Nemrégen történt, hogy egyik gyerekünk rácsodálkozott, hogy
nekem felsőfokú végzettségem van. Hogyan sikerült titokban tartani jó húsz éven keresztül, nem tudom,
mint ahogy azt se, vajon mit gondolt rólam: beosztásaimba nepotizmus útján
kerültem? Mindenesetre gyorsan tisztáztam a dolgot. Azért foglalkoztat ez a
dolog, mert feltehetően a nagy magyar elidegenedés következtében lényegesen
kevesebbet árulunk el magunkról, mint tehetnénk, ha valódi kapcsolatunk volna
egymással. Per hecc, valaki mobilon hívta kollégáját, mert személyesen beszélni
vele reménytelennek látszott.
Amit idáig rögzítettem az azért van, mert tegnap
meghalt a 85 éves Polcz Alaine. Nemrég még a vele és másokkal készült
beszélgetős könyvet olvasgattam. Ebben megemlíti, hogy felkészült az
eltávozásra, de szeretné még a mostanában készülő könyvét befejezni. Nem tudom,
sikerült-e neki. Elmondott-e mindent, amit el szeretett volna mondani ő, aki
elég sok könyvet írt hosszúnak mondható életében. Nemrégen halt meg egyik
ismerősöm/barátom apja. 1912-es születésű volt. Apám, aki 1911-es volt,
1960-ban hunyt el. Micsoda különbség. Majd kétannyit élt az előbbi, mint apánk,
akinek mindössze 49 év állt rendelkezésére ahhoz, hogy mindazt értésünkre adja,
amit felvett itt tartózkodása alatt a világban tudható, tapasztalható
dolgokból, s ránk örökítse. Vajon elmondta-e, amit akart? Mit vitt magával?
Bartók halálos ágyán arról tett említést, hogy „tele kofferrel megy el”.
Mozartnak voltak-e zenei tervei? Ő is tele kofferrel ment-e el, vagy neki
életeleme volt a zene? S bármikor elő tudta húzni a kompozíciókat zsenijéből?
Úgy gondolom, igen. Úgy gondolom, ahogy más folyamatosan képes beszélni – na jó
csak addig, míg van értelmes vagy kevésbé értelmes mondandója –, Mozart
folyamatosan képes volt rögtönözni, s a zenében magát választékosan kifejezni.
Ehhez képest Kodály 40 éves kor után keveset komponált. (Persze tehette volna,
ha akarja, de még ennél is fontosabb tennivalója akadt.)
Ezek után javasolom kinek-kinek a magába mélyedést:
Vajon
elmondott-e mindent eddig, amit akart, s ha nem, mire vár?
Apám szokta volt emlegetni:
Hodie mihi, cras tibi, azaz: Ma nekem, holnap
neked.
2007.09.21. 10:51 emmausz
Mulasztással
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr625167649
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek