Mickey webnaplója

A címet a zene világából vettem. Makacsul ismétlődő motivikus zenei anyag a jelentése. Patternnek nevezném, ha a jazz világában kotorásznék cím iránt. Az ott visszatérő mintázatot (szekvenciafélét) jelent, alapot, amihez vissza-visszatér az improvizáló.
Aquincumban a helyzet változatlan. Éjjel azt álmodtam, hogy gimnazista vagyok, néhányan kirándulunk az osztályból. Ismeretlen városban kényelmetlen körülmények között utazunk, ázunk-fázunk. Aztán felkeltem, meggyőződtem róla, hogy a fejem fölött lóg az unokák hintája. Jól betakaróztam, és ezzel elmúlt a kirándulással járó összes kényelmetlenség. Reggeli közben szól a feleség, nézd milyen piros-rózsaszín az ég alja. Csakugyan az volt, gyönyörű és érzékletes, szemnek kedves látvány, de nem fotóztam le ugyanazt tizedszerre is. Nem elég nekem, hogy ma reggel is a Nagypapa órája c. Shadows-sláger szól bennem? Nem fogom még egyszer iderakni youtube lelőhelyét. Mondom, hogy Aquincumban a helyzet változatlan.
Olyannyira az, hogy kosztosaink, a cinegék is megjelentek reggelizni az erkélyre tett madáreleségből. Tücsi fotózta a jelenetet. Ám azok átmenetileg elrepültek. Ekkor a móka kedvéért hangosat tapsoltam. Nem írom ide, hogy értékelte humoromat a fel(e)ség. Elég az hozzá, hogy készített néhány elfogadható minőségű képet. Aztán átvettem tőle a kamerát. Átállítottam videóra, mert az mégis csak más, ha mozgásban kapom le a kismadarakat. Mondanom se kell: nem jött vissza egy se. Én meg eluntam a várakozást, s videó nélkül vonultam el az ajtó mögül. Íme, a büntetés, amiért elhessentettem a jelen nem levő szárnyasokat.
Közben a nap feljebb emelkedett, a színek változtak. Ezúttal leginkább az utcai nátriumlámpák színvilágára emlékeztetett jótékony fényessége. Amint reggel lett, prózába fordult a táj. Alul a lombtalan fák szürkéje, felül fehér és szürke felhők szűrt fényben. Amit látok, ezerszer lefotózott téma. Mondom, Aquincumban a helyzet változatlan.
Miséről kijőve A. kezébe nyomtam a medjugorjei friss üzenetet, K., akinek tizenöt dédunokája van, dicsérte az egyik eü.-intézményt, elmondva azt is, hogy a másikban miféle negatív tapasztalatai voltak. Az ördög a részletekben van – szokták mondani. Mindig akad rendes ember, és akad hányaveti, nemtörődöm fráter is. A kérdés, hogy én hogyan viselkedem, illetve: minden attól függ, jó vagy rossz sorsod kivel hoz össze. Jó esetben jó társaságban vagy, rossz esetben is esélyed van rá, hogy jó példáddal emeld a közönyös, lekezelő ... tudom is én miféle embereket. Mióta élek, tapasztalom, hogy a nagy politikától teljesen független a köznapi emberek készségessége. Mondom, Aquincumban a helyzet változatlan.
Azért igaz: Jónak lenni jó.              
Összefoglaló a 2Kir 14-hez. A Királyok könyve – adódik –, hogy a királyokról szól. Ebben a részben Amacjáról, aki Júdeában uralkodik (796-781), s olyat tesz, ami kedves az Úr szemében. Azért az apját megölő szolgákat idővel likvidálja, Edomot megveri a Só völgyében. Joással pedig meg akar küzdeni. Izraeltől súlyos vereséget szenved. Joás kifosztja Jeruzsálemet, visz mindent, ami aranyból-ezüstből van. Joást Izraelben fia, II. Jerobeám követi (ur. 783-743) Ő gonosz az Úr szemében cselekedetei miatt. A Fentvaló mégis megkegyelmez Izraelnek nagy nyomorúságát látva. Közöm. Látjuk, hogy régóta kettészakadt a kis ország, Júdára és Izraelre. Párhuzamosan tehát két király uralkodik, akik olykor fenekednek egymásra, olykor pedig külsőkkel hadakoznak. Olykor az Úr kedvére tesznek, olykor bálványok imádását tűrik el, avagy éppen elmerülnek benne maguk is. Ám az Isten hű marad önmagához, s kitart a választottak mellett hűtlenkedéseik közepette is. Nem próbálja meg őket erejükön felül.    

A francia események megtornáztatták a világ agyát, mindenki mondott valami okosságot. Én is. Nem is egyszer. Azóta újabb tanulságok is megfogalmazódtak bennem. Slágvortokban feljegyeztem őket, és nem írok róla. Talán majd egyszer, ha rendesen eltávolodtuk a történésektől. Azt érzem, hogy ezrek és ezrek akarják a lényeget megragadni, felépíteni azt a megváltó igazságot, amely felüláll mindenen és meghatároz minden mást. Mivel a világ működését egyetlen egyenletbe Einsteinnek se sikerült sűrítenie, s mivel nem volna ízléses magamat összemérni az ő észbeli képességeivel, egyelőre megtartok magamnak minden további bölcselkedő gondolatot.
Inkább apró összetevőkról írok, amelyek bennem „remegnek”. A fülem zúg, és leválik minden más hangról. Nem zavarja a fülemhez nem köthető belső zenét sem, amely nem tudom, agyam melyik sarkában mondja a magáét. ez most a My Grandfather’s Clock. Aki azt akarja, hogy az ő fülében is egész nap ez a Shadows-szám dörömböljön, s dobja fel a napját optimista könnyedségével, kapcsoljon ide: https://www.youtube.com/watch?v=VlYS6_qKLRQ
Este Zs. beszámolt róla, hogy a homokozóban tegnap a jégen csúszkáltak a gyerekek, ma pedig merő pocsolya. Azzal vigasztaltam, hogy ehhez elég két fok hőingadozás. Ami +1-nél pocsolya, az -1-nél jégpálya. Tudom, azért ennél durvább dologról van szó. Ma reggel kinéztem a külső hőmérőre, és elhatároztam, hogy nem kell kardigán a télikabát alá. Visszafelé jőve hatalmas fekete felhők jelentek meg a Hármashatár-hegy felett. Fél óra elteltével kimentem az erkélyre, hogy a napsütötte jegenyehusángokat lekapjam a sűrű sötét felhők hátterével, de nem lett belőle semmi. A felhőket a föld nyelte el, ragyog az ég. Tücsi okostelefonja szerint délután havazni fok, másutt eső várható. A tartós időjárásnak vége. Teljesen impresszionistává lett a klíma. Ötpercenként csap át ellenkező tendenciába a látvány. A kérdés, hogy mi a havas vagy az esős zónába esünk-e? Egy okos ember szuggerálta belém a minap: „Nem tudtad, most ért utol bennünket a föld 100 éves ciklusa, amikor a földmágnesség minimálisra gyengül, s csak az marad meg, aki a föld alá bújik, de hogy mit fog enni, azt én se tudom.” Elképzelem, hogy aki a föld fölött akar maradni, arra a földmágnesség csökkenése hogyan hat. Kétszer akkorákat tud ugrani, mint a föld nyugodtabb időszakában, esetleg kirepül az űrbe, ha nincs miben megkapaszkodnia. Jó, tudom, az a gravitáció, ill. hiánya. A föld alatt lakók pedig vakond módjára keresik az ehető gyökereket, mert a föld feletti növényekkel baj van. Ez persze zagyvaság, de hát miért ne rugaszkodjak el olykor-olykor a valóságtól, ha már káb. szerrel nem éltem s ezután sem akarok élni.
Tegnapi hír még, hogy bár évek óta egyre csökken a fagyhalált haló magyarok száma, a korábbi 130-cal szemben a szezonban év végéig „csak” 45-en fagytak meg. Ők nem akartak vagy nem tudtak a hajléktalanszállásokra menni, néhányan pedig saját fűtetlen otthonukban fagytak meg. Ameddig a megfagyottak száma egy alá nem csökken, addig tennivalónk van. Idén egy óriási erdőpusztulás segítette ingyen fához jutni a fázásra ítélt embereket. Kapcsolatban kell lenni az ínségesekkel, s lépni, ha komoly veszély fenyegeti őket. Ez a recept, az irgalmas szamaritánusról szóló parabola kínálta megoldás, melyet Krisztus hagyott ránk. Most reggeli impresszióim részletezését elvágom, hisz ez csak egy poszt. (Viszont villanyt gyújtok, mert úgy elborult.)
Összegfoglaló a 2Kir 13-hoz. Joacház uralkodik Izraelben (814-798). A szerző gonosznak titulálja. Ezért országát az arámi Benhadad kezére adja. Joacház megkérleli az Urat, aki szabadulást hoz népének. Izrael ehhez képest bálványoknak is hódol. A király csak kis sereget tudhat magáénak. 50 lovasa, 10 harci szekere, 10 000 gyalogost. Arám királya megsemmisíti őket. Utána, Joás lesz a király (798-783), szintén gonosz az Úr szemében.  Uralma után Jerobeám követi a trónon. Elizeus közben halálosan megbetegedik. Joás felkeresi. A próféta kéri, hogy a király ragadjon íjat, nyilat, s lőjön keletre. Azt mondja: Áfeknél megvered Arámot. Majd arra kéri a királyt, üssön a földre a nyíllal. Az 3-szor koppant, Elizeus ráförmed: 5-ször kellett volna ráütnöd! Így csak részeredményeket érsz el Arám ellen, de végleg le nem győzöd. Elizeus meghal. Eltemetik. Egy portyázó csapat érkezik, amikor egy embert temetnek a zsidók. Sietve beledobják Elizeus sírjába. Az az ember feltámad. Ami pedig Joást illeti, háromszor arat győzelmet Hazael (Benhadad) fölött. Közöm. Van valami ősromantika abban, hogy gonosz, illetve teljesen kedves királyok uralkodnak Izraelben és Júda földjén. Akik olyat tesznek, ami gonosz az Úr szemében, azok kudarcosak, akik olyat, ami kedves az Úr szemében, azok életén áldás van. Kicsit úgy, mint az orosz dal magyar szövegében: „Jó lesz nektek szegény lányok, rossz-rossz, gazdag lányok.” Elizeus pedig holtában is Isten embere. Feltámad, aki a csontjához ér, mint Hófehérke, akinek összetörött a koporsója. Ám ez nem mese. Elizeus talán a legnagyobb hatású próféta mind között.
[PS. Lekapcsolom a villanyt, mert erősen süt a nap... illetve...]
    
         

Néhány mondat a posztok címéről. Egy poszt olvasottságát nagyban befolyásolja a címe. Statisztikáim bizonyítják, hogy így van. Szamárinduló c. posztomat sokan olvasták. Ha azt írom, hogy Klimpírozás, talán fele annyian se olvasták volna, noha ugyanazt a tartalmat kapták volna. Ugyanígy, ha angolul írom pl. Let it be, többen rákattannak, mintha azt írom: Legyen! Amikor a poszt témáján gondolkoztam, arra jutottam, hogy a tegnap estéről írok néhány mondatot. Ám mi legyen a poszt címe: Vcsera vécserom, Yesterday, avagy tegnap este? Végül kapta a fenti címet, melyet az előzőek folytán vélhetőleg nem fognak túl sokan olvasni. Nem világrengető a tegnap esténk, de nekünk olyan emberi. Két okból. Szép időnk volt, és találkoztunk egymással mi, a Paks, Salgótarján, Bp. háromszöget lakó testvérek, abból az alkalomból, hogy kedves papunk három A-betűs hozzátartozónk intenciójára mondott misét: apánkért (Antal, †1960), anyánkért (Anna, †2000), tesónkért, (Anikó, †2013) RIP. A „hazaiak” mind elmentünk erre az alkalomra, s az utána következő búsnak egyáltalán nem nevezhető torra. És akkor a részletek.
– Szép időnk volt. A januári +12 fokban indultunk. De mert a Szent Margit-templom nagy, és biztosan őrzi a tél fagyos leheletét, dzsekit vettem a télikabát alá. Az utcán olyan melegem volt, hogy nekigombolkoztam. A templomba érve zártam a rajtam lévő hacukákat, de nem volt rá igazán okom. A padokat fűtik, egyébként se tűnt dermesztőnek az idő. Majd kijőve az istenházából kellemesen érintett a tavaszias lágy szellő. Ma reggel olvassa Tücsi, hogy jön vissza a tél. Egy rossz szavam se lehet ellene. Január 11. van.
– Találkoztunk egymással. Találkoztunk azzal a mérnökemberből lett pappal, akit legalább 30 éve ismerünk. Örömmel beszélgetett velünk: kedvesen, humorosan, lényeges témákról. Emlékezett rá, hogy „elloptam” egyik megfogalmazását. Igen, ez történt, kértem tőle, hogy engedje. Nem tiltakozott. Említettem neki, hogy beszéde mennyire megérintett. Megerősített abban, amit többször leírtam, hogy mennyire általános érvényű az emberi méltóság, mint kategória. Azért az, mert az ember istenarcú. Méltóságát a Feljebbvalótól kapta. El nem vehető tőle, mint a külső szabadság. Lényegének része. Lapozok. A társaság bőségesen terített asztal köré gyűlt.
Voltak itt bizonytalanságok. Pl. ki tudja megmondani, hogy január 10-én milyenek lesznek a hóviszonyok. Lesz-e kedvünk együtt maradni, vagy a hideg okán mindenki hazaigyekszik minél előbb. Mindenesetre, jó volt, hogy így volt. Örömteli párbeszélgetések alakultak ki, készült néhány fotó, a fb-ra felteszem őket. 
Összefoglaló a 2Kir 12-höz. Joás, Achaszja fia (ur. 873-796). Olyat tett, ami kedves az Úr szemében. Kéri a papokat, hogy a hozzájuk befolyt pénzből javíttassák meg a templomot. 23(!) évig nem történt semmi. Akkor azt parancsolta, hogy a ne fogadjanak el pénzt, hanem a kapott pénzt szolgáltassák be egy alapba, mely a templom renoválását célozza. A papok nem fogadtak el pénzt, de a templomot nem javíttatták ki. Jehoda pap ekkor fogott egy ládát, s a templombejárata mellett felállíttatta. A templomnak ez volt a „perselye”. A király írnoka megszámolta a pénzt és gondnokot fogadtak, hogy fizesse, szervezze az ácsok, kőfaragók stb. munkáját. A gondnokokat viszont nem számoltatták el. Az áldozatbemutatásért a pénzt továbbra is a papok kapták. Hogy mi lett a tatarozásból, nem tudni a fejezetből, mely arról számol be, hogy Hazael megtámadja Izraelt s Jeruzsálem ellen fordul Joás minden befolyt összeget, aranyat, kincset elküldött Hazaelnek, aki elvonult Jeruzsálem alól. Joás sem kerülhette el sorsát, szolgái összeesküvést szőttek ellene, ketten leütötték, meghalt s eltemették. Fia, Amacja lett helyette a király. Közöm. A jó törekvéseket célzó jó rendelkezések csak akkor érnek célba, ha szigorú ellenőrzés támogatja őket. Az emberi mohóság ösztönösség esetén oda vezet, hogy meghiúsulnak a központi akarat törekvései. Volt egy időszak az életemben, amikor kineveztem egy fiókot banknak, hogy felnövekvő gyermekeim onnan kivehessék kisebb kiadásaikra a szükséges pénzt, s ne kelljen minden szamárságért hozzám fordulniuk. Néhány hónap működés után megbukott minikommunizmusunk. Nyúlkáltak bele okkal, ok nélkül, mivel nem ellenőriztem kiadásaikat. Amikor a havi megélhetésünk kezdett veszélybe kerülni, visszaállítottam a régi rendet. Ha problémájuk van, forduljanak hozzám, s ha jogosnak ítélem kérésüket, kapnak pénzt. Máig nálam van a kasszakulcs. Ha jól számolom, ezt a jámbor királyt krisztusi korban, 33 évesen ütötték le.       

Je suis Charlie ou je ne suis pas Charlie (utoljára).
Ha van bokázó sorzárlat a táncban, és van nyitó természeti kép a versekben-népdalokban, akkor van helyzetjelentés a természeti viszonyokról a blogokban is. Ha tegnap ónos esőtől nem lehetett kilátni a szélvédőn, ma az eső ver mindent, amit a szabadban talál. Ha tegnap 0 fok volt, ma reggel 8, de koradélután 17 fokra is felszökhet.
A napokban két ember elintézett 12-t, 70 000 üldöző elintézte őket, meg mást is, aki négy túszt megölt, s akinek a társa szökésben van. Állásfoglalásokkal van tele a sajtó, az internet, a lapok. a világ két táborra szakadt. 
Van, aki vallja: Je suis Charlie, méghozzá hatalmas tömeg és van, aki nem. Én se vagyok Charlie, mint ezt tisztáztam a napokban, már akkor, amikor először megláttam a hatásos reklámszöveget. Azonnal elhatárolódtam tőle. Tegnapi hír: a francia gúnylap legújabb számát 20-szor annyian vették meg, mint a korábbiakat. Megtudtam, ami eddig is világos volt: "Európa három pillérre épül: a görög-rómaira, a judeo-keresztényre és a modernitásra. Ez a három örökség formálta Európát. Ha elfelejti a judeo-keresztény örökségét, elveszíti a lelkét." (Henri Boulad-t idézi a talita.hu). Vannak ráutaló jelek. A magam részéről nem vagyok Charlie, nem is akarok az lenni, noha ijesztően magas azoknak a száma, akik fújják a magukét: Je suis Charlie. Lelkük rajta. Gondolkozzanak el, hogy ezúttal vajon a többség megy-e jó irányban a sztrádán, avagy megvezette őket a reklám. Hála Istennek, a nekem fontos személyek zöme elhatárolódik a francia élclap hangvételétől, a szabadosság abszolutizálásától, a sajtó mindeneken kívül- és felülálló voltáról. Ez egyszerűen nem védhető álláspont. A témát a magam részéről pedig befejezettnek tekintem.
Bagdy Emőkével értek egyet, aki a szeretet gyakorlását, az emberi jó kapcsolatokat ajánlja figyelmünk középpontjába, valamint izmosított, edzett célokat, jó reménységet és készenlétet az aktivitásra. Ez a három segít hozzá leginkább ahhoz, hogy ne legyen "füstbe ment terv" és üres ábrándozás a jövőnk tudatos építése. Van hát mit tenni.
Összefoglaló a 2Kir 11-hez. Achaszja anyja, Atalja kiirtotta a királyi családot. Húga, bátyja fiát, Joást hat éven át titkon a templomban tartotta. Hat év elteltével Jehodaja megszervezte Joás királlyá való felkenését. Atalja tudomást szerezve róla árulást kiáltott. Atalját kivezették a templomból, majd a palotában karddal megölték az uralkodónőt. Közöm. Atalja alighanem nyerő pozícióból induló, ám nem kívánt perszóna volt. Ideig-óráig a zsarnokok nagy vérengzések, terror által fenn tudják tartani hatalmukat, végül is rajtavesztenek. Még sok zsarnokkal fogunk találkozni, mígnem elérkezik a Megváltó, akinek Dávid házából kell születnie, s aki nem a hatalom szeretetét gyakorolja majd, hogy Bródy János megfogalmazásával éljek, hanem a szeretet hatalmát ülteti el, lehetővé téve-megteremtve Isten országának a kibontakozását.         

Mondom az asszonynak (Tücsinek? Nem tudom, melyiket szereti inkább olvasni.): Másfél órával többet alszol, mint én. Aztán korrigálok. Igaz, hogy csaknem éjfél lett, mire elvackolódtam, s hat előtt kidobott az ágy, tehát max. 6 órát aludtam, de hajlamos vagyok nap közben is el-elbóbiskolni. Nem számoltam utána, hogy ez összesen mennyit tesz ki. Uram bocsá, még rejtvényfejtés vagy könyvolvasás közben is elnyom olykor a buzgóság, függetlenül attól, hogy érdekes-e az, amelyiket éppen művelem. Ergo magam is sokat alszom. Anyám idevonatkozó megállapítása visszhangzik bennem: „Fiacskám, napi öt óra alvás úrnak és rabszolgának egyaránt elegendő.” Ha látta, hogy értetlenül nézek vissza rá, még megtoldotta a mozlimoknak tulajdonított mondással: Allah mindenkinek kiosztotta az alvásra fordítható idejét és az általa elfogyasztható ételmennyiséget. Ha sokáig akarsz élni, úgy kell gazdálkodnod, hogy mindegyik sokáig kitartson. Nem említette, de lehet, hogy Allah kiadta mindenkinek a mozgásmennyiséget is, amellyel újabban kezdek takarékoskodni. Nehogy idő előtt elfogyjon.
A téli szezonban ma másodszor késztetett az időjárás alakulása arra, hogy mozgásaimat kiegészítsem az autó szélvédőjének és többi üvegének vakargatásával. Éjszaka, míg nem figyeltem oda, ónos eső esett. Reggel se figyeltem oda, mert ha figyelek, viszem magammal a fényképezőgépet. Alighanem csodálatos fotókat lehetett volna készíteni a vakaratlan és erősen dorozmás ablakok mögül. A jég az üvegeket katedrálüvegekké alakította. Láttál is, meg nem is rajta keresztül. Szeretem az ilyesmit, mert meg nem ismételhető műalkotásokká szelídül a mutatkozó tájkép. Ez a kísérlet ma elmaradt. Sebaj, a fb-on naponta ezerszám jelennek meg fotók. A világon semmi se történik, ha nincs köztük az én kincset érő művem. Egyebekben most dél van. Ki tudja, mit hoz még elém a mai nap. Lehet, hogy fotók ügyében nem ez az utolsó szavam.
Összefoglaló a 2Kir 10-hez. Nagy leszámolás lehetne a fejezet címe. Jehu levelet ír Acháb 70 fia nevelőinek, nagyjából azt megfogalmazva, védjétek magatokat. Majd még egy levélváltás következik, a nevelőket arra biztatva, hogy vágják le a 70 fiú fejét, akik együtt lakomáznak a város előkelőivel. Így levágták a nevelők a 70 izraeli fejét. Ezután Jehu Szamáriában is körülnézett, és akik Achaszja testvéreinek vallották magukat, azokat szintén lemészárolta. Ők 42-en voltak. Akiket még Acháb fiai közül azonosított, azokat is megölte. És még mindig nincs vége. A Baál-hívőket közös véres áldozatbemutatásra hívta templomukba. Az áldozat végén emberei lesben álltak, és valamennyi Baál-hívőt kiirtottak. Majd lerombolták a templomot, oszlopait elégették. Megmaradtak viszont Bétel aranyborjúi. Az Úr a nagy tisztogatás után tudomására hozta, hogy 4 nemzedékig az ő utódai uralkodnak, ám ennek az az ára, hogy Izrael területe zsugorodik az elszakadók miatt. (Hazael elviszi az ország Jordántól keletre fekvő részét.) Közöm. Gyerekkoromban a földre karcoltunk bicskával egy szögletes országot két egyforma részre osztva, majd felváltva egymás területébe vágtuk bele a bicskát. A penge vonalában húztunk egy egyenest, és az ellenfél megmondhatta, hogy melyik részét adja át így kettészelt országának. Majd a másik fél következett. Az veszített, akinek egy tenyérnyi földnél kisebb darabja maradt, s minden más területét elcsatolta játszótársa. Mintha jól leképezné a politikát, merthogy nagyban is ez a kiszorítós játék (politikai játszma) folyik megállás nélkül. Az ilyeneknek útban vannak az olyanok, s megfordítva: irtják hát egymást. A birodalmaknak útjukban áll egy másik birodalom, irtják hát egymást. Az oszd meg és uralkodj! – római korba visszamutató elve máig az ellenségeskedések taktikája. A gonoszság – úgy látom – többnyire túlmegy azon a mértéken, mint amit az emberről feltételeznék. Sűrűn fontolgatom: Minek szülni, ha a háború, etnikai tisztogatás, erőszak, a legkülönfélébb agresszió áldozatai lesznek azok, akiket gyerekként olyannyira akartak és szerettek. Vagy ha értelmes dolog a szülés (persze hogy az), akkor hogyan történhet meg, hogy a felnevelt generációk meglehetős része a fenti agressziók valamelyikének az áldozata lesz? Fekete Gyula hasonló kérdést feszeget egyik könyvében. Vagy mindenkinek lopnia kellene, vagy senkinek se szabadna. A legrosszabb, hogy egyesek sokat lopnak, mások pedig hoppon maradnak. (Vö. kizsákmányolás, illetve saját megfogalmazásom a kapitalizmus gyakorlatáról: az a cél, hogy én többet húzzak ki a zsebedből, mint te az enyémből.)      

Tegnap óta a világháló és a sajtó, a tömegkommunikációs eszközök tele vannak azokkal az elemzésekkel, amelyek két fegyveres mészárlásáról tudósítanak, akik Párizsban kivégezték egy élclap szerkesztőségének több tagját. Fanatikusok tette ez, a szabadossággal szemben. A két fickó tette lincselés, kivégzés, önbíráskodás, gazemberség, tettükre nincs mentség. Elég, ha arra gondolok, hogy egy rendőr megadta magát, mégis lelőtték. Ám egy kicsit az érem másik oldalát is vizsgáljuk meg. Szőnyi Szilárd e témáról írt cikkét láttam és olvastam. A cikkhez mellékeli a francia lap néhány viccét. A legolcsóbb megoldással élnek a „rajzművészek”. Pornográf rajzokat készítenek a különféle egyházak képviselőiről, vélhetően abból a meggondolásból, hogy az egyházak minden társadalmi csoportnál béketűrőbbek. Ez általában igaz is. Azonban mindennek van határa. A sajtószabadságnak is. A szabadosság nem fér a sajtószabadságba. A sajtó nem viselkedhet úgy, mint egy határait próbálgató és feszegető kisgyerek, aki, miközben rosszalkodik, szülei reakcióit lesi: eltűrik-e még ezt vagy azt. Ha akaratlanul is, ezt tette az a szennylap, amelynek tagjait kivégezte néhány elvetemült.
Félreértés ne essék, híve vagyok a sajtószabadságnak. Élek is vele. De bizton állíthatom, hogy a sajtó nem abszolút. Nem tehet meg mindent, amit csak akar. Létezik sajtóetika is, amint létezik olvasói érzékenység, amely egy határon túl nem borzolható aljasságokkal.
A legmeglepőbb számomra az általam olvasott cikk szerzőjét ért kritika. Lényege: a sajtót nem korlátozhatja senki és semmi. Én ebben nem vagyok biztos, sőt! Az emberi közmegegyezés, az emberi jóérzés, bizony természetes korlátokat szab az „akármit megtehetek” hamis magatartásnak. A szabadság érték, a szabadosság pedig az ezzel való visszaélés, és éppolyan hisztérikus viselkedés, mint amit a vásott gyerek rendez akarata érvényesítésére. Van, ami megy, és van, ami nem megy. Amíg be nem látják ezt a sajtó egyes képviselői, addig bármikor megismétlődhet enyhébb vagy durvább támadás a minden határon túlmenő lazaságú orgánumok ellen.
Én pedig gyűlölöm az erőszakot, oda és vissza.
Hogy mennyire éretlen az élclap viselkedése, az mutatja, hogy amit megfogalmaztak saját tevékenységükről: az nem támadás senki ellen, az vicc. Lehet: Olyan vicc, mint amit kamasz koromban hallottam: Mit mond a ló, amelyiknek hiányzik az állkapcsa? – De hülye vicc volt ez.
Olyan vicc, amely az éretlen, serdületlen korú gyerekek között dívik. Alsó tagozatos gyerekekkel buszba zárva órákig hallgattam a vicceiket. Semmi másra nem emlékszem, mint erre: és akkor Móricka azt mondja: ... pisi ... kaki. Az általam látott rajzok kb. ennek a színvonalnak feleltek meg. Vagy még ennek se.
Összefoglaló a 2Kir 9-hez. Elizeus tanítványát küldi, hogy kenje fel Jehut Izrael királyává, s az se árt, ha utána azonnal elmenekül. Amikor ez megtörténik, hódolnak előtte: „Jehu a király!” Ezután Jehu Jorámra támad, akinél látogatást tesz Achaszja. A csapat elé küldött lovasnak ezt mondta Jehu: Fordulj meg, és csatlakozz hozzám! [De régi módszer ez is! Ld. ISIS és még hány sereg, banda, akik pl. gyerekeket kényszerítenek harcolni.] Jorám szembesül a tényekkel. „Árulás” – kiáltja, s Jehu nyila fúródik a szívébe. Achaszja is megsebesül. Hamar meg is hal. Majd Jiszreelbe indul, ahol a kapuban várta őt Acháb felesége, Izebel. Jehu felszól az ott lévő eunuchoknak. Dobjátok le! Azok kidobják Izebelt, s mire érte küld Jehu, hogy királyi rangjához illően eltemessék, a kutyák felfalták a testét. „Izebel holtteste úgy terült el, mint a szemét.” Közöm. Lám Illés jövendölése szóról szóra bekövetkezik Izebel halálát illetően. Az erőszak erőszakot szül, a konfliktusok oldása újabb konfliktusok forrása. A fejezet újra azt bizonyítja, hogy a bűn magában hordja büntetését. Az Úrtól elcsángáló, gonosz dolgokat művelő uralkodók sorsa a pusztulás, mégpedig a dicstelen pusztulás. Kevesen hiszik tán, mégis figyelmeztetés ez korunkat illetően is: Isten hosszan tűrő, de nem halt meg.     

Karácsonyra előfizetést kaptam a Fülesbagoly c. havi rejtvénylapra. Különféle típusú rejtvényeket sorjáz, alapjában véve „olaszmódra” jellegű kitöltőcskéket. Mivel évek óta golyóstollal rovom ákombákomjaimat a kockákba (a precízek kedvéért négyzetrácsokba!!!), eleve kiesik a radírozás lehetősége. Mégse jövök zavarba. Alighanem megtanultam bármilyen betűt bármilyen másik betűre átrajzolni. Rafinériáim közé tartozik még, hogy halványan írok addig, amíg több oldalról meg nem erősíttetik, hogy amit beírtam, az a jó megoldás, jó helyre vésve.
***
Mi jobb, ha a fülem zúg, vagy ha különféle nóták, slágerek, szimfóniák zúgnak bennem belső hallással fixálva. Előfordul, hogy azzal a dallammal ébredek, mint amivel lefeküdtem. Tudományos emberek szerint van ebben némi kényszeresség. Hát akkor én egy kényszeres pali vagyok. Hurrá!
A fülzúgás pedig nincs megengedve se a hidegfront által, se a Betagen tabletta szedése folytán, se pedig a felvett koleszterin-antitest injekciósorozat folyományaként. Apró gond, hogy erről – kedves feleim – alighanem mit sem tudnak füleim, amelyek hol erősebben, hol gyengébben zúgnak. (Anyai nagyanyánknak is zúgtak. Mént az ő példája mutatja, el lehet lenni vele évtizedekig.) Bennem a csend is hangos. Különben majd szólok nekik, hogy hagyják abba, mert zavar a zaj.
***
Vannak, akiknek meg a keze izzad. Tudom, mert találkoztam ilyen emberekkel. Kézfogáskor zavaró lehet. Mivel az okát megszüntetni nem tudják, jól teszik, ha papírzsebkendőt, gézt vagy vattát, pamutdarabot tartanak a zsebükben, és rendszeresen markolásszák. Csak jó hatású lehet bőrükre nézve.
***
Tőlünk szép kilátás nyílik környezetünkre. Sok képet készítettem róla „nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hullt a hó”, egyszer mégiscsak kellene egy panoráma videót is gyártanom. Részben megmutatná, amit egy fotó nem képes, részben pedig egyfajta kordokumentum értéke volna Aquincum tőlünk látható szeletéről Valentinianus után kb. 1700 évvel. Ehhez csak egy stabilan rögzített állvány kell, (van is). Na, majd szép időben, nyári napban, harmatban, vagy ha hull a hó.
Összefoglaló a 2Kir 8-hoz. Elizeus a sunami özvegyasszonynak azt tanácsolja, hogy 7 évre költözzön a filiszteusok földjére, mert aszályos évek jönnek. Az úgy is tesz. Visszaköltözve a király utasítására visszakapja tulajdon házát, mezejét és másféle jószágait. Elizeus felkeresi Damaszkuszt. Benhadad király beteg volt. Hazaelt küldi Isten emberéhez, érdeklődjön tőle, felkel-e még a király. Elizeus megint igazat mond. Amit lát, megkönnyezi. A király felkel, de meghal. Izraelt pedig te megtámadod, s városait felgyújtod, harcosait megölöd, várandósait és csecsemőit kettévágod – jósolja. Látszólag meglepi Hazaelt ez a válasz. Ám mindez bekövetkezik. A király meggyógyul, Hazael fog egy takarót, vízbe mártja, és az arcára borítja Benhadadnak, aki megfullad. Jorám lesz Júda királya (ur. 848-841). „Olyat tesz, ami gonosznak számít az Úr szemében.” Az ő idejében Edom és Libna elszakad Júdától. Jorámot fia, Achaszja követi a trónon. Együtt támadnak Hazael ellen, de az arámok megsebesítik Jorámot, akit Júda királya meglátogat Jiszraelben. Közöm. El-elcsodálkozom a próféták érzékenységén. Élő kapcsolatban álltak az Úrral. „Látták” a jövőt, s rendre bekövetkezett, amit láttak. Ami Hazaelt illeti, azt tette, amit a 21. sz.-ban Guantanamo foglyaival vallatóik. Tudom, utóbbiak nem mentek el a végsőkig – csak majdnem. Elizeus megsiratja népét, hiszen „látja” pusztulásukat. Megint egy előkép. Krisztus is megsiratja Jeruzsálemet, mert látja pusztulását. (Vö. Jézus a golgotára menet találkozik az asszonyokkal.)      
   

Morus Szent Tamás több műve olvasható magyar nyelven. Mondják, hogy mind közül a legunalmasabb az Utópia. Lehet benne valami, mert több nekirugaszkodás után sem sikerült a végére érnem. (Mindent egybevéve könnyen előfordulhat, hogy bennem van a hiba.) Még ennél is vastagabb kötetét viszont végigolvastam: (Erősítő párbeszéd balsors idején) sőt recenziót is írtam róla a Távlatok c. lapba. Mégis van ezeknél emészthetőbb írása. Azonnal kiderül, hogy egy írott szöveg nem feltétlenül akkor jó, ha terjedelmes, hanem akkor, ha választott témáját kimeríti, s témája lényeges mondanivalójú, maga az írás használható, mindenkire vonatkoztatható, mindenki ráismerhet benne saját körülményeire, s alkalmasnak ítélheti arra, hogy maga is „éljen” vele. Ilyen írása az alábbi ima, amelynek lehet, hogy van jobb fordítása. Egy kuriális anyag egyik lábjegyzetéből ollóztam ki, mert nemcsak Ferenc pápának teszik, hanem nekem is. Úgy vélem, alapos az abbeli reményem, hogy mindazok tetszését megnyeri, akikhez közel áll a jó pápa életpéldája. A pápa napi használatra ajánlja 
Morus Tamás imáját:
„Adj, Uram, jó emésztést! De legyen is mit emésztenem! 
Adj testemnek egészséget, s persze szüntelen jó kedvet is, mert ez az egészség záloga! 
Adj, Uram, ép lelket: lássam meg a jót és a tisztát! Ne türelmetlenkedjem a bűn miatt, de találjak utat, hogy legyőzzem azt! 
Áldj meg olyan lélekkel, mely nem ismeri az unalmat, nem morog, nem sopánkodik és nem elégedetlen.
Ne engedd, hogy túl komolyan vegyem azt a valamit, ami sokszor belém lopakodik és neve: „ÉN”. 
Add, Uram, hogy értsem a tréfát. 
Tégy képessé, hogy mindig megoszthassak valamit másokkal. Ámen. 
(Ferenc pápa naponta elmondja)
Összefoglaló a 2Kir 7-hez. (a 6. f. szerves folytatása) A király kérdésére Elizeus azt válaszolja, holnap véget ér az aszály okozta drágaság. A király fegyverhordozója nem hiszi. Elizeus jövendöli neki: te nem is eszel az olcsó ételekből. Történt pedig, hogy négy leprás elindult az arám táborba, gondolván, ha megölik őket, véget érnek szenvedéseik, ha ételt kapnak, nem halnak éhen. Ám azt találták, hogy „égi lovasok zaja” szétszórta, menekülésre késztette az arám harcosokat. A leprások kincseket találtak az üres táborban. A kincseket elássák, s indulnak a tényt jelenteni a királynak. Erre a nép kivonult kifosztani a tábort. A kapuban elsodorták közben a fegyverhordozót: halálra taposták. Így ő csakugyan nem evett a zsákmányolt ételekből. Közöm. Megértem, hogy a kiéhezett nép nekilát az ingyen ételeknek, italoknak. Ám nekilát azonnal a zsákmányszerzésnek is. A „Mit lehet itt ingyér kapni?” napjainkig kísérti az embert. Ki is használják a kereskedők. Az emberek pedig verik egymást, hogy a bagóért vesztegetett és kis darabszámú portéka kié legyen. Nem veszik észre, hogy ezek az aránytalan leértékelések csak a káosz növelésére elég jók, csak az alantas ösztönök táplálására, kísértésére elég jók, miközben arcul csapják mindazokat, akik a termékeket fáradságos munkával előállították, forgalmazták, s jónak, hasznosnak gondolták. Szégyellhetjük magunkat, zabrálók.           

Nem az ellenzék és a kormánypárt, nem a jobb és bal, nem a liberális és nemzeti oldal különbségét kellene erősíteni, hanem azt, ami összeköt minket. Tegnap a Civil kaszinóban elhangzott egy fontos mondat. Minden nemzet pártokra oszlik, és minden nemzetben vannak vitás kérdések, amelyet különféleképpen értékelnek a polgárok, de az a fajta meghasonlottság, amely a törésvonalak mentén szétszabdalja országunkat, az nem jellemző másokra. Ez a legfőbb bajunk, erre kellene orvosságot keresni.
Egyetértek. Sokféle módon lehet artikulálni az egységre törekvést. Megfigyelhetjük, hogy az EU indulatos kifakadásaira a magyar képviselők többsége általában hideg fejjel, diplomatikusan, sőt nagy tisztelettel reagál, megmaradva a normalitás keretein belül. Ez egy módja a tisztességes párbeszédnek. A kesztyűt felvéve, de hangvételben nem azonosulva a felhorgadó felekkel. Ami belföldet illeti, sok-sok intelligenciára, jó indulatú és őszinte tájékoztatásra van szükség ahhoz, hogy az ellenségeskedés kátyúit betömjük, segítő szándékkal hordjuk el az ellenségeskedés hepehupáit. Mi katolikusok esténként imádkozunk a nemzet egységéért, a szomszédainkkal való béke fenntartásáért. (Ld. az összefoglalóm végét alább.) Oda írtam, ami ide is illik: Korunkban a szleng nagy divat. Egy ilyen meglehetősen elterjedt kiszólás fogalmazódott meg bennem. Amikor egymásnak feszülnek az indulatok az élőbeszédben, a kommentekben, az egyes gyűlölettől fröcsögő, vagy hegeket feltépő megfogalmazásokban, érdemes széltében-hosszában alkalmazni: „...én is szeretlek téged.” Úgy van ez, mint a propaganda egészére vonatkozóan: Ha elég sokat mondják, leülepszik az emberekben, s talán leolvad az a jégfal, amely az ország egyik felét elválasztja a másiktól. Két szlogen foglalkoztat még. Az egyik 200 éves, és többször leírtam (Magyar magyart rontja. Kár. Bár több esze volna már.)
A másikat 2000 éve írta le Szent Pál: „Ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy fel ne faljátok egymást. (Gal 5,15) Mindkettő a lényeget mondja, de negatív kicsengésű. Nekem azért tetszik jobban az „...én is szeretlek téged (titeket)”, mert teljesen pozitív, még akkor is, ha adott alkalommal némi ironikus felhang érezhető ki a megfogalmazásból. Ráadásul az is szócska feltételezi a kölcsönösséget (tisztel, akit tisztelsz).
Összefoglaló a 2Kir 6-hoz. Elizeus csodái. – Keresgélés nélkül megtalál egy házépítéshez használt, Jordánba esett baltát. A balta felúszott a folyó aljából. (Úszik, mint balta nyél nélkül. Itt az ellenkezője történik.) – Arám királya háborút akar Izrael ellen, de nem teheti titokban, mert a betörési szándékról Elizeus értesíti saját királyát. Meg akarják érte ölni az arámiak, de Elizeust tüzes lovak és szekerek veszik körbe. Az ellenséget az Úr vaksággal sújtja Elizeus kérésére, aki elkíséri őket Szamáriába. Ott megnyitja szemüket, s látják, hogy az ellenség gyűrűjében állnak. A király kikéri Elizeus tanácsát: Öljem-e meg az egész hadat? A próféta egészen mást javasol. Vendégeld meg őket, úgy térjenek vissza urukhoz. Attól kezdve soha többé nem hatoltak be Izrael területére. – Egy harmadik történés. Aszályos évek következnek Szamáriára. Egymás gyerekeit falják fel a helyiek. Elizeust okolják a szárazságért, éhínségért. Meg akarják ölni. A király hírhozója orra előtt becsukatja saját kapuját. Közben a király is odaér, aki kikel magából, hogy vajon miért engedte az éhínséget az Úr? Közöm. A fejezetnek itt nincs vége, ez egy ószövetségi „folytatásos” (à suivre). Elizeus tanácsában (ellenségszeretet) már a hegyi beszéd szelleme sejlik fel. „Tegyetek jót gyűlölőitekkel. Akik átkoznak benneteket, azokra mondjatok áldást, imádkozzatok rágalmazóitokért. ... Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Ld. Lk 6,27) A Mester tanítását Pál is visszhangozza: „ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,20–21) Aki ismeri a Mária rádió máig naponta elhangzó műsorát (Ima Magyarországért, este 8 órakor), az tudja, hogy kötött szövegeinek a végén ez a páli idézet hangzik el.  Ennek mai megfordítása: „... én is szeretlek téged.”

Tegnap társaságban szó esett arról, hogy megmutatható-e, hogyan tart kapcsolatot valaki Istennel. Én említettem, valaki táncot jár az Úr előtt, valaki nézi a szentségi Jézust, s az visszanéz (az arsi plébános híve), a pogány francia Fossard-t megérintette a templomban folyó szentségimádás, Dienes Valéria életgyónást végez, majd hazatérve érzékeli, hogy tele van a szobája, lakása valamivel, sőt nem valamivel, hanem Valakivel, és ebben a légkörben lubickol három napig, hogy utána soha ne ismétlődjék meg a jelenet. Többen tagadták, hogy egy ilyen kapcsolatról be lehessen számolni. Én meg azt állítom, hogy mindezek a példák arra mutatnak, hogy lehetséges. Egyetlen adalék hangzott el ez ügyben. Werner Alajos pap zeneszerző – csakúgy, mint Prohászka O. – éjszakánként éjfél után 2-ig rendszeresen adorált a szentségi Krisztus előtt. Ez abból derült ki, hogy vendégeit mindig állva fogadta. Ha leült volna, azonmód elaludt volna.
Ma reggel a fb-on olvasom Várnai Péter esperes írását. Engem igazol. Én is tudom, hogy az Isten nem fogható szavakba, ám mégis lehet róla igaz szavakat megfogalmazni. Idézem a VP-t: [vannak] „szavak, amelyek képesek leírni a leírhatatlan és végtelen titkot: magát Istent. Már az is puszta istenbizonyíték, hogy a végtelen transzcendencia megnevezésére használunk egy kifejezést. A véges fogalom képes a végtelen befogadására [íme]. Szólni és teremteni a Biblia szerint ugyanazt jelenti. Isten szólt, kimondta a Létet, és ezzel kifejezésre juttatta Önmagát. Mi is a szó által mintegy megteremtjük a környezetünket és alakítjuk egymás életét. Istenről beszélni kell! Istenről beszélni felelősségteljes és kötelező. Istenről beszélni erkölcsi ügy [íme]. Krisztus követői ma is feladatul kapják, hogy beszédes tetteikkel és kimondott szavaikkal tegyenek tanúságot a közöttük Élőről. Ha a közömbösség, a lelki süketség vagy a hatalmi arrogancia (vö.: ApCsel 5,40) tiltja is meg a Róla való beszédet, annál inkább kell szólni Róla! A Szentlélektől kapott hatalommal, okosan, szeretettel.” ...
Még felvetettem, hogy életem hátralévő részében okos dolog-e, ha naponta posztokat írok. Nem volna-e hasznosabb más feladat után nézni. Érzésem szerint el se jutott a társaság tudatáig felvetésem. Vagy csak nem tudtak vele mit kezdeni?     
Összefoglaló a 2Kir 5-höz. Elizeus meggyógyítja a szír Naamánt. A szír vezér, N. Leprás volt.  A náluk szolgáló izraeli lány kibökte, hogy az izraeli Elizeus meg tudná gyógyítani. Arám királya írt Izrael királyának gyógyítást kérve Naamánnak. A király megszaggatta ruháját: Isten vagyok-e, hogy halált vagy életet osztogassak? Elizeus megtudta, s Naamánért küldet. Amikor megérkezik, kiüzen neki, hogy mártózzék meg 7x a Jordánban. Naamán vonakodva bár, mégis megteszi. Azonnal megtisztul. Elizeus nem fogad el tőle „hálapánzt”. Naamán kér egy szekérnyi földet Izrael földjéből, hogy az Úrnak áldozzon. Elizeus elbocsátoja: Menj békével. Ám szolgája, Gichaszi Naamán utána siet, mondván, hogy ő biz elfogadna pénzt. Hazudik valamit, s két talentumnyi ezüsttel tér haza. Elizeus felrója neki mohóságát. Gichaszi nyomban fehér lett, mint a hó a leprától. Közöm. Naamán története ismert volt Jézus korában is. A Mester megemlíti, hogy „sok leprás élt Izraelben Elizeus idejében, de egyedül csak a szír Naamán tisztult meg”. ( Vö. Lk 4,27) Izrael királya joggal feltételezte, hogy politikai beavatkozásra keres ürügyet Arám királya, amikor a lehetetlen teljesítését kéri. Naamán szertartást vár, liturgikus cselekedetet, imát, de csak egy utasítást kap. Ezen húzza fel magát. Az Úr, aki végtelenül egyszerű, mindenben jelen van, nemcsak a szertartásokban. A hétszer való megmerítkezés kérése teljesen érthetetlen Naamánnak, ám meggyógyítja. Akik a Szentolvasó 50 üdvözlégyét kifogásolják, azoknak nem árt ezeken elgondolkozni. Attól, hogy valamit nem értek, még lehet jó, sőt nagyon jó, sőt mi több, hasznomra válhat. Meg megjegyzem, hogy mintha ma is a lehetetlent kérnék egyes hatalmasok másoktól, olyasmiket, amiknek maguk se tudtak soha megfelelni. (Vö. a Lupus et agnus c. fabulát.)