Az ember felkel és készít fejben egy laza elképzelést a napról. Nincs munkahely, nincs kötelező program, látszólag teljes a szabadság. De csak látszólag. Beülünk a kocsiba. Indítanék. Se kép, se hang. Nyúlok a világításkapcsolóhoz. Be van kapcsolva. Az aksi egész éjjel teljesített, már ahogyan tőle telt. Aztán megadta magát. Öregszem. Hogy felejthettem égve a lámpát? Nem vettem észre, hogy világít az utcán? Sípolnia is kellett. Nem hallottam. Nem hallottam meg. Ismert, hogy csökkent a hallásom, de ennyire? Megvan az ok. Nem megyünk sehova. Irány a lakás. előrehozott reggeli. Utána a helyi piacot keressük fel a szokásos alapanyagok miatt. Újra haza. A tervezett szódavíz-beszerzés elnapolva. Gondoltuk, a szomszédtól kérünk töltőt az akkuhoz. Ám belefutottunk egy ismerős házaspárba. Rövid beszélgetést követően abban maradtunk, hogy majd egy óra múlva ők fognak segíteni. Hogy kihasználjam az időt, vettem szervó-olajat, és teletöltöttem a tartályát, mert már utolsókat rúgta a nyikorgó kormányom. Ha minden igaz, hamarosan bikázott akkut szerelünk vissza a kocsiba és mégiscsak hazafuvarozhatok egy tucat szódavizet.
Sir 14. f. Az igaz boldogság
Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom. Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.
Irigység és kapzsiság
Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek? Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban. Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét. Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát. Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz. A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét. Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved. Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled. Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal. Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből. Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek. Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni! Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik. Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.
A bölcs boldogsága
Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, benéz az ablakán, fülel az ajtaján, s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége. Közöm. Örök érvényű annak az igazsága, hogy nem jó rendetlenül ragaszkodni az anyagi világhoz, de a zsugoriság éppoly haszontalanság. Értelme a bölcsességhez vonzódásnak van. Nb. A halál nem teljes elmúlás, mint akkor gondolták, hanem beleszületés az örökkévalóságba.
Utolsó kommentek