Mickey webnaplója

Brüsszelben 3 robbantást hajtottak végre terroristák. Szörnyű.
Sok a halott. Nyugodjanak békében! Hívőknek: Imához (ateistáknak is szabad). 
Nálunk két uncsi. Adódik, hogy az ember visszafogja magát a lehetséges mértékig, hogy több hely maradjon az ifjúságnak. Próbálom érteni őket, próbálom szokni reakcióikat, próbálom kitalálni, hogy mi érdekli őket. Próbálok néhány alapvetően fontos mondatot értésükre adni, hátha leülepedik bennük valahol. Á. azt mondja, ma írt egy verset. Arra biztatom, mindennap írjon egyet per hecc. Egy év alatt így testes kötet telik meg versekkel, s kiderül, állandó-e a színvonaluk, vagy hullámzó.     
Reggel érdeklődtünk: Mit szeretnének ebédelni. T. szerint Bl. szereti a szilvás gombócot, vegyek egy kiló mélyhűtöttet; Á.-nak pedig a szalámis pizzát. Rendelések teljesítve.
Délben kérdezzük Bl.-t: Hány szilvás gombócot vállalsz megenni? Egyet – vágja rá, majd látva értetlenségemet, megtoldja: – még egyet a biztonság kedvéért.  Á. elbánt a pizzával. Elővigyázatosságból vettem egy másik pizzát is utóbb Bl.-nak. Valamit csak kell enniük.
Legidősebb unokánk „hatalmas étvágya” mintha ismétlődne. Róla mesélte vagy tizenöt éve az anyja: Ha valamiről azt állítja, hogy szereti, akkor garantáltan megeszik belőle egy kanállal. Ha nem szereti, akkor nincs rá garancia.
Tudatosabban kell ennem, mert elcsurog a fogyás eredménye.
Dolgozom a böjtben a stigmatizáltakról szóló leíráson. Hazug az ízek kedvelése. Minden jó, de nem minden használ. Meglepően sokakat regisztráltak az idők folyamán, akik hordozták rövidebb-hosszabb ideig Krisztus sebeit, viselték az azt kísérő iszonyú fájdalmakat
Ízelítő a Sir 19-ből... Bor és nők tévútra viszik a bölcseket...
A pletykázás ellen
... aki a pletykát gyűlöli, elkerüli azt, ami gonosz. ...Mint a nyílvessző, mely a combjába fúródott, olyan a szóbeszéd a balga szívében.
Vizsgáld meg, amit hallasz!
... sok a rágalmazó, s ne higgy minden szóbeszédnek...  a nyelvével ki nem vétkezett még? 
Igazi és hamis bölcsesség
Minden bölcsesség az Úrnak félelme, ... Hogy ki az ember, megmutatja az öltözete, a nevetése és a járása. Közöm. Tapasztalati tény, hogy a nyelvével vétkezik leggyakrabban az ember. Figyelmezet rá Jézus, figyelmeztet rá Ferenc pápa. Megfontoltság, türelem, szeretet kell a szép beszédhez. Mind a pletyka, mind a rágalmazás mérgezi a kapcsolatokat. Gondoljunk csak az esti rossz hírek sokaságára.

Tegnap arról írtam, hogy milyen korán van idén húsvét. Hogyne volna korán. Még csak a tavasz első napja van (a Google szerint a második!???), és már belefutottunk a nagyhétbe. Ma, hétfőn, felhőkkel tarkított, de helyenként napos idő volt. Élénk szél fújt, különösen is a magaslatokon. Unokákkal elzarándokoltunk a Normafához, hogy elfogyasszunk néhány lángost, játszódjunk a nagy játszótéren, fotózzuk a kilátást, és gyönyörködjünk is benne. Mondom a feleségnek: A nagyhéten nem szokott ilyen cudar idő lenni. Ám a kifejezetten hűvös böjti szelek nem csípősebbek, mint elvárható volna, csupán még alig van tavasz, ennek tudható be a nulla fokról induló nap. Kora tavasszal más években sincs melegebb.
***
Egy igen aktuális könyvön dolgozom. Stigmatizált emberek számolnak be életükről, Krisztus kínszenvedésének mikéntjéről. Úgy tervezem, hogy húsvétra elkészül a munka, hogy a feltámadáskor már ne kelljen a kínokra koncentrálni. Az idei húsvéti előkészületek meghatározó aktusa ez a feladatsor. Alighanem megadja megismerési, hangulati tónusát a hétnek.      
Ízelítő a Sir 18. f.-ből: Isten nagysága
Aki öröktől él, az teremtett mindent, csak az Úr bizonyul igaznak. Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni? Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni? Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
Az ember kicsisége
Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy. Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten. Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket. ... az Úr irgalma mindenkit átölel. ...
A helyes adakozás
... az ajándéknál is többet ér egy jó szó. .. A jótékony ember mindkettővel szolgál. 
Megfontolás és gondolkodás
Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel. Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni. .... Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt. A bölcs ember mindenben óvatos ...
Önuralom
... tartsd magad távol szenvedélyeidtől. Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül. Közöm. Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi olyan bölcs volt, hogy hat szóban elmondta a lényeget. Efemer a földi lét. Okosan illik végig csinálni. figyelem, fegyelem, megfontoltság, kitartás a jóban, mit tehetünk még?

Az anekdota szerint a amikor kijön az elegáns ünneplő nép a keresztelési szertartásról, a jobbágygyerek a templom előtt ácsorog és lakonikusan megjegyzi az éppen megkeresztelt mágnáscsecsemőről: „Milyen érdekes, ilyen kicsi és máris Jakabffy!” 
Kissé hasonló – mondom kissé –, hogy még csak tegnap volt József-nap, (Isten éltessen minden Józsefet, Jocót, Dódit, Jozsót, Jóskát) és máris virágvasárnap van.
Idén igen hamar lesz húsvét. Kiszámításának a szabálya:
Húsvét a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapon van. Eszerint húsvét legkorábban március 22-én, legkésőbb pedig április 25-én lehet.
2050-ig csak két ízben lesz még hamarabb húsvét: 2035-ben március 25-én, és 2046-ban úgyszintén.
Hát majd meglátjuk. Elvégre 2046-ban még csak 100 éves leszek.
***
Régi olasz vicc újszülötteknek:
Giovanni valahol az Appennini hegységben terelgette nyáját. Elaludt, és eközben elkóboroltak a bárányai. Rémülten konstatálja az eseményt. Észreveszi, hogy a szomszédos hegyen legeltet kollégája. Kétségbeesésében átkiabál neki: Antonióóóó! Neeem láttad a birkáimat? Antonióóóóóó, neeeem láttad a birkáimaaaaat? Arra jár éppen egy amerikai turista, aki, tapasztalva a történteket, és e hangos kiabálást, megszólítja Giovannit: Mister, itt a távcsövem, ne kiabáljon ilyen éktelenül, hanem keresse meg a birkáit. Giovanni belenéz a távcsőbe és immár csendesen beleszól: Antonio, nem láttad a birkáimat?
Ízelítő a Sir 17-ből: Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. ...
Az isteni bíró
 Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze... Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. ...
Felhívás a megtérésre
Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg. ... Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét? Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent. Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek! Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan. ... az ember csak por és hamu. Közöm. Isten az embert saját képmására teremtette, a világ urává tette. Tetteinkért felelni fogunk. Irgalmas az Isten az emberhez, aki csak por és hamu. Felelünk a világért, felelünk egymásért. Az ószöv. ben még nincs kialakult elképzelés a túlvilágról: Ki dicséri az Istent az alvilágban...halott ajkán, aki nincs...

Mosonmagyaróváron jártunk, hogy felszippantsunk két unokát, s haza hozzuk őket a nagyhét első felére. Jó körülmények között utaztunk, mindössze annyi a kényelmetlenség a rail-jettel, hogy elővásárolt helyünkön mint oly sokszor korábban, ma is már ültek, és ha nem is én kértem elnézést, valamennyire zavar, hogy más utast nekünk kell felpattantanunk saját kényelmünkért. Alighanem ott a huncutság, hogy a nemzetközi utasoknak nem kell helyjegyet váltaniuk, így viszont folyamatosan szembe kerülnek a belföldiekkel, akiknek pedig kötelező. A vasúttársaságok helyett ezeket a többnyire udvarias közelharcokat az utasoknak kell megvívniuk, miközben a társaság tollasodik a befizetett díjainkkal. Eléggé álságos ez a helyzet, hiszen minden pénztár hálóban van egymással. Hogy nem lehet elérni, hogy a helyek feltöltése folyamatosan történjék, a szabadhelyes részt pedig a helyjegyes kocsiktól szeparálva jelölnék ki.  
Na mindegy.
Utaztunk és most végre újra itthon.
Sweet home!
Ízelítő a Sir 16. f.-ből
A gonoszok pusztulása
Mit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők. Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük...Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg és ő árasztja ki haragját. Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit. ... Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.
Biztos igazságszolgáltatás
Ne mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr; fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?” ... Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.
Az ember a teremtett világban
...amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte, egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben. Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt. Közöm. Isten egyszerre irgalmas és igazságos. Tettei szerint Fizet mindenkinek. Ezek is örök érvényű igazságok. Fontos a felismerésük.   

Ül az ember a tévé előtt, várja a híreket. Erőszak erőszak hátán, tragédia tragédia hátán, szerencsétlenség  szerencsétlenség hátán. Néha egy új intézmény átadása. Egy-egy jó hír.  De kit érdekel?
Más.
Azt mondják: otthagyta feleségét ... veri a gyerekeit ... iszik ... adósságba kergeti az egész családját... karambolozott ... Igeeeen? Hűű, na ne mondd! ...Példás életet él...? Az kit érdekel? 
Más.
Mark Twain feledhetetlen figurája, Tom Sawyer nem szeretne a mennyországba kerülni, ahol az angyalok föl-le sétálnak hárfáikkal és szakadatlanul dicsőítik az Istent. Az örökkévalóság ebből áll. Tom inkább valami mást keres, ami változatosabb.
Azon tűnődtem, hogy mi az oka annak, hogy rácuppanunk a rossz hírekre, leköt bennünket a rossz ízű pletyka, és lehorgonyzunk a negatív tartalmú információk befogadásánál. Naponta többször hajlandók vagyunk meghallgatni a szörnyűségekről szóló beszámolókat.
Én, aki utálom az erőszakot, számos alkalommal leültem ökölvívást nézni a tévében.
Nos, talán ezúttal nem tűnődtem hiába. Arra a meggondolásra jutottam, hogy az ember természete bűnre hajló lett. Ennélfogva minden érdekli, ami a világ rosszaságát láttatja. A negatív jelzések lekötik zsigeri érdeklődését, s talán közben arra gondol: De jó, hogy mindezek másokkal estek meg. De jó, hogy tőlünk messze bombáznak, tőlünk távol gyilkolnak, és szedi áldozatait a cunami.
Ha megszentülünk: azaz a létteljességbe, az örökkévalóságba jutunk, természetünk – a kegyelem hatására – jóra való lesz, ez pedig azt jelenti, hogy a jóra lesz affinitásunk. Érzékeink a jóra lesznek kihegyezve, azokat fogjuk értékelni, az köt le minket: a szeretet, a világ szépségei, az univerzumban felmutatott sokszínűség, az egymást szeretők sokasága. A kapcsolatok értékeire való affinitás lesz a miénk.
„De addig nincs megnyugvás, addig folyvást küszködni kell...”  
Sir 15. f.  Így tesz mind, aki az Urat féli: eljut a bölcsességre a törvény ismerője. Elébe siet, mint egy édesanya, mint ifjú feleség, úgy fogadja. Az értelem kenyerével eteti és a bölcsesség vizét nyújtja neki italul. Reá támaszkodik, s nem inog meg lába, benne reménykedik, és nem csalatkozik. Felmagasztalja a többi ember fölé, a gyülekezetben kinyitja a száját. Az örömöt és az ujjongás koszorúját elnyeri, és örök hírnévvel ajándékozza meg. A közönségesek nem veszik birtokba, az istentelenek soha nem láthatják. Elérhetetlenül messze van a gőgtől, s hazug embereknek nem jut az eszükbe. Dicsérete nem illik az istentelen szájába, akinek az Úr nem adott rá megbízatást. A bölcs ajka dicsőítő éneket zeng majd, és maga az Úr fogja vezényelni.
Az ember szabadsága
Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: „Bukásomat neki köszönhetem”, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék. Közöm. Egy kijelentés emelkedik ki most nekem a fejezetből: Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, (a)mit választ magának. Az örök kérdés csakugyan az, hogy mit választ magának.
Merthogy megkapja.

Az ember felkel és készít fejben egy laza elképzelést a napról. Nincs munkahely, nincs kötelező program, látszólag teljes a szabadság. De csak látszólag. Beülünk a kocsiba. Indítanék. Se kép, se hang. Nyúlok a világításkapcsolóhoz. Be van kapcsolva. Az aksi egész éjjel teljesített, már ahogyan tőle telt. Aztán megadta magát. Öregszem. Hogy felejthettem égve a lámpát? Nem vettem észre, hogy világít az utcán? Sípolnia is kellett. Nem hallottam. Nem hallottam meg.  Ismert, hogy csökkent a hallásom, de ennyire? Megvan az ok. Nem megyünk sehova. Irány a lakás. előrehozott reggeli. Utána a helyi piacot keressük fel a szokásos alapanyagok miatt. Újra haza. A tervezett szódavíz-beszerzés elnapolva. Gondoltuk, a szomszédtól kérünk töltőt az akkuhoz. Ám belefutottunk egy ismerős házaspárba. Rövid beszélgetést követően abban maradtunk, hogy majd egy óra múlva ők fognak segíteni. Hogy kihasználjam az időt, vettem szervó-olajat, és teletöltöttem a tartályát, mert már utolsókat rúgta a nyikorgó kormányom. Ha minden igaz, hamarosan bikázott akkut szerelünk vissza a kocsiba és mégiscsak hazafuvarozhatok egy tucat szódavizet.     

Sir 14. f. Az igaz boldogság
Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.
Irigység és kapzsiság
Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek? Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved. Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal. Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni! Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik. Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.
A bölcs boldogsága
Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, benéz az ablakán, fülel az ajtaján, s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége. Közöm. Örök érvényű annak az igazsága, hogy nem jó rendetlenül ragaszkodni az anyagi világhoz, de a zsugoriság éppoly haszontalanság. Értelme a bölcsességhez vonzódásnak van. Nb. A halál nem teljes elmúlás, mint akkor gondolták, hanem beleszületés az örökkévalóságba.

Túl-túl messze túl, túl vagyok este óta a legújabb kézirat korrektúráján. Felszabadító érzés.  Mindenből tanul az ember. Egy tudományszeletet, egy ember életének epizódjait, stb. ismertem meg, amelyet saját elhatározásomból nem tettem volna meg. Ez olyan szempont, amely érdekessé teszi a javítgatást. Nem véletlen, hogy a nyomdai szedők értelmes fajta emberek voltak. Akarva-akaratlanul szembesültek a szedésre kapott szövegekkel, s információk, a művelődés különféle területeiről kaptak ismereteket. Ez így vagy úgy beléjük ivódott.
A lektorálás, korrektúrázás, nyomdára való előkészítés megannyi lehetőség az egyes részletek utána olvasására, adategyeztetésre egyéb forrásokból... Ha úgy tetszik, szórakozva tanulás, miközben az ember úgy érzi, részese lett valaminek, valamiféle értékteremtésnek.   
Na, ez benne a zenebona.

Sir 123. f.
Magadhoz valókkal barátkozzál!
Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló. Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó. A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet. Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy. Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki. Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?” Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja. Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt. Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni. Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid. Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól. Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet. Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá. Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is. Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval. Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel? A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője. Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak. Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja. Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz. Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, „Ki ez?” – azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót. Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység – mondják a gonoszok. Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor. Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni. Közöm. Barátkozni, de csak kellő körültekintéssel. meg ne alázzanak balgaságod miatt... Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. Talán itt a lényeg. Suba subához, guba gubához... A barátságban jó a középúton maradni. Se erőltetni, se elhanyagolni nem jó. Törleszkedni meg végképp nem. Vajon barát-e, aki így beszél: Mindenki a maga feleségével táncoljon, én is a maga feleségével táncolok.      

Tegnap tisztáztuk, hogy amit én fényképeztem Balatonnál, az Forsythia, azaz aranyfa volt, nem aranyvessző és nem is aranyeső. Az összehasonlító ábra mutatja az aranyfát, amely valójában inkább bokor, mint fa, az aranyesőt, amely nem is hasonlít az általunk aranyesőnek nevezett aranyághoz, inkább a lilaakácra hajaz, csak sárga, és látható az aranyvessző, amely inkább egy erőteljes növésű gazhoz hasonló. Nekem az aranyeső megnevezésre az aranyfa bokra, vesszeje ugrik be, s nem a többiek.
Ez a bizonytalanság nincs egyedül.
Gondolhatunk itt arra a káoszra pl., amely az eperfát környezi. Egész gyerekkoromat úgy éltem le, hogy szederfára másztunk, s ettük a lila szedret vagy a fehéret. Újabb időkben nem eszi senki, a flaszteren tocsog a szétmázolt cukros szederlé, amely valójában eperlé. Gyorsan hozzáteszem, hogy gyermekkoromban epernek a húsos-piros, lédús, illatos apró szemű gyümölcsfélét neveztük, amelyet porcukorba mártottunk, ha nem volt elég édes, szárcsonkját pedig eldobtuk. Kiderült, hogy az nem eper, hanem szamóca. Szamócának mi az erdőben termő apró szemű, édes piros gyümölcsöt neveztük. Viszont csakugyan szedernek neveztük az erdőkben előforduló fekete szemű késő ősszel termő bogyót, amely csakugyan szeder névre hallgat.
Más bogyósok viszont elnevezésdömpingben tobzódnak. Az egres az, ami piszke, ami köszméte vagy pöszméte is egyben, s ki tudja, még miféle nevekre hallgat.
Hogy a nyelvi bizonytalanságokat folytassam, kénytelen vagyok az italneveket előráncigálni. Ugye a fehérbor valójában sárgásan átlátszó.
Továbbá létezik édes bor. Valóban. Ellentéte a keserű lenne, ám olyan nem létezik.
Csak száraz van, amely viszont fizikai képtelenség, mert a bor folyadék: ha tehát bor, akkor nem száraz.
A száraz borral szemben állna a nedves, de nem annak, hanem édesnek nevezik.
Van villányi, de kanálnyi nincsen.
Van töményital, híg azonban nincs, illetve van, de nem annak nevezik.
A szürkebarát nem szürke, a kéknyelű üvegének a nyaka (nyele) zöld stb., stb.
Mint tudjuk, van világos sör, de nincs sötét sör, csak barna.
Aztán egészségükre kívánják az ivást az emberek, miközben tudják, hogy italozni az esetek jelentős részében egészségtelen.
Jó, nem tetézem, azért hadd állapítsam meg, a beszélt nyelvek nem logikusak.
Sir 12. f.
Jót tenni
Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.
Igaz és hamis barátok
Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél. Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe. Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted. Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene, és a sarkadban van. Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja. Közöm. A fejeztet tanítása: Okosan tedd a jót, kerüld a kétszínű alakokat. Ahogyan ma szokták mondani, jobb egy ellenség, mint egy „barát”. Az előző szándékait ugyanis ki lehet ismerni. Hát... van benne igazság.   

Húsz éve hallottam a már akkor is régi viccet, amely valahogy így szól:  
Két idős koma beszélget. Az egyik azt mondja: Olyan pszichiáterre bukkantam, aki teljesen kigyógyított feledékenységemből.
– Igen? De jó. Magamnak is szükségem volna rá. Áruld már el nekem is, ki volna az illető!
– Na, ki is? A nyelvemen van a neve. Majdnem tudom is már. Na, várj csak! Mi is a neve annak a lila kora tavaszi virágnak, ami erdőben nő és illatos?
– Az az ibolya.
– Ahá! Ibolya! – szól ki a konyhába az első számú pofa –: Hogy is hívják a pszichiáteremet?
Persze a nevek. Először – mondják – a nevek esnek ki az emlékezetből. Van, aki ellazítja magát, hátha a probléma laza ébren tartása felhozza az emlékezetből a kívánt nevet. Más sorolja az ábécét, és a kívánt kezdőhang kimondása felszínre hozza a feledett nevet.
Egy másik vicc szerint János bácsi jól emlékezik rá, hogy mi volt 1950. augusztus 21-én délután négy órakor, csak arra nem emlékezik, hogy ezt öt perccel korábban már elmesélte.
Az ember ezeken felnőtt korában jókat nevet, utóbb ajkára fagy a nevetés, mert kezd szembesülni hasonló gondokkal.
Per hecc, a saját kínlódásomat hozom elő. Tegnap beszélgetés közben oda értünk, hogy mennyire helytelen, ha valakiről túlzó mértékben és csupán csak a jót mondják ki, írják le, alkalmazzák rá, kitüntetése alkalmával. Ma délig kellett várnom rá, hogy agyam sarkából előrántsam a frappáns kifejezést, amely társalgás közben nem akart eszembe jutni. Pedig mi sem egyszerűbb ennél, ha akadálytalan az emlékezetem. Kivágom, mint énekes a magas C-t. De ha lemegy a redőny...
Nem feszítem tovább senkinek a fantáziáját. Ez a kifejezés a szuperlatívuszokban való beszédmód. Persze, az. De ha nem jut eszembe... akkor átmegy a passzív szókincsembe? Vagy mi a fityfene.           
Ízelítő a Sir 11. f.-ből.
Ne ítélj látszat szerint!
A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet. Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit...
Megfontoltság és nyugalom
Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj. ...
Csak Istenben bízzál!
...A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: amely napon mondja, „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem,” nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia. Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg a foglalkozásodban...
Ne bízzál a gonosz emberben!
Akárki jöttmentet ne vezess házadba ... óvakodj a gonosztól, mert rosszat forral... Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is. Közöm. 1. A külcsín látszik, a belbecs nem, vagy alig, mégis fontosabb. 2. Kölcsey is óva inti unokaöccsét az üres fejű társalkodótól. 3. A gazdag pórul járásáról később Krisztus parabolát mond, melynek végső kicsengése: „Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet!” Az óvatosság és a megfontoltság egymás édestestvérei. Bölcsesség híján könnyen pórul járhat az ember.

Idegesítő mondás, de attól még igaz lehet: Gyáva népnek nincs hazája. Tegnap újra egy Kassai-előadást hallgattam. Ő említi: Valaha a honvédelem nem választható volt, hanem természetes. Ma problémás. Miért? Mert balesetveszélyes. Akár meg is lehet halni. Ez így március idusán meglehetősen elgondolkoztató. Hol van ma: „A haza minden előtt.”
Apropó. Két új megmondó emberrel gyarapodott a magyar hírességek listája. Az említett Kassai Lajossal és Röhrig Gézával. Mindkettőt egy-egy film dobott a köztudatba. Mindketten elég sűrűn nyilatkoznak. Mindketten képesek egyelőre új vagy újszerű értékeket felmutatni. Mindketten fittyet hánynak a divatos gondolati irányzatoknak, és arról beszélnek, amire ihleti őket a Lélek.  Mindkettőt bírom, jókat kortyolok felrázó értékeléseikből, megcsillanó humorukból, azokból a rendszerekből, amelyekre töprenkedéseik során ráéreztek, ráébredtek. Levont következtetéseik találóak, színvonalasak, emberségépítő jellegűek.
Ami tetszik még bennük: Egyelőre egyikük sincs elszállva saját magától. 
Ízelítő a Sir 10. f.-ből.
Az uralkodó hivatala
A bölcs uralkodó erősíti népét, az okosnak kormánya jól meg van szervezve. Olyan a nép, mint a fejedelme, amilyen a város feje, olyanok a lakói is. Az ostoba király tönkreteszi a várost, okos vezetéssel a város gyarapszik. A földkerekségnek Isten az ura, ő rendel föléje a kellő időben jó vezetőt. 
Az önteltség ellen
Ne neheztelj másra, bármilyen hibás is, önteltség ne vezesse sose tetteidet. A gőg gyűlöletes Isten s ember előtt, s a jogtalanságot egyként bűnnek tartják. Az egyik népről a másikra száll át a hatalom, a jogtalanság, a pénz, s az erőszak miatt. ...a kevélységnek a bűn a kezdete, a megátalkodott csak úgy ontja a bűnt. Ezért sújtja az Úr külön csapásokkal, míg egészen meg nem semmisíti. A gőgösek trónját felforgatja az Úr, s az elnyomottakat ülteti helyükre. A büszkék gyökerét kitépi az Isten, s az alázatosokat ülteti helyükre. ...
Tiszteletre méltó emberek
Mely nemzet áll becsben? Az emberi nemzet. Melyik nép áll becsben? Amelyik az Urat féli.
Alázat és igazság
Ne játszd a bölcset, amikor dolgozol, s ne dicsekedj, amikor nélkülözöl... Fiam, csak mértékkel dicsérd magadat, és annyi tekintélyt szerezz, amennyi megillet... Közöm. Minden nemzet olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel – szokták emlegetni. ez így nem pontos. Pedig évezredekkel ezelőtt már ismerték a választ: Isten rendel a városállamok stb. élére a kellő időben jó vezetőt. Ha rossz e város (állam) vezetője, nincs okunk aggódásra. Isten látja, hogy idelenn mi történik. Valamiképpen a rosszból is jót készít. Nem kell nyugtalankodnunk. Elég, ha a külső változásokra ránézünk, és tárgyában szemléljük. A változásoknak bennünk kell megvalósulnia. Egyedül az hot érdemi fejlődést. Nem véletlenül íratott a rendszerváltozás idején: Van rendszerváltozás? Miért, te mennyit változtál. Amennyit változtam, annyit változott a rendszer. Jó vagy hátrányos irányban.