Mickey webnaplója

Az elsőre azt mondom: címet úgy lehet megúszni fantázia nélkül, hogy megadom a tárgyat s hozzáteszem, hogy tegnap, ma és holnap.
A mezőgazdaság tegnap, ma és holnap  
A rakétatechnika tegnap, ma és holnap  
A számítástechnika tegnap, ma és holnap  
A nyelvtudomány állapota tegnap, ma és holnap  
A siklórepülés tegnap, ma és holnap etc.
Van még egy ilyen közhely (lehet, hogy még száz van?): Amit a ….ről tudni kell. Ezt is lehet cifrázni kedvünkre.
Amit a pápaságról tudni kell
Amit az űrhajózásról tudni kell
Amit a burgonyatermesztésről tudni kell
Amit az innovációról tudni kell
Amit a mesemondásról tudni kell etc.
Van aztán egy harmadik típusú közhely, a kis – nagy ellentétére épül.
Kishazánk a nagyvilágban,
Kis lak áll a nagy Duna mentén.
Kis pofádra nagy pofon lesz,
Még egyet: Terjed a … diszkrét bája. Hogy mennyire, a google első vonatkozó lapjaiból másolok ide ilyeneket:  
A burzsoázia diszkrét bája (franciául Le charme discret de la bourgeoisie) 1972. Luis Buñuel rendezte. Alighanem innen eredeztethető ez a diszkrét báj, ami ezerrel terjed, hogy a mai szlenget használjam. Most aztán sorolom, az epigonokat:
A plebejus politika diszkrét bája
Serge Latouche: A Nemnövekedés diszkrét bája bookline
A turcsi orrok diszkrét bája 
Nyugattól keletre, avagy a média diszkrét bája (1994)  
A pénz diszkrét bája 
Az Akadémia diszkrét bája Beszélő
A planéták diszkrét bája 
Louis Vuitton, az arisztokrácia diszkrét bája 
A divathölgy diszkrét bája Facebook
Az eredeti szövegben az avagy szó is szerepelt. Aztt is utánozzák:
20 év számokban, avagy a magyar kapitalizmus diszkrét bája
Weimar, avagy a burzsoázia diszkrét bája - Rednews.hu
Az a bajom ezekkel, hogy megpróbálnak úgy blikkfangosak lenni, hogy megspórolják a gondolkozást.
Tehát az avagy az diszkrét bája furtonfurt alkalmazása
a tunya-henye gondolkozás előszobája.
* * *
Lábjegyzet. Közöm a Ter 13-hoz
Ábrám unokaöccse volt Lót. Olyannyira megszaporodtak állataik, hogy el kellett válniuk egymástól. Ábrám a választás döntési jogát átengedte Lótnak. Az a kényelmesnek ígérkező terepet választotta. Nem is sejtve, hogy az őslakosok pocsék figurák. Ábrám ellenkező irányba ment. Megint szólt hozzá az Úr. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját.  
Eddig a történet.
Közöm hozzá? Nem biztos, hogy a kényelmes választása a jó. A jó elnyeri jutalmát. A békeszerető Ábrám törzse erősödik meg megszámlálhatatlan sokasággá. Ez ajándék, ami nem az ő érdeme. Ajándékba kapta, aki kontaktusban állt az Úrral.   

Idén lesz 25 éve, hogy Aquincumba költöztünk.
Kikkel is?
M.-ékkal, akik még most is.
L.-ékkal, akik árusítják egy éve üres lakásukat.
I.-ékkal, akik tavaly elköltöztek, és még nyolc tulajdonossal, akik még korábban elmentek.
Ki külföldre jól járni,
ki idősek otthonába, biztonságot találni,
ki örökölt házba,
ki pedig maga építette házába.
Mi, a két család itt maradtunk magnak.
25 az év száma, mert 25 éve jöttünk. A lakás értéke durván ma 25 millió. A garázsé 2-2,5 mó, s 25 éve a lakás ára volt garázsostul kb. 2,5 mó.
Az eltelt idő során nemcsak a ház lakói cserélődtek, hanem a szomszédos házakéi is. Nemcsak az emberek cserélődtek, hanem a háziállatok is.
Huszonöt év az egy emberöltő,
huszonöt éve az két generációnyi kutya élethossza.
Emlékszem a kutyás lányokra. Árvák voltak, valamiért mégis lakhattak környékbeli lakásukban. Valaki vigyázott rájuk. Ők meg a kutyáikra. Két fehér kutyussal közlekedtek. Kedvesek, illedelmesek. Egyszer figyelmeztettek, hogy a kocsinkból kilóg a kulcsom. Köszöntem figyelmességüket.
Nincs már itt a fehér kutyapáros. Hogy is lehetne? Nem tizen-, hanem huszonöt év telt el azóta, hogy először láttam őket.
Ha az az összetartó kovász maradt volna, amely a beköltözőket jellemezte, idén valamiféle jubileumi vigasságot rendezhetnénk.
Így jó esetben a megmaradtakkal lenyelünk egy korty pezsgőt, sört, akármit a negyedszázadra emlékezve.
* * *    
Lábjegyzet. Közöm a Ter 12-höz. Adva az Úr és adva Ábrám. Máig nem tudjuk, miféle kommunikáció állt fenn köztük. Ez korunk zajában a legnagyobb gondok egyike. Nem „halljuk” az Úr szavát. Ábrám hallotta. Megindult Kánaán földjére, hogy nagy néppé legyen. Nagy hite lehetett, hiszen Sarai, a felesége meddő volt. Mégis.
Élni muszáj. Éhínség támad, menekülnek, mint különféle okokból ezrek, ma is. Egyiptomban fáraó magához vitte a szép Sárát. Azt híresztelték, hogy Ábrám és ő testvérek. A turpisság kiderült, a fáraó visszaküldte Ábrámnak a párját. Lehet, hogy nem ússzák meg ilyen szépszerével, ha ebbe a játszmába nem mennek bele. Kompromisszumos az élet, miként ma is. De mennyire.

1. Egyszer G. azt mondta, van abban valami, ha valaki nekirohan a lefelé haladó mozgólépcsőnek, és megkíséreli, hogy feljusson a tetejére. Hát igen.
Van abban valami, hogy a kis ember nekiugrik a nagy szikláknak, és megpróbál a tetejükre kapaszkodni.
Van abban valami, ha a jobb jövőt kivívni akaró nemzet nekiugrik az őt függőségben tartók lerázása céljából. Van, akiknek sikerül, van, akiknek nem.
Vannak, akik nagyon nem akarják, hogy nekünk bármi is sikerüljön. Soha nem fogom megérteni, mi ennek az elégséges oka.  
2. Amikor a nagyobb letöri a kisebbet, abban csak a horda túlereje van. A banda arroganciája a védtelen emberrel szemben. A katona erőszakossága a kiszolgáltatottak, elsősorban a nők és gyermekek ellen. Mindegy, hogy martalócoknak, kalózoknak, rablóbandának, maffiának, pénzhatalmasságoknak, politikai erőknek, birodalmaknak, tengerészgyalogosoknak vagy minek nevezzük őket.
3. Ma az ellenségszeretetről beszél a Mester a soros igeszakaszban, a hegyi beszédben. Isten szereti a kicsiket, a nagyokat, az uralkodókat, a rabszolgákat, az összes embert. (Nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.) Imát kér tőlünk azokra, akik gyaláznak és kígyót-békát összehordanak ellenünk. Ő is így tesz a kereszten: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekednek.
Na hiszen. Kik is az ellenségeink? Kik az én ellenségeim? Hogyan lát minket Isten, amikor egymásnak esünk és öljük egymást szamuráj-karddal és szavakkal, ököllel és páncélököllel, tankcsapdákkal és szerződések kelepcéjével, időzített pokolgépekkel és egymás életét pokollá téve viselkedésünkkel.
Van mit fejlődni.
Van honnan ellépni,
van még tennivalónk itthon,
van az egyesült Európában is.
4. Jaj, még egy kokárdát se tudunk helyesen összevarrni. A heraldikusok szerint mi az olasz trikolort tűzzük magunkra március idusán. A felső színnek ugyanis bent van a helye.
Megjegyzem, a heraldikusokkal tartok. Jobban szeretném, ha a nyugtató zöld lenne kívül, s nem a vérvörös-piros, ha már egyszer így szabályos. Túl erős szín ez, a vér színe.
Akik ismernek, tudják, hogy én kokárdámat mindig „belül” hordtam.
Minden harcosnak belső és külső békét kívánok.
Talpra magyar, mondom én is! Munkára fel, imára fel!
Nincs kész az ország: se a polgári, se az Isten országa. 
* * *
Lábjegyzet. Közöm a Ter 11-hez.
Bábel egységes volt mint nép, egy nyelvet beszélt. A torony összedőlése után különféle nyelveket kezdtek beszélni s szétszéledtek.
Jó ez így. Ezért létezik a nemzetek egymástól való különbözőségéből adódó gazdagsága, a nyelvek egymástól való különbözőségéből fakadó gazdagsága. Kérdés: Mi volt az ősnyelv. Nem tudjuk. A miénk, a magyar elég régi. De hogy melyik volt ott egyetlenként, ez kérdéses ma is. 
Mint ahogy kérdés, hogy jelenleg a világon a kínait többen beszélik-e mint az angolt?
Kérdés, hogy a következő közös nyelv mi lesz? 
Az első pünkösdkor kiderült. Mindenki érti a Lélek nyelvén elhangzó kommunikációt.
De még ez se a legutolsó kérdés, mely így hangzik.:Miféle nyelvet fog érteni az üdvösség embere?
Van elfogadható válaszom rá. A szeretet nyelve ez, és annak sokszerű gesztusai.
Csak megjegyzem, hogy ebben a könyvben (Ter 11) indul az emberiség történetének leszűkítése Ábr(ah)ám családfájának ismertetésével. Ettől kezdve főszerepben minden róla és utódairól szól.

A jobb és a bal számos zavar forrása. Ha a tévé képernyőjén a velem szemben ülő alak haja a bal oldalon van elválasztva, akkor rögzülhet bennem, hogy az átlaghoz képest eltérő, különc az illető. Mi másért választaná el rendhagyó módon a haját, minthogy bizonyítsa „én más káposzta vagyok”. A jobbos OV középen választja el a haját. Ez terjed. Semjén is hűségesen ezt teszi. A normális (na, jó, a megszokott) a haj baloldalon történő elválasztása. Nem vagyok borbély, hogy a hajfésülés kultúr-históriájában járatos volnék, csak arra gondolok, hogy az emberek általában jobbkezesek. Jobb kezük kényelmesen a fejük túlsó oldalát vakarássza. Innen lehet, hogy ezért alakult így a szokás. Vagy van más magyarázat?
A politikai jobb meg a bal szintén tükröződés csupán. A balosok zöme régóta nagytőkés, ha nem is jobb. A jobb viszont bekúszott balra (nagyon helyesen), a hitványabbja nyomul a nagykapitalisták irányába.
És még mindig bal és jobb. Előttem van a lábatlan gipszfigura (vagy papírmasé?), a biológiai szertár emberi testet ábrázoló aktja. Fele bőrrel takart, fele megnyúzva. Sőt. Ki is belezhető bizonyos mértékig, hogy a mögöttes szervek is láthatóvá, tapinthatóvá váljanak. A máj biztosan kiszerelhető volt belőle. És a BAL OLDALON VOLT! Mármint nekem szemlélőnek a bal oldalon. Mivel test, ösztönösen saját tükörképemnek tekintettem. Csak nagy sokára tudatosult bennem, hogy nem én látszom tükörben, hanem egy velem szemben álló test néz velem farkasszemet. Tehát ami ott bal, a valóságban – és belőlem nézve – jobb. Így fordult elő velem, hogy meglepődtem, amikor ultrahang-vizsgálat alkalmával a jobb oldalamat csiklandozták a transducerrel.
Van aztán egy igazi furcsaság. A heraldika. Címerünk vágásai a heraldika szabályai szerint a jobb oldalon vannak. A kettős kereszt pedig a baloldalon. Mintha egy heraldikus maga elé venne egy címerpajzsot és felénk mutogatva magyarázná, mi melyik oldalon van. Ha az ábrázolat felénk néz, a mögötte álló szempontjából csakugyan jobbra vannak a vágások és balján a kereszt.
Ugyancsak fordul a bal meg a jobb, ha menetiránynak háttal ülünk a buszon, vonaton. Ma ez divat, mert frontális ütközéskor belecsapódunk saját háttámlánkba, s nem előre, hogy összetörjük a fejünket. Ilyenkor azonban a menetirány szerinti jobb, meg bal szintén vált. A helyzet még rosszabb. Fékezéskor egyensúlyszervünk sztatolit-szemcséi hátratódulnak, gyorsuláskor előre, ami megbolondít bennünket. Jobbra-balra kanyarodáskor éppúgy tévesen jeleznek. Ettől sokan kikészülnek, szédülnek, elbizonytalanodnak. Jobban teszik, ha menetiránnyal egyezően ülnek le.  
Ha biztosak akarunk lenni, melyik irány a jobb, melyik a bal, legjobb, ha keresztet vetünk. Az a kezünk, amelyik a mozdulatot végzi, az a jobb.
Közöm a Ter 10-hez. Elmondja, hogy Noé fiai Szem, Kám, Jáfet utódai hogyan népesítették be a világot. Már hogy azt a világot, amely a szűkebb környezetük a kananeusoktól a jebuzitákig. Ha elfogadjuk, hogy a vízözön a Mediterráneumban ment végbe, akkor igazat adhatunk annak a híresztelésnek, hogy a „Szem”-ita népek mellett egy másik vonulat is létezik, amelyik tőle eltérő markereket mutat fel. A magyarok, ha jól tudom, ez utóbbihoz tartoznak, már ami testi sejtjeinket illeti.
Erről az jut eszembe, hogy egyesek milyen büszkék az emberek családfájukra. Én „régi családból” származom, az első ismert feljegyzés rólunk 1580-ból származik.  Ő még régebbi családból származik, Árpád-házi ősök rémlenek neki. Stb., stb.
Azt szoktam mondani: mi igazán régi családból származunk. Ádám volt ősapánk, Éva ősanyánk (legalábbis, ha a kreacionista szemléletet veszem alapul). Ha az evolucionizmust tekintem, akkor se hiszem, hogy a családom egyszer csak, valamikor az újkorban előlépett volna a semmiből.  Ott volt az már a fejlődés kezdetekor. Csakúgy, mint a te családod, ahogy mindenki családja. Ennyit a „régi családokról”.
S ha azt gondolod, hogy nem vagyunk rokonok, kérdezz meg egy antropológust vagy egy jó matematikust. Majd azok igazolják a gondolat helyes voltát.
Bizonyítható, hogy voltak közös őseink generációkkal ezelőtt.

Furcsa nap ez a mai. A pápa egy éve tölti be ebbéli pozícióját, anyósom ezen a napon halt meg 9 éve, Flóra unokám ezen a napon született 3 éve.
Mondom Tücsinek: Nincs jól elosztva!
Néha többféle nevezetesség torlódik egy napon, máskor meg semmi.
Egyébként is szembesültem a múlttal, mert kérésre a régi korok fotóerdőjéből hat szálat kihúztam, hogy megosszam unokatesóinkkal.
Nos, az erdő tele volt fákkal (fotókkal), és ezek mind jelentettek valamit. Közöm volt valamikképpen a rajta szereplő emberekhez. Valaki azt mondta: Lehet, hogy biológiailag egy faj az ember, de a most élők a lelkük szerint több mint 7milliárd faj, mert mind másképpen ikonjai az Istennek.
Festőművész barátom-ismerősöm felvetette, hogy legjobb lenne csak igazolványképeket készíteni. Mind egy-egy lenyomata a teremtés változatosságának. Mind egy-egy történet, egy-egy dráma, egy-egy sose volt alakja a történelemnek.
Persze ez nem megy. Mégis van rá mód, hogy egy csomó portrét kapj. A picasának van egy ilyen szolgáltatása. Gombnyomásra az albumaidban lévő portrékat veszi sorra. Csak az emberi arcokat. (Ne kérdezd, melyik gombot kell megnyomni. Nem emlékszem rá.) Csakugyan fantasztikus. Ezek az arcok ismétlődnek. Látod őket kicsi korukban, majd sokukat fejlődésükben. Micsoda változatosság.
Generációk jönnek, generációk élnek, generációk mennek. A fotókat nézve megelevenednek bennem. Hangjuk, szófordulataik, éneklésük, stílusuk, gesztusaik, etc., etc.
Abbahagyom.
Lábjegyzet következik: Közöm a Teremtés könyvéhez.
A 9. fejezetben – ott is a 6. versben – ismételten megfogalmazza (Mózes?): „Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert.”Mit mond ma nekem? A szemet szemért, fogat fogért gyakorlata felejthető, túl kell lépnünk rajta (vö. irgalom). De a fotótémákról írtakkal pariban van az évezredekkel ezelőtti megállapítás: saját képmására teremtette. Ezt sose feledjük: saját képmására teremtette.
A szomszédot is saját képmására teremtette.
A szomszéd népet is a saját képmására teremtette.
Közöm?
Közöd?
Köze?
Közünk?
Közötök?...
Hm.     

D. felrakott honlapjára egy képet, melyen olvas. A könyv lapjáról lektori szemem kiszúr néhány felismerhető, egymásután következő szót. Ezt bemásolom a google-ba. Egy találat utal az eredeti szövegre. Megírom neki emailben: „Bocs! Beleolvastam könyvedbe: Ignotus: A Nyugat magyartalanságairól Érdekes cikk! Üdv…
Válasza:
„Profi vagy! Az egybegyűjtött Nyugat cikkek első kötete, azt hiszem itt 1915.
Úgy csinálták, hogy a szépirodalom kimaradt, az másutt is megvan, ezek főleg a kritikák.”
Tartozom egy vallomással. Az én érdemem ebben a profiságban úgyszólván semmi. A fotó olyan minőségű, hogy nehezen, de egy-egy szó olvasható. A google-ra pedig az kerül fel, amit feltesznek. Ezt megtaláltam. Olyannyira, hogy el is olvastam Ignotus cikkét. Jól és a mai észjáráshoz képeset komplikáltan ír. Ma nem divat a sok ciráda, a körülményeskedő megfogalmazás, a körmondatok. Már Gárdonyi se így írt. Az egészben az az érdekes, hogy szinte detektívmunka végezhető különösebb erőfeszítések nélkül a Google segítségével. Ebben az esetben: a nyitott könyvlap alapján kitalálhatóvá lett, hogy mi van a könyv címlapján, amely nem látszik. Mintha a fotó háta mögé néztem volna.
Google! Nem tudnád megmondani, hogy Gizella dereglyéje hol süllyedt el a Dunán? Úgy hírlik, sok ékszert vitt felfelé a folyón.
Lábjegyzet. Ter 7-hez: A vízár megemelte a bárkát, s többek között 40 napig szakadatlanul zuhogott az eső. Kb. 150 napig tartott az áradás. A számok arra utalnak, hogy hatalmas zuhé volt. Az, hogy csak a hegycsúcsok meredeztek a víz fölött, arra, hogy az óceán betört a Földközi-tenger medencéjébe, és hatalmas pusztítást okozott az élővilágban. Noé és Isten között valamiféle kommunikáció folyt. Ezért dolgozott a bárkaépítésen.   
***
BG. egyik posztja arról szól, hogy egy közmondás tartalmát ki lehet fejezni alliteráló mondatokkal az abc betűin végighaladva. Meg is teszi: szinte minden betűvel. A zé kimaradt. A közmondás alapban így szól: Jó pap holtig tanul.
Pl. Agilis atya aggkoráig acélozza agyát.
Zsáner zsolozsmás zsiger zsugorodtáig zsírozza zsenijét.    
Valamiért a „z” hang ritka, s így vele operálni alig lehet.
Az én megoldásom:
Zöldfülű Zoszima záróráig zárthelyikkel zavargatja Zebaothot.

Te – mondja Levi, sőt te-te. Ez a nyomatékosítás annak szól, hogy nem mindig értjük egymást. Rájött ugyanis, ha azt mondják jelenlétében, hogy te, akkor ez őt jelenti. Ő előbb talált rá erre a névmásra, mint mi, akik egy darabig nem véltük tudni, hogy az általa utánzott „te” az ki vagy mi.
Egy kétévesnek hogyan magyarázzuk meg, hogy mi azért mondjuk neki, hogy te, mert mifelőlünk nézve ő te. Hogy magyarázzam meg, hogy felőle nézve a te az én. Hiszen én mindig magamra mutogatok. Egyet tehetnénk, meg is akarom mutatni neki. Én s magamra mutatok. Én s megfogom kezét, magára mutatva.
A rokoni kapcsolatok sűrűjét, a relációkat se képes fogni. Hogyan is értené, hogy a dédi az nemcsak egy öregasszony, hanem a dédi, az a nagyi mamája, vagy ha úgy jobban tetszik a papa nagyanyja, esetleg apja apósának a mamája. A dédi az a néni, akit olykor lát. Egyiket csak képen, másikat élőben. Az a neve, hogy dédi és kész.
Változik a kép, ha a felnőtt világra kivetítem. Akivel egyesülök, töredékesen, vagy ha úgy jobban tetszik, részlegesen teszem (hiszen nem bújhatok a bőrébe, nem tűnhetek át testén, testébe). Nincs is pontos kategória rá, hogy miben is áll ez az eggyé válás. A szerelmesek egybefonódása testüket tekintve átmeneti és időszakos. Azt elképzelem, hogy szellemük egyesül többé-kevésbé azonosulva egymással. A házasok szövetségébe ez belefér. Nos, igazán ekkor válik két én – vagy ha jobban tetszik – két te (aspektus kérdése az egész) mi-vé. Mi, akik „ketten leszünk egy testté”, mi, akik egy gyékényen árulunk, mi, akik egy követ fújunk, mi, akik egy tálból cseresznyéztünk. Tagadása is létezik, sértő formában. Mi közöm hozzád: Nem őriztünk együtt disznókat.        
Van aztán egy másfajta egyesülés is, melyben egyes hívők részesülnek. A katolikusok. A Mester állította: „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem (a kenyér színében), mely értetek adatik, továbbá ez az én vérem (a bor színében), amely értetek kiontatik. A hívő veszi és eszi: magához veszi a szentostyát. Egy piarista megjegyezte: A kannibálok embert esznek, a katolikusok pedig magát az Istent.
Az egészet csak azért hozom ide, mert itt teljes egyesülés megy végbe. Az ostya oldottan részünkké válik, elárad testünkben, a bor ugyanúgy átjár bennünket.
Érteni nem lehet, csak elfogadni.
Két énből (én és TE) Mi leszünk.
Teljesen.
Két lábjegyzet
A Jónás könyvéből vett olvasmányt hallottuk reggel. Ő és a cet. Három napig a hal gyomrában? Miért nem fullad meg, mielőtt elemésztődne. Ninive jó messzire van a tengertől. Olyan mesés leírás ez.
Bár fama est, hogy delfinek tengerbe pottyant embert már kituszkoltak a partra a hátukon.
Nem is ez a lényeg. A lényeg megtörtént. Nem hivatkozott volna rá Jézus: „Ninivének különb dolga lesz az ítéletkor, mert… Jónás szavára megtértek.” Ninive Asszíria legnagyobb városa volt. Ha volt Ninive, s ha a Mester Jónásra hivatkozott, akkor biztosra vehetjük, hogy az eset valamilyen formában végbement. Jézus ugyanis csak abban az esetben mondhatta magára utalva, hogy Jónásnál nagyobb van itt, ha Jónás valóságos próféta volt.
Közöm Ter 6-hoz
Az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai szépek. (Jó szemük volt.)
Romlott volt a föld Isten szeme előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Aztán jött a vízár hatalmas pusztítása.
A XXI. század mit mutat fel erőszak tekintetében? Egyáltalán: Tudomást vesz-e Isten létéről? Előtte él-e?
No comment.

      

A megfigyelés kezdete: 2014. március 11. 12.00h.
A busz Pünkösdfürdőig vitt.
Még nincs pünkösd, nem fürdik senki.
Több személy babakocsit tolt maga előtt. (Ketten mobiloztak közben.)
A személyek nők voltak mindahányan.
Megindult a kerékpáros forgalom.
Tizenhárom biciklivel találkoztam útközben. Hét Szentendrének tartott, hat Budának.
A kerékpárok elől kitértem, mert sáros volt a járda melletti rész. Egyikük megköszönte, a többiek nem.
Az egyik fán feketerigó fütyült. Nem tudom, ki tanította be, de ismételten felszólított:
„Gyere vissza”! Ez valami egyezményes jel lehet a tojóval.
Próbáltam lencsevégre kapni két tolvaj szarkát, de csak repülés közben sikerült megörökíteni őket menekülésük alkalmával.
A játszótéren egy nő hintáztatta babáját. Nem értette, hogy miért fákat fotózok, miért nem az ő szépséges bébijét. (De hát ugye a személyiségi jogok.)
Nagyon alacsony a vízállás.
Két tendencia érvényesül. Részben magántulajdon védelme erős kerítésekkel, új pavilonok állítása. részben a kiége(te)tt épületek állagának további romlása, lepusztultsága.
A teniszstadionnál lehorgonyoztam, mert megfigyeltem, hogy forgóim jobban kívánnák a busz érkezését, mint a tovább gyaloglást.
A stadion dróthálója labdatemető. A magas labdákat nem mind csapják le a teniszezők. Néhányuk a hálón köt ki, s együtt rozsdásodik a vasdróttal.
13,15-kor jött a busz. A megfigyelést befejeztem.
Hazafelé a buszon az jutott eszembe, hogy nem mindegy, mit énekelek: Hej, Jancsika, Jancsika, vagy Hej, Ancsika, Ancsika. Egyik fiú, a másik lány.
***
Lábjegyzet a Ter 5 höz.  A vízözön előtti atyák sokáig éltek, de hát jött a vízözön. Azóta kevesebbet élünk, ha ugyan van értelme a sokat, vagy keveset jelzőnek az örökkévalósághoz képest.
Lábjegyzet a Ter 6-hoz. Húgom annakidején megjegyezte (gyerekszáj): Amikor nagy voltam, kicsi lettem. Valaha nagyobb testű emberek éltek. Az özönvíz idején kisebbek lettek. Mostanában mintha fordulna a tendencia. Összefüggött egykor az ősi jóléttel, a mostani pedig korunk részleges bőségével?
Maga a vízözön (özönvíz) történelmi valóság. Úgy tudom, a jégkorszak után a felmelegedéstől az Atlanti-óceán vize áttört Gibraltárnál, és a Mediterráneum egészében 90–120 m-rel megemelkedett a tenger vize. Ezt az ott élő (haló) népek a maguk módján feldolgozták. A bárkaépítő Noé története tanúsítja.         

Boldogon rovom olykor bolondos blogom.
Posztomon szokott módomon gondolkodom s gondolkodom.
Ma viszont „magyar módra” megfejtettem kettőt egy csapásra az „olasz módra” stílusú rejtvényből.  
Nincs is ebben semmi különös.
Hacsaknem az egyik rejtvény egyik meghatározása. Merthogy olyan szabatosan körülír egy fogalmat, hogy az értelmező szótár se tudná jobban.
Idézem:
„Rendszeresen frissülő, a szerző megjegyzéseit közlő, naplóként működő, de nyilvánosan elérhető weboldal.” 4 betű.
Kitaláltátok? Neeem?
Ez a BLOG.
Kedves bloggerek!
Rendszeresen frissül?
Saját megjegyzéseiteket közli?
Naplóként működik?
Nyilvánosan elérhető?
Fent van a neten weboldalként?
Akkor tényleg blog.
És nincs tavaszi fáradtság, nincs spleen-hangulat, nincs „már mindent elmeséltem” (mindent nem lehet, de nem is érdemes elmesélni) érzés, nincsen nyiff-nyaff, nincs: nem jut eszembe, nincs technika ördöge.
Csak írás van. „Az író ír, a bíró bír, de csak az ír, aki tollal bír.” – írtam egykoron.
Jut eszembe:
Gimiben dolgozatíráskor tini-nyafogásként hangzott el: „Tanár úr, nincs tollam, nincs papírom se.”
Hamar jött rá a válasz: „Akkor írj a falra, írj az ujjaddal, de írj, ÍRJ, és ne zavard a többieket!”   
Nálunk ez fordítva van.
Írj, és nyugodtan zavarj minket, többieket!

Aki régen nem él mifelénk, az az új szlenget nem ismer(het)i. Így esik meg, hogy ha egy idős úr azt mondja, hogy ez a pofa nekem nem tetszik, akkor lehet tudni, hogy ezelőtt kb. 70 évvel volt fiatal. Most belebotolván a „kassa” szóba, elméláztam rajta, hogy ez is gyerekkorunkból szól vissza.
Kassa, kassi, talán a kóserből jön. Ki tudja?
Azt hogy jó, a szleng „állati” sok módon fejezi ki. Nekem ilyenek jöttek elő:
pipec, pöpec, frankó, bimbő, stőr, stöfi, stöfe, stöfinger, parádés, börberi, baró, menő, nem emberi,  tök szuper, dögös, marhajó, bulis, vagány, döfi, nyerő, fincsi, klassz, klafa, oltári, világi, haláli, baromi, tök állat. 
Egy új vonulat a királlyal indult, majd sirály, utóbb zsír lett belőle.
Próbáltam rendet vágni ezekbe a kifejezésekbe, hogy kronológiájában láttassam a jó szinonimáinak alakulását, de nem megy.  
Teljes elképedésemre nem találtam ilyen szócikket a Retró szótárban. Pedig ha valamit ezerféleképpen fejeztek ki, ez a jó szó.
Igazán a szinonima szótár se segített – jottányit se.
* * *
A fb-on találtam egy Bayes-hálót, amely a kapcsolatok rendszerét tükrözi. Két központja buborékba volt írva: Mama – Papa.
Ilyen érdeklődések tartoztak a mamához:
– Hol a gatyám?
– Éhes vagyok.
– Kész az uzsonna?
– Nem láttad a slusszkulcsot?
– Hogy óra van?
– Fázom, mit vegyek fel?
– Összerakhatom a puzzle-t?
– Van vasalt ingem?
Ilyenek tartoztak a papához:
– Nem láttad a mamát?