Egyiptom ellen
Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Csakhogy ő is okos: romlást idéz elő, és nem vonja vissza a szavát. Fölkel az istentelenek háza ellen, és a gonoszok védelmezői ellen. Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek.
Az Úr harcol Asszíria ellen
Ezt mondja nekem az Úr: amint az oroszlán ordít és az oroszlánkölykök a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán. Mint a repdeső madarak, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti. Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok. Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst­ és aranybálványait, amelyeket vétkes keze csinált. Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek. Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót. Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje. Közöm. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek. Utóbb megtörtént. Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Utóbb ez is megtörtént. Isten tervein átlátni aligha lehet, de sugallatait észrevenni lehetséges. Sok misztikus vallja, állítja.

A blogok témájáról, magáról a napi sűrűségű blogolásról panaszolkodik egy kedves ismerősöm, írván, hogy napok óta nem jut eszébe semmi olyasvalami, ami mások figyelmére igényt tarthatna. Nincs vele egyedül, és nem is előírható, hogy ebben a sűrűségben kipattanjon valamiféle égi szikra az ember fejéből. Így lesz ez mindig, így van ez mostanság, de így volt ezelőtt is. Igaz, nem ismerték a blog műfajt. Ismertek mást, ismerték a humort. Karinthy pl. ezt ötölte ki Így írtok ti c. paródiájában: Kínai vers
M
o
s
t

a
b
b
a
h
a
g
y
o
m
 

a

v
e
r
s
í
r
á
s
t,

m
e
r
t
 

e
s
z
e
m
b
e

j
u
t
o
t
t

v
a
l
a
m
i.
Én meg ugyanezen okból befejezem a poszt-írást.  
Ízelítő az Izajás 30. fejezetből:
Az Egyiptommal kötendő szövetség ellen
Jaj a lázongó fiaknak – ezt mondja az Úr. – Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak. Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. ...
A szövetség elleni jövendölés folytatása
...Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: Ráháb, a tehetetlen.
Izajás emlékirata honfitársai ellen
Most azért menj el és írd föl egy táblár: lázongó nép ez, ...azt mondják a prófétáknak: „Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével... ezt mondja Izrael Szentje: megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban ... ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultatok volna. Ha veszteg maradtok és bíztok, lett volna erőtök. De ti ezt nem akartátok. ... az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.
Az eljövendő boldog kor
Valóban, Sion népe, ... úgy nézel majd ezüsttel bevont bálványaidra és aranyozott bálványképeidre, mint valami tisztátalan dologra. Úgy elveted őket, mint valami undokságot, ...akkor esőben lesz részed, bárhol vetsz a földön, és a föld termette kenyér ízes lesz és tápláló. Nyájaid tágas mezőkön legelnek majd azon a napon. ...A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan, mint hét napnak a napfénye azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket, amelyeket verésével okozott neki.
Asszíria áldozatul esik
... az Úr szavára összetörik Asszíriát, lesújt rá ostorával. Minden alkalommal talál majd a harag vesszeje, amellyel az Úr verni fogja. Zengő éneketek olyan lesz akkor, mint az ünnepi éjszakán felhangzó ének, amikor a szívek örömtől áradnak... Közöm. Bár hallgatnátok ma szavamra, népem, ne légy keményszívű. Nemde ez cseng vissza Izajás krónikáját olvasva. Akkor próféták voltak és hamisak is. Ma független (mitől?) újságírók, többnyire beetetettek, vagy mellőzöttek.   A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan, mint hét napnak a napfénye azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket, amelyeket verésével okozott neki.   Prófétálás az utolsó időkről.

Reggel égzengés ébresztett. Hatalmas égiháború kezdetét jelezte.  
Két dráma egy-egy jelenete kezdődött párhuzamosan. Csiáék gépe éjjel Berlinben vesztegelt az inkriminális időjárás miatt. (Lám, már itt dörög. Nyugatról érkezik hozzánk minden áldás.) Ezért gépük reggel indult, hogy tíz órakor a Ferihegyen landoljon.
A másik szál egy-két generációval odább, Levente orrmandula-műtétje, amelyre a legnagyobb Donnerwetter idején kellett indulniuk. Mi átmentünk Domiért, hogy apjuk leválthassa anyjukat, s maradjon legalább 24 órán át a fiúcskával a kórházban. Ha minden rendben, holnap hazaengedik a pácienst és papáját. Eddig minden rendben. A műtét komplikációmentesen végződött, Levi alszik. Mondják, indulásra szó nélkül és egy szuszra benyakalta az altalás előtti koktélt, noha biztosították róla, hogy rossz ízű. Jelenleg az igazak álmát alussza.     
Most 11.11 van, digitálisan: pálcika, pálcika, pálcika, pálcika.
A másik dráma állását nem ismerem. Egy órája itthon lehet öcsénk feleségével.
Reggel lányától ME-től néhány kép érkezett villámpostán. A rokonok felváltva kézbe kapják néhány napos fiacskáját.
Mintha tegnap lett volna: Fonyódon nyaralunk együtt a nagycsalád, belföldön, külföldön élők egyaránt. Nyakaljuk a sört, ME, aki mára maga is mama – akkor meg kb. egy éves – a hideg tejet. Mindenki megkérdezi tőle: How big is Mary Ellen? So big, so big – válaszoljuk helyette, ő pedig szorgalmasan és huncut mosollyal emelné feje fölé a kezét, ha ugyan lehetséges volna, hiszen méretarányai nem teszik lehetővé.
That’s all right!
Megérkeztek, minden rendben.
Ízelítő az Izajás 29. f.-ből:
Jövendölés Jeruzsálem ostromáról
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. ... hirtelenül és váratlanul az történik, hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom...
A kinyilatkoztatás titka
Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek..., azt feleli: Nem tudom, mert le van pecsételve. ...
Fenyegető jövendölés
Ezt mondja az Úr: Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak, ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseik bölcsessége, és okosaiknak okossága elenyészik.
Gonosz tanácsadók ellen
Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket? Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!”? Vagy a fazék a fazekasnak: „Nem ért a dolgához!”? Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? ...Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet. Közöm 1. A választott népet rabságba hurcolják, de megmenekül. 2. A lepecsételt könyv tartalmát csak a próféta tudja értelmezni. (Vö. még Jelenések könyve) 3. Ez a nép szájával tisztel engem – idézi Jézus. Nemde a mai vallásosság jellemzője ugyanez? 4. A fazekas és az általa gyúrt cserép hasonlata mindmáig nagyon él a hívek tudatában. Besorol a nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát jellegű mondások közé. Nehogy már a cserép mondja a fazekasnak: Nem te csináltál. Nehogy már a fazék mondja a fazekasnak: Nem értesz a szakmádhoz. Nemde ilyenek az Isten ellen zúgolódók minden időben?  

Időről időre megsűrűsödnek a programjaim.
Hogy mégse használok naptárt, annak az az oka, hogy máskor meg, és általában nem olyan sűrűk, hogy ne tudnám fejben tartani őket. Most azonban sűrűk.
Ma Csia érkezik párjával Kaliforniából. Talán lesz közös találkozó, talán nem. Délután elkészülnek a kért színes fotómásolatok.
Holnap kiveszik Levike orrmanduláját, ha addig el nem kap egy műtéthalasztó náthát. Egy éjszakát tölt kórházban, ha minden jól megy.
Még ma elkészül a gyerekek kocsija. Ha nem, holnap a mienkre szükségük lesz.
Aztán az olasz intézetben Szőnyi Zsuzsa emléktábla és a róla elnevezett terem avatása.
Aztán, ha az orvos máshogyan nem akarja, kontroll.
Aztán Katiék.
Kb. egy hét múlva kocsikulcs másolás, képkeret elkészülése.
Közben temetés.
Aztán Zsuzsáéák.
Aztán Csia vissza az USA-ba.
Ennyi félét tudtam fejben tartani. Közben sok minden módosulhat. Jöhet szélsőséges időjárás, változás állhat be egészségi állapotunkban, nagy a család, akárkivel akármi lehet.
***
Egy vicc a facebook-ról: Néhány napja elhatároztam, hogy öt kilót leadok. Most már csak hetet kell leadnom hozzá. 
Ízelítő az Iz 28. f.-ből:
Figyelmeztetés Szamáriához
Jaj az efraimi részegek büszke koronájának, ragyogó ékessége hervadó virágának, amely a bortól tántorgók termékeny völgye felett van...lábbal tiporják majd az efraimi részegek büszke koronáját...
A papok és a hamis próféták ellen
Még ezek is tántorognak a bortól, és szédelegnek a mámorító italtól. A papok és a próféták támolyognak az italtól, a bor áldozataként; az erős ital elkábítja őket. Inognak, amikor látomást látnak, és bizonytalanok, ha ítéletet kell hozni. Igen, minden asztal tele van okádékkal, egy csöpp hely sem marad tőlük tisztán. „De kit akar az ilyen tudásra tanítani? ... [ezért úgy szól hozzájuk az Úr], hogy útjukon hanyatt essenek, összetiporják őket, tőrbe akadjanak, és fogságba jussanak.
Gonosz tanácsadók ellen
Halljátok az Úr szavát, ti gúnyolódók, akik népemen uralkodtok Jeruzsálemben! Ti ezt mondjátok: „Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet...”
Jövendölés
Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr: „Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet. Aki hisz, nem inog meg, és a jogot teszem mérőónná, az igazságot mérővesszővé.”
A gonosz tanácsadók elleni jövendölés folytatása
De a hazugság menedékét jégeső söpri el, és vizek árasztják el a várát...
Példabeszéd a földművesről
Figyeljetek ide, s halljátok meg szavamat, figyeljetek, s értsétek meg beszédemet! Vajon mindig szánt-e a szántóvető, mindig hasogatja és boronálja a földjét? Nemde, ha elegyengeti a föld színét, kaprot szór bele, elhinti a köményt, és vet a sorba búzát meg árpát, a szélére meg kölest. ...Ez is a Seregek Urától való: Mert csodálatos az ő tanácsa, és bölcsessége mindent felülmúl. Közöm. Mind a nép, mind az álpróféták részegségben tobzódnak. Nem marad el a büntetésük. Krisztusra utaló jelképe: Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet. Máig a legkedvesebb képem arról, aki az Alfa és az Ómega, s akiben biztonságunk van. (alapigém: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett, Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.)

Van annak vagy negyven éve, amikor Éva kisgyerek volt, s hallgatva a pánsípon játszott dalt megállapította: Apa, sír a zene.
Az a zene valóban sírt.
Mindez azért foglalkoztat, mert önmagában érdekes. Vajon tudjuk-e, hogy hogyan szól a zene? Az eszkimó tudja, hogy milyen a hó, és megkülönböztet kb. ötven félét eltérő nevekkel illetve. A festő több ezer színárnyalatot különböztet meg, és biztonsággal beszél róluk, néven nevezve őket. De mit csinál, aki a zenéről akar beszélni?   
SCHUBERT-Hevré: Három a kislánynak az egyik betétdala így szól.
Ó, drága szép muzsika, drága hang
Úgy zeng a szívemben, mint lágy harang
Úgy símogat és annyi enyhet ád
Úgy símul a mámoros lelken át
A csendülő, zendülő, szívemben benn ülő,
Libbenő, ringató nótaszó.
Szép, drága, amely zeng, amely lágy, amely simogat és enyhet ad, amely csendül libben, ringat és belül szólal meg. Ma azt mondják sokan az efféle jelzőkre, hogy nyálas.
Mert akinek a techno a zenéje, annak csakugyan az. Annak nem elég durva se Schubert, se Mozart.
Visszakanyarodva még egy kicsit a hangok jelzőire, ki mit mond róluk? Mozart egyik vonós hangszerét vajhegedűnek említi, lágy hangja miatt.
A vájt fülű persze bírja szókinccsel: A zene dübörög, a zene andalít, harsog, beszédes, erősödő, halkuló, kötött, gyors vagy lassú, halk vagy hangos, szaggatott vagy szélesen hömpölygő, ismételt szekvenciákból álló, visszafojtott, lélegző, nagy ívű, trillázó, tremolózó, díszített hangú, hárfaszerű futamokkal tűzdelt, folyamatosan csúsztatott hangú, konokul ismétlődő, ... etc., etc.
Iz 27. f.
Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Az úr szőlője
Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.
Jákob bocsánatot nyer, az elnyomó megbűnhődik
Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
Jövendölés
Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai. Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben. Közöm. Hogy mi lesz, azt tuja Izajás, de hogy addig mi lesz, azt nem. A próféciák már csak ilyenek. Felük tiszta felük homályos, mint a balladák történései. Azon a napon, ismételgeti Izajás. De mikor lesz az a nap? Ő se látja tisztán.

Szabó Ferinél olvasom: Milos Forman Amadeusának pesszimista a vége, „a közös sír, ahová beledobták a tündéri Mozart holttestét, valami rettenetet sugallt... Hát a mozarti zene halhatatlanabb lenne, mint maga a zeneszerző, a személy, aki azt alkotta? Akkor valóban abszurd a lét! Abszurd lenne...” (Sz. F.: „Örömben éltem, köszönöm! Jezsuita kiadó 2016) 
Zseniális gondolat!
Hányszor gondoltam már végig: Mennyire természetes és örömteli a születés, és mennyire szokhatatlan a kikerülhetetlen vég, a halál. Ha nem lenne folytatás, csakugyan abszurd valóságként élném meg mibenlétét.
Sz. F.  gyakran emlegeti a két meghatározó fogalmat: Erosz és Thanatosz – utalva a szerelemre és a halálra.  Hányszor elmondta: Ti mind meghaltok, de én nem. Máskor: Tudom, hogy meghalok, de nem hiszem el. Nem meghalok, „elragadtatok”, elszenderülök.
A megoldás a fenti mondatokban van. Kikerülhetetlen, de van folytatása, és az egészet együtt tekintve elmondhatjuk, hogy biztonságban telik-múlik életünk.
Életére visszatekintve meg-megidézi naplóját. Olvasom: „1986. január 28. felrobbant Challenger“.
Te jó Ég! Mintha tegnap történt volna. Ha pedig „tegnap” történt, akkor „holnap” 99 éves leszek.
Jobb, ha itt befejezem.
Iz 26. f.
Győzelmi ének
Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla! Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.
Zsoltár
Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted. Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait! A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
Jövendölés
Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket. Közöm. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. /Vö. 62. zs.) Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad... az árnyak országa szülni fog.
Vö. feljebb. Mindent egybevéve: biztonságban élünk.

Szabó Feri könyvében olvasom, hogy Varillon SJ (Claudelre vonatkoztatva) azt az érdekes megfigyelést tette, hogy a naplóírás lehet nárcizmus. Idézem: „Ha az ember önmagát szemléli, sehova se jut el. (…) Naplót vezetni, hogy az ember önmagát nézze: a legbiztosabb eszköz arra, hogy az ember önmagát meghamisítsa. (…) Amikor az ember önmagát nézi, mindig bizonyos pózt vesz fel.”
Eddig az idézet. Félek tőle, hogy a web-naplóra ugyanez áll. De hamar hozzáteszem: nemcsak a naplók a színerei az ember szerepjátszásának, hanem ki-ki ahány emberrel áll kapcsolatban, többé-kevésbé annyiféle szerepet játszik el.  Lehet, hogy az emberi plaszticitás, hajlékonyság, simulékonyság mértéke különféle erősségű, de létezését teljesen tagadni nem lehet. Senkitől nem vérható el, hogy nyilvánosan és visszatérően kitárulkozzon, mintegy nyilvánosan gyónjon, avagy naturalista módon tálalja az egész világ előtt mindazt, amit szeméremérzete és jóérzése tilt. Egyfajta diplomáciára szükség van. A naplóírásra is áll ez.
Ráadásul, ha megfeszül, akkor sem képes önmagát teljesen kimondani.
Nincs is rá szükség.
Így hát, mégiscsak folytatom a posztok közzétételét.
Iz 25. f.
Hálaadó imádság
Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha. Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
A messiási lakoma
A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja. Közöm. Az első rész Olyan, mint Mária éneke, a Magnificat. A második rész a végső kérdésekre összpontosít. Mennyire régi a megállapítás: megsemmisíti a halált Istenünk; az Úr letörli a könnyet minden arcról. Örülhetünk és vigadozhatunk, mert bárki bármit mond is, BIZTONSÁGBAN VAGYUNK. És ez gyönyörű.

Három anekdota a bejárati ajtónál álló slágfertig szerzetesről.
Legyen a neve – teszem azt – F.
1. F. áll az ajtóban, szélesre tárja az éppen indulni készülő látogató előtt. Az elbúcsúzik, elhalad a kert irányába. F. tekintete a fogason állapodik meg. Azon nyomban utána szól távozó vendégének:
– Te, nem a te kalapodat látom a tartón?
– De, az enyém, köszönöm.
– Kapd csak le, haha, még visszajönnél itt nekem, ha nem veszem észre idejében. Na, nézzenek oda!
2. F. lefelé robog a lépcsőházban. Az ajtóban kisebb tömeg, cigarettaszag. Egy nő pöfékel.
Kérdi F:
– Te még mindig dohányzol?  
Mire a nő:
– Sajnos nem sikerült abbahagynom, kedves F.
– Ejnye-bejnye.
F. bejön az irodába:
– Nem tudjátok, hogy ki ez a nő?
3. A bejárati ajtóban F. összefut egy reverendás úrral. A tőle szokott közvetlenséggel szólítja meg:
– Hát te ki vagy?
A megszólított a tőle megszokott szerénységgel:
– BL püspök vagyok.
F. pukedlizve:
– Szentatyám, ne haragudj rám, hogy nem ismertelek föl sebtében.
***
Néhány szó a közlésvágyról:
Ha sikerül néhány jól elkapott fotót készítenem, alig várom, hogy a napi posztom elkészüljön, hogy aztán desszertként megosszam a fb-on a képeket is. Ez a késztetés szinte fizikai sürgetésként jelentkezik. Lehet, hogy csupán a közlésvágy, lehet, hogy az önkifejezés lehetőségének a sürgetése ez?
Fotókról: A tárgyakat ábrázoló képek olykor kifejezőbbek és többet mondanak, mint a személyekről készültek. Gyanítom, hogy először az épületeket, tájakat ábrázoló képek fognak lapátra kerülni, s a személyekről szólók túlélik amazokat. Hiszen nagyszülő korba lépve is érdekli az illetékeseket, hogy egykor milyen folt fizimiskájuk.   
Iz 24. f.
4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL
Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene. Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.
A romba dőlt város
Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.
Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak. Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt. De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak! Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj, az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!” Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek! Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg.
Az ítéletről szóló jövendölés folytatása
Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei és meginognak a föld alapjai. Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt. Közöm. A végső időkről jövendöl Izajás. Ítéletet tart a Teremtő. Mivel halálunkban kiesünk az időből, az ítélet ekkor fog utolérni bennünket. Isten időtlen. Ő VAN