Most van a paradicsompasszírozás ideje. Ám mostanság már nem dívik. Úgy látszik, hogy jó idén is a dinnye, mert mennyi dinnye érett, s milyen mennyei a dinnye. Végre megszületett egy megállapodás a hazai termelőkkel. 100 Ft/kg az ára, noha 99-nek írják. Ez a reklámlélektan matematikája.
Ma hazagörgettünk egy magyar görögdinnyét.
Mindig megírom, hogy mi történik velem először életemben. Egyre ritkulnak ezek a valóságelemek.  Persze naponta megírhatnám, hogy még sose voltam ennyi és ennyi idős: a google megmondja anélkül, hogy számolgatnék. Szerinte ma
22 002 hónapos,
95 705 hetes, azaz
669 935 napos, vagyis
16 078 445 órás, következésképpen
57 882 400 318 perces és lefogadom, hogy
hatvanszor több másodperces vagyok.
Az időgép még további őrültségekkel is dobálódzik eladdig, hogy hány ezredmásodperces vagyok. De nem érdekel!!!!!!!!
(Ma történik először az is, hogy a 2485. posztot írom.)
Ott tartottam tehát, hogy mindig akad valami, ami korában még nem volt.
Tegnap kiderült, hogy T. cukros. Mondtam neki, hogy nagyon vigyázzon magára és tartson ki, mert mire mennék nélküle.
Megígérte.
Eltökélt szándéka (és nagyon is támogatom benne), hogy orvosi kezelésnek vesse alá magát, hogy kiderüljön, milyen diétára van szüksége, és elég-e csak a diéta.
Ma pedig az a hír, hogy tökös-mákos rétes készül Elvi jóvoltából. Hallottam róla, olvastam róla, de még életemben nem ettem tökös-mákos rétest. Ma adódik először.
Mától Tücsi szabadságon.
Reggel az üzletközpontban bejártuk a hogy- és minekishíjják osztályokat, de holnap ejtjük meg a nagyobb bevásárlást – már a szombati keresztelőre. Becuccolunk egy frigónyi élelmiszert, nasit és fagyit.
Holnap indul a nagy rákészülés általában is, mert várhatóan pénteken érkeznek a franciák hatan, szombaton Zsuzsáék öten. (Ők is itt éjszakáznak aznap.)
Lesz itt házibuli.