Mickey webnaplója

Íme mai témáim.
Az első, amit említeni szeretnék, maga a könyvmegálló. Évának nagyon tetszett a megvalósult ötlet. Sok-sok könyv, meg-megújuló választék.  Laza szabályok, ingyen olvasnivaló. Kb. ebben lehet összefoglalni a dolog lényegét. Az Óbuda újságból kitéptem a működéséről szóló leírást, mert hazaviszi. Olyan apró francia falucskában laknak, ahol ez idő szerint egyetlen bolt sem nyitott. Nem tudná eltartani a helyi lakosság. De gyűjtik az ötleteket, hogy mi lenne hasznos a helyben lakóknak. Elképzelem a Fő téren, a MAIRIE tőszomszédságában a könyvmegállót. 
Éva ma is elvándorolt, megnézni a változásokat. Mivel elmondta, hogy elég sokféle iskolai énekeskönyvet kirakott valaki, délután magam is odakocogtam, mert a Kodály-féle összeállítást szívesen megszerezném. Nem azok voltak.
A mai választék talán legmeglepőbb kötete egy keményfedelű „Laricsev” volt. Hogy mi a Laricsev, azt csak az tudja, akinek olyan nagy a szakálla, mint nekem, aki a hatvanas évek elején jártam gimibe, naponta hosszasan időzve a Laricsev társaságában. Próbáltam megoldani a feladott példákat, és kitalálni, hogy miért nem stimmel a megoldásom azzal, amelyet a kötet végén közölnek.  A fiataloknak megírom, ez a matematikai feladatgyűjtemény végigkísérte a középiskolás négy évemet. Nos, a Laricsevet ezúttal a helyén hagytam.
Elhoztam viszont Kakuk Marcit, mert valamiért eddig kimaradt az életemből, s még egy vidám könyvet, el a Szabó Magda–Szobotka Tibor fordítottan Forsyte Sagát és a Napút folyóirat idei első számát. Utóbbit azért, mert előzetes levélváltásunkkal ellentétben kimaradt a kötetből néhány humoros írásom. Érdekelt, hogy ki, és miért golyózta ki az enyémeket titkon. El akarom olvasni a konkurenseket.  
Ezúttal viszont magammal vittem fényképezőgépemet, mert mindig akkor akad lencsevégre kínálkozó téma, amikor nincs velem.  
Fordítva is igaz. 
Most, hogy velem volt, semmiféle csodabogáron nem akadt meg a szemem.
S ha már fotózás: Akit érdekel, most egy praktikus színes, közérthető fotóskönyv rendelhető meg Szalay Krisztián könyve. Most 10% kedvezménnyel. Szerintem hasznos könyv.
http://www.szalayfoto.com/books/introduction
Most, hogy velem volt, semmiféle csodabogáron nem akadt meg a szemem.
PS. Olvasom a Napútban BM Romlásnak indult? c. esszéjét, és nem kapok röhögő görcsöt attól, amiket leír. Szembeszökően sok és kegyetlen gyilkosságot varr a keresztények nyakába (bizonyára a példák valós voltában igaza is van, bár elvonatkoztat a kor nem keresztény gyakorlatától), így aztán úgy tűnhet, hogy szinte egyedül vallásunk szadista, vagy a valláshoz nem köthető politikai gyilkosságok nem olyan pikánsak, hiszen számuk minden korban lényegesen meghaladta amazokét?  Hitlert katolikusnak nevezi. Csakugyan: meg volt keresztelve és ennyi. És elég rendesen keresztbe tett saját egyházának.
Valahogyan nem kerül elő Lenin gyilkosságsorozata, melyet a papokat vette célba, sem Sztálin szörnyű népirtásai, vö. a katyni mészárlás, vö. az ukránok millióinak mesterséges éhen halatása, vö. gulág-„munka”táborok, de valahogyan elkerüli figyelmét Pol Pot és a vörös khmerek kivégzési módszere, melyet nem kívánok részletezni, s elkerüli figyelmét az a hullahegy, amelyet maguk mögött hagytak, miként Mao 64 millió hullája is, akiknek kiirtásával soha nem tudott elszámolni.   
Honnan ez a szörnyű megkülönböztetés, és ez a normális ésszel fel nem fogható aránytalanság? 
Nem kívánok vitatkozni a szerzővel. 
Miről is folytathatnánk eszmecserét?  
Azt hiszem, nem bánom, hogy nem jelent meg a fenti lapban szelíd írásom.

Íme mai témáim.
Az első, amit említeni szeretnék, maga a könyvmegálló. Évának nagyon tetszett a megvalósult ötlet. Sok-sok könyv, meg-megújuló választék.  Laza szabályok, ingyen olvasnivaló. Kb. ebben lehet összefoglalni a dolog lényegét. Az Óbuda újságból kitéptem a működéséről szóló leírást, mert hazaviszi. Olyan apró francia falucskában laknak, ahol ez idő szerint egyetlen bolt sem nyitott. Nem tudná eltartani a helyi lakosság. De gyűjtik az ötleteket, hogy mi lenne hasznos a helyben lakóknak.  Elképzelem a Fő téren, a MAIRIE tőszomszédságában a könyvmegállót. 
Éva ma is elvándorolt, megnézni a változásokat. Mivel elmondta, hogy elég sokféle iskolai énekeskönyvet kirakott valaki, délután magam is odakocogtam, mert a Kodály-féle összeállítást szívesen megszerezném. Nem azok voltak.
A mai választék talán legmeglepőbb kötete egy keményfedelű „Laricsev” volt. Hogy mi a Laricsev, azt csak az tudja, akinek olyan nagy a szakálla, mint nekem, aki a hatvanas évek elején jártam gimibe, naponta hosszasan időzve a Laricsev társaságában. Próbáltam megoldani a feladott példákat, és kitalálni, hogy miért nem stimmel a megoldásom azzal, amelyet a kötet végén közölnek.  A fiataloknak megírom, ez a matematikai feladatgyűjtemény végigkísérte a középiskolás négy évemet. Nos, a Laricsevet ezúttal a helyén hagytam.
Elhoztam viszont Kakukk Marcit, mert valamiért eddig kimaradt az életemből, s még egy vidám könyvet, el a Szabó Magda–Szobotka Tibor fordítottan Forsyte Sagát és a Napút folyóirat idei első számát. Utóbbit azért, mert előzetes levélváltásunkkal ellentétben kimaradt a kötetből néhány humoros írásom. Érdekelt, hogy ki, és miért golyózta ki az enyémeket titkon. El akarom olvasni a konkurenseket.  
Ezúttal viszont magammal vittem fényképezőgépemet, mert mindig akkor akad lencsevégre kínálkozó téma, amikor nincs velem.  
Fordítva is igaz. 
Most, hogy velem volt, semmiféle csodabogáron nem akadt meg a szemem.
S ha már fotózás: Akit érdekel, most egy praktikus színes, közérthető fotóskönyv rendelhető meg Szalay Krisztián könyve. Most 10% kedvezménnyel. Szerintem hasznos könyv.
http://www.szalayfoto.com/books/introduction

– A nyári szórakozásaim egyike: olaszmódra rejtvények fejtése.
Egyik sorban olvasom: Hollósy Simon festménye. A megfejtés: Aratás után.
Ez ugrik be: Ha gabonáját aratá sután, megnézheti, mi marad aratás után.
Legalább olyan ez mint a hattyúk. Ha egybe mondom, nem tudom hány szárnyas.
Ha külön, akkor tudom. Hat darab. Mármint tyúk.
– Elmondom Fr.nak és ő érti: Ha könyvet korrigálok, fizetnek érte, ha rejtvényt fejtek, fizetek érte.
Meccsoda különbség!
– Elég jó fényképezőgéppel mászkálok, mégis eláll a lélegzetem, amikor igazán érdekes és sose látott csemegékkel szembesülök. Hogy én miért nem tudok repülni, miért nem látok meg minden csodabogarat…
Nos hát, csakugyan csemegékbe ütköztem ma, és szeretném megosztani veletek a nekem okozott vizuális gyönyörűséget.  Nézzétek és lássátok! http://www.kacperkowalski.pl/
– Mari sógornő megkért, hogy vigyem fel cuccostul a Majdán-tetőre, ahol sátorozni szeretne egy hetet.
Felvittem, hogyne vittem volna. A kánikula velem jött, csak a fotóapparát maradt itthon.
Niff-nyaff.   
Ahogy mondják: Késő bánat, eb gondolat.
Így hát: Eb, aki bánja!

Deskétől szemezgetek: 85 nyarán a Balaton-parton a fűben körbeültük Tamás atyát. Mi a szeretet? - kérdezett sorra minket. Igyekeztem különc maradni: Jól kondicionált izomtónus. … A pék zsömlét süt, a pék szereti az embereket.
Tamás atya kérdése 100%-osan nem megválaszolható szerintem, de többé-kevésbé megélhető. Miért?
Mert az Isten a Szeretet. (1Jn-levél) Márpedig Ő mindenható és végtelen. Így hát a szeretet is túlnő mindenen, amit képesek vagyunk befogadni. Ezért a szeretetbe „belehalunk”.
A Mester kinyilatkoztatta, amit tőlünk kíván (és a lécet magasra tette): „Legyetek tökéletesek, miként a mennyei Atya tökéletes.”        
A Mester engedelmességével, élete példájával, tanításával, szenvedésével, halálával és feltámadásával alátámasztotta az előbbi kijelentését; bemutatta a szeretetet.
Mivel ő az út, az igazság és az élet, aki őt követi, a szeretet útját járja.
A szeretet önfeledt egymásból élés. Ez a Szentháromság élete. A mi szeretetünk ennek az önfeledt szeretetnek a vágya, igenlése, gyakorlása.

Elvira labdája nem labda, hanem szék.
Elvira széke tehát nem labda.
Amikor népességünk megtriplázódott, ki akarták engedni belőle a szuszt, hogy ne foglalja a helyet. Azt hiszem, azt kértem, hogy ne tegyék, majd innen abba a sarokba, onnan ebbe gurítjuk, ha útban van.
Jelentem, nincs útban, viszont szinte nonstop használatban van. A gyerekek maguk alá gyűrik, ugráltatják magukat rajta, az idei év slágere lett. Mi felnőttek is szoktuk használni. Főleg arra, hogy föl-le mozgatva el-elringassuk rajta a karon ülőket.
Tegnap magam is ezt tettem, karomban Levente, szemben távolabb az ablaknyílás, és mi a gumiszéken ringatóztunk fel s le. Mindketten az ablaknyílásra szegeztük tekintetünket. Levente azért, mert szereti nézegetni a fákat, a lombok zöldjét, én meg vele tartottam. Hogy rá hogyan hatott a föl-le mozgó kép, nem tudom. Én meglepődve bámultam a park fáit, melyek kb. 50 méternyire esnek az ablaktól. Az a benyomásom támadt, hogy hajón ülök, valahol félszáz méterre a part, és a hullámzásnak megfelelően többet-kevesebbet mutatnak magukból a part menti fák. Döbbenetes felismerés volt ez, hiszen tudván tudtam, hogy semmi köze nincs a valósághoz. De képzeletem világához annál több, mert elgondoltam, hogy mindez lehetséges, mindez így van. elképzeltem, hogy megálltunk a jachtunkkal az állóvízben, és csakugyan a hullámok által generált mozgóképeket látom odakint a (kajüt)ablak mögött.
Annyira érdekesnek találtam ezt az élményt, hogy most megosztottam veletek.
A nap eseményei tegnap indultak. Sőt tegnapelőtt:
A köpönyeg.hu azt mutatta, hogy ma szép napos, kirándulóidő lesz, és egyébként nem ez jellemzi a hét időjárását.
Tegnap létszámunk felére apadt, mert Katiék ma dolgoznak, tamásék pedig a keresztelőre jővén másnap hazaindultak. Ugyancsak tegnap Mica döntött:
Ma kirándulnak.
El a Pilisbe, a Rám-szakadékba a négy fiú: ő és három francia.
Ketten maradtunk itthon férfiak: Levente és én. Hála Istennek nők is, Tücsi, Éva, Elvi, Estelle, Flóra, hogy születési rendben soroljam őket. Hála Istennek nők is, mert a picikék ellátását szakavatottabb módon végzik nálam.

A keresztelő után lakásunkban éjszakázók száma tegnap csúcsot döntött: 3+2+5+6, ha jól számolom, 16 fő aludt.
Mi kiszorultunk a szomszédba.
Így volt a legegyszerűbb.
Azután módszeresen kezdtük felszámolni az enni- és innivalókat. Elég alaposan sikerült. Mindenesetre főzni nem kellett ma. Mindenki kedvére válogatott a „kendermagban”.
Lementünk a Dunára. Örültem, hogy nem vittem a fotógépet, azután megbántam. Fr. fényképezett. Szokás szerint megtöltöttük a folyómedret kacsáztatás útján lapos kavicsokkal. A gyerekek kedvéért vettem két lángost. Legnagyobb meglepetésemre el is fogyasztották (tegnap palacsintát kaptak nagyi jóvoltából). Sőt mint a sörös ló, megálltak a fagyizó előtt, de továbbot intettünk nekik.
Maradt a jégkrémekből. Ha azokat elpusztították, akkor jöhet a tölcséres.
Beletörődtek. Itthon nekiláttak pusztítani. Kapott a kicsi Flóra is, aki márciusban volt egy éves.
Boldogan nyalogatta, majd később lekísérte az elutazókat Évával. Mezítláb rótta a flasztert a kocsikig, meg vissza. Nagyon szeret lépcsőzni.  
Most beállt a létszámunk a hétre. A programot a gyerekek hajlandósága, Mica elfoglaltsága, és az időjárás határozza meg. Állunk elébe.
Tettem fel képeket a klántalálkozó albumba, semmi küli, elég gyatrán fotózom újabban. Sokat kiirtottam a kattintgatások után. A családtagoknak elküldtem. 
Néhányat megjelentetek a 2012.2 albumban is.

Egész egyszerűen nem tudom megállapítani, hogy ma hányan voltunk együtt a lakásban, a templomban, az agapé termében.  Itt kb. 20 személyben tetőzött a létszám, a templomban és az agapén szűk hetven embert saccolok az összes gyerekeket is beleszámítva.  Tücsi listája még pontosíthatja a számításaimat.      
Szépre sikerült az igen vegyes összetételű társaság együttléte. Az idő is kegyes volt hozzánk. Nem esett, ameddig az események tartottak.
Az előkészítés, a bevásárlás, a szervezés, sütemények hozatala, a kivitelezés elég sok embert megmozgatott. Nem sorolom fel őket név szerint, de ezúton köszönöm meg kinek-kinek, amivel hozzájárult ahhoz, hogy emberi értékeket megjelenítő közösség ünnepeljen együtt.
Ma elmondhatom, hogy minden unokánk meg van keresztelve.
Fényképek majd holnap, mert behorpad a hátam.

A második gyerekkor abban is hasonlít az elsőre, hogy kikísérletezzük, meddig mehetünk el, hol vannak a határaink. Mert vannak. Pillanatnyilag alapjáraton a háromgenerációs lakás két tagja nagyszülő, két tagja szülő egy tagja gyermek, aki egy személyben unoka is. Ma megérkeztek Éváék hatan. Két szülő négy gyermek. Ez ugye 11 fő. Holnap egy napra (egy éjszakára is) megérkezik Zsuzsa és családja, két szülő, három gyermek. Esti beszélgetésre bejelentkezett Kati és Robi. Ha jól számolom, 18 fő. Tehát ha rövid időre is, de mindenki itt lesz.
Mert holnap kellő előkészületek után keresztelők, utána agapé. Akik eljönnek, kb. hetven fő. Lehet, hogy több. Persze a templomban lötyögve, a teremben néhány órára meglehetősen, s ha az idő kegyes lesz hozzánk, és a kertbe is kimehetünk, akkor kényelmes körülmények között találkozhat az a sok ember, aki szeret találkozni egymással.
Ma itthon nagyüzem indult. Amit tegnap még nem tettünk hűtőszekrénybe, azt ma a tett színhelyére szállítottuk, a megnövekedett létszám élelmezése az üzletközpont jóvoltából megtörtént, és folyamatosan történik, a találkozás örömére előzetesen vett apró meglepetéseket kicseréltük, az Unicumot Bruno papának máris átadtam, nehogy itt felejtődjék, a gyerekek némelyike és az éjszakát végigvezető Fr. lepihentek, később Matyi kivételével mindenki le-lehunyta a szemét. Az ébrenlét idejét képek cseréjével és nézegetéssel töltöttük.
Folyik a nagyüzem, a szervezés már sok meglepetést nem tartogat, ha minden az előzetes forgatókönyv alapján zajlik.
Készítettem néhány fotót, ezek külön albumba kerülnek a találkozó emlékére.
Mint említettem, a második gyermekkorban is megkíséreljük kitapogatni képességeink határait.
Az első gyermekkorban általában egy-egy tiltás, legorombítás, avagy elszenvedett testi sérülés jelzi, hogy eddig és ne tovább.
A második gyermekkorban testi erőink hanyatlása jelzi, hogy lassan a fiataloknak kell átadni a találkozások szervezését, levezetését. Keressék egymást kedvükre. Mi pedig, ameddig képesek vagyunk rá, részt veszünk az általuk szervezett találkozókon.
Holnap még egy nagy futam lesz, a vendégváró kellékek szállítása, összeállítása. Aztán a következő héten rákészülés a teljesebb együttlétre.
Egyelőre mindenkinek megvan a helye, ahol aludni fog, és a programja is, amivel foglalkozni kíván. A fiúk megszállták az internetet, a lányok babáznak, és egy állatsereglettel bíbelődnek, az apróságok csúsznak-másznak. Nagy sikere van Elvi labdát formázó székének. El kellett magyarázni, hogy ez a tornaszer nem az, hanem bútor.   
Ahogy hallom a tányérzörgés arra utal, hogy a vacsorázás ideje közel van.
Gyerekek! Asztalhoz! Evés! Allez, allez, vite, vite!      
Na én megyek!

Fenn a falon, fenn a falon van sok kicsi ráma
a plafonról, a plafonról lóg egy kicsi hinta
lenn a padlón, lenn a padlón van sok kicsi kocka
a fürdőben, a fürdőben van egy kicsi pára
toilette-ben, toilette-ben van egy kicsi lámpa
belépőben, belépőben van egy kicsi láda
étkezőben, étkezőben van egy kicsi abrosz
fiókokban, fiókokban van egy kicsi káosz
letevőkön, letevőkön van egy rakás cók-mók
a polcokon, a polcokon hevernek a dolgok
asztalokon, asztalokon van sok reklám újság
minden széken, minden széken vannak kicsi párnák
az erkélyen, az erkélyen van egy kicsi hőség
az ágyakon, az ágyakon nincsen túl nagy bőség
vitrinekben, vitrinekben vannak kicsi bögrék
dobozokban, dobozokban van sok kocsi, játék
a lakásban, a lakásban elég sok a holmi
holnapután, holnapután sokan fogunk lakni
összegyűlünk, összegyűlünk, mert itt tejet kapni
a szomszédban, a szomszédban fogunk ketten hunyni.
Nézd a kicsi bandát,
amint lefotózzák!
Fenn a falon, fenn a falon van egy kicsi…
(Csak fotó nincs, mert visszabeszél a rendszer: kevés a hely.)

Most van a paradicsompasszírozás ideje. Ám mostanság már nem dívik. Úgy látszik, hogy jó idén is a dinnye, mert mennyi dinnye érett, s milyen mennyei a dinnye. Végre megszületett egy megállapodás a hazai termelőkkel. 100 Ft/kg az ára, noha 99-nek írják. Ez a reklámlélektan matematikája.
Ma hazagörgettünk egy magyar görögdinnyét.
Mindig megírom, hogy mi történik velem először életemben. Egyre ritkulnak ezek a valóságelemek.  Persze naponta megírhatnám, hogy még sose voltam ennyi és ennyi idős: a google megmondja anélkül, hogy számolgatnék. Szerinte ma
22 002 hónapos,
95 705 hetes, azaz
669 935 napos, vagyis
16 078 445 órás, következésképpen
57 882 400 318 perces és lefogadom, hogy
hatvanszor több másodperces vagyok.
Az időgép még további őrültségekkel is dobálódzik eladdig, hogy hány ezredmásodperces vagyok. De nem érdekel!!!!!!!!
(Ma történik először az is, hogy a 2485. posztot írom.)
Ott tartottam tehát, hogy mindig akad valami, ami korában még nem volt.
Tegnap kiderült, hogy T. cukros. Mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára és tartson ki, mert mire mennék nélküle.
Megígérte.
Eltökélt szándéka (és nagyon is támogatom benne), hogy orvosi kezelésnek vesse alá magát, hogy kiderüljön, milyen diétára van szüksége, és elég-e csak a diéta.
Ma pedig az a hír, hogy tökös-mákos rétes készül Elvi jóvoltából. Hallottam róla, olvastam róla, de még életemben nem ettem tökös-mákos rétest. Ma adódik először.
Mától Tücsi szabadságon.
Reggel az üzletközpontban bejártuk a hogy- és minekishíjják osztályokat, de holnap ejtjük meg a nagyobb bevásárlást – már a szombati keresztelőre. Becuccolunk egy frigónyi élelmiszert, nasit és fagyit.
Holnap indul a nagy rákészülés általában is, mert várhatóan pénteken érkeznek a franciák hatan, szombaton Zsuzsáék öten. (Ők is itt éjszakáznak aznap.)
Lesz itt házibuli.