Mickey webnaplója

Szórakozhatnánk a címbeli mondattal, annak magyarságát illetően. De legalább magyar szavakat alkalmaz a mondat.
Nem úgy, mint az a szöveg, amely egy általam ma olvasott FB-bejegyzésből (na ez is szép magyar fogalom) áll elém.
Valaki slow-work tréninget dolgozott ki egy life és business coachcsal. Öt angol szó egy tagmondaton belül! Ez úgy magyar mondat, mint az „O tempora o mores!”
Nem lájkolom, s nem is „tetszikelem”, noha utóbbi szabályosan gyártott magyar szó.
* * *
A vicc szerint nálam
az kap kettest, aki annyit tud, amennyi a könyvben van.
Az kap hármast, aki annyit tud, mint én.
Az kap négyest, aki többet tud Einsteinnél. És
az kap ötöst, aki csontot hoz a kutyámnak. 
Nemde hasonló esett tegnap búcsúzáskor: Levi kapott egy csokidarabot – nagyot.
Mi meg egy-egy hálás kis puszit tőle. 
Lábjegyzet. Közöm a Ter 21-hez
A 100 éves Ábrahámnak Sára gyereket szül, Izsákot.  Az ekkor 15 éves Izmaelt elküldi a háztól Ábrahám (Cherchez la femme!) Hágárral, aki a sivatagba indul, s akit az Isten angyala vigasztal. Izmael vadász lesz, Hágár Egyiptomból hoz neki feleséget, s utóbb nagy néppé lesz. Ábrahám pedig Abimelekkel szövetséget köt, mert amannak alattvalói el akarják kommunizálni az Ábrahám-ásta kutat. A szövetség megköttetett, a filiszteusok békén hagyták saját földjük vendégét, Ábrahámot és családját. 
Közöm hozzá. 1. Minden nagy uralkodó árnyékában a nő áll, s súg a gyámoltalannak rávéve olyasmire is, amit nem akart. De a kisebb uralkodók között is így szokott ez lenni: A családfőnek megmondja az asszony, hogy ne legyen nevetséges, és csíkos zoknijához ne vegye fel a pöttyös nyakkendőt, stb. 
2. Ha Ábr. 100, akkor Izmael nem lehetett karon ülő gyermek, hanem kb. 15 éves. A leírásban Hágár az ölében cipeli menekülés közben. 3. Látni kell, hogy ma legalább akkora harc folyik a kutakért, mint évezredekkel ezelőtt. Az olajkutakért, és a vízkészletért egyaránt politikai csatározás tanúi lehetünk. Sok a szennyezett víz, kevés a tiszta édesvíz. Mi most jól állunk, és mint ilyen, célpontjai lehetünk a vizünkre ácsingózóknak. Nem árt, ha tisztességes szövetséget kötünk kútjaink védelmében. Írva van: a földi javak könnyen rablók martalékává lesznek.  
* * *
Ha kérded, válaszol.
Az istenszolgája tegnap elmondta, hogy nagy örömök érik, amennyiben személyes és örömteli kapcsolatban áll Istennel. Magamban azt fogalmaztam meg, hogy érdekelne, miben áll ez a kapcsolat, hogy mutatkozik meg? Aztán felmentettem a szónokot azzal, hogy nem fogalmazható meg egzakt módon az, amit lehetetlen is szavakba önteni.
Ma meglepetésemre figyelmünkbe ajánlotta a kezdőéneket: / Epedve sóvárog a lelkem az Úr udvarába. / Szívem és testem is áhítozik az élő Isten után. / (Zs 83,3) Ezután szóvá teszi, hogy a testünk sóvárgása neki azt jelenti: A zárt templomban imádkozva táncra perdül a padok között lejtve.
Ez igen.
Hasonlóról számol be az ÚE c. lap vasárnapi száma. A több mint egy kolumnás cikk címe: Ima - tánclépésekben.
Nos, válaszolt az Úr.      

A vasárnap ünnep. Reggel mise. Olykor a fiatalabb generáció is reggel le tud jönni. Ma is ez történt. Miki, Elvi, Levi elöl ültek. Mi voltunk az alelölülők, hogy Mórát is ideidézzem. Mise végén kivonuláskor az atya megsimogatta Levi orrát, mert az esett hozzá a legközelebb. A kislegény érdeklődéssel figyeli, mi történik a közösségben.
Hazatértünk, s le a rétre, kihasználni a napos időt. Levente mondatszavakat használ. Ma egy fák takarásában szálló repülőre azt mondta: Látom. Így, ragozva.
Másik pontos szóalkalmazása. Levi, adjak tésztát? Mire ő: Jó.
A harmadik ilyenféle megnyilvánulására délutánig vártam. Kapott egy marcipános csokoládédarabot, de látta, hogy az utolsó. Szeme láttára dobtuk ki az üres csokipapírt. Levi nem akart belenyugodni. Nyitotta a hűtő ajtaját, s mutatta, hogy hol kell még csokinak lennie. Persze, volt is egy nagy tábla. Elvi megengedte, hogy vágjak egy kicsit belőle. Levente nem hagyta annyiban: Nagy – mondta jelezve, hogy jól érti: a mama csak egy aprócskára gondolt. Én meg levágtam, ahogyan sikeredett. Alighanem nagynak minősíttetett, legalábbis Levi mosolyából ítélve. Elég gyorsan felfalta, s örömmel nyugtázta imigyen: – Megettem.    
Búcsúzóul még mindkét öregszüle arcára nyomott egy-egy minden pénznél többet érő puszit, s ment haza boldogan papával és mamával.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 20-hoz
Párhuzamos történet a Ter 12-vel. Csak nem az egyiptomi fáraóval, hanem Gerár királyával, Abimelekkel lejátszva (miszerint Sára Ábrahám nővére, ő viszont amannak fivére). Abimelek elvette Sárát, az Úr álmában tudatja vele, hogy halállal hal, mert Sára nem lány, hanem immár férjes asszony (az égi beavatkozás hatására átmenetileg Abimelek minden felesége meddő lett). Abimelek sebtében visszavitte Sárát Ábrahámnak – ajándékokkal. Nemcsak Abimelek félt, hanem Ábrahám is. Attól tartott, hogy fejét veszik, ha kitudódik, hogy Sára a felesége. (Nem véletlen ez. Utóbb Dávid is halálba küldte Uriást, mert nem akarta, hogy viszonya Betsabéhoz kitudódjon.) Közöm. Kérdés: ma jobb a helyzet? Hány gyilkosság mögött van szerelemféltés, féltékenység stb. Második kérdés: A kölcsönös félelem egyáltalán nem pusztult ki a világból. Amikor „fortélyos félelem igazgat”, ellehetetlenülnek a kölcsönös bizalomra, szeretetre épített kapcsolatok. A sötétség erői, a mindig rejtett érdekrendszer, a kapzsiság és mohóság, a „mindent nekem, azonnal” lépnek előtérbe, és érvényesülnek kicsiben és nagyban. Mint tudjuk, a szeretetben nincs félelem. de van-e ép és teljes szeretet. Úgy vélem, „nem terem, mint kender – bőven”.

Olyan könyvre vágytam, amit hamar el tudok olvasni. Az olcsó könyvtár egyik füzetére esett a választásom. Longosz: Daphnisz és Chloé c. ókori regényére. Dióhéjban a történet. A kétes hírű Leszbosz szigetén járunk, ahol egy kitett fiú (=Daphnisz) kecskéket, egy kitett lány (Chloé) pedig juhokat legeltet. Egymásba szerelmesednek. De nem találják az utat szerelmük beteljesítéséhez. Csókolóznak, ruhátlanul fekszenek egymás mellett, játszanak, sípot, szürinxet fújnak, egymásnak virágokból koszorút fonnak, stb. Epekednek, szenvelegnek a szerelmesek, de a beteljesülés egyre várat magára, noha számos alkalommal tanúi annak, hogy a kosok hogy hágják meg a birkákat, a kecskebakok meg hogyan ugorják meg a nőstényeket. Daphnisznak ekkor akad útjába egy Lükainion nevű öregecskedő nő, aki elcsalja, hogy egy erdő sűrűjében rávezesse a legényt az eladdig hiába keresett útra, a szerelem beteljesítésére.
Miután férfivá tette a fickót, kilép a történetből.
Megjelenik viszont Gnathón, egy részeges és homoszexuális hajlamú szolga, aki megkíséreli Daphniszt különféle cselekkel rávenni arra, amit amaz egy kicsit se akar. Továbbra is Chloéhez fűzi a szerelem. Ahogy egy kalandos regényben szokott lenni, a legkülönfélébb megpróbáltatások után minden jóra fordul. Kiderül, hogy mindkét, egykor kitett gyereknek élnek a szülei, akik gazdagok és előkelőek. Nagy lagzit csapnak, és a regény utolsó mondata arról értesíti a nagyérdemű olvasót, hogy „Daphnisz most már megtette Chloéval, amire Lükainion tanította”.  A regény sokféle epizódjából azért emeltem ki ezeket, mert csakugyan szerelmes regény Longosz műve, és mert éppen ma került sor az ókori Szodoma és Gomorra históriájának elolvasására.
Spontán adódik a párhuzam. Az ókori történetek ugyanis sok tekintetben hasonlítanak egymásra. Mintegy ráerősít egyik a másikra. A görög regény nem állítja határozottan, a Biblia viszont igen, hogy az eltévelyedések nincsenek megengedve. Lássuk akkor a másik történet tanulságait.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 19-hez. Láttuk, Ábrahám nem meri tovább feszíteni a húrt. Jahve megígéri, hogy ha tíz igazat talál, nem pusztítja el Szodomát. Így érünk el a fajtalankodó lakóiról elhíresült Szodomához és Gomorrához. Az elpusztításukra érkezett égi küldöttek – két angyal – provokálná a helyieket, mondván, hogy kint szeretnének aludni Lót kertjében. Ám az behúzza őket házába. A férfinép erre megostromolja Lót házát s követeli a két vendégférfit, hogy szokásainak hódoljanak velük. Lótot is megkörnyékezik. Lót felajánlja két szűz lányát, hogy azokkal szórakozzanak, de férfivendégeit ne hajkurásszák. Ajánlatát a tömeg nem fogadja el. Az angyalok berántják Lótot (akit szintén meg akarnak becsteleníteni), a támadókat megvakítják, s az ajtót bezárják. Másnap Lót felesége és két lánya elindul Coárba, kíváncsi felesége „sóbálvánnyá válik”. Lót két lányával elmenekül. A két városnak írmagja sem maradt egy hirtelen tűzeső után. A lányok pedig megunhatták a szüzességüket, mert lerészegített apjukkal felváltva szeretkeznek. Alighanem mindenki egyet ért velem, hogy ebbe a fejezetbe igen sokféle esemény van sűrítve. Éppen csak a bestiális magatartásra nem találunk példát, a fajtalankodásra, a vérfertőzésre viszont igen.
S hogy nekem mi közöm hozzá? Tapasztalom a nyugati (és hazai társadalom) másságos embereinek erőszakosságát, jogköveteléseit. Tapasztalom, hogy korunkban éppúgy jelen van a perverzitás, mint ezer évekkel ezelőtt. Vajon hány települést kellene a kénköves mennykőnek elemészteni, ha ma erre sor kerülne?
Mégis: a Mt 11,23-ban említi a Mester, hogy Szodomának és Gomorrának különb sorsa lesz a végelszámoláskor, mint Korozainnak és Betszaidának. Mert utóbbiakban igen keménynyakú népséget talál Jézus. Ez a két város nem pusztult el, pedig több oka lett volna Istennek megsemmisítésükre. Lám, együtt nő a konkoly meg a búza az aratásig. Hogy ma mely városok hogyan állnak tisztesség dolgában, annak eldöntése nem az én feladatom.         

Írj a Bibliáról! A wikipédia hoz egy hozzávetőleges pontosságú statisztikát, amely azonban elég jó a tájékozódáshoz. A Bibliában foglaltatik (emlékezetem szerint 72 könyv), szerinte 66, s ezek fejezetekre tagolódnak. Összesen 1189 fejezetet tartalmaz. A fejezetek gondolatokból állnak. Ezek a versek. Általában egy mondatok, de nem következetesen. Versből van benne 31 173 a wikipédia szerint. Szó 774 746, betű pedig 3 566 480. Utóbbiakat csak a teljesség kedvéért írtam ki. Valójában senki nem tudja, hány szó és betű, hiszen az előző statisztika az angol nyelvű Bibliára vonatkozik, s vélem, hogy protestáns gyűjtemény (a könyvek száma is eltér a katolikustól). Mindent egybevetve arra azért jó, hogy a méretekről tájékoztasson. Ha a fejezetekről naponta megjegyzek valamit, amit nekem akkor mondanak, s megpróbálom a napi ritmust tartani, jó három, három- és félévnyi munkát ad. Ha mindennap írni szeretnék egy-egy versről, és ezt 10 éves koromban kezdem, akkor 95 éves koromig ellehetek vele. Tőlem ez a buzgóság nem tellett, s már késő is volna nekikezdeni, hiszen 85 év múlva több mint 150 éves volnék. Mindenesetre a közelmúltban megtettem ezt a Máté-féle hegyi beszéddel. Olyan esszenciális krisztusi tanítás, hogy tiszteletem jeléül így kívántam adózni előtte. Nos, a jövőre vonatkozó terveimet óvatosan érlelem meg, s nem is biztos, hogy kitartok mellettük, mégis: ha Isten is úgy akarja, minden fejezetről írok a napi posztom után egy lábjegyzetnyit. Lehet, hogy csak annyi lesz időnként, hogy lásd előző jegyzetemet, ld. uo., vö. XY erről írt anyagát stb. Mindenesetre néhány napja elkezdtem. Meglepő módon nem az elején. Akkor még nem gondoltam, hogy véleményezem a fejezeteket.  Emlékezetem szerint az első két fejezetről nem írtam. Így igaz.  
Álljon itt tehát pótlólag valamilyen lábjegyzet a Ter 1-2-ről is. Ezekről azt kell tudni, hogy a kreacionista felfogás szerint éppen így történt a teremtés. Prohászka és kortársai fanyalogtak is miatta, mert akkor már az evolúciós elmélet ismert volt, és a valóságot talán pontosabban, mindenesetre korszerűbben fogalmazta meg. Tudjuk, II. János Pál enciklikájában többnek tartja ez utóbbit egy hipotézisnél. A lényeg a lényeg. Kezdetben ártatlan emberek éltek közvetlen kapcsolatban Teremtőjükkel, állandó beszélő viszonyban. Isten a 6. napon megállapította, hogy nagyon jó mindaz, amit teremtett. Nincs okunk felülbírálni megjegyzését: Ha mégse nagyon jó minden teremtett valóság, magunkra vessünk. Itt megjegyzem, hogy a teremtés nem fejeződött be, és Te és én minden korban élő minden ember részese a teremtésnek s egyben felelőse is. A fejezetben hangzik el: szaporodjatok és hajtsátok uralmatok alá a világot. Az elsőt nem kell magyarázni, a második pedig azt jelenti, hogy a gazda szemével kell a világra tekintenünk, amely értünk teremtetett, és ez mindnyájunk felelősségét felveti. A használat nem azonos a tönkretevéssel. A második teremtéstörténetben olvassuk: Ádámot a föld porából teremti és lelket lehel belé, Évát Ádám oldalbordájából. erre jegyzi meg Dienes Valéria: a nők azért élnek átlagban hosszabb életet, mert jobb anyagból vannak, mint a férfiak. Legyen elég itt ennyi lábjegyzetnek.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 18-hoz.
Ábrahám Mamre terebintjénél három férfit vendégül lát. Készíttet lepényt, hozat tejet, vajat, s egy erős borjút levágat, sebtében elkészíttet nekik. A két következő bekezdésben pedig az Úrral alkudozik Szodoma megmentéséért. Kéri az Urat, hogy kegyelmezzen meg a városnak, ha 50, ha csak 45, ha csak 40, ha csak 30, ha csak 20, ha csak 10 igazat talál benne. Nem volt benne annyi se!!!  Elképzeljük, hogy a ma embere idegeneket ilyen bőségesen megvendégel, csak mert betértek hozzá? Elképzeljük, hogy ma alkudozik valaki is egy-egy veszélyben lévő település megmentéséért az Úrral? Pedig Ferenc pápa precedenst teremtett: globális imádságot kért az emberektől felekezetektől függetlenül, és elérte, hogy Szíriát ne támadja meg az USA. Ma hány városban van 50 igaz, 45, 30, 20 vagy 10 igaz? Ki tudja? Milyen esélyük van ezeknek a túlélésre? Csak kiegészítésképpen: Az ószövetségben igaznak azokat hívták, akiket ma mi szenteknek. Mindkettő kb. azt jelenti: isteni, azaz Istennek tetsző valaki.
Nb. A fejezetben szereplő terebintfa (pisztácia) az örökkévalóság jelképe. 

Az nem úgy van, hogy kitekersz két csavart, betekersz a helyére másik kettőt és a régi helyett az új zuhanyozótartó máris használható.
Az egészen másképp van.
Leszeded a régit. Rendben. Könnyű a dolgod, miután megtaláltad a csavarozó szettet. Ettől kezdve bonyolódik a dolog. Az új cső rövidebb, de viszont vastagabb a réginél. Az új csavarjai hosszabbak a kelleténél. Elő a satut, fel az asztal sarkára. Vasfűrész, harapófogó. És kész. Mármint a csavarhossz. Most már csak két alátét kellene, mert azt nem találtam a zacskóban, pedig nélküle pancser munka volna a szerelés. Lehet, hogy a csavar eltöri azt a műanyag vacakot, amit a falhoz rögzítene. A két csavar rövid, az alátétes dobozt és benne két alkalmas alátétet találtam. Hurrá. Csavarozó forgásiránya átállítva, csavarozó fej keresztcsavarra cserélve, csavarok beszappanozva, hogy könnyebben hatoljanak a tiplibe, persze tipli kalapáccsal a helyére verve, késsel a vége lenyisszantva.
Fent megrögzítem a tartó tokot. Lent új furat kell. Új furathoz jelölő ceruza, hogy nagy marhaságot ne csináljak. El egy ceruzáért. Megvan. A fúrási tartomány kijelölve. Hatos vídiafúró, mert a tipli hatos. Megvan. A fúrás is. Most már csak a díszműanyagokat (igen díszek, mert a megtévesztésig nikkelezettnek mutatják magukat) kell a helyükre pattintani, a kádat kitakarítani, az összes használatba vett szerszámot valahogy visszaszuszakolni a helyükre, és máris zuhanyozhatunk. Mint korábban. Ha szerencsénk van, a lepényszéles zuhanyrózsa súlyát az új monstrum elviseli, és nem fittyed le, mint az elődje. 
Ma nem sétálok, megvolt a napi erőlködés.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 17-hez. A történés itt annyi, hogy az Úr szövetséget köt Ábrámmal, (aki eztán Ábrahám névre hallgat), miszerint utódai az Úr népe lesz, s azok istene a magát El Shaddáinak mondó Isten lesz. Előírja Ábrahámnak, hogy külső jellel pecsételjék meg ezt a szövetséget, metélje körül magát minden férfi, aki hozzá tartozik. Ez megtörténik. Ábrahám 99 éves, Izmael 13, s férfit, fiút, férfi szolgát és rabszolgát, minden férfit körülmetélnek. Szerencséjükre senki sem támadta meg őket ebben az átmenetileg legyengült helyzetben. Még megígéri Ábrahámnak az Úr, hogy Sára fiat szül neki és Izsák lesz az ő neve. No, ezen aztán Ábrahám is elmosolyodik. Ám, íme, bizonyság, ami nem lehetséges az embernek, nem az az Istennek. De ne menjünk a történések elé. Ami elgondolkoztató, az eredetünk. Mivel az ősök úgy nyílnak mindenki alatt, mint egy virág-kehely, egyre szélesebb kupolát mutatva, úgy is mennek össze egy határon túl. Az igaz, hogy két szülőm van, négy nagyszülőm, nyolc dédszülőm, tizenhat ükszülőm, 32 szépszülőm, (ha a sorrend ez) s egy határig duplázódnak az ősök, de ha mindenki így végigvezeti családfáját, csak az derülhet ki, hogy összefonódások vannak: őseink közösek, azaz innen-onnan mindenki rokona a többieknek. Ha nem így volna, akkor a ma élő 7,4 milliárd embernek teszem azt 32-szer ennyi szépapja-anyja volna, és ugye senki nem vállalja, hogy valaha 210 milliárd ember élt a földön egyszerre. Tehát marad az, hogy rokonok vagyunk. Így kell tekintenünk egymásra, ezzel a mindenkinek kijáró tisztelettel – hovatartozás nélkül.     

Egyes számú történet
Géza bácsi szertárában térdmagasságig álltak a kosárlabdák. A labdák és közöttünk állt Géza bácsi, a főnök. Egyszer már megírtam, hogy a mögötte lévő labdákhoz egyféleképpen lehetett jutni. Ha imigyen artikuláltuk óhajunkat:
– Géza bácsi, kérek labdát.
Sehogy másképpen, mert jöttek ám a válaszok.
– Géza bácsi, szeretnék egy labdát.
– Én is, fiam.
– Géza bácsi, szeretnék egy labdát kérni.
– Kérjél.
– Géza bácsi, van labda?
– Van.
– Géza bácsi, lehet kapni labdát?
– Lehet, a boltban.
– Géza bácsi, jó volna egy labda.
–  Nekem is, fiam.
És így tovább, és így tovább.
Kettes számú történet
Étterem.
– Géza, ha kinyújtod a bal kezedet, eléred a sószórót.
– Igen, elérem.
– De ha átraknád ide, magam is elérném.
– Ha átraknám, akkor igen.
– És átraknád?
– Ha kérnéd…
– Kérem.
– Tessék.
Az bennük a közös, hogy a hatalmas hatalmának el nem ismerése könnyen eredménytelen kapcsolatfelvétellel járhat.
Tegnap egy olyan félreérthető mondatot írtam kommentben, amit ott nem szerettem volna folytatni, mert úgy véltem, hogy nem illik. De hazai pályán kibontom. A mondat: Isten irgalmára az szorul, aki nem érdemli meg. (Akinek nincs szüksége rá). Most kiegészítem, hogy érthető legyen: Az irgalmat nem lehet kiérdemelni, csak kapni lehet, csak részesedni lehet belőle, csak kérni lehet.  A Mester mondta: 1. (Az üdvösség) embernek lehetetlen, de nem az az Istennek. 2. Semmit se tehettek nélkülem. Az irgalom vertikálisan érkezik felülről lefelé. Ha nem ismerem el kellő alázattal, hogy rászorulok Isten irgalmára, magamra vethetek. „Aki magát megalázza, azt felmagasztalják, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák.” (Mt 23,12) Itt van az eb elhantolva.
* * *
Lazításképpen:
Tegnap Tücsi nem találta meg azonnal nevemet mobilja névjegyzékében, mert elsőként akart az ábécérendbe szedett nevek között látni: „A férjem”. De Gy-nél talált meg Gyorgyovich Miklósképpen.
Mondom neki: tegyél az M-hez: s csak ezzel az M betűvel jelezzél. Hisz jelentése: „Egyetlenem.”
Ha volna mobilom, már régen Te volnál az I-betű, de nem kis i, hanem nagy i = I. „Nagyi”.
* * *
Sándorok, Józsefek, Benedekek!     
Isten éltessen Benneteket.
   

Reggel miséről érkeztünk. Már várt ránk a légkondi tisztító-felülvizsgáló. Mindent rendben talált - nagyon is. A munka ellenértékét is rendben találta. Meglepő módon épp annyiba került, mint amit megsaccoltam érte.
A nap hátralévő részében vártunk, vártam.
Egy üzletember ígérte, hogy hoz jó áron hideg sajtolású magolajat. Úgy tájékoztatott, hogy 10 és 13 óra tájában a békásmegyeri piacon, illetve a Kórház utcain jelenik meg. De előtte fél órával idetelefonál. Nem tette. Ezért kb. 14 h-kor az általa meghagyott számon felhívtam. Ő elmondta, hogy éppen hol van, s hogy jön a Kórház utcába, de érkezése előtt fél órával felhív.
Nem hívott fel.
Mivel feleséget éppen arra a környékre szállítottam, jártam egy kört, hátha elfelejtett felhívni, s éppen fogadja kuncsaftjait a piacon. Nem volt ott. Visszamentem az orvosi rendelőhöz. Úgy saccoltam, hogy annyian vannak, hogy feleségem csak nagy sokára fog kisétálni a nyaki UH-ról. (A vállalkozásban rendelő dokik egyike lebetegedett. Helyettes? – teszem fel magamnak a költői kérdést. Hiszen ugyanannyit kaszálnak, mintha minden gördülékenyen menne.
Ülök a kocsiban, bámulok. Elindítok egy CD-t. Fats Domino énekel-zongorázik felváltva: Jambalaya...
Odalátok a parkra. A padon két csöves üldögél nekem háttal. A bal oldali PET palackból kínálja jobb oldali szomszédját, miután rendesen meghúzta a világossárga löttyöt. Vélhetően rossz vinkót ittak. Majd jött még egy társuk. Ő vöröset hozott. Azt is meghúzzák mind a hárman. Az utolsónak érkezett jobbra el. A takarásban – gondolom – szükségét végezte. Oldalt tekintve egy meglehetősen erőszakos vonásokat felmutató nő cigizik. A rendelőben nem lehet. Kicsit sötét az arca. Most eldobja a csikket, és retiküljéből egy lapos üveget vesz elő. Letekeri a csavaros dugót, s rendesen megszívja. Feje, ha lehet, most még sötétebb. Szegény. Alkoholista lehet. Bemegy a rendelőbe valamilyen minőségben, többé nem látom. Oldalt a visszapillantóban megjelenik egy öregember unokájával. Eltűnnek a házban. Majd egy nő jön aranyvesszővel és két kutyával. Később még néhány kutyasétáltatót látok.
Feleség még mindig sehol. Az elém álló kocsi ívelt ablakán tükröződik egy gyorsan mozgó felhő. Bartók profil képét vélem benne látni. Letekerem az ablakot. Kinézek. Egyik felhő alakja sem hasonlít Bartók fejére. Csak az ablak torzításában látszott annak.    
A rádió előlapja mutatja: 16. számot adja elő Fats: Valami azt súgja, öt óra 41 perckor fog megjelenni az asszony. Fats a CD utolsó számát énekli: Oh When the Saints, Go Marching in. Így legyen ötös találatom a lottón. Amikor A szentek bevonulása véget ér, feleség kivonul. Az óra 17.41-et mutat.
Indulunk unokázni.
Nagy az öröm, a találkozás öröme.
Hazatérve megnézem e-mailjeimet.
Egy érkezett.
A fuvarozó írta: Kedves Uram! Gondolom a vihar miatt, de nem működött a T-mobil-os telefonom, ezért nem tudtam önt hívni.
Sebtében válaszoltam neki:
„Kedves Uram! Megértettem.”
Nem említettem, de gondoltam: egy napom ment rá, hogy várjak – teljesen fölöslegesen. 

Hajdan (1965) az óbudai Goldbergerben töltött bő másfél év alatt igen sok munkást ismertem meg. Egyikük zongoraművészként került a Horthy-hadseregbe tisztként, a háború után ellehetetlenüljön minden vonatkozásban a karrierje. A másik nemesi család sarja. Egyenes tartás, gerincesség, megbízhatóság, tiszta tekintet jellemezte. Egy harmadik csoport: a helyi a svábságból érkezetteké. De volt itt cigány, púpos, fél fülére süket, balhézó Fradi-drukker, csendőr, vidéki kislány, s a régi időkből ránk maradt idős hengernyomó mester, aki elmondta, hogy 1945 előtt más világ volt itt. A nyomómester fehér kesztyűben dolgozott. Irányított, nagy tudása és tekintélye volt a munkások között. ez havi bérében is bőven megmutatkozott. (Munkásarisztokrácia?)
De nem is erről akartam írni, hanem két legényről: Szűtsről, és Szabóról.
Szűts Debrecenből ideszármazott irodalmár volt, novellákkal próbálkozott, gazdag fantáziájú lélek volt. Szabó, a nép fia, akit a fáma szerint nem vettek fel rendőrnek. Ő kérdezett rá, hogy a keresztrejtvényben miért négy betű a szeszes ital. Két r-rel kell írni a bort?
Nos mint a legtöbb munkahelyen, itt is folyt a cukkolódás. Köztük is.
Szűts többször feltette szónoki kérdését: Szabó, melyik a legnagyobb állat a világon?
Szabó: Az elefánt.
Szűts: Tévedtél, Szabó. Nem az. Te vagy a legnagyobb állat.
Szabó így riposztozott: Hülye Szűts, barom Szűts, állat Szűts, marha Szűts.
Nem először, de ez jutott eszembe a parlamenti választások kampányát látva-hallva.
Olyan az, mint ezeknek a melósoknak a párbeszéde. De olyan is, mint a nagyvárosok csúcsforgalma. Egyre inkább állandósuló. Mint ahogy ez kora reggeltől késő estig tart, s csak valamikor éjfél után 2 és 3 óra között halkul el, a politikai sárdobálás is csak rövid időre csillapodik. Erőt gyűjtenek a pártok, és ötleteket ahhoz, hogy saját érdekeiket hogyan érvényesíthetnék a leghatékonyabban. „S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt', Mint akarom…” – sóhajthatnék Arannyal. (Ez aztán az igazi költői kérdés!)
Legyintek.
A nemzetetek közt támasztott bomlasztás – s a nemzeteken belül gerjesztett, hasonlóképpen – nem vezet sehová. A káosz egyedül azok malmára hajtja a vizet, akik szítják ezeket. (Divide et impera!) Nem volna szabad beugrani ezeknek a tendenciáknak. Csakhogy Mefisztó elég ravaszul keveri kártyáit. Látjuk. Az egyház megkérdezi olykor: Ellene mondotok-e a Gonosznak?
Válasz: Ellene mondunk.
***
Lábjegyzet. Közöm Ter 15-höz. Ábrámnak szövetséget ígér az Úr. A kor szokása szerint állatokat áldoz fel Ábrám, középen kettévágja őket, hogy a szerződő felek közöttük áthaladjanak. Jahve füstös fáklyához hasonló valami képében áthalad az állatfelek között, Ábrám nem. Ez a különös. (Azért haladtak végig a felek, hogy bizonyítsák, hűtlenségük esetén járjanak úgy, mint az áldozati állatok.) Jahve egyoldalúan kötelezi el magát. S majd látjuk az Újszövetségben is (2Tim, 13): „ha mi hűtlenné válunk, Ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg”. Létezett, s máig létezik egyoldalú szerződés. Az új szövetség is az mindmáig, mert Ő továbbra sem tagadhatja meg önmagát.   
Közöm Ter 16-hoz. Sára meddő, Ábrám idős. Sára mezopotámiai szokás szerint Hágár nevű szolgálóját rendeli Ábrámhoz, hogy utódot támasszon. Hágár meg is szüli fiát, Izmaelt. (Egyesek utódaiban látják az arabokat.) Máig ható tanulsága: Ha valakinek nincs gyereke, mástól fogant gyereket befogadhat. Biológiai-lélektani tapasztalat, hogy sok esetben a befogadott gyerek megléte olyan erős hatással van a gyermektelenekre, hogy utóbb saját gyermekük is születik. (Látjuk majd, Sára idős korában szüli Izsákot.)     

Az ismert mese főszereplőjét, egy lányt mostohája kútba ugrasztja egy orsóért, aki egy más világon találja magát, ahol különféle munkák várnak önkéntes segítőre. És ő segít a bajba jutott almafán, kemencén. Találkozik Holle anyóval, s elszegődik mellé szolgálónak. Szorgalmáért elbocsátásakor aranyesőt kap ajándékul Holle anyótól. Így érkezik haza.
Ezt látva a lusta mostohatestvére is útnak indul, de mert semmit nem vállal és lusta a végtelenségig, Holle anyó megbünteti: élete végéig se tudja magáról levakarni a ráragadt szurkot.
Van nekem egy fixa ideám.
Vannak mulasztások, amelyeket a „jóra való rest” ember művel (illetve nem művel), és amelyek miatt a végső elszámoláskor a mérleg serpenyőjébe téve könnyűnek találtatik.
Továbbá vannak szeretet-megnyilvánulások, tettek, amelyeket a jóra való hajlandóságú ember művel, és amelyek miatt a végső elszámoláskor serpenyőbe téve súlyosaknak találtatik.  
Ferenc pápa stílusában ez így hangzanék:
Kedves Testvérek! Most mindenki válaszoljon magában a következő krisztusi kérdésekre:
Valaki éhes volt. Adtál neki enni?
Valaki szomjas volt. Adtál neki inni?
Valaki börtönben volt. Kiszabadítottad?
Valaki meztelen volt. Felöltöztetted?
Valaki beteg volt. Meglátogattad?
Nagyjából ennyi.
Ha becsületes voltál, akkor reális képet kaptál magadról: Mire számíthatsz a végső elszámoláskor.
Vond le hát a konklúziót! Jó volt-e ez így, vagy sajnálod, s változtatni akarsz rajta.
Most.
Amikor gyermekként hallottuk a Holle anyó mesét, bizony mind a szorgalmas lányt tekintettük követendő példaképnek, s elítéltük magunkban a két lábon járó „lustaságot”.  

Lábjegyzet. Közöm a Ter 14-hez. Történelmileg nem igazán azonosítható városkák királykáinak csetepatéiról szól, mely az Ábrám-Lót lakta térségben zajlott. Ezek a „királyok” egy-egy város kakasai voltak, akik saját szemétdombjukon uralkodtak. A lényeg a lényeg. Lótot Ábrámnak kellett kiszabadítania a körmeik közül. Ez sikerült is neki. Majd találkozik Melkizedekkel (Igazságosság királya), aki megáldja Ábrámot, és kenyeret, bort hoz neki, s akit Ábrám viszontajándékoz a hadi zsákmány egy tized részével. „Melkizedek rendje szerinti főpap Krisztus” – vonatkoztatja Krisztusra ezt a titulust Pál (azaz több, mint egy ároni pap). Ennyi a történet.
Közöm? – kérdezheted.
Maradjunk annyiban, hogy van. Az ajándékozás motivációja pl., ami máig legalább kétféle. Vagy önzetlen szeretetből történik, vagy érdekből. Vagy a személyiségnek szól, vagy a bőséges viszonzás reménye egyetlen indoka. Ég és föld közöttük a különbség. Az egyik önzetlen, a másik önző. Az egyik ártatlan, a másik nem.  Minden szentnek maga felé hajlik a keze – szól a közmondás.
Talán, valamennyire.
És annak, aki nem szent?   

A hírre lehetett számítani, várható volt, hogy... A hír mégis megdöbbentett. Elhunyt az oly energikus, oly szeretetreméltó írónő, publicista, jó barát, közéleti ember, Szőnyi Zsuzsa. Nagyon szerettem életvidámságáért, szépen gondolkodó önmagáért, pontos megfogalmazásaiért és jó humoráért. És most elveszítettük szem elől, mert hazament.
Aktív koromban egyik utolsó könyve recenziójával tisztelegtem előtte, és írásomból nem kell visszavonnom semmit. A cikk a Távlatok c. folyóiratban jelent meg, annak is a 76. számában. Ennek a szövegével búcsúzom tőle, és adózom emlékének.
Szőnyi Zsuzsa: Római terasz. Kortárs Könyvkiadó. 2006.
Az írás gyakorlati mesterség. Kell hozzá tehetség, jó szem, lényeglátás, rutin, formaérzék, értékek képviselete, dolgokra való rálátás, értelmes összegzésre való készség, a lényeges dolgok kiemelni tudása, és – bár utolsóként említem – humor meg szeretet az olvasók iránt. Ez a felsorolás nem esett nehezemre, nem is kellett rajta gondolkodnom, mert aki velem együtt végigolvasta Szőnyi Zsuzsa Római terasz c. könyvét, igazolni fog engem: a könyv szerzőjéről a lényeget írom le.
–Miről szól tehát ez a könyv?
– Igen előkelő lakomákról, amelyeket Szőnyi Zsuzsa teljes pompájukban megél, mert tud bővelkedni.
– Szerény vacsorákról is, melyeket a szeretet rakott össze, mert a szerző tud szűkölködni is.
– Hivatalosságok közötti forgolódásról, mert Szőnyi Zsuzsa az értelmiség, a művészetek és művészek világában otthon van, maga is egyetemet végzett, írással, sajtóval, rádiózással foglalkozott egész életében, édesapja és férje pedig festőművészek voltak.
– Utazásokról, mert a szerző nagyon sokfelé megfordul, s érzékletesen adja vissza az általa meglátogatott helyek történetét, kuriózumait. Akik e helyszínek némelyikén jártak, azonnal ott teremnek olvasgatva a róluk szóló leírásokat. Ahol pedig még nem jártak, hiteles képet kapnak róluk, hiszen ugyanaz a szerző eleveníti meg számukra a többi helyet.
– Sok-sok napsütésről, mert Róma igazán napfényben gazdag város, és mert Szőnyi Zsuzsa lelke is épp olyan derűs.
Sokáig tartana felsorolni, hogy miért is tetszett ez a könyve. Egészen személyes hangvétele miatt, vagy, mert a benne szereplők egynémelyikét magam is ismertem, s a róluk alkotott leírás pontosan lefedte a bennem róluk alkotott képet. Ez nekem azt jelenti, hogy Szőnyi Zsuzsa értékítéletei pontosak, azt jelenti, hogy szeme épp olyan mértékben mögé lát az eseményeknek és szereplőinek, mint képzőművész édesapjáé. Eszköze ugyan az írás, de a készült kép az emberről, a tájakról, az eseményekről éppoly határozott kontúrú.
Dicsérhetném a kezdő történetet, mely Triznya Mátyással – később férjével – induló szerelmük érdekes, fordulatos elbeszélése; dicsérhetném a kötetet záró könyvakciós tevékenységüket, mely a reménytelenség ellenére reménykedve hozzájárult ahhoz, hogy rés támadjon a szocializmus falán. S vég nélkül sorolhatnám az apró, színes napi történéseket. Ehelyett álljon itt az a néhány sor, melyet a SAT 2000 stábjának forgatása apropóján rögzít: „Az olaszok nem tudják elhinni, hogy valaki ellenszolgáltatás nélkül, vendégül látja honfitársait vacsorára! [agapé] Ráadásul majdnem minden szombaton.  [Pedig hitelesíthetem magam is, aki szintén kosztosa lettem rövid időre] . . . Amikor a háromtagú olasz stáb megtudta, hogy nemsokára haza akarok költözni Magyarországra, erélyes tiltakozásba kezdtek: Nekem »misszióm« van, nem hagyhatom itt a fiatalokat, mert árván maradnak Rómában!” Ez is igaz. Szőnyi Zsuzsának missziója van. Olaszországban és idehaza, szóban és írásban, jelenlétben és törődésben, jókedvével és vigasztalásával, szolgálatával és befogadó készségével. Természetességével és mások felé fordulásával.
Könyve orvosság a borongós magyar léleknek. Akik tehát úgy érzik – és hányan érezhetik ma –, hogy egzisztenciális válságban vannak, hogy összecsaptak felettük a hullámok, vagy egyszerűen csak felbosszantotta őket valami, vegyék kézbe Szőnyi Zsuzsa könyvét és olvasgassák. Popper Pétertől ilyesvalamit hallottam: Aki ért a zenéhez, s mégis felkeres engem lelki bajával, annak azt tanácsolom: Menjen haza és muzsikáljon. Én pedig azt üzenem mindenkinek (azoknak is, akik nem értenek a zenéléshez!): lapozgassák Szőnyi Zsuzsa könyvét, és vigasztalásra találnak benne. Átmossa látásukat, kitisztítja szemüket, foghatóvá teszi számukra a szépséget, nyitottá tesz mindenkit Isten szép világára.