Örömmel fényképezgetek, tanulom vén fejjel a digitális
technikát. A sok kallantyú, leágazás, átalakítási lehetőség, telepítés, zoom,
fények és idők, automatika és képkivágás, letöltés és feltöltés, változatok
gyártása és képaláírások megszövegezése mind megannyi rébusz, rejtvény, enigma,
talány, rejtély, izgalom – odafigyelés és felejtés egyensúlyba hozatala. Azért
nagyon szeretném megmutatni e technikán keresztül is Isten szépséges teremtését.
A portrézást egyelőre hanyagolom, pedig… Pedig minden arc valamiképpen
Teremtőjét hordozza, és egyetlen pillantással felmérhető az a személyes
történelem, melyet az arc gazdája megjárt.
Attól is csoda az arc, hogy magába foglalja a szemet, a lélek tükrét.
Lehet egy láb csinos, hosszú, barna vagy petyhüdt, lehet egy has lapos vagy
dagadt, a lélekről alig szól valamit. Minden a fejen mutatkozik meg.
Talán, ha aligöltözetben mutatkoznánk, többet jelentenének
az egyéb testrészek is, mint így. A legtöbb, amit egy pasiról pl. megtud az
átlag megfigyelő, hogy a nyakkendője és a zoknija színbe vannak-e hangolva vagy
sem. De akár így, akár úgy… na und?
(A nőknél kissé bonyolultabb a helyzet.)
A szem viszont mindent elárul. Némán panaszkodik, szenved,
mosolyog, ráncai az idő előre haladtát mutatják, de az értelmességtől a
szeretetig, a tompaságtól a levertségig, a kétségbeeséstől a bizakodásig –
minden leolvasható róla.
Egyelőre mégse tervezem megörökítésüket. Részint sokan mások úgyis művelik már,
részint nem kívánok személyiségjogokkal bíbelődni.
Később majd meglátjuk.
Az elékészült anyag weblapomra téve fotóim címmel. Akit érdekel, vesse
pillantását ifjabb Miklós fotóira is.
Megéri.
Utolsó kommentek