Mickey webnaplója

Talán a nyolcvanéves jezsuita Szabó Feriről kértek tőlem egy írást, ami aztán nem jelent meg, túlzásnak minősítve értékelésemet. Sajnos a kéziratot már nem találom. A lényege, s ami matt ejtették a megemlékezést, hogy J. S. Bach-hoz hasonlítottam a főszerkesztőt. Halála után néhány kötetét kézbe kapva továbbra is azt gondolom, hogy nem nagyon tévedtem írásomban. Azért mertem megtenni az összehasonlítást, mert elég jól ismertem Bach munkásságát és elég jól ismertem Feri munkásságát.
Elsőként a megalkotott művek sokaságát, másrészt a hatalmas ívű összegző munkát tekintve.
Bach sok zenei irányzatot megpróbált, és összegezett. Feri kora teológiáját, filozófiáját ismerve, szakcikkeiben, könyveiben sokszerűen mutatja be őket. Bach is és Feri is az égre mutatnak, hálát adva azokért a kegyelmekért, amelyeket kamatoztattak. A jezsuita költeményeinek se szeri se száma. Bachnak több, mint húsz gyermeke született két feleségtől. Feri szublimátan, de gyakorta érinti a szerelem témáját. Faludi Ferenc harminchét verset írt. Róla nevezték el a Sodrás utcai házat. Szabó Ferenc több mint ötszázat. Még nem tudom, hogy melyik rendházat fogják róla elnevezni.   
Idézek egyik kései könyvéből (Az isteni erőtérben, 2020) most, hogy újra olvastam.
Egy helyen Hamvast idézi: „A szerelem misztériuma az, hogy a tökéletesen más férfi, és a tökéletesen más nő, akiknek világhelyzete, eredete, természete, alakja, célja, végzete tökéletesen idegen és más, ez a két egymáshoz képest teljesen aszimmetrikusan elhelyezkedő lény, ez a kettő találkozik és olvad egybe.”
Levinastól hozza: „Szeretni annyit jelent, mint a másikat félteni és gyengeségének segítséget nyújtani. Nem meghódítani, nem megragadni, nem alávetni, hanem – mindenek előtt – arcát simogatni… A filozófus itt főleg a női arcra célzott. Az látszik számára a legsimogathatóbb arcnak… A szerelemnek ajánlatos valóságosan  baráti érzelmekkel párosulnia…”
Cserháti püspöktől is idéz, aki az AEH tevékenységéről jegyzi  meg: „Szégyenletes volt, ami velünk történt. Úgy bántak velünk, mint a kisiskolás gyerekekkel…Krimi ízű leszámolásra és bosszúállásra hangolt társalgási módszerrel az államvédelmi hatóságok közbelépésére kész hátterét mindig sejtetve ültették le  hivatalba hívott püspököket, és papokat egyaránt.”
Nos, tudom, hogy a kiragadott részletek igen önkényesek, de hát egy 390 lapos sűrűn teleírt kötetet képtelenség reálisan bemutatni egy poszton belül. 
Kóstolónak pedig tán ennyi is elég.

Még él bennem az élmény, a könyvhét nyüzsgése. Alighanem a tízmillió író és költő országa vagyunk. Vagy van itt, valaki, aki nem ír?
Van itt valaki, aki nem képes szavanként egymás alá írni gondolatait?
Ugye nincs.
Azon gondolkoztam, hogy vajon mekkora szellemi értéket képviselnek az új kiadványok.
Mit tesznek hozzá korábbi ismereteinkhez?
Találhatnék-e egymásnak feszülő ellentétes tartalmú írásokat?
A dedikálások szinte folyamatosak.
Kicsit olyan ez, mint a FB-on ismerősnek jelölés.
Az író jobbára nem ismeri azokat a személyeket, akiknek ajánlja könyvét. Gizinek és Kázmérnak szeretettel XY.
A FB-on hasonló a helyzet. Sok esetben ismerősnek jelölést kér olyasvalaki, akit nem ismerek.
Jelölhetem, de ettől még nem fogom ismerni. Volt, hogy az ajánlkozásra válaszul kérdőjelet tettem. Honnan kell nekem őt ismerni, és ha ő ismer engem, én őt miért nem?  
***
Ma lefotóztam egy liliomot egy pókkal. Mennyire illettek össze?
***
Tegnap egy gyászmisén vettünk részt a zuglói Thököly úton a „domonkosok”-nál. Itt volt 51 éve az esküvőnk. Azóta nem jártam ebben a templomban. Messze esett Rákosfalvától, Kispesttől, Józsefvárostól és Óbudától is.
***
A szózat játékkal úgy jártam, mint a biztosítóval.  Immár másodszor vesztettem el bonuszomat, B10 besorolásomat valami többé-kevésbé nem tőlem függő adminisztrációs zavar miatt. A szózat játék eredményessége részemről 88%, de azt is méri, hogy zsinórban hány játékot fejtettem meg eredményesen. Mostanában egy 55-ös sorozat szakadt me, és kezdhettem elölről gyűjteni a nyertes játékokat.  Még csak 11-nél tartok.
  

Egyik FB-feladvány arról szól, van-e olyan keresztnév, amely magában foglal helységnevet.
Persze van, tán nem is kevés. Én ezeket gyűjtöttem: PÉTer, SeBŐ, ÁrvÁCSka , BERNadett, BORbála. Ha folyónév is lehetne: AdriENN, SarOLTa.
***
M.-nak ajánlom a figyelmébe: Olvasom a FB-on, hogy tusfürdők, szappanok is ekcémát okozhatnak.
***
Az idő múlása: Június 10-én volt apánk születésnapja. 112 éves volna, ha élne.
***
Kiderült, hogy a vásárolt kocsink csomagterében hever egy kormánybalta. A kormánybalta technikai eszköz, amely megakadályozza a kormány illetéktelenek általi használatát. Mechanikus eszköz. Csak a nevével nem vagyok kibékülve. Szerintem Balta-zárnak kellene nevezni.
***
Éjjel azt álmodtam, hogy üldöznek minket hitünk miatt. Egy ház utolsó helyiségében üldögélünk, és várjuk sorsunk beteljesedését. Perrel, börtönnel fenyegetnek, vitatják igazunkat, megszégyenítenek.
Mostanában a pápa megemlékezett a 21 kopt vértanúról, akiket a tengerparton fejeztek le az iszlámállam gyilkosai. Ugyancsak nem rég volt, amikor felidézték a tuszi-hutu vérengzésnek azt a szeletét, amikor egy mozlim ember keresztény nőket bújtatott, s amikor fegyveresek átkutatták a házát, a bezárt fürdőszoba tele volt ezekkel az üldözöttekkel. Ide nem hatoltak be a kutakodók, és szerencsére egyik nőnek se kellett tüsszentenie. Így valamennyien túlélték a borzalmakat.
Ilyen élményekkel a tudatomban, talán nem véletlen, hogy a kitaszítottak sorsára jutást álmodtam meg.
***
Az EU politikusai most az orwelli újbeszélt használják, és kellemes nyomort készítenek elő.
Hogy mi jön ezután? Ki tudja.
Lehet, hogy a Huxley-megálmodta civilizáció, amelyben társadalmon kívüli, megtűrt vademberként élhetünk ezután rezervátumokban.
Devolúcióról olvasok, a civilizáció lebontásáról.    
Szép új világ.

Kimentünk az idei könyvhétre. Tehát
bementünk a városba.
A metróra felszállt egy idős házaspár. Leültek velünk rézsútosan szemben. Ketten együtt lehettek kb. 160 évesek Beszélgettek.
Nagyjából velünk szemben egy fiatal pár foglalt helyet. Ketten együtt lehettek max. hatvan évesek. A férfi viselt fülbevalókat. Mindketten a mobiljukat nyaggatták.
Mi is kettesben ültünk velük szemben. Együtt 150 évesek. Hallgattunk.
Majd felérkezve a Vörösmarty térre, jártuk a terepet. Most nem egy téren terült el a könyveket árusító pavilonsor, hanem a Deák tértől a Vigadóig, a Dunáig húzódott a pavilonok sora.
Soha életemben ennyi kiadóval nem találkoztam.
Soha ennyi érdeklődővel sem.
Igaz, hétvége van és jó idő.
Lent úgy vonulgattak az emberkígyók, mint valami hatalmas tüntetésen. Fent a felhők vonulgattak.
Igen sokan vártak, méghozzá türelmesen dedikálásra.
Bevallom, nem készültem új könyvekkel való megismerkedésre. A család ifjabb tagjaival való találkozásra igen. Össze is futottunk, ahogy kell.
L. unoka készült.
Érdekelte volna egy Guinness rekordok könyve, és egy könyv, amelyik a mongolok ételeit taglalja. Elég érdekes vágyak űzik. Mondanom se kell, hogy egyiket se találta meg. Viszont igen felcsillant a szeme az Asterix-füzetek láttán. Néhányat még nem olvasott el. Vettek hármat. Minden gyerek kapott valamit, ráadásul egy-egy PEZ-cukorkát is ajándékba. 
Csoda, hogy nem veszett el egy sem a három gyerekből a nagy forgatagban.
Ők így, új olvasnivalókkal megrakodva indultak el a cirkuszba, mi meg Aquincumba.
Összegezve a látottakat alighanem tévedés volna temetni a Gutenberg-galaxist
PS. Két dolog tűnt fel még: Az egyik, hogy egyre több a kövér ember. Igaz, hogy olvasni jobbára ülve szokás, és ez nem tesz jót az egészségi állapotunknak. A másik, hogy eltűntek a műanyagzacskók. Mindenki papírtasakban-szatyorban cipelte megvásárolt portékáját.

Éppen tíz éve annak, hogy hatalmas árvíz sújtottra földrészünket, az EU- sok tagállamát, így hazánkat is. Visszanézve az akkor készült képeket, számos alkalommal a gátakon találjuk a miniszterelnököt, aki jelenlétével és végzett munkájával is tartotta a lelket az önkéntesekben és a hivatásosokban.  Készült olyan videó is annak idején, amelyen a gát megmozdul, ha úgy tetszik, életveszélyessé válik, és csak hatalmas erőfeszítés árán sikerül megakadályozni a vízáttörést. Az irdatlan erőfeszítések sikerrel jártak. A Duna magyar szakaszán nem pusztított árvíz, csupán rengeteg energiába-pénzbe került. A tévében láttuk a nyugati helyzetet. Egyre másra árasztotta el a víz a városokat. Nem láttam olyan képanyagokat, amelyek kitartó ellenlépésekre utaltak volna az árral szemben. 
Mit tett az EU?
A nyugatiaknak hatalmas összegeket juttatott kártérítés címén, mi pedig egyetlen buznyákot se kaptunk. 
A kérdés a lebegőben lóg. Ha elöntötte volna a városainkat az ár, vajon juttattak volna-e kártérítési pénzt a közösből?  Már sose fogjuk megtudni, legfeljebb sejtéseink lehetek.
…de mi köze van ehhez Misi mókusnak?
Aki olvasta Tersánszky könyvét, az emlékezhet a szituációra. A pajkos és sportos Misi mókus elérkezik az örökké termő fához, és összeismerkedik az ott élő kövér lusta mókusokkal. Történt pedig, hogy kígyó közelített a fához. A kövér mókusok voltak a prédái, mert ellustultak, nem tudtak elmenekülni a kígyó elől. Misi mókus viszont jól ellátta a kígyó baját, olyannyira, hogy amaz elmenekült. Misi mókus próbált a kövérek lelkére beszélni, hogy hagyjanak fel lusta életmódjukkal, de mindhiába. Így hát hátat fordított nekik, nyavalygásuk ellenére faképnél hagyta őket.
Tíz év óta kísért a gondolat, hogy akik állandó gáncsoskodásban állnak velünk, megérdemlik-e, hogy közösségben álljunk velük? Meddig leszünk pofozógépeik ezeknek a mihasznáknak? 
Nem kellene visszavágni nekik élve a Bolondok hajójából vett geggel: Nem mi vagyunk a renitensek, hanem a biciklisták. Ha kérdik: Miért pont a biciklisták? Visszakérdeznénk: Miért pont mi?
Egy másik lehetőség a kontrára: Minden képviselő asztalára kellene tenni egy-egy keljfeljancsit. A képviselőknek pedig értésükre adni: Ezekkel szórakozzanak, ne velünk!    
Avagy lehet-e kötelezni egy országot, hogy tegye tönkre gazdaságát, társadalmát, kultúráját?
A kérdésem költői.

Csókay András megfogalmazásaiból:
- Az ellenségszeretetnek nem a legfőbb gyümölcse, hogy a megbocsátás után minden rendeződik, hanem az, hogy végre felismerem és megélem annak a valóságát, hogy Jézus bennem van…
- Megkeresem a testemben, hol jelenik meg valamilyen kellemetlen érzet fájdalom formájában, és erre a pontra figyelve lélegzem a ki- és belégzésre ismételve Jézus Krisztus nevét. A befeszülés helyett az elfogadást választva és Jézus segítségét kérve azt tapasztalom, hogy az akadály szép lassan feloldódik, eltűnik. Ez az ellenségszeretet lényege és megoldása is.
- Ha nem tudjuk a jót feltételezni a másikról, az állandó stresszforrás lesz.
- Megbocsátani annyi, hogy elhatározzuk: a sérelmet nem fogom viszonozni.
- A Szentostyában Jézus az embernél két létrendnyivel alacsonyabbról, az anyagból jön közénk, és úgy válik testünkké-vérünkké, energiát adva.
- Barsi: A kereszténység nem egy tanítás, nem egy ideológia, hanem maga Jézus, akit halálra adtak, de harmadnapra feltámadt.
- Ha megtanulunk Isten szemével nézni magunkra, egymásra, a világra, megtapasztaljuk, hogy minden jól van. Belekóstolhatunk az isteni nyugalomba.
- Az áldozás erősíti meg azt a tudatot, hogy Jézus bennünk él.
- A családi életben is sokszor vállalni kell Jézus csendjét; ezzel elkerüljük a veszekedést, még ha látszólag alumaradunk is, de nem Isten és a jóakaratú emberek előtt. Isten országa így jön el sok esetben. Hogy ez nehéz? Biztosan, de Jézus segít. 
- Aranyszájú Szent Jánost idézi: Amíg bárányok maradunk, győzünk. Ha ezer farkas vesz is körül bennünket, diadalmasan legyőzzük őket. De mihelyt farkassá változunk, veszítettünk: mert akkor elmarad a Pásztor segítsége, aki csak a bárányokat eteti, a farkasokat nem.
                                                                                                 (in: Megbocsátás Jézus-imával)

Nem tudom elkezdeni a tételemet – így az érettségiző. – Segítsen, tanár úr!
- A… - mondta a tanár úr.
Lehet, hogy segített?...
A diáknak viszont volt igazsága.
Hisz a német is azt mondja: Aller Anfang ist schwer.
***
A stréber álszerény szégyellte eredményes vizsgáit.
Amikor valaki megkérdezte:
- Na hékás, hogy sikerült a vizsgád?
A stréber így felelt: - Átcsúsztam.
- Hányassal csúsztál át?
-Hát ötössel.
Ekkor rúgta s*-be a kérdező.
***
T. bloggerina említi, hogy a franciák a kopasz barackot nem nevezik baracknak, az nectarine.  
Jaj! Még ennél is bonyolultabb a helyzet. A kopasz baracknak más neve is van: brugnon (ez magvaváló fajtájú nektarin).
A kis uborka és nagy uborka külön elnevezést visel. A kicsi neve concombre, a nagyé cornichon.
Azt azután végképp nem tudom, hogy melyik kolbászféle a saucisse, és melyik a saucisson.
A szótáram szerint a saucisse a kolbász és a virsli, a saucisse de Francfort nagyjából a debreceni,  saucisse de Vienne a tormás virsli.
A saucisson SZINTÚGY KOLBÁSZ!!!, a saucisson sec a szárazkolbász, a saucisson à l’ail a fokhagymás kolbász.
Kínomban azt találtam ki, hogy talán a nagyobb nedvtartalmú a saucisse, a kisebb nedvtartalmú (száraz kolbász) és vékony kolbász neve. saucisson.
És a pénzek: Már nincsen franc és sou, se régi, se új, de még Ecu sincs, Euro van.
Formába kell jönni, mert jönnek a franciák!!!
***
Agyon foltozott, másutt a fagyökerek által feldúlt kitüremkedő flaszteres útjainkon félelmeim vannak. Mi történik, ha az úthiba miatt kipattan – nagyon okos, légzsákokkal felszerelt – autónkban a két airbag? Vajon megfizeti ebből eredő kárunkat a biztosító, avagy a főváros utakért felelős cége?
***
Nos, lehet, hogy elkezdeni nem tudom a posztot, de befejezni igen.
Lám, sikerült.
hihihi

- Levi unoka a következő tanévben a művészetek némelyikével hatványozottabban foglalkozó tancsoportba kerül. A trombitán és szolfézson kívül zongorázni is fog, mellette kerámiával is fognak foglalkozni.
- M. fiunk doktorija előtti szigorlatot summa cum laude tudta le. Most két éve van doktorijának megírására. Hála Istennek! Nagy kő esett le a szívünkről, és gondolom az övéről is.
- Vejünket, Robit Isten éltesse! Ma van a neve napja.    
- Reggel én olvastam az olvasmányt. Egyik kedvenc könyvem az Ószövetségből a Tóbiás könyve. Az igen hosszú szakasz meglepetésemre ezzel a mondattal indul:
„Feleségének szemrehányásai után Tobit felsóhajtott, és könnyek között imádkozni kezdett: »Igazságos vagy, Uram, minden tetted igazságos, minden utad irgalom és igazság…«”
- Piliscsabáról hazafelé vonatozván kitartó zivatarba csöppentünk. (Nem ázott be a vonat.) Aquincumban nyoma se volt a sűrű esőnek. Porszáraz minden.
- Mielőtt meglepődnénk a sok esőn, elárulom, hogy holnap lesz Medárd napja.
- Holnaptól, tehát 8-tól 11-ig ingyen kereshetők az információk az Arcanum.hu weboldalon.

Csókay András könyvét (Megbocsátás Jézus-imával) olvasom. Aki hozzáfog, ne számítson kalandregényre. Az idegsebész író azokat a tapasztalatokat és mélyen szántó gondolatokat osztja meg az olvasóval, amelyek őt alakították, amelyeket végiggondolt, és amelyek segítettek neki a valóság mind teljesebb megélésére. Ezekből szemezem azokat, amelyek leginkább megfogtak engem is.
- A feltámadás a mennyei teljességnek, egészségnek, fiatalságnak az előíze. Az a lelki fiatalság és életöröm az Istennel, önmagunkkal és a többi emberrel – az egész világgal – megélt harmonikus kapcsolat, amelyre már itt a földön is eljuthatunk az imádság és a böjt által. És ennek a mennyei teljességnek az ígérete segít elviselni a földi szenvedést, tragédiákat, legyen az gyermekhalál, földrengés vagy háború.
- Az ellenségem is eredendően jó. A boltív két egymásba hajló gyengeség, amely a zárókő által erővé változik. Ez a zárókő a megbocsátás és az irgalom.
- A harag olyan, mint a sósav. Azt marja, aki tárolja.
- Varga László püspök atya tanácsára áldást kezdtem kérni az engem üldözőkre, és hozzávettem az ukrajnai háború felelőseit is… mindennek köszönhetően fokozatosan kezdett kibontakozni bennem egyfajta jézusi derű, amellyel sokkal könnyebb volt olvasni a rólam szóló vádakat, … egy idő múltán szinte már mulatságossá váltak.
- Ki az ellenségem? Nem az, akit a politika annak mond. Ellenségem az, akinek jelenlétében nem adhatom önmagamat. (Szerintem ez nagyon vág, és nagyon általános igazság, az emberi kapcsolatok egyik alapvető igazsága. Érdemes elgondolkodni rajta, és ha szükséges, megváltozni akár.) 
- Jézus azért jött, hogy tüzet gyújtson. A sátán tűzoltót játszik.
- A megbocsátás a szeretet forradalma az élet igazságtalansága ellen. Amikor megbocsátunk, nem vesszük figyelembe az életnek azokat a hétköznapi törvényeit, amelyek kiegyenlítést követelnek, hanem a szeretet segítségével megszabadulunk fájdalmas múltunktól.
                                                                                                                         Lewis B. Smedes
Mára legyen elég ennyi.

Már megint VD-től lopok, aki Szt. Dorotheus apátot idézi:
„Aki önmagában keresi a hibát, bármilyen kellemetlenség, kár, gyalázat, megvetés vagy bármi más hasonló megmegpróbáltatás éri, és mindent derűs lelkülettel vesz tudomásul úgy, mint aki ezekre mind nagyon is rászolgált. Van-e ennél békésebb ember a világon?”
Azért érdekes ez a kijelentés, mert Pál apostol a filippiekhez írt levelében többek között ezt rögzíti: „Krisztus az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez... Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban…”
De Assisi Szent Ferenc is nagy bűnösnek tudta magát.
Ezek után talán nem is meglepő, hogy jubiláns papbarátunk sok szempontból méltatlannak ítéli magát a papságra. Az előző három vélemény nyomán feltehető a kérdés:
Van-e nála békésebb ember a világon?
Aligha.
Azért Pio atya intése rá is vonatkozik: Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet!
***
Nem gyötröm a lelkemet, de immár ötször egymásután nem tudtam lekapni valamennyi követ a mahjongban.
Most azért is folytatom.
PS. Borús az idő, igyekeztem színes fotókat feltenni a FB-ra.