Mickey webnaplója

Az ötvenes évek második felében vagyunk. A forradalom után, de akkor, amikor a Bosnyák téri piac még csakugyan a Bosnyák téren volt. Emlékezetem szerint a templom környéke nem volt lebetonozva. A puszta földön álltak a standok, ponyvák, s többé-kevésbé nyitott placcokon mérték a szezonnak megfelelő zöldségeket, gyümölcsöket, élő baromfit a kofák. Volt ott néhány kuriózum is. Az egyiket korábban már megénekeltem. Egy vak árus a földre tett portékáját kínálta karakteres fölhorkantásokkal. Időről időre kiszakadt belőle a felkiáltás: Paa-raa-faa-gyugóóóóó! Ember legyen a talpán, aki egy ilyenre nem figyel föl.
Egy másik alkalmi árus családi gyufásdobozból lógatott lefelé egy erősebb cérnát, a doboz tetején csicsás kakas mutatta, hogy most ő a főszereplő. A pasi egyik kezével a dobozt tartotta, a másik kezének két ujját meggyantázta, s ahogyan összecsippentett ujjait a cérnán lefelé húzogatta, „megszólalt a kakas”. Elég rendesen kukorékolt. Akikről írtam, epizódszereplői voltak a sokadalomnak. Akiről meg akarok emlékezni, az a már az ötvenes években árusító Goldschmidt család. Elsősorban tejterméket forgalmaztak. Kitűnő minőségű tejfölt, de túrót, araszos szalonnát és még sok egyebet is. Abban az időben ki-ki vitte azt az edényt, amibe merőkanállal adagolta a sűrű tejfölt az eladó. Többnyire befőttes üvegek voltak ezek az edények. Abban az időben a peremes üveget gumival és körpánttal rászorított fémlappal zárták. Egyet kivéve – anyámét. Mi ugyanis abban az időben az USA-ba menekült rokonainktól sok mindent kaptunk csomagban. Egyszer többek között sós amerikai mogyorókrémet. Illata ma is az orromban van. Nos, ez egy méretes üveg volt, s ami kuriózummá avatta: ugyanúgy csavaros tetővel záródott, mint ma minden tisztességes befőttes üveg. Abban az időben a Penaut-Butter feliratú csavaros üveg unikum volt. Évtizedekig ebbe kérte anyám a kimért tejfölt minden szombaton, mindig Goldschmidtéktól. Ez még akkor is folytatódott, amikor a piacot a téren megszüntették, és a Lőcsei út, Csömöri út sarkán felhúzták a csarnokot. Ott is felkereste szülém Goldschmidtéket, s mivel együtt szoktunk volt vásárolni menni, éjszaka is eltalálnék ahhoz az üzlethez, ahol ez a család mérte minőségi termékeit.
Azóta évtizedek teltek el. A Google szerint üzemel még a csarnok, ahol nagybani piac is működött, mígnem kitelepítették Bp. határára. 
Összefoglaló az 1Krón 12-höz. Amolyan emlékállítás a legkitűnőbb harcosoknak. Némileg rendszerbe szedve törzsenként azok listája, akik Dávid mellé álltak. A fejezetből még kiderül, hogy háromnapos ünnepség keretében ülték meg Dávid királlyá kenését Hebronban. Ide hordták testvérei szamaraikon, tevéiken, öszvéreiken és barmaikon a lisztet, a fügét, a mazsolás kalácsot, a bort, az olajat, szarvasmarhát, juhot és igen sok kecskét, „mivel öröm töltötte el Izraelt” – fogalmazza a szentíró. Közöm. Ez ugyan évezredekkel előtt keletkezett tekercs, mégis utalás arra, hogy annak idején a népek hogyan állítottak emléket őseiknek, hőseiknek. Némi zavart kelthetett a párhuzamosan uralkodó két felkent király jelenléte. Olyasformán lehetett ez, mint korunkban a kényszeresen saját kormányukra támadó ellenzéki pártok idegesítő, zavaró, ám folyamatos ellensúlyt felmutató jelenléte.   

Olvasom, hogy egy magyar kiment Franciaországba, s újságkihordó lett. Ám már korábban élvezettel fotózott. Kint pedig az utca forgatagában meg-megállított egy érdekesebb embert és megkérte, hadd fotózza le mobiljával. Utóbb tisztességes mennyiségű – és minőségű – portréanyag gyűlt össze. Fotói által „befutott”. Felkerült az internetre, ahol igen-igen sokan nézegették albumba rendezett karaktereit. Magam csak kivételes alkalmakkor portrézom. Az egy külön műfaj, sokféle összetevővel. Egyszer már írtam róla (személyiségi jogok).
Viszont posztot írok rendszeresen, s itt alkalom adódik rá, hogy néhány jellemző vonással karikatúrát alkossak valakiről jellemzésével, vagy megírjam kedvenc mondatát. Egyszer megtettem rokonaimmal. Itt most arra érzek indíttatást, hogy egy-egy attribútummal vetítsem kinek-kinek képzelete falára az adott karaktert.
Ismert és ismeretlen személyek attribútumai ugyanolyan érdeklődésre tarthatnak számot. Némelyik szinte kínálja magát:
Szent Péter a mennyország kulcsaival, Szent József ácsszerszámokkal...
De vonatkoztassunk most el tőlük.
csöves reklámújságokkal
kukázó babakocsival
lomizó utánfutóval
nyugdíjas a gurulós bevásárló cekkerével
agg öregember Nike cipővel, Adidas tréningruhával
babakocsit toló nő kezében a fülén tartott mobillal
házaspár egymás mellett
házaspár egyik a másik mögött
terrorista feketében kalasnyikovval
doktor sztetoszkóppal
Vannak aztán olyan attribútumok, amelyek nagyjából kihaltak
Fűszeres vagy hentes a füle mellett tartott ceruzával
kalauz a lyukasztóval
gépírónő az átütővel, gépi indigóval, gépradírral
író a lúdtollal, pennával, kalamárissal,
iskolás iskolapadban, melynek közepén díszeleg a tintatartó
A sor csaknem a végtelenségig folytatható, ám abba is hagyható. Akkor hát legyen így.
Összefoglaló az 1Krón 11-hez. Dávid Izrael királya lesz. „Jebuz”-t szemelte ki városának. A város erős, csaknem bevehetetlen. Dávid azt ígérte, hogy aki először leüt egy jebuzitát, főemberévé, vezérévé teszi. A lényeg: a felhergelt harcosokkal bevette a várost (Jeruzsálemet), amelyet saját uralkodói székhelyének szemelt ki. Dávid városára keresztelte át az elfoglalt várost. A fejezet még felsorolja név szerint Dávid legkiválóbb harcosait, akik között többek között szerepel a hettita Uria (Uriás), akinek a feleségét (Batseba) elragadja tőle. Ismerjük a történetet. Még egy érdekesség. Említ egy egyiptomi harcost, akinek a dárdája olyan vastag volt, mint egy zubolyfa. Ha már lábjegyzetben nem szerepel, ideírom: a szövőszék hengeréről van szó. Az a zuboly. Közöm. Különösebbeket nem kellene írnom, de az mégiscsak figyelemre méltó, hogy egy krónika 2500 évvel ezelőtt szolgáló harcosok nevét hosszasan sorolja. Így ezek a nevek a Bibliába szerkesztve fennmaradnak a választott nép és az egész világ emlékezetében a világ végéig. Különös.   

Matyika nemsokára 18. De volt ő két-három éves is. Akkoriban gyakorta együtt énekeltünk-imádkoztunk este magyar és francia szülők és gyerekek vegyest. Matyika kezében tartott egy flakon lourdes-i vizet. Apró ujjacskáját meg-megmártotta a vízben, és mindünk homlokára rajzolt vele egy kis keresztet. Ki nem hagyta volna. Nagyon élvezte, és mi is, azért is, mert hogy ő élvezte.
Mostanra változott a helyzet. A mai napon három éves Levike bevezette, hogy búcsúzáskor puszit ad, vagy kijelenti, hogy most nem ad, mert elfogyott, de „kis keresztet” mindnyájuknak szívesen ad, a templomból ismert szöveg kíséretében: „Jézus szeret téged.”
Ezt aztán visszahárítjuk rá, hozzátéve, hogy Jézus mindenkit szeret. Még el kell mondani, hogy igazából nem kis keresztet rajzol ránk, csak annak szánja. Többé-kevésbé izgatott mozdulattal két, kb. vízszintes jelet rajzol homlokunkra.
Tegnap ünnepeltük születésnapját.
Összejött a nagyobb rokonság.
Sok mindenről folyt a szó. Többek között egy új szokásról, melyet Levente hatására vezettek be a Nyugat-Magyarországon élők. Búcsúzáskor megpróbálják a három éves akcentusában elmondani a szöveget, mely nagyjából így hangzik: Jízuszerettíged, s gyors mozdulatokkal néhány vízszintest rajzolnak a levegőbe.
A jelenet humorát megőrizve, kicsi rokonukra emlékezve, őt idézve kívánnak egymásnak jót ezzel a gesztussal.
Nem meséltem el, de az az igazság, hogy mi is gyakoroljuk a Levitől tanultakat, ha nem is búcsúzáskor, hanem ha eszünkbe jut. Sőt visszafordítjuk nagyobb unokánknak magyarázva, ha olykor – ritkán ösztönösen – öccse ellen fordulna: Jézus Domit is szereti.
Jézus tényleg mindenkit szeret. Jézus Domit is szereti.
Ezen elgondolkodik.        
Összefoglaló az 1Krón 10-hez. Saul halála. A filiszteusokkal vívott ki tudja, hányadik csatában, Saul elveszíti három fiát, Jonatánt, Abinadabot, Malki-Suát. Sault magát is nyílvessző találja el, haldoklik s beledől kardjába, nehogy a pogányoktól haljon meg. Így tesz fegyverhordozója is. Ám a filiszteusok levágják a király fejét és kitűzik Dogán templomára. Az izraeli fegyverforgatók összefognak, elmennek a királyi halottak testéért, elragadják őket, s illő módon eltemetik egy terebintfa tövében. Saul utódja, mint már tudjuk, Izáj fia, Dávid lett. Közöm. Amint látjuk, a Krónikák könyvei megismétlik sok tekintetben azt, amiket a Királyok könyvében már olvastunk. Ez nem baj, ismétlés a tudás anyja, s bár sok hasonlót olvasunk, egyes újabb részletek gazdagítják ismereteinket. Ami pedig a véres jeleneteket illeti, kell-e véresebb jelenet, mint a mobil telefonokkal készített alkalmi híradás egy-egy közel-keleti történésről. Két napja azt láttam, a FB-on (ami ugye igen nagy nyilvánosságot jelent), ahogy egy szaudi rendőr karddal lenyakaz egy asszonyt fényes nappal a forgalmas utcán, néhány embertől körülvéve. Az asszony állítólag gyilkosságot követett el. A részletekről semmi bizonyságunk nincs, a tényről igen. Csakhogy Saul ideje óta 2500 év telt el!    

Reggel az üzletközpontban jártunk rendes szokásunk szerint. A felség vett egy dobozt, felirata szerint színfogó (mosóautomatába való). Ugyanott lehet légyfogót és kakifogót is venni (utóbbi a pelenkára jön: általa lehet megragadni a nem kívánt masszát) . Hogy még hányféle fogót lehet a kombinált- és harapófogón, a csőfogón és csípőfogón, a telefon- és laposfogón  kívül venni: önmagában fogós kérdés.
Nézzünk néhányat:
Kéményeken szikrafogó,
háromszögben befogó és átfogó,
lepkészek kezében lepkefogó,
a rókaféle csirkefogó,
a hegedűn hangfogó,
a jó diák mindent felfogó,
a verandán szélfogó,
az országút mentén hófogó,
a mesében golyófogó,
a mester kezében csőfogó,
a búzaraktárban egér- és patkányfogó,
a lakásban sok-sok porfogó,
mecénásom pártfogó,
filteres cigin füstfogó,
rendhagyó a kipu-fogó,
szerelmeseké a kézfogó,
kandallóhoz parázsfogó,
s mit használ a fogász? Fogfogót?
Jön egy kutya: kaffogó?
A vipera pufogó?
A levált cipótalp klaffogó.
A szamba alapfigurája és brazil futballklub neve: Botafogó,
A szülészorvos kezében a...
Na, most aztán elég legyen.
Összefoglaló az 1Krón 1-10-hez. Rendhagyó összefoglaló a rendhagyó 10 fejezethez. Nevek és nevek. Ismertek és korábbról ismeretlenek. Lényegesek és lényegtelenek. Családfák törzsenként – nagyjából. Beosztások, fontos és fontatlan részadatok, epizódok, megjegyzések, amikkel nem sok tennivalója akad a mai olvasónak. Emberek, akik olyat tettek, ami kedves az Úr előtt, és emberek, akik olyat tettek, ami gonosz az Úr szemében. Énekesek, akik jobbra álltak, énekesek, akik balra álltak. Közöm. Igazából nem sok, legfeljebb annyi, hogy a ma embere kapaszkodókat keres, keresi gyökereit. Nagyon sokan fognak családfakutatásba. Tiszteletre méltó ez a törekvés, ám magam nem kívánkozom a levéltárakat bújni, sem a pozsonyi plébániák anyakönyveit, hátha egy közbülső láncszemre akadok. Apánk az 1800-as évekig feltárta egy-egy ősünk nevét. Voltak közöttük, akik gyarapították a család vagyonát, mások pedig olyat tettek, ami gonosznak számítana az utódok körében. Öregapámra egyetlen fotó maradt dédapánkról, aki eldorbézolta, amit lehetett. Ezt az egy képet apróra tépte. Így mára ez sincs, ez a mára már kincs értékű dagerrotípia. Marad hát a mosolygás. Első írásos feljegyzés II. Rudolftól van (Vö. Madách Az ember tragédiája, prágai szín), akitől címert kaptunk. De hogy kik voltak korábbi felmenőink s kik követték őket: nem tudom. Amit bizton állíthatok és hatalmas mosollyal szoktam emlegetni: Mi „régi családból” származunk.
És a többiek?     

Mivel január 22-én Boldog Batthyány-Strattmann emléknapja van, kicsit hadd mélázzak el a nyelvi furcsaságainkon. Mindjárt az ünnepelt nevével indítok. Lehet, hogy tiszteletlen, de ha azt hallom, hogy a Batyin találkozunk, akkor a Batthyány térről beszélek. Ezt pedig úgy ejti az átlag magyar, hogy Battyányi tér. Ám ez nem így szól eredetileg, hanem Battyáninak ejtve. Anélkül hogy a részletekbe mennék, legyen elég Szabadbattyán vonatmegálló nevét említenem. Aki ott száll fel, az battyáni. A név tehát innen ered, helyes ejtése is ez. Ugyanígy Moholy-Nagy László neve első összetevőjének a helyes ejtése: Moholi. Vannak azután olyan nevek is, amelyeknek ejtésével alig foglalkozik valaki. Ha pl. Cházár András (Császár) nevét cázárnak mondja, belenyugszunk. Valahogy megszokta már az ember, hogy olyan sokan mondják tévesen, hogy fel sem tűnik. Ugyanezt vélem, amikor a Desseffy u.-t Deseffinek mondják, s nem ahogy kellene: Dezsőfinek, a Thewrewk utcát tevrevknek (hogy nem törik ki a nyelvük bele) Török helyett. Nem ússza meg Weöres Sándor se, akit hol Veöresnek, hol, Vöresnek titulálnak, noha Vörös a helyes ejtése.
Rafinált a magyar nyelv sokféle vonatkozásban. Ide már csak egyet hozok. Amikor a szót hosszabban ejtjük, mint ahogyan helyesírása megkövetelné.
Sose hallottam még, hogy egy, mindig eggyet hallottam.
Sose hallottam még, hogy edzés, mindig eddzést hallottam.
Ingadozó a körút ejtése. Különösen korábban kőrútra nyújtották (nagykőrút, kiskőrút), nem is kevesen a szót.
Most legyen elég ennyi.
***
Két unokánk lakik a közelünkben, így kettőnek a szórakoztatásáról kell gondoskodnunk. Ma meghintáztattuk őket, noha csak egy pár hintahorog áll rendelkezésünkre egy gyerekhintával. Találtam a fogason egy széles, csatos övet, áthurkoltam vele a hinta alá kötve a kisebb gépkocsiülését, a kagylóülést a nyelénél fogva. Mivel mindkét fiúcskának hintázhatnékja volt, az emeletre került a nagyobb, alulra a kisebb. Le is fotóztam őket, ahogy párhuzamosan lengedeznek. Az ikerhinta ötletét nem fogom szabadalmaztatni. Ha valaki forgalmazná, az általa elért haszon 1%-a szokásosan engem illet a feltaláló jogán (abban az esetben is, ha a két hinta egymás fölé fixen van egybeépítve). 
Összefoglaló a 2Kir 25-höz: Adódik, hogy az utolsó fejezet a királyság végével foglalkozzon. Cudar ez a vég. Cidkiját Jeruzsálemben megtámadja Nebukadnezár, bár az éhező várból sikerül titkon távoznia, a király nem jut messzire. Jerikó pusztáján a kaldeusok elfogják, a király elé vezetik, aki két fiát kettéhasíttatja Cidkija szeme láttára, majd azonnal megvakíttatja s láncra vereti az uralkodót. Amit itt most összefoglaltam, azt Werfel a Halljátok az igét c. könyvében kb. 600 oldalon mondja el belevéve Jeremiás próféta sorsát is. Történt pedig, hogy egy újabb hullámban a kaldeusok fővezére, Nebuzaradan Jeruzsálemet szétveri, az ott lakókat elhurcolja, Salamon temploma valamennyi aranyát, ezüstjét, bronzanyagát is magával viszi. Még megtudjuk, hogy Júda helytartójául Gedalját nevezi ki Nebukadnezár. Őt és több kaldeust tíz fegyveres összeesküvő megöli. A megriadt nép Egyiptomba menekül. Egy kicsit jobb hír a fejezet végén: Bábel királya 37 év fogság után kihozatja börtönéből Jojachint és saját asztalához ülteti, aki így haláláig gond nélkül él. Közöm. Amikor korunk barbarizmusairól értesülök, arra gondolok, hogy az emberiség fejlődése mintha visszájára fordulna. (Tegnapelőtti hír: az iszlám állam fegyveresei tiniket végeztek ki, mert megnézték tévén az iraki-jordán focimeccset, s ez szerintük az iszlám vallással összeegyeztethetetlen. Az ember haja égnek áll s ordíthatna: O tempora, o mores! – de nem teszi. Egyet lehet tenni, s hála Istennek egyre nagyobb azoknak a tábora, akik meg is teszik: imádkoznak.               

A papucsokat sose szerettem, s csak az alliteráció kedvéért emeltem a címbe. A Zászlónk c. ifjúsági lap paródiájába viszont írtam a lap Partvis c. rovatáról egy cikket. Csakugyan a partvisról szólt. Annak egyetlen előnyét minden más koszelhárító szisztémával szemben abban láttam, hogy egyedül a szőrpartvis alkalmas eszköz arra, hogy a plafonról úgy szedje le a szúnyogot, hogy az ne vérezze össze a festést, de a szőrök között megtapadva már döglöttként érkezzen, vagy szétnyomható állapotba kerüljön. A partvis hátránya, hogy a szemetet lapátra szeded, s tapasztalod, hogy x húzás után is marad egy vonal a por maradékából. Ez idegesítő.
Két eszköz válthatja ki a partvist: a porszívó (sok próbálkozás után egy erős Bosch gépnél kötöttük ki): és a nyeles mop. Utóbbit 1992-ben hoztam Münchenből. Rápattintós pamut mop volt nyéllel, vödörrel, benne öblítő kosárral. Évekig elvoltunk ezzel a készséggel. Azt hiszem, Vileda váltotta fel a pamut mopot, a többi maradt. Annak idején a Szent Margit Kórházban találkoztam a hosszúkás bújtatós moppal, elég sokat tartózkodtam ott ahhoz, hogy a vele való dolgozás praktikumát megismerjem. Vettem egy ilyet, de valamiért ez itthon nem tetszett, ezért egy tisztítószer-tartályos kivitel rendeltetett interneten. Ám az se tökéletes. Nehézkes és lassú vele a munka. Az újabb próbálkozás eredménye, a ma érkezett mop, a mopok királya, amelynek az öblítőszerkezete centrifugaként működik, és amelynek a kétségtelen előnyeiről a tévé zsonglőre pillanatok alatt meggyőzött mindenkit. Most itt van, egyelőre sunyin meghúzódik a mellékhelyiségben. Érdeklődve várom, hogy elérkeztünk-e a padlótisztító mopok tökéletes változatához, vagy jövőre napelemeset hoznak forgalomba. A teljesség kedvéért megjegyzem még, hogy időközben kísérleteztünk egy elektromotor által forgatott műszálas portalanítóval. Abban az lett volna a zenebona, hogy nem nekem kell irányokban huzigálni a műszálas pompont, hanem bekapcsolásra végez körkörös mozgást a masina. Kb. két hétig működött a motor. A drótnyelet rángatva biomechanikus úton továbbra is használhatjuk a szép színű szintetikus pompont. Kedvünk szerint berreghetünk hozzá.
Összefoglaló a 2Kir 24-hez. A dolgunk most se könnyebb, mint eddig volt. Nehéz megjegyezni a különféle királykák számunkra hasonló és semmit se jelentő nevét. Tehát kitartást. Ott tartunk, hogy Jojakim uralkodik Júdeában 609-598). 25 volt, amikor király lett, és 11 évig ült a trónon. Gonoszkodott. Utóda fia, Jojachin lett.Ő néhány havi uralkodás után Nebukadnezár foglya lett, Babilonba hurcoltatott, s vele a jeruzsálemi templom minden értékes kincse. 10 000 fogoly, 7000 vezető, 1000 mesterember került Babilonba. csak a földműveseket hagyta Júdeában. Nebukadnezér (alias Nabukadonozor) letette jojachint, s nagybátyját, Mattanját ültette trónra, akit azonnal átnevezett Cidkijának.  Cidkija megpróbált leválni Babilonról. Folyt. köv. Közöm. A Biblia kinyilatkoztatja az isteni törvényt. A hatalom az Úrtól származik. ezért minden hatalmasság felelőssége is nagy. Lelkiismerete szerint kell az alattvalók javát szolgálnia. A hatalommal való visszaélés előbb-utóbb megbosszulja magát. A következő, egyben a 2Kir könyve utolsó fejezetében magunk is tapasztalhatjuk a történések sorsszerű kimenetelét.          

Nem sok elképzelésem volt róla, hogy milyen is hegedülni. Arra emlékszem, hogy gyerekdalokat tisztán, szépen énekeltem. De a hegedű alighanem igazán sose lett az enyém. Pedig hét évig tanultam. Tisztán játszottam, de a vonóm mindig fegyelmezetlenkedett a kezemben. B. néni hangja máig a fülemben cseng. Ne kaszálj a vonóval... Vigyázz a sima váltásra, a csuklód ne legyen olyan merev. Stb., stb. Őt ezért fizették, az én kezem meg olyan volt, amilyen, és nem akarta tudomásul venni, hogy a balerinák könnyedségével váltsa a vonót – laza csuklóval. (Megjegyzem a világ legjobb hegedűsét, Yehudi Menuhint is azzal kezdték ki, hogy a vonó irányváltásakor megnyekken a hegedűje. Ő persze nem törődött vele, hanem játszott.
Azért a legnagyobb probléma mégsem ez volt. Inkább az, hogy a hegedűiskolák darabjai olyan zenei vizekre vittek el, amelyhez nem volt semmi közöm. Lehet, hogy a korabeli slágereket kellett volna tanulnom, mert értettem őket. Tudja Isten.
Egyszer a Fehér László balladáját kellett „interpretálnom”. Emlékszem, becsülettel végigjátszottam a négysoros nótát, de minden érzelem nélkül. B. nénit ez kétségbeesésbe kergette. Hogy lehet ilyen szenvtelenül muzsikálni. Aztán megmutatta. Csakugyan élt a kezében a hangszer. De hangulata nem ragadt rám. Mert mi közöm volt nekem ahhoz, hogy „Fehér László lovat lopott a fekete halom alatt. Fehér Lászlót ott megfogták, tömlöc fenekire zárták.” Nem ismertem az urat, sose jártam a fekete halom környékén. Még a „tömlöc fenekit” csak elképzeltem valahogyan, s ha megkérdeztem volna magamtól, akkor igazságosnak találtam volna, hogy egy lótolvajt bebörtönöznek. A nóta pedig a tolvaj keserveivel érzett együtt.
Adódott, hogy a hegedűtanulás hét éve után vagy negyven évvel, Andrásfalvy Bertalan előadása igazolt engem. Említette, hogy egy balladát szeretett volna az adott faluban lejegyezni, hangfelvételt készíteni az előadásmódról. Kérte az egyik nótafát, hogy énekelje el a körükben ismert balladát. Az kerekperec megtagadta, mondván, hogy képtelen volna rá. De menjen a szomszédba – mondta –, ahhoz az asszonyhoz, akinek a férje minap halt meg, majd az elénekli. Úgy is lett. A gyászoló nő nagy szenvedélyességgel, teljes beleéléssel fújta a balladát.
Hát ez az! – ébredtem annak a tudatára, hogy a motiváltság és a tettek mennyire összefüggenek az élet minden vonatkozásában, a zenélésben is.
Bár a hegedülést abbahagytam, ha kedvem szottyan, a zongorából ma is kipréselem a nekem tetsző hangzást, ha nekem tetsző zenét akarok megszólaltatni.
***
Ágnes nap lévén úgy illett volna, hogy ezzel kezdjem: Minden Ágnes nevű hölgyet (testvér, rokon, barát, ismerős, volt kolléga stb.) Isten éltessen sokáig!
***
Bhután példáját követhetnénk, ahol mindenki boldog – hirdeti az egyik FB-anyag.
Válaszom: Lehet, hogy bután követjük?
Összefoglaló a 2Kir 23-hoz. Jozija király Jeruzsálemben felolvastatja a nép előtt az egész törvényt, hogy lássák, milyen messzire kerültek az Istennel kötött szövetségtől. Majd nekilátott, hogy a hamis kultuszok jelképeit megsemmisíttesse – olykor papjaikkal együtt. Megszüntette a gyerekek elégetésének a gyakorlatát, az istenségek szobrait tönkrezúzatta, a kultuszhelyeket feldúlta. Figyelme Szamária felé fordult, és azt is megtisztította a bálványimádástól. Ám ő sem természetes úton fejezte be életét. Nechó fáraó seregével megütközött Megiddónál, ahol a csatában elesett. Fiát, Joacházt emelték trónra, ám őt a fáraó kivonja a forgalomból, magával viszi. Egyiptomban is hal meg. Helyette Eljakimot ültette trónra, akit Jojakimnak nevezett át. Utóbbi olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében. Közöm. Nem végeztem kutatást az ügyben, hogy kik uralkodtak hosszabban, akik olyat tettek, ami kedvesnek, vagy olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem biztos, hogy az előbbiek javára dőlne el a dolog. Az Úr gondolatai ugyanis nem a mi gondolataink, az Úr útjai sem a mi útjaink. Közmondásszerű, hogy mindig a rendes emberek halnak meg korán, mintegy azt sugallva, hogy Isten magához emeli őket a biztos boldogságba. (Krisztus pl. csak 33 évet élt, persze ő mérhetetlenül több az embernél.) Másfelől azt lehet olvasni, hogy „tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön”. A két valóságelem között lavírozik mindenki, akárhány évet él a földön. Az Úr útjai nem a mi útjaink.       

Az egymillió forintos kérdés így hangzik: A tökéletes tökéletesíti-e a tökéletlent, vagy a tökéletlen tökéletesíti önmagát? Mert ha a tökéletlen tökéletesíti önmagát, akkor benne egy saját magát kijavító komputer-rendszer van. Ám ha ez igaz, akkor legalább olyan tökéletesség vezérli a tökéletlent, mint amilyen egy legújabb generációs számítógép. A vak anyagnak ez nem tartozik a természetéhez. Korábban ezt úgy magyarázták, hogy csekély annak a valószínűsége, hogy a szikladarabok kölni dómmá állnak össze. A kérdés minden emberben fölmerül, akik rendre más és más eredményre jutnak.
Felveti a kérdést az is, hogy mi szükség van az istenkáromlásra. Ha nincs Isten, akkor a legnagyobb szamárság a senki ellen fordulni. Ha van, akkor még nagyobb szamárság. Eszembe jut T. (RIP), akivel 1969-től két évig együtt szolgáltunk Pápán. Mivel T. jó színvonalon zongorázott, kirendelték a tiszti kaszinóba, hogy ott mulattassa a tisztelvtársakat. Amikor T. begurult, Lenint káromolta. Ezen a tisztek persze fennakadtak. Mire T. visszaszólt: Az elvtárs nem érti, hogy miért káromolom Lenint? Mert ő volt. Maguk szerint Isten nincs. Miért káromolnám azt, aki nincs? Nem volna idétlenség részemről? Ítéljék meg maguk! S csakugyan.   
Ötmillió pld.-ban fogy a francia élclap, amely magát úgy definiálja, hogy gyűlöli a vallásokat, és ezért rajzol mindenféle istenkáromló, hívőpukkasztó rajzot. Vajon nem éppen ezt az ostobaságot követi el? Ha nincs Isten (Allah, Jahve), akkor ugyan ki ellen hadakozik azzal a vehemenciával, mint amivel Don Quijote a szélmalom ellen? A semmit szurkálja. De ha van, akkor pláne miért hadakozik az ellen, Aki Van.
Levi unoka most lesz három éves. Tegnap azzal áll elém, hogy ő látta egy ábrázoláson, hogy a Jézuska fejére szúrósat tettek, és az bibiket csinált a fejére. Igen, ez a Jézuska szeretetből viselte el a gúnyolódásunkat, véges értelmünk izzadmányait, amellyel mind a mai napig nem hagytunk fel. Eltűrte, hogy a vele pimaszkodó római katonák kínozzák, hajbókoljanak előtte, s náddal verjék töviskoronás fejét. Tőlük már meg se kérdezi: „ugyan melyik jótettemért akartok megölni”? Inkább az dolgozik benne: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek”.
És ez így van ma is.
Összefoglaló a 2Kir 21-hez. Manassze (687-642) 12 éves korában lesz Júda királya. Apjánál iszonyatosabb dolgokat tett, amelyek gonosznak számítanak az Úr szemében. Oltárokat emel a magaslati helyeken, oszlopokat, bálványokat, saját fiát tűzbe vetve feláldozza, jóslásra, mágiára adja magát, bálványokat visz a jeruzsálemi templomba. Az Úr ezt üzeni neki: „Szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőlük mindkét fülük”. Az ellenség kezére adom örökségem maradékát. Manassze hosszasan tehette gonoszságait: 55 évet uralkodott, aztán fia Ámon lett király. Ő is gonosz, mindössze két évet uralkodik, amikor összeesküvés végez vele. Igaz, az összeesküvőkkel is végez a nép, s Joziját választják meg királynak. Közöm. Minden kornak megvannak a maga bálványai. Bőven akad korunkban is, még ha másképp nevezzük is őket. Ami pedig a fiatalság elleni merényleteinket illeti, azokból sincs hiány. Elhasználjuk azt a földet, amely egykor majd őket illetné meg, akadályozzuk őket már születésükben, megbotránkoztatjuk őket magatartásunkkal, viselt dolgainkkal, hanyagoljuk nevelésüket, áruba bocsátjuk testüket, sokuk éretlen koruktól az utcára kerülnek kiszolgáltatva mindenfajta visszaélésnek, besorozzuk őket katonáknak... Nem sorolom tovább. Akaratlanul is kikívánkozik belőlem: korunk társadalmi bűnei „szerencsétlenséget hoznak az emberiségre, még ha nem is attól zúg mindkét fülem”.

Ma Levi a délelőttöt nálunk töltötte. Lementem elé az utcára. Ölbe kaptam, s ő örömmel jött karomban felfelé, mert megkérdeztem a lehetőségekről: A magad lábán jössz, vagy maradsz a karomban. Utóbbit választotta, naná. Merthogy kérdésfeltevésem hibás volt. Ezt kellett volna kérdeznem: Hány lépcsőt tudsz átlépni egyszerre: egyet, kettőt, hármat vagy négyet. Kettőt mindig biztosan, hármat ritkán. De ha a karomban is ringatózhat, akkor minek változtasson. Hiszen ez kicsit olyan, mint az ölelés.
Levi szeret érkezéskor bújócskázni. Mindig eltűnik annak a háta mögött, akivel érkezik. Most is ezt tette, amint földre raktam. Mondom neki: Kedves uncsika: A lakás üres, rajtad és rajtam kívül nincs itt senki. Nagyi elment dolgozni: hidd el, hogy csak ketten vagyunk. Azonnal előjött. Ha nincs senki, akkor nem fogja magát strapálni. Cél nélkül – „ingyen” – nem fog bujkálni. Kihámoztam téli szereléséből. Elég hamar elém állt a szokott kérdéssel: – Mit játsszunk, nagypapa? Volt néhány tippem, ő meg vevő volt rájuk. Aztán az evés. A palacsinta és a banán ízlett neki, a szörp is, bár a végén leállt volna az ivással. Muszáj voltam taktikázni. Nem kellett hozzá sok: „Enyém” – mondom. Ennyi elég ahhoz, hogy rávesse magát a birtokára: Nem a tiéd, az enyééém! Kiitta utolsó kortyig, majd még kért egy fél pohárral.
Fociztunk és kergetőztünk.
Utóbbit is nagyon szereti, ennek is két változatát, attól függően, hogy ki halad elöl. A szövegváltozatok: elkaplak – vagy: kapjál el! S már rohan.
Azt hiszem, a mai nap egyik csúcsa az volt, amikor mázsán felüli tömegem elé kaptam egy kb. hat centi széles pvc-kábelcsatornát és elkiáltottam magamat: Elbújtam. Ő azonnal keresésemre indult, és hamarosan meg is talált, pedig igyekeztem magamat kicsire összehúzni.
Ha az egyik csúcs ez volt, a másikat minden kétséget kizáróan másnak célozta. Tücsi jelentkezett be telefonon, s közölte, hogy elindult a HÉV-vel hazafelé. Tolmácsoltam a hírt Levinek, aki lakonikusan megjegyezte: VÉGRE.
Összefoglaló a 2Kir 20-hoz. Hiszkija beteg lett, Izajás tolmácsolja neki az Úr szavát: Meg fogsz halni. Hiszkija életéért könyörög az Úrhoz: Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen és osztatlan szívvel jártam színed előtt... és sírt. Izajás újra hallotta az Úr szavát: a király életét megtoldom 15 évvel. Izajás fügét tett a király sebére, az meggyógyult. Az asszír király ajándékot küldött embereivel Hiszkijának. Ő a vendégeket (kémeket?) végigvezette kincseskamráján és fegyvertárán. Azok hazamentek. Izajás pedig megjósolta, hogy halála után utódait elhurcolják Bábelbe, ahol a fiúk tisztviselőkké lesznek. Közöm. 1. Valaha nem gondoltam, hogy megérem az ezredfordulót. Azóta 15 év telt el, ma kiegyeznék még 15 évvel. A kérdés, ha megérném a 83-at, még hány évet kérnék? 2. A vagyonnal, honvédelmi felkészültséggel való dicsekvés akkor se, most se tartoznak az életbiztosítás alapelvei közé. Valami ártatlan naivitás húzódik meg mögötte.  

Két himnusz és értelmezése Károli Gáspártól ellesve, aki egykor Aesopus fabuláit elemezte.
1. Patinás reggeli himnusz
/Ragyogva fénylik már a nap, / Az Úrhoz szálljon énekünk,  / Hogy minden ártót űzzön el, / Járjon ma mindenütt velünk. // Nyelvünket fogja fékre ma, / Ne szóljon rút perek szava, / Szemünket védőn óvja meg, / A hívságot ne lássa meg. // Lakjék szívünkben tisztaság, /  Távozzék minden dőreség. / A testnek dölyfét törje meg, / Étel s italban hősi fék. //
Hogy majd a nap, ha távozott, / S az óra újra éjt hozott, / Lemondásunk szent éneke, / Legyen az Úr dicsérete. // Dicsérjük az örök Atyát, / Dicsérjük egyszülött Fiát, / S a Lelket, a vigasztalót, / Most és örök időkön át. / Ámen! //
És egy lehetségese mai értelmezése:
A nap mindig ragyog, ám eddig ahol mi lakunk, a föld forgása következtében napárnyékban volt. Most, hogy megvirradt, csakugyan megéljük a nap ragyogását, vagy éppenséggel nem látjuk, mert felhős az idő. Akár így, akár úgy, kialudtuk magunkat, s illő, hogy köszöntsük az új nap hajnalán azt, akinek mindent köszönhetünk: a nap új kihívásait, feladatait, öntudatra ébredt mivoltunk számára az újabb lehetőséget a szeretet életébe való bekapcsolódásra. Nagy kihívás ez.
Látnunk kell, hogy Isten gyermekeivé lettünk Krisztus jóvoltából. Csak észre kell vennünk és élnünk mindazzal a jóval, áldással, amellyel ébrenlétünk kereteit a mindig szerető Úr kijelölte. Tudnunk kell, hogy az Isten jóban, rosszban kitart mellettünk, bennünk. Mindenütt velünk van. Kérjük, hogy mi is tartsunk ki mellette: „Járjunk ma mindenütt Vele!”    
A nyelvünk megfékezése, szemünk, szívünk tisztaságának a megóvása, a közönséges dolgok elvetése, emberi rendetlen ragaszkodásaink, ostoba gőgünk elvetése, a mértékletes evés-ivás végrehajtói – bukés esetén elszenvedői – mi vagyunk. Okosan tesszük, ha kérjük a Sugárzó Szeretetet, a Szelíd Fényt, a Világ Világosságát, hogy segítsen kegyelmével benne maradnunk, élnünk, mozognunk, lubickolnunk.
Tudjuk, a nap nem távozik, ám naponta elfordul sugárzásától a föld, s minket megint sötétség vesz körül. Ez így természetes, ez így pihentető, így elviselhető az embernek. Így akarta az örök Bölcsesség.  Szemünk akaratlanul is lecsukódik, hogy kipihenjük a nappal ránk zuhogó milliónyi ingert. Öntudatunk alábbhagy, legfeljebb, ha pislákol, s rendezi a feldolgozatlan élményeket bennünk. „Töredezettségmentesíti” a felhalmozódott kószaságokat bennünk.
Legyen hát ébrenlétünk utolsó szava a köszöneté, a háláé, az imádásé, hiszen mindent neki köszönhetünk születésünktől kezdve szakadatlanul, megérkezve egykor az örök jelenbe, folyamatos hálaadással élve a vett jókért. Valahogy így van ez.   
2. Patinás esti himnusz
/Immár a nap leáldozott, / Teremtőnk kérünk tégedet, / Légy kegyes és maradj velünk, / Őrizzed, óvjad népedet. // A gonosz álmok fussanak, / És minden éji képzelet, / Az ellent kösse meg kezed, / Testünket hogy ne rontsa meg. // Add nekünk, édes jó Atyánk, / Egyszülött Krisztus, add nekünk, / Szentlélek Isten, vigaszunk, / Kegyelmes, őrző Istenünk! /
Ámen. //
És egy lehetséges mai értelmezése:
Immár az éj sötétjébe fordult a földgömbnek az a része, ahol lakunk, a nap átmenetileg láthatatlanná lett. Teremtőnk, tudjuk, hogy csak mi csukjuk be szemünket, Te sose (saját istenbizonyítékom, ezt ember nem képes elviselni), mi elhagyhatunk Téged, de Te sose, mert Aki a Szeretet vagy, nem lehetsz hűtlen önmagadhoz. Így hát hadd éljünk jóságoddal, hadd kapaszkodjunk éltető létedbe azzal a reménnyel, hogy reggel jóvoltodból újra esélyt kapunk (viszont)szeretetünk bizonyítására. Jó volna azt gondolni, hogy elkerül minden szamár álom, jó volna frissen, kipihenten ébredni. Kérjük, ehhez segítő kegyelmedet. Bárhogy legyen is, benned bízunk elejétől fogva, háromságos szent Isten. Akkor hát legyen így!
Összefoglaló a 2Kir 19-hez. Hiszkija király Izajáshoz fordul fenyegetettségében: Imádkozz a maradék népért. Az vigasztalja: Nincs mitől félned! Szancherib fenyegető levelet ír Hiszkijának, aki az Úr elé terjeszti annak tartalmát, egyszersmind segítséget kér tőle. Izajás megjövendöli: „Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát s lövi bele... Visszatér az úton, amelyen jött, megvédem ezt a várost Dávid kedvéért.” A köv. éjjelen 185 000 embere halt meg az asszír királynak, feltehetően pestis pusztította el serege nagy részét. Ő hazavonul, ahol gyerekei kardot döfnek bele. Közöm. Krisztus mester ehhez a szituációhoz hasonlót hoz egyik példabeszédében a gazdagról, aki farmja bővítéséről gondolkodik. „Ostoba, még az éjjel számon kérik lelkedet!”, azaz véget ér az életed. Akkor is, ma is bármi előfordul, de mindig minden az Isten tudomásával történik, aki „felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.”