Mickey webnaplója

Még 364 nap, és vége az új évnek. Az első nap bemutatkozása két furcsaságot hozott. Szürke maradt egész nap az ég. Csak tudni lehet, tapasztalni nem, hogy süt a nap a felhők felett. A másik egy helyi jellegű történés. Nógrádban 4-es fokozatú földrengést észleltek. Az nálunk az erősebbek közé számít. A körülmények úgy hozták, hogy egész napunkat a lakásban töltöttük. Ma is így lesz. A közel lakó unokák megérkezése egy napot csúszott. A megérkezés elnapolása nem dobott fel. Persze, hiszen kedveljük a társaságukat. Ám azonnal beláttam, hogy örülnöm kell a változásnak. Hiszen életük a mi közelünkben zajlik. Csaknem naponta találkozunk velük valamilyen formában. Most adódik az a ritka lehetőség, hogy a másik nagyszülők is saját közelségükben tudhassák az uncsikákat, akik az eltelt időszakban megismerkedtek új tartózkodási helyükkel és otthonosan érzik magukat benne.
Örömömre szolgál az is, hogy egy asztalnyi csocsóval szórakoznak a móvári unokák. Zs. telefonba mondja, hogy attól jó ez a játék, hogy önfeledten játszókkal a meccsek során mindenről lehet beszélgetni velük. A csocsózás fórum jelleget öltött. Erre nem gondoltam. Azt meséltem el viszont, hogy milyen tündéri szituáció, amit Levi unoka kér tőlünk. Nevezetesen, hogy vegyünk a kezünkbe egy állatfigurát, s az állatka nevében kérdezzük ki viselt dolgairól. Egy kiskakasnak szívesen elmondja Levente, hogy mi történt vele az utolsó kiránduláson, merre jártak, volt-e ülőhelye a fogaskerekűn stb. A lényeg, hogy a kakast, kacsát, bármit magunk előtt tartsuk, s mögüle, az illető állat hangját utánozva kérdezgessük. Jót mulat rajta, mi pedig megismerjük az ő életének a mozgatóit, irányultságait, észjárását stb. Zs. mondja, hogy ezt pszichológusok is alkalmazzák a gyermeklélek titkainak kihámozására. A különbség, hogy esetünkben nem mi kezdeményezzük, hanem Levi keresi a megfelelő formát ahhoz, hogy kimondja valamiképpen önmagát. És ez nem kis teljesítmény egy alig három évestől.
Nemsokára találkozunk.
Összefoglaló a 2Kir 3-hoz. Jorám (ur. 852-841) Izrael királya azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, ha mérsékeltebben is Achábnál. Moáb királya Mesa hatalmas nyájakkal adózott Izraelnek. Acháb halála után azonban megtagadta országának rendszeres megfejését. Izrael, Júda és Edom összefognak ellene, s hadba szállnak. A pusztában szomjazók Elizeust kérik közbenjárásért. Az Úr nagy vizet bocsát rendelkezésükre. A próféta azt jósolja, hogy Moábot is a kezükre adja az Isten. A felkelő nap vörösre festi a patak vizét. A moabiták vérnek nézik, megfutamodnak, Izrael pedig csatát nyer. Mesa a hadi szerencse megfordítása miatt feláldozza elsőszülöttjét. Az izraeliek meggyűlölik érte. Közöm. Ahhoz, hogy egy tömeg megmozduljon valamerre, elég egy kellő pillanatban közéjük dobott szikra. Olyan indulatokat képes elszabadítani, amelyenek beláthatatlan következményei vannak. Ez történt a moabitákkal is, akik téves következtetéseket vontak le a kelő nap vörös fényéből. Ez történhet ma, amikor az ellenzék tüntetéssel újra megkíséreli kibillenteni a kormányzókat hatalmi helyzetükből. Egy reggeli fb-bejegyzés óva int mindenkit, hogy szembemenjen az elégedetlenkedőkkel. Egyetértek vele. A történelem számos eseménye igazolja, hogy káoszt milyen könnyű teremteni. Csakugyan. Rombolni könnyebb, mint építeni. Megosztottságot szítani könnyebb, mint közösséget építeni. Kritizálni könnyebb, mint felelősen dönteni a közjó érdekében. Különösen, ha egyes döntések következményei saját életünkre nézve nem kifejezetten előnyösek. A gyűlölet ösztönösen jön az emberekből, a szeretetért sokat kell dolgozni: saját magunkon faragni. Figyeljünk arra, miket kér Ferenc pápa újévi körlevelében.

Újév napja. Ver a szívünk, lélegzünk. Hajnalok hajnalán felkelünk. Nézzük a FB-bejegyzéseket. Az ezerszer ismételt képeket, összeszedett észrevételeket, miszerint idén egész évben 2015-öt írunk. Alighanem az évforduló környékén láttam is vagy 2015-ször. A BÚÉK-ot csak ezerszer, ebből 100-at én írtam. Tegnap a szikkadt zsemléket felvágtam. Jó lesz prézlinek. A maradék nescafét elpusztítottam, két banán átlógott 2015-re, ezekből reggel készítettem turmixot. Éjfélkor két pohár került a (nem)dohányzó asztalra, egyikben habzott a demi sec pezsgő, az enyémben nem, lefogta a műcukor. Nem szeretem a savanyú vinkót. A karácsonyi buliról sörök és gyümölcslék továbbra is várják végzetüket. Egy Schweppes-narancs van nyitva. Tényleg light. Az aszpartámon és a vízen kívül alig van benne valami.
Reggel megnyitottuk a pc-inket. Ki-ki a magáét. Eléjük ültünk, s a szokásos műsort lezongoráztuk. Napi posta (e-mail, FB-bejegyzések, képek, kezdőlap, youtube, képgelériák, filmek, zenék), akkora tömegben, hogy életem végéig a képernyő előtt ülhetnék, akkor se érnék a végére. Ha jól emlékszem, a Google-ra naponta feltett fotókat, ha papírképként egymásra helyeznék, 82 emeletes épület magasságával vetekedne a képtömeg. Így újév napján azon gondolkozám, hogy értelmes volna a gépek és képek előtt töltött időt redukálni, amennyire csak lehet. Okfejtésem világos és egyszerű. Ismert a svéd gyermekvers:  
Bélyeg 
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.
           (Siv Winderberg)
Fordítsuk ezt PC-re.
Számítógép (vagy mobil, okostelefon, tablet, etc.)
A számítógép előtt ültem.
A Google felpakolt egyszerre milliárd információt.
Azóta nem vonz a képek (zenék, írások, filmek, kommentek, stb.) komfortja, amelyet úgyszólván azonnal és minden erőfeszítés nélkül kapok meg.
S ha még ez se volna elég, I.-től idézem, aki ma küldte többek között ezt a bölcsességet. „Mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.”
Gyerekek! Egy újabb közhellyel zárom posztomat év elején. Nem én voltam. Berzsenyi. Tőle idézem: „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
     Mint a kis nefelejcs, enyész.”    
(Közelítő tél részlet)
Elrepült 2014, elrepült 68 évem, elrepült az a néhány nap, amit unokák nélkül kellett töltenünk a két ünnep között, levettük a Levente fotóival gazdagított tavalyi naptárt, majd visszatettük azzal a képpel, ahol teljes összpontosítással igyekszik egy csokoládétáblából minél nagyobb darabot magába fogadni.
Már csak egy vallomás: A képekre hivatkozást az ihlette, hogy megnéztem Kati-Robi 37 fotóját a FB-on (minden erőfeszítés nélkül), a svéd gyermekverset és a Berzsenyi-idézetet a google segítségével, a hegycsúcson lakásról szóló gondolatot a napi e-mailekből másoltam.
Nem is olyan egyszerű a mi életünk, néha bio, zömmel virtuális.
Összefoglaló a 2Kir 2-höz. Elizeus követi Illést annak tiltakozása ellenére Bételbe, Jerikóba s a Jordán partjára. Ott Illés rácsap a folyóra, az megnyílik előttük, száraz lábbal kelnek át rajta ketten. Tudják, hogy a stafétabotot Elizeusnak kell továbbvinnie. Az utód azt kéri Illéstől: „lelkedből kétannyi rész szálljon rám”. Illés reméli, hogy így lesz. Átadja köpenyét Elizeusnak, aki látja, ahogy Illés forgószélben tüzes szekéren elragadtatik.  Visszatér a Jordánhoz. Illés köntösével rácsap a vízre, s az megnyílik előtte. 50 prófétatanítvány indul Illés keresésére. Persze nem találják. Elizeus azonnal munkához lát. Egy mérgezett kutat sóval fertőtlenít. A másik csodája bizarr. Találkozik egy csapat fiúval, akik csúfolják: „Gyere fel, kopasz.” Ő meg megátkozza őket. Erre egy medve kilép az erdőből, és a fiúk közül 42-t megöl. Elizeus felmegy a Kármelre, majd Szamáriába tér. Közöm. A történetek számait nem kell túlzottan precíznek elismerni. A nagy számok az mondják, hogy „sok”. Nem tudom, valójában 42 fiút ölt-e meg a medve. Ki számolta meg őket? Ez utóbbi kérdés sokszor felvetődhet. Alighanem annyira pontosak ezek a számok, mint a maiak egy tüntetés résztvevőinek a számát tekintve. Pártállásfüggő a létszámbecslés. Ami pedig a halottakat illeti: Láttuk, Illés az elfogására indított tömegekből 102 embert hagyott elemésztődni. Itt 42 gyerekről ír a szerző. Sokra nem megyek vele, ha próbálom megfejteni a kisebb tömegpusztítás okait. Itt elég tán arra gondolni, hogy a korabeli társadalom inkább emlékeztetett egy hangyabolyra, mint a mai individualista atomizált embersokaságra. Másképp néztek az emberéletre, mint mi itt, most Európában. Bár nekünk is sokat kellene még fejlődnünk. Nem elmélet az, hogy egy ember lelke többet ér, mint az egész világegyetem.               

Gondolj el egy rajztáblát. Varázstábla az. Keretén belül fehér lapon műanyag fólia. A táblához ceruza is tartozik, de nem grafitceruza, hanem mágnes, amely előhívja a fehér lapból a fekete vonalat. Így képződik a táblán a rajz. Egy ilyen táblája van Leventének, amelyet szívesen használ, s meglehetősen szabályos köröket alkot rajta. Ezek hol labda, hol emberfej névre hallgatnak. Különösen akkor, ha rájön, a köralak alsó felén érdemes egy enyhén görbülő ívet húzni, ez lesz a mosolygó száj. Apja úgy tudja, hogy eddig egészalakos képet nem készített a mesterke. Ma ezt megtette. A szokásos fej alá két egymással nagyjából párhuzamosfüggőleges vonal került. Elárulta a mű címét is, ami természetes így karácsony táján: JÉZUSKA.
Azért tudom, hogy így esett a nagy eset, mert emailben megkaptuk a mű elektronikus változatát. Válaszoltam a drótpostára. Muszáj volt, hiszen, ha ez az alkotás a Jézuska, akkor ez egy szentkép. Levi első emberábrázolása az istenembert hozza a maga egyszerű kifejezési eszközeivel.
Elhisszük neki, hogy Ő az. Mint ahogyan elhisszük, hogy az altamirai barlangrajzokon vadász van meg bölény. Közös mindkettőben az eszköztelenség, a lényeg kiemelése és a rendelkezésre álló technikával való élés.
*** 
Olvasok egy vonalas időkben megjelent könyvet: A mai magyar nyelv címűt. Néhány érdekesség. Az iromba szóról mindenféle jelentést elképzeltem a szót hangulata alapján csak azt nem, amit valójában jelent: Pettyegetett. Ugyanígy a padmaly szóról valamiképpen a padlás egy félreeső zuga vagy valami hasonló jutott eszembe, de a szó a folyóáramlása folytán kimosott partbeszögellést jelenti. Nahát! Biztos sok ilyesféle van, annál is inkább, mivel a max. tízezres nagyságrendű szókincshasználatunkhoz képest több mint 1 millió elképzelhető magyar szó van, melynek jó részét értjük, de nem használjuk, más részüket valamilyen oknál fogva nem is értjük. Pl. egy tájegység, egy kor ahol, illetve amelyben meg se fordultunk életünkben stb.
Mivel a polgári év utolsó napjára értem: BÚÉK! – üzenem minden rokonomnak, ismerősömnek, ismeretlennek barátaimnak. Akik rég óta ismernek, tudják, hogy olykor legyintek az újévi fogadalmakra. Nem jelent nekem semmit: Mától új életet kezdek. Miért is tenném, hiszen még a régit se fejeztem be. A változások persze mindenki életében bekövetkeznek, de jobban szeretem a reformokat a forradalmaknál.
***
Jelentem még, hogy Estelle ma ünnepli 11. születésnapját. Isten éltesse a drágát, vagyis Bonne anniversaire! A többieknek is minden jót: Bonne année! 
Összefoglaló a 2Kir 1-hez. Acháb halála után fia, Achaszja balesetet szenved, s állapota súlyos. elküldet Baál-papjaihoz, hogy jósolják meg, felépül-e? Illéshez jut a hír, az Úrtól, s kérdőre vonja a küldöncöt, hogy nincs-e Istene nemzetének? Majd közli a Fentvaló üzenetét: Király nem kelsz fel fekvőhelyedről. Achaszja 51 emberrel üldözi Illést, aki egy hegy tetejére megy. Üldözőit tűz emészti el. A király újabb 51 embert meneszt utána. Ezek hasonlóképpen járnak. A harmadik 50 embert vezető kéri, hogy Illés ne ölesse meg őket, inkább lépjen a király elé. Az Úr angyala is biztatja, mondván, hogy nem lesz bántódása. Illés a király szemébe mondja, hogy meghal. Testvére, Jorám lett utódja. Közöm.  A 102 ember, valamint a király halála egyet nyomatékoz. Aki elfordul az egy igaz Istentől, magát bünteti meg vele. Illés a harmadik 50+1 fő életét nem oltja ki. (Persze nem ő teszi ezt, hanem csak engedelmeskedik egy oktató hangnak. „Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el ötven embereddel együtt.” Isten tüze volt az, mely lecsapott az égből. Egy Isten van, a többi nem az. De ez az egy ez VAN. Korábban mind hittek valamiféle istenségekben. Ma már itt sem tartunk. Az egy létét is kétségbe vonják sokan. Pedig a kérdés alapvetően meghatározó. Teljesen más a sorsunk, ha van, mintha nincs. Ha elfogadjuk, hogy van, azonnal egy következő kérdés tolakodik elő. Hogyan viszonyulunk hozzá? Keressük, megpróbáljuk függetleníteni tőle magunkat, miképpen egykor Jónás tette? 

Mivel nagy tömeg gyűlt össze nálunk (45 fő), rákészültünk (mármint főleg a feleségem) étellel, itallal a fogadásukra. A szokásos gyakorlat idén is utolért bennünket. Senki nem szerette volna, ha kevés a kaja-pia, így hát ki-ki hozta, amit gondolt. Jutott is, maradt is. Amit vittek, vitték, amit itt hagytak, itt maradt. Néhány példával szeretném illusztrálni a felhozatal végpusztulását.
– A nyitott söröket megittam. (Nem voltak rosszak, nem értem, miért nem itták meg, akik felbontották.)
– Mikulásra vettünk két marék szaloncukrot. Elfogyott. Kipipálva.
– Bejglit se nem készítettünk, se nem vettünk, csak ettünk. Elfogyott. Kipipálva.
– A Negro cukorkák közül az eukaliptuszos elfogyott, a mézes-töltöttből még van.
– Tegnap reggel megettem azt a házi kenyeret, amit M. és E. hoztak (diétás).–  
– A 24.-i ebédre vett kiflik megmaradt része reggel elfogyott.
– Diétás diós kekszek. Ma délben a végére jártam.
– Tücsi szépséges ehető tobozai. Egyet felfaltam, kettő még fogyott. Egyet oda akar adni valakinek.
– Egy nyitott Coca-Colát ma befejeztem.
– Örömmel jelentem, hogy a húsos káposzta (az egyetlen dolog, amely újramelegítve is jó), számos újramelegítés után ma elfogyott.
– A termoszba töltött Nescafé fogyasztása folyamatosan történik. Hűtőben eláll. Holnap végzek vele.
– Az ám! Banán! Még van egy fürt. Mindig abból készítek turmixot, amelyik megbarnul az irigységtől.
– Csillagszóróból mindössze három fogyott. Hasonló ütemű fogyással kalkulálva kb. öt évre való tartalékkal számolok.
– Szeletelt kenyér még egy fél kiló van. Fogyásáig nem kell másikat vennünk.
– Tömény italból töméntelen sok lett. Minél többet ittak, annál többet hoztak.
– Lónyálakból (Cola, ananász-, őszibarack-, almalé különféle koncentrátumban) is akad doszt. Nem bánom, hogy így van, mert a közeljövőben nem kell belőlük a másfélemeletnyi magasságba cipelnem. Ez alól a tej az egyetlen kivétel. Abból hamarosan szükség lesz egy kartonnal (12 l).
A balkonra kitett üdítőitalokból a fogyás arányában beemelek egyet-egyet a frigóba, hogy melegedjék.
Mindezek után kérdezheted, hogy hogyan alakult a rizikófaktorom az ünnepek óta? A tévében láttam egy felsorolást, hogy melyek azok. Hamarjában két jó villan elő: (leszoktam a dohányzásról kb. 30 éve) és lenyírta a hajamat az asszony, tehát fogytam. Az érdeklődőkkel ezúton közlöm, hogy az injekciókúra után változatlanul szedem az orvosok előírta szereket. Nem árt az óvatosság. Hogy miért? Egyszer egyik lányom hozott haza egy könyvet Dobd el a szemüvegedet címmel. Elolvasták, gyógytornásztak, s szót fogadtak nekem, aki azt kértem tőlük, ha eldobnák a szemüvegüket, ne túl messzire dobják, hogy szükség esetén megtalálják. Megtalálták. Hordják.
Összefoglaló az 1Kir 22-höz. Achábot elkapja a harctéri idegesség. Csatát kíván indítani Ramot ellen. Megnyeri ehhez Júda királyát, Jehosafátot. Acháb 400 prófétája fényes győzelmet jósol, egyedül az Úr prófétája, Michajehu mondja el az igazat. Elveszíted a csatát.
Mondj igazat, betörik a fejed! – szól a magyar közmondás. Így volt ez a bibliai időkben is. Michajehut börtönbe veti Acháb a rossz hírért. A király álruhában csatázik, nyílvesszőt kap a hasába, estére meghal. (Kutyák nyalják fel a vérét.) Az izraeliek menekülnek. Achábot fia, Achaszja követi a trónón. (ur. 853-852) „Olyat tett, ami az Úr szemében gonosz. Baált imádta az Urat »ingerelve«.” Júda felett Jehosafát az úr (ur. 870-848). Ő olyat tett, ami kedves az Úr szemében. Utódja fia, Jorám lett. Közöm. Ma nem próféták, hanem statisztikusok, társadalomtudósok, stratégák mondják el véleményüket a rezsimeknek, kabineteknek, kormányoknak. Ha részrehajlás nélkül végzik munkájukat, van rá esély, hogy tanácsaik jó hatással lesznek a társadalmat kormányzókra, a közjóra, a geopolitikai térségre. De ha a szakemberek hízelgésből, korrupt céllal, karrierizmusból, stb. félrevezetik elöljáróikat, szinte biztos, hogy együtt buknak. A hiteles tájékoztatás szakszerű és nem részrehajló. Mindenféle propagandisztikus élnek híján kell lennie.    

Ahogy a karácsonyi ünnepkör egyik hangulatos dallamos nótájának a szövege mondja: Szép kelet, szép nap, szép napunk támadt, szép napunk támadt. Reggel óta hétágra világít a nap. Sütne is minden bizonnyal, ha át tudná törni a tél úrfi keltette fagyot. Ám kora reggel -5 fok volt. Sebtében feltöltöttem a kocsi szélvédőmosóját télálló folyadékkal.
Tegnap késő este sokáig hallgattam a Mária Rádió ünnepi adását. Elhangzott abban preklasszikus pasztorále, szép vers, szép szövegek, imák, pápai áldás, és még sok minden. Többek között egy hosszas regölő, amelynek jókedvű szövege némileg megragadt bennem. Mivel megtaláltam a Google-n, idemásolom az egész szöveget, már csak azért is, hogy akik olvassák, azok a nóta jókívánságait vonatkoztassák magukra, mint ahogyan én is kívánom mindenkinek a jövő évre, aki csak a blogomra téved.
Nosza, pajtás, keljünk fel,
Betlehembe menjünk el,
Ott született a Messiás,
Kit megjövendölt az írás.
Mellette van Mária, Mária,
Szénán, szalmán szent fia.

Csuda dolog, mit beszélsz,
Álom-é ez, vagy mesélsz?
Hogy a Messiás született,
Betlehembe helyeztetett,
Egy rongyos istállóba, jászolba,
Bétakarva pólyába.

Hadd kívánjunk egy párat
A bőkezű gazdának:
Sonka legyen kenyerén,
Isten hordja tenyerén.

Hadd kívánjunk egy párat
Ennek a gazdasszonynak:
Szeme legyen ibolya,
Szeretgesse az ura.

Hidd el, hogy nem mesélek,
Igazságot beszélek.
Mert az angyal szava hirdet:
Igazságot, békességet.
Mihelyt mondja Glória, Glória,
Nékünk szerencsés óra.
Összefoglaló az 1Kir 21-hez. Nábot szőlője, illetve az élete a tét. Felidézem az ismert történetet. Acháb szomszédjának, Nábotnak a szőlőjére szemet vetett. Az nem akart megválni örökségbe kapott kertjétől. Emiatt Acháb depressziós lett. A felesége, Izebel vette kezébe az ügyet. A király pecsétjével ellátott levelében parancsot adott Nábot koholt vádak alapján való kiirtására. Szereztek két semmirekellő férfit, akik állították, hogy Nábot káromolta az Istent és a királyt. Azonnal megkövezték őt. Acháb pedig elment, hogy birtokba vegye Nábot örökségét. Illést az Úr inti, hogy induljon a királyhoz. Az felkeresi Achábot és tudtára adja, hogy ő és háznépe ugyanúgy végzi, mint Nábot. Férfitagjai vérét a kutyák fogják felnyalni. Acháb vezeklőruhát ölt és böjtöl. Illés ezután értésére adja, az Úr megbánását elfogadta, s csak utódai idején következnek be a véres események. Közöm. Ha a mai taktikusokra gondolok, akik szemet vetnek mások földjére, olajkincsére, aranytartalékaira, nemde képesek hasonló aljasságokra? Vajon miben bizakodnak? Remélik, hogy rágalmaik megtorlás nélkül maradnak az Úr előtt? Egyszer mindenki a szőnyeg szélére áll, és elmeséli, hogy mit tett, amíg a földön élt. Még annyit megjegyzek, hogy a nép vénei parancsra kövezték meg Nábotot. Visszacseng-e ez a „parancsra tettem”. Nem így védekeztek a nürnbergi per elítéltjei? Nem így védekeztek volna fordított esetben az amerikai főtisztek? Avagy ők nem parancsra cselekedtek? Mi fontosabb, az Isten parancsára vagy az ember parancsára cselekedni? THAT IS THE QUESTION!      

Több vonatkozásban is. Az első, hogy két napon át tartott a látogató rokonság fogadása, illetve a másik ággal való találkozás. Ez tegnap este aztán lecsengett. Vendégeink hazamentek, utóbbiról pedig mi jöttünk haza. Bár nagyon sokat kellett hazafelé tankolnom, kétezer forinttal olcsóbban megúsztam, mint ezelőtt évekre visszamenőleg bármikor. Hihetetlen, hogy mi folyik az árak manipulálása ügyében. Hogy mennyiért autózunk, a politika sakkhúzásainak a függvénye. Az ide-oda táncoló aktuálpolitikáé is, meg a tartós trendeké is. Ugye az USA polgárai évtizedek óta olcsóbban tankolnak, mint az európaiak.
Ám azt ígértem, hogy a csendről szólok.
Csend van, mert most érthető okokból nem látogatnak meg a hozzánk közel lakó fiatalok se. Hiányzik a két kicsi hangicsálása.
Csend van, mert ketten nem csapunk nagyobb zajt.
Csend van, mert a karácsony havazással búcsúzott. Nem esett túl nagy hó, de annyi igen, hogy a hajnali-reggeli vasárnapi forgalom zaját teljesen lefogja.
És ha már Il silenzio. A takarodó dallama világszerte ismert. Egy trombitán el lehet fújni. Mivel Levi unokám figyelmét a trombita tanulás felé terelgetem, mondván, hogy ha már olyan erős kötődése van a zenéhez, az volna a neki való hangszer, megkerestem neki a youtube-on a szépséges-nyugodtságos zenét. Levi áhítattal szokta hallgatni. Igen, szokta, mert szinte minden alkalommal kéri et a muzsikát, s ül az ölembe képernyőre tapadó szemmel. A látott-hallott élmény minden esetben teljesen magával ragadja. Egy kék ruhás szöszke kislány előadásában szereti hallgatni, aki hatalmas tömeg előtt fújja az Il silenziót. Az utána kitörő tapsvihart is meg kell nézni. Csakugyan nagy a szám sikere, és Levente örömmel válik részesévé ennek az ünneplő-tomboló hangulatnak. Az érdeklődőknek: https://www.youtube.com/watch?v=OyEL3NJSHIk
Ám most, hogy nincs közöttünk Levi, még nagyobb a csend. Még Il silenzio sincs nélküle.
Csend van.         
Összefoglaló az 1Kir 20-hoz. Benhadad, az arám király 32 vazallus királykával Izrael ellen fordul. Egy ideig folyik a szópárbaj a két király között, majd amikor a táborban részegeskedik a kihívó fél, Acháb vitézei rájuk törnek és legyőzik az ellenük fenekedőket. Próféta figyelmezteti Achábot, hogy nincs vége a dolognak, egy év múlva Benhadad újra támadni fog. Így is lett. Hatalmas sereget gyűjt Benhadad, és síkságon akar megütközni Izraellel, akik Istene a hegyek Ura. Egy hétig néz farkasszemet egymással a két csapat. Majd Izrael egy nap alatt megsemmisít 100 000 arámit, a maradék 27 000-re, aki Afekbe menekül, a város falai omlanak rá. Acháb meghagyja ellenfele életét. Egy próféta felkeresi az izraeli királyt s megjövendöli: Amiért meghagyta Benhadad életét, saját életével és népe életével fog fizetni. Közöm. A harc, miként az eposzok oly gyakran említik, nemcsak a földön, hanem – és elsősorban – az égben folyik. Az isteni beavatkozás dönti el, merre fordul a történelem kereke. Erre jól emlékezhetett Ferenc pápa is, amikor az egész világ hívőit imára szólította, hogy ne támadja meg az USA Szíriát. És úgy is lett. Nem támadta meg. Mostanában is a Közel-Kelet megbékéléséért imádkozik a fél világ.    

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy karácsony, azon belül pedig egy családi találkozó. Nem is találkozó csak fél találkozó, mert a másik fele ma lesz. Készült egy csomó kép,megmaradt belőle 60 elfogadható, feltettem hármat a FB-ra ízelítőnek. Akik eljöttek 45-en, találkozhattak azokkal, akikkel régóta szerettek volna beszélgetni. Elénekelhették azokat a karácsonyi nótákat (karnagy Laci sógor vezényletével, aki eldirigálta az énekeket elektromos orgona kíséretével.) Akik még eljöttek, és legfeljebb csak hallották, hogy mi történik, azok hárman pocaklakók, ahogyan manapság szokták őket nevezni. Akik már magukra reflektáltak, eldöntötték, hogy mit esznek, mit isznak. Hencidától Boncidáig folyt a bor, folyt a sör, folyt a pálinka és folyt a szó, mint az előbb már jeleztem. (Jé, Boncz Ida ide nem jött el.)
25-en távol maradtak – igazoltan. 1. Úgyse fértek volna be, 2. Kissé drága mulatság lett volna iderepülniük.
A program az előzőeken kívül két kartondoboznyi könyv megtekintése volt azok részére, akiket érdekelnek a betűk. Vihette őket, aki akarta.
Idén bővült a kör még egy kartondoboznyi adathordozóval. CD-k, DVD-k, filmek, zenék stb. Ugyancsak elvihető dolgok között szerepeltek. Az ajándékozás sem maradt el. Volt, akinek a választó párja nem érkezett ide, volt, akit ketten is megleptek valamivel. Akire nem gondolt senki valamilyen technikai oknál fogva, annak is bőven jutott meglepetés. Ha ezekkel együtt akadna olyan szemérmes valaki, aki esetleg nem kapott ajándékot, jelezze nekem magánban, s jó Mikulás teljesíti kérését, ha egyáltalán lehetséges.
Nem fogom felsorolni a süteményfajtákat, legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy szeretem a hókiflit, s hogy bejglivel is találkoztam. A húsos káposztából sokan ettek, sokan még egyszer, sokan vittek haza egy csavaros üveggel, vagy éppen meg se kóstolták. Közlöm, van még vagy öt liter.
A kifőzött kávét elpusztítottam, egy sört is, a maradék sütik jelentős részét, no meg a gyorsan romló gyümölcskoktél maradékát. A többi a frigóban várja, hogy sorsa beteljesüljön.
Még az este elkezdtük a mosogatógép megtömését jófajta használt porcelánokkal, üvegekkel, rozsdamentes evőeszközökkel. Három vagy négy váltás után most tisztogatja a masina az utolsó adagot szappan és kefe nélkül.
Az első fecskék 3 körül érkeztek, az utolsó fecskék este 10-kor hagyták el összes termeinket.
Üvöltő csend támadt utánuk. Ebben a közegben még elméláztunk, elüldögéltünk kettecskén két óra hosszat, közben gépre vittem a 60 képet. Éjfélkor T. aludni, én meg a képekkel tovább-bíbelődni indultam. Ma fél egykor felhagytam a további virrasztással.
Ma folytatódik a házibuli, immár a család másik ágának találkozójával.
Holnap legyünk a ti vendégeitek?!
Összefoglaló az 1Kir 19-hez. Nem csitulnak a harcok az igaz Isten és a bálványimádók között. Illés menekül, meg kíván halni. Angyal táplálja megint cipóval és vízzel. Ez megismétlődik, majd isteni parancsra Damaszkusz pusztája felé veszi az útját. Az angyalai eledel 40 napig erővel látja el Illést. A parancs úgy szól, hogy kenje fel Hazaelt Arám királyává, Jehut Izrael királyává, végül Elizeust maga helyett prófétává. Elizeus 12 ökrével szánt, amikor találkoznak. Felkenése tiszteletére az ekék tüzén megsüti az ökröket, megvendégeli velük az embereket. Majd Illés szolgája lesz. Az Úr Illés értésére adja, hogy mindössze 7000 ember életét hagyja meg, akik kitartottak mellette. A többi a két felkent király egymás elleni harca közben fog elveszni. Közöm. Itt idézem, amelyet a fejezet megismétel. Idézem, mert olyan költői, olyan igaz és olyan szép. „Az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: »Mit csinálsz itt, Illés?« Azt válaszolta: »Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.« Az Úr erre azt mondta: »Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!« S lám, az Úr elvonult arra: 
Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. 
A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben.
A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt.”
Az Úr ugyanis a lágy szellőben volt jelen.

Kronosz
Már megint családi karácsony van.
Már megint év vége van.
Már megint vizsgáztatni kell a kocsit.
Már megint cserélhetem a személyit.
Már megint cseréltethetem a vezetői engedélyemet.
Már megint megkapta ki-ki az ajándékait.
Már megint vért vettek tőlem.
Már megint fogynak a gyógyszereim.
Már megint egy csomó név- és születésnap van. (Ma Isten éltesse az Istvánokat, Stefanokat,  Sztyópákat, Steveneket, Pistákat, Pityukat, Istiket, stb.)
Már megint hónap vége közeledik.
Már megint téli napforduló volt.
Már megint csütörtök van.
Már megint vendégek jönnek.
Már megint mi megyünk vendégségbe.
Már megint hidegfront várható.
Már megint a feleségem télikabátjába akartam belebújni.
Már meg int...
Kairosz
Még mindig örök jelen van.
Még mindig nem érzem, hogy a legfontosabb a jelen pillanat.
Még mindig régi időkre emlékezem, amikor én még kicsi voltam, illetve amikor más volt kicsi.
Még mindig foglalkoztat, hogy mi lesz a jövőben, noha alig tehetek érte valamit.
Még mindig benne élünk, mozgunk, vagyunk, de ez nem, vagy csak alig látszik.
Még mindig van mit tökéletesedni, most látom, mennyire sehol se tartok.
Még mindig örülök a vakító fényességnek. Most igen erősen tűz a nap a szobába.
Még mindig örülök, hogy levegőt kapok, hogy ver a szívem, dolgozik az agyam.
Még mindig örülök neki, hogy jót tehetek, ameddig mozog a kezem, mozdul a fantáziám.
Még mindig nagy öröm, hogy belefeledkezhetem a másokban való gyönyörködésbe.
Még mindig van, mit változ(tat)nom.
Még mindig van lehetőség közeledni az örök Jelenlevőhöz.
Összefoglaló az 1Kir 18-hoz. Acháb felesége, Izebel üldözi az igaz prófétákat. Obadjahu 100 prófétát elbújtat két barlangban. Illés találkozik Obadjahuval és kéri, közölje Achábbal, hogy él és találkozni kíván vele. A találkozás megtörténik. Illés ígéri az aszályos évek végét, de kéri, hogy Izebel 450 Baál-prófétája mutasson be bikaáldozatot az Úrnak. Ő pedig párhuzamosan Izrael Istenének mutat be ugyanilyet. A Baál-prófétáknak összes mesterkedése ellenére sem sikerül tüzet csiholniuk az égből. Miután napestig hasztalan próbálkoztak Illés gúnyolódásai közepette, Illés lépett az általa épített oltárhoz, kérve népét, hogy vegye körül, legyenek oltalmára. Hozzanak korsószám vizet, s bőségesen locsolják meg vele az oltárt. Rövid imádkozás után hatalmas villám emésztette meg az általa feldarabolt bikát. Illés ekkor felhergelte a népet, hogy most azonnal ölje le Baál prófétáit. Amikor megtörtént, szolgáját a hegyre küldte, hogy lesse az eget, mutatkozik-e felhő. Amikor mutatkozott egy kis foszlány, Acháb után küldte, hogy igyekezzen szekerével, mert különben bőrig fog ázni. Közöm. Kérdések tolulnak fel bennem: Meddig élünk még vissza az Isten türelmével (hogy Cicerót idézzem)? Ma hány hamis próféta lehet a földön? Hány aszályos év kell ahhoz, hogy a népek megrázzák a fejüket? Miért csodálkozunk azon, ha hatalmas megrázkódtatások érik olykor planétánkat? Mekkora gonoszságot tart egyensúlyban egy szikrányi kegyelem? 

Érdekes képet kaptunk karácsonyra plébánosunktól, aki elmesélte, hogy egy alkalommal látott egy színdarabot, amelyet anélkül mutattak be, hogy a függönyt felhúzták volna. Értékes előadás volt. S ha a karácsonyra nézünk, fordított szituációval szoktunk találkozni. Felhúzva a függöny, gondosan berendezve a színpad, s hiányzik a lényeg, az előadás lelke. Amikor a karácsonyi lótás-futásra gondolok (miközben mindenkinek köszönettel tartozom azért, hogy idén magam nem kellett, hogy túlságosan kivegyem részemet a lótifutiból), az fogalmazódik meg bennem, hogy csakugyan hatalmas irodalma lett annak, miképpen fullad vásárlási lázba ez az ünnep, amelynek Jézus születését kellene a középpontba állítani, a béke fejedelméét, aki nekünk is elhozhatja a békét. Az ő békéjét, nem azt, amelyet a világ ad!!! Nem akarom ez ügyben a szót szaporítani, de muszáj azzal zárnom, hogy hatalmas irodalom ide, hatalmas irodalom oda, a reklámok megteszik hatásukat, és – miként a hírekből értesültem – idén még bővült is néhány százalékkal az ünnepi vásárlások összértéke. Minden ép érzékű ember belső csendre vágyik ilyenkor, és mindent kap, csak ezt nem. A társadalmi nyomás elől nincs hová hátrálni, vagy alig van rá lehetőség. Ez akkor is igaz, ha tudom, hogy a belső csendemet csak magam alakíthatom ki. Megbékélésemet a világgal, a tőlem többé-kevésbé különböző természetű emberekkel úgyszintén. Ha másra nem, Bródy szövegére kellene odafigyelni: „Legalább néha-néha pihenj egy fél órát!”
Tegnap, 24-én kimentünk napozni a balkonra. Árnyékban 15 fok volt, a napon lényegesen több. Ha már így adódott, egy kis időt eltöltöttem azzal, hogy a D-vitaminom utánpótlásáról gondoskodjak. Szintén híranyag, hogy világméretekben melegrekordot regisztráltak a meteorológusok. Ez nem jó, még akkor se, ha a FB egy karikatúrája poénra veszi a dolgot. Két képet mutat: a karácsony felirat alatt egy sárembert hóember helyett, a húsvét felirat alatt pedig egy hónyuszit.
Összefoglaló az 1Kir 17-hez. Megjelenik az ószövetség egyik legnagyobb alakja, Illés próféta. A tesbi Illés menekülőre fogja, mert nincs ínyére Acháb királynak, akinek odavágja, hogy gonoszsága miatt évekig nem hull az égből sem eső, sem harmat. Illés egy patak partján húzódik meg, hollók táplálják: reggel kenyérrel, este hússal. Amikor a patak kiszáradt, Careptába megy, ahol egy özvegyasszonytól elkéri utolsó adag lisztjét, hogy süssön neki lángost belőle. Megígéri neki cserébe, hogy az ínség végéig korsójából nem fogy ki az olaj, szakajtójából a liszt. Így is lesz. Az özvegy fia viszont meghal. Illés háromszor ráborul a tetemre, imádkozik az Úrhoz, aki feltámasztja. Közöm. Nem könnyű a próféták sorsa. Megmondó emberek, s ha hűségesek az Úrhoz, a hatalmasságoknak is meg kell mondani az igazat, akkor is, ha az nagyon kellemetlen. Illést várják vissza a zsidók a Messiás eljövetelekor, de Jézus kijelenti, hogy Keresztelő Szt. János képében már eljött Illés. Máskor a názáreti zsinagógában megjegyzi, hogy „egy prófétát sem látnak szívesen hazájában. – Még hozzáteszi: – Sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, ... de közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szindóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.” Illésről szólva hadd hangsúlyozzam az előzőeket, hogy nem ő támasztotta fel a fiút, hanem Isten. Illés csupán eszköze volt az Úrnak. Ám „az Istennek semmi sem lehetetlen.” – hallottuk ezt utóbb Gábor angyaltól, amikor Máriát látogatta meg Názáretben.  

Tekintettel arra, hogy a holnap elég zsúfoltnak ígérkezik, még ma megírom azt, amit holnap kívántam megosztani minden kedves érdeklődővel, aki rendszeresen vagy alkalmilag betér blogomba, hogy megismerje észjárásomat, véleményemet erről-arról, olyan dolgokról és eseményekről, melyeket fontosnak ítélek.
Ezúttal elhatároztam, hogy előbb Lukács evangéliumának az elejéről idézek, merthogy olyan megszólító, majd Pázmány szépséges megfogalmazásával illetem szent karácsony vigíliáját.
1. Lukács evangéliumának a bevezetője: „Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.”
Szépen hajaz ezekre az irodalmi stílusban megfogalmazott sorokra a barokk mestere, és nyelvzsenije írása arról, hogyan is éli meg ő a betlehemi eseményeket. Mária ajkára adja mindazt, amit elképzelt. Én pedig az ő rövid művével kívánok immár mindenkinek intim karácsonyi ünneplést.
Pázmány Péter: Mária imája
„És miképpen az első Ádámra csendes és kedves álmot bocsáta Isten, mikor Évát oldalából építé, úgy a szeplőtelen Szűznek értelmét mennyei elmélkedéseknek mélységes tengerében, akaratját isteni szerelemnek gerjedező tüzében mindenestül elmeríté, mikor Urunkat elhozá, és mint egy mély álomból, az isteni dolgok csudálkozásából felocsódván, előtte látá szülöttét, Urát, Teremtőjét. Azért öröm és félelem között nem tudván mit mívelne, térdre borúlván, hihető, hogy eképpen szólott néki: Oh áldott gyermek! Oh felséges Isten! Oh édes Fiam! Oh én mennyei szent Atyám! Oh Uram, Teremtőm! Ki vagyok én, hogy alázatos szolgálódat ily nagy jóval látogatod? Szoptassalak-e téged mint fiamat, vagy imádjalak mint Istenemet? Bétakarjalak-e mint anyád, vagy tiszteljelek mint szolgálód? Tejet adjak-e, vagy temjénnel áldozzak néked? Hogy lehet, Uram, hogy ölembe vegyelek téged, ki minden állatokat eledellel tartasz? Efféle sok és mitőlünk gondolhatatlan aitatosságok után végre ölelvén, csókolván, sírván, örülvén, ölébe vévé és nagy böcsüllettel bétakargatá Fiát, Atyját, Istenét.”           (1636)
És szokás szerint az ószövetség folytatása. Összefoglaló az 1Kir 16-hoz. Gonosz királyok követték egymást Izraelben. Bása kiirtotta elődje családjának összes férfitagját. Őt fia, Ela követte (ur. 886-885), akit szolgája Zimri agyonütött egy dáridó alkalmával, s helyébe lépett. Zimrit a nép szinte azonnal elvetette, s a harcoló izraeliek fővezérét Omrit tekintette királyának. Zimri látta, hogy közeledik a vég, a palotába menekült s magára gyújtotta. Omri (ur. 885-874) két talentumért megvett egy dombot, Semert, várost épített rá. Ez lett később Szamária. „Omri azt tette, ami az Úr szemében gonosznak számít, bálványokkal ingerelte az Urat.” Halála után fia, Acháb (ur. 874-853) lett a király. Feleségül vette a szomszéd szidóni király lányát, Jezabelt. Acháb még inkább „azt tette, ami az Úr szemében gonosznak számít, bálványokkal ingerelte az Urat.” Bevezette a Baál-kultuszt, szent fákat, ligeteket hozott létre. Építkezései miatt feláldozta fiait Abirámot és Szegubot. Közöm. Ha végigolvasom az ószövetség idején történteket, akkor alighanem feladom azt, hogy régi, boldog békeidőkről álmodozzam. Mióta Káin kiirtotta öccsét, azóta irtják az egymás ellen fenekedő és uralkodásra vágyók egymásnak még az írmagját is. Ez igaz volt a történelem egésze alatt, és igaz ma is. Mégis, mégis fel kell vennünk a kesztyűt a rossz visszaszorítása érdekében. Mégis meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy terjedjen Krisztus világossága, akire a betlehemi csillag fókuszálta fényét, és aki azért jött a világba, hogy üdvözítse. Vízzel megkeresztelkedett, és röpke három év múlva vérével pecsételte meg elkötelezett szeretetét az ember iránt.