Mickey webnaplója

Tegnap elkezdtem, elkezdtük számba venni, mikor, hol nyaraltunk a Balaton mellett összcsaládilag.
Különösen a korábbi időszakok merültek homályba. Az biztos, hogy 2005-ben Balatonfenyvessel indult a széria, de az utána kezdődő időszak kissé bizonytalan.  
A legvalószínűbb folytatás: Ordacsehi, tán kétszer;
Gyenesdiás (kétszer, 2008 és 9);
2011 B.-Lábdihegy;
2012 Aszófő;
2013. B.-Lábdihegy;
2014-15 B.-Lábdihegy, ill. Zamárdi; majd
2023-ig évente Zamárdi.
Lehet, hogy 2010 kimaradt a szombathelyi esküvő előkészítése okán.
Hát ennyi dióhéjban.
Az idő, vele az életünk jelentős szakasza is elröppent.
A saját gyerekeinkkel még korábban sokszor kaptunk szakszervezeti beutalót. Két kivétellel ezek is mind a Balaton mellé szóltak (Hajdúnánás, ill Tabarz, Thüringen).
Szép volt, s a folytatás még bizonytalan.
***
Tegnapi hír, 91 éves korában elhunyt Grétsy László nyelvész (R.I.P.). Sokat találkozhattunk vele a médiában. Írt könyvet a nyelvi játékokról. Nem volt szerencsém hozzá, pedig alighanem igen érdekes kötet.
***
De hogyha nyelv, akkor nyelvelek is egyet üzemanyagokról, gyújtógyertyákról.
Prokop Péter még motalkóról írt könyvében. Én keverékkel kezdtem, majd áttértem a 95-ös és 98-as ólmozottra, utóbb a 95-ös ólmozatlanra (nincs is más). Így változik a világ.
Volt két Trabantunk, egy Wartburgunk, két Skodánk, egy Mitsubishink, s most ugye a Chevrolet.
A Trabantok hajlamosak voltak beköpni a gyújtógyertyákat olajjal, ami egy dugattyú kihagyását jelentette a kettőből. Máig emlékezem az Isolator-ra, ezt a gyertyát használtuk.
A Skoda motorházán szétporló víz lemosáskor szintén ellehetetlenítette az indítást.
A Mitsubishi ezzel szemben olyan megbízhatóan működött, hogy esküszöm, azt se tudtam meg a másfél évtizedes használata során, hogy merre vannak benne a gyertyák.    
Változnak az idők, változnak a tárgyak, változunk mi magunk is.

Az úgy kezdődött, hogy T. addig-addig nézegette a lehetőségeket a számítógépen, mígnem ráakadt egy kiadó balatonfenyvesi házra, amely nagyjából a Balaton-parton leledzett. Valami azt sugallta neki, hogy a nagyobb családdal együtt, az immár kirepült és családot alapító gyerekeinkkel közös üdüléssel tegyük emlékezetessé a nyarat.
Mindez 2005-ben történt, hiszen ott és akkor tologattam babakocsiban Estelle unokát, aki jó féléves volt annak idején.
Az évek során körbenyaraltuk a Balatont.
Fonyód, Fenyves, Siófok, B.földvár, Szántód, Máriafürdő, Badacsonyőrs, B.almádi, Ordacsehi, Badacsony-Lábdihegy, Aszófő, Gyenesdiás, Keszthely, Zamárdi, s ki tudja még hol, hol nem.
Együtt a dőlt betűs helyeken nyaraltunk.
Ha jól számolom tizenkilenc alkalommal töltött egy hetet együtt az egyre bővülő család.
Mindig tudtuk, hogy egyszer megszakad a folyamatosság betegség, öregség, érdektelenség, külső elháríthatatlan akadály miatt.
Lehet, hogy idén hiúsul meg a szokott akció?
Könnyen előfordulhat.
A nyári olimpia 2024-ben ugye Párizsban lesz.
Fr. beosztásánál fogva májustól szeptemberig nem vehet ki szabadságot. Márpedig a Jura hegység csücskétől egy hattagú társaság szokott megjelenni a közös nyaraláson.
A többiek velünk egy országban élvén báremikor jöhetnek hozzánk, egymáshoz, és nem is ragaszkodnak a Balatonhoz.
Tegnap esett erről szó.
Telefonbeszélgetésünkön felmerült, hogy ugyan a franciák nem tudnak idejönni az olimpia miatt, de házukban szívesen fogadnak minket, másokat. M.-ék éppen hatan vannak, és éppúgy megtehetik a hosszú utat, mint a kintiek idefelé tartva.
A felvetés érdekes, de hogy megvalósul-e, nem tudom.

Nomen est omen. (Plautus) Nevében a végzete. A név árulkodó – jó vagy rossz irányban.
Azt szeretném igazolni, hogy az azonos keresztnevek viselőiben van valami hasonlóság.
Hiába vélem igaznak ezt az állítást, alighanem nincs szoros összefüggés a nevek viselői között.    
Bár névrokonok, de lehetnek igen eltérőek egymástól. Ráadásul zömmel csecsemőkorban mások nevezik el a gyermekeket – érthető módon megkérdezésük nélkül – valamelyik szentet kínálva példaképül, vagy egyszerűen a kedvező hangzás okán.
Ma már divat a hírességek nevét adni a csecsemőknek, pl. Jennifer stb.
Vannak aztán egészen meglepő dolgok. Igen elcsodálkoztam rajta, hogy tavaly a legkedveltebb leánynév a Zoé volt. Nem kifogásolom, csak furának találom.
Az én gyerekkoromban a Mária lehetett a leggyakoribb, ha minden igaz.
Változnak az idők, változnak a szokások, a divat is változik.
Az előkelőségek olykor egész szent-ármádiával vértezték fel utódaikat. Habsburg Ottó teljes neve pl. ez: Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen. Ha jól számolom tizenöt keresztneve volt.  
A hosszú vezetéknévhez a szülők lehetőleg rövid keresztnevet választanak,
a cifra családnévhez egyszerű keresztnevet,
az egyszerűhöz kacifántos keresztnevet választva, s
ügyelve arra is, hogy a kettő összekapcsolásából ne következzen egy harmadik, idétlen szó, amellyel aztán viselőjét lehet cukkolni, amíg meg nem változtatja eredeti nevét. (pl. Szerafin Gedeon)
Hogy egyáltalán hogy jut eszembe a keresztneveknél elidőzni, egyszerű az oka:
Ágnes-nap van ma, sok Ágnesek neve napja. Isten éltesse őket!
Nevük Hagiosz, hagnosz, (görög) szent, tiszta, szemérmes szűzies értelmű. Csak később gondolták, hogy az Agnus (Bárány)  lapul a szóalakban.
Bárány, vagy szent, sok boldogságot az Ágneseknek!

VD azt írja, hogy a kiskanállal megkocogtatta a teáscsésze oldalát – s mint írja, ezzel – Isten országát építi.
Gondolatát próbáltam befogadni.
Talán tényleg nem kellenek ahhoz világrengető valamik, hogy építsük az Isten országát.
Elég hozzá a csend, a megfontoltság, a derű, az elfogadás.
Elfogadása a szituációknak, a társaknak, az egészségi állapotnak.
Elég hozzá a jóra törekvés, a pozitív gondolkozás és cselekvés, az ártatlanság vélelme mindenki iránt, a gondviselésbe való beleérzés, annak a tudata, hogy szeretett lények vagyunk.
Az aranyszabály szerint szervezett és megélt lét. (Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Mt 7,12)
Ez feltételezi az alapos empátiát, beleérző képességet.
Feltételezi a jelenre való koncentrálást, a jövő láthatárán felbukkanó nehézségek figyelmen kívül hagyását. Legtöbbjüktől indokolatlan a félelem, amelyikkel pedig szembe kell néznünk, abban a tudatban tesszük, hogy nem vagyunk egyedül. Szerető közegben élünk, mozgunk és vagyunk.
Talán ennyi elég is azoknak a gondolatoknak a kifejtésére, amelyeket az idézett mondat indított el bennem.  
***
Reggel szemétlevitel, jégvakarás a szélvédőről, mise, vásárlás. Sört elfelejtettünk venni.
Csak borokkal, pálinkákkal és Unicummal öblíthetjük torkunkat.
Vagy hát Coca-Colával, tejeskávéval, szódavízzel.
Aki ételt-italt adott, annak neve legyen áldott.
***
A hétágra világító Nap minden sarkot beragyog.
Ami hátra van. Porszívózás.
Nosza.

Nem hír, hogy szállingózik a hó, hiszen január van.
Nem hír, hogy mellé enyhe északi szél párosul. Már több évszázada így van ez.
„Őszi harmat után
nagy hegyek ormán
fújdogál a hideg szél
fújdogál a hideg szél.”
Zöld erdő harmatát,
Piros csizmám nyomát
Hóval lepi be a tél,
Hóval lepi be a tél.
…
Ha minden elmarad,
Isten el nem marad!
Reá biztam magamat,
Reá biztam magamat.
                     (Thaly Kálmán)
Jelentem, itt a kis hegyek alján is fújdogál, és immár esik a hó.
Mi az, hogy?!!!
Este meccset néztem, mert a Real Madridban még mindig játszik Luka Modric, akire M. unoka hasonlít. A mérkőzés későn kezdődött, én csak az első félidőt néztem meg. Jobb csapatjátékot mutatott az Atletico M. és a félidő végén 2:1-re vezetett. Jó, hogy elmentem aludni. A folytatás hasonló lett. Végeredmény 4:2 oda.
A meccsek nézésében (†)P. Pálos A. SJ gyakorlatát utánozom. Ki nem hagyott volna egy mérkőzés megnézését-hallgatását idős korában.  Én kihagyok igen sokat, mert egyszerre 4-5 csatorna közvetít esténként focimeccseket. Azért van egy-két kedvenc csapat. Élvezetes játékukat megnézem.
Mit figyeltem meg még a jezsuitáknál?
- Egy stampó pálinkát a koldusnak adsz, kettőt a barátnak, több nem jár, az torkosság volna (NP).
(Ennél sokkal kevesebb Unicummal élek).
- A kávéba vagy tejszínhabot, vagy édesítőt kért NP. A kettőt együtt sose tetette a kávéjába.
(Én mindkettőt beleteszem, de nem tejszínt, hanem bőséges mennnyiségű tejet cukorral.)
- Ebédkor ajánlatos volt a könnyed társalgás, kerülve a szakterületi témákat. (Azért volt olykor munkaebéd, ami ugye igen nyögvenyelős tud lenni.)
- Indulás előtt az autóban az Úti Boldogasszony védelmét kérték, hogy ne okozzanak és el se szenvedjenek mástól baleseteket. Közbenjárást kérő módszerüket átvettem.
- Még megemlítem, hogy egy kiscsoport minden tagja nem utazott együtt lehetőség szerint. Azzal indokolták, hogy egy közös munka teljesen megsemmisül, ha az abban tevékenykedők mind meghalnak. Van benne valami, bár alkalmazására életemben nem került sor.
Még sok más érdekességet is felmutattak, de hát ez csak egy poszt.
Akkor hát ma ennyi.   



   

Újra nekiveselkedtem a zenélésnek. A billentyűsömbe dugott fülhallgatón keresztül kapom a hangot, sztereóban, élvezhető módon. Senkit nem zavarok a muzsikálással, magam meg jót szórakozom a zenék felidézésével.
Tegnap eléggé felzaklatott a szózat játék. A nyolcadik sorban arra fanyalodtam minden meggyőződés nélkül, hogy leírjam: ÚSZÓTŰ. Az összetett szó meglehetősen képzavar jellegű.
De nyert!!!
Ez a megoldás.
Csakhogy.
Soha életemben nem hallottam még ezt a szót.
Előkaptam az értelmező szótárt.
Nem ismeri.
Utóbb a google-t hívtam segítségül.
Kiderült, hogy a szó tényleg létezik, de csak a műszaki irodalom ismeri. Az úszótű a karburátor alkatrésze.
Lehet, hogy nem kellene froclizni lehetetlenségekkel a nagyérdeműt.
Nehogy már egy átlagos tudású embernek minden nyakatekert marhasággal tisztában kelljen lennie, különben megbukik, amennyiben a sikeres napok számlálása kezdődik elölről.
***
Ma olyan szürkeség fogad, hogy valami élénk színű fotót is meg kell jelenítenem, hogy ellensúlyozza a környezet színtelenségét.
***
Van egy közös blog. Az év elején endesen évértékelő a téma. Én meg rendre kihagyom. Mivel csaknem minden nap írok, újat nem mondana a beszámoló. Azt kellene csak megnéznem, hogy hány napon nem írtam, és miért.  Ami pedig az évet illeti: SUTTY … elsuhant villámsebesen, mint a csiga a nyugdíjasok csigagyűjtő versenyén. (Emlékeztetőül: Egyik nyugdíjas egy csigát se gyűjtött. Kérdésre, hogy miért nem szedett fel néhányat, azt válaszolta: Mire én lehajoltam, a csigák sutty, mind elillantak elszaladtak, kereket oldottak.)

Ismételten egy eufemisztikus megfogalmazásba ütközöm. Ma is olvastam a tévé szalagcímében: Tavaly 26%-kal drágult az élelmiszer.
Hát egy frászt!
Az élelemiszer nem tud drágulni! Az csak elviseli, amit művelnek vele.
A valóság az, hogy tavaly 26%-kal drágították az élelmiszereket valakik.
Így más a kijelentés optikája. Nem sumákol, nem tagad le semmit, nem ködösít, nem csúsztat.
Azért kerülik a drágították megfogalmazást, mert azonnal felmerül a kérdés: Kik drágították, hogy merészelték a drágítást meglépni, megvannak-e felelősök.
Ugyanígy nem drágul az üzemanyag, hanem drágítják.
***
M. Engelhorn dúsgazdag nő megerősíti, hogy a nagyon gazdagok nem, vagy nem csak tisztességes úton jutnak felhalmozott vagyonukhoz.
Kijelentése elgondolkoztató.
Többek között azt fogalmazza meg, „Ha a szupergazdagok meg akarták volna menteni a világot, akkor már megtették volna”. (Pl. a lepra világméretű kiirtása egyértelműen pénzkérdés.)
Ferenc pápa hasonlóan látja a világ helyzetét. Egyre nő a vagyoni különbség a szuper-tehetősek és a mélyszegénységben élők között. Megállapítja, hogy a világ bővülő termelésének egyre növekvő haszna a tőkések egyre nagyobbra szabott zsebeiben landol.  
***
Érdekes párhuzam. Ma van Remete Szent Antal emléknapja.
Jómódú család szülötte.
Húszéves korában arra a fölismerésre jutott, hogy neki szól a jézusi üzenet: „ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között… Aztán gyere, és kövess engem!” 
Az ifjú úgy érezte, hogy követnie kell a parancsot.
Eladta a családi birtokot, és árát a szegényeknek adta.
Kiment a pusztába.
Idővel egész remetetelep alakult ki körülötte.
105 évet élt.

A templomi hirdetések megfogalmazásai olykor pongyolamódra sikerülnek, nevetésre ingerelve az embereket. Íme egy csokor belőlük. (Nem én kotortam össze őket. Az aleteia honlap a forrásuk).
- Mindazok számára, akiknek vannak gyerekeik, de nem tudnak róla, van egy berendezett szoba játékokkal.
- Kedves Hölgyek, ne feledkezzenek el a jótékonysági vásárról. Itt az idő megszabadulni a lakásukat megtöltő felesleges dolgoktól. Hozzák el a férjeiket is!
- Az önbizalom erősítésére létrejött csoport csütörtök este hét órakor találkozik a plébánián. Kérjük, a hátsó ajtót használják!
- Az Imádság és böjt lelkigyakorlat részvételi díja tartalmazza az étkezések költségét is.
- Péntek este hét órakor az oratóriumba járó gyerekek a plébánia nagytermében előadják Shakespeare Hamletjét. Kérjük Önöket, vegyenek részt a tragédiában!
- A mai hittanóra témája: Jézus a vízen jár. A holnapi téma: Keressük Jézust.
- Csütörtök este babból készül a vacsora a plébánia nagytermében. Utána koncert.
- A hatvanon felüliek kórusa egész nyáron szünetel, az egész plébánia hálás nekik.
- A plébános meggyújtja a gyertyáját az oltáron álló gyertyáról. A diakónus meggyújtja a gyertyáját a plébánoséról, majd megfordul, és egyesével meggyújtja az első sorban ülő híveket.
- A próféciáról szóló találkozó előre nem látható okok miatt elmarad.
- A plébániák közti kosárlabda-bajnokság következő meccse szerdán este lesz: Gyertek, szurkoljatok nekünk, miközben megpróbáljuk legyőzni a „Krisztus Király”-t!
- Kérem, az adományaikat tegyék a borítékba, a halottakkal együtt, akikre emlékezni szeretnének.
***
Futott korábban egy különösen is meglepő kiírás (avagy csak az emberi fantázia terméke? Ki tudja?).
Az egyik plébánia filiája egy Sáta nevű község temploma. Fama est, hogy egy alkalommal a plébánia ajtajára tűzött cetlin a következő felirat állt:
„A hittanóra elmarad. Sátán vagyok.”
Utánanéztem.
A Sáta nevű település tényleg létezik.

Ha itt-ott elszórt verseimet összesöpröm, költő vagyok.
Ha poénjaimat csokorba gyűjtöm, humorista vagyok.
Ha történeteimet egymásután közlöm, író vagyok.
Ha legszebb fotóimat albumba helyezem, fényképész vagyok.
Ha elszórt ötleteimet kimazsolázom, feltaláló vagyok.
Ha spirituális észrevételeimet egymás mellé rakom, legalábbis apologéta vagyok.
Ámde nem söpröm, nem gyűjtöm csokorba, nem sorjázom egymásután, nem szedem albumba, nem mazsolázom ki.
Megmondta az egyszeri professzor:
Legjobb semminek látszani, senkinek lenni.
Ez kevés erőfeszítéssel sikerülni szokott.
***
Igazolásul egy 10 éves sziporka
 
Hahaha
havazik
háháhá
három napig
hehehe
hetekig is talán?
héhéhé
hé, hé, hé, neked beszélek!
hihihi
hideg lesz
hohoho
holnap is
höhöhö
hörghuruttal kínlódom,
huhuhu
húszcentis hó esett (nem is, de elrontaná a játékomat),
hühühü
hűlt helyemet találod, ha kimész az utcára.

M. 3 éves. Reggel indultunk meglátogatni őt-őket. A kocsiban felejtődött ajándékért visszakutyagoltam, és erőltetett menetben vissza vonatmegállóba. A vonat már bent állt, mire felértem a peronra. Mondtam T.-nek, hogy ha lekéstem volna a vonatot, akkor se tudtam volna gyorsabban a megállóba érni. A lábaim nagyon is régiek (sajnos már mégsem a régiek). A vasúton volt helyem elterpeszkedni, és feledni a megerőltető menetelést.
Az unokákban sok örömömet (örömünket) találom (találjuk).
Nálunk valahogy sikerült leülnöm a parkettre, hogy fasínekből terepet készítsünk a vonatozáshoz. Utóbb bujócskáztunk is. Volt sok vidámság, kacagás. Mi kell még a boldogsághoz?
Talán az ajándék, a barbie baba és másoktól sok más is. Na és a torta, na és minden más kedvesség.
Fotóztam is kedvemre. Besötétedett, mire hazaértünk.
***
A maiak mozgékonysága, vándorlásai összehasonlíthatatlanul többek – nagyságrenddel többek – a mi egykori helyváltoztatási szokásainkhoz képest.
M. tegnap Máriahalomra ment, ma Berlinben forgatott. Gondolom, holnap már BP-en lesz.
Magyarországot és a környező államokat jobban ismeri nálam, aki 77 éve helyben lakom, és csak olykor-olykor hagyom el oroszlánbarlangomat, s csak akkor, ha a szükség ellenállhatatlanul arra ösztönöz, hogy elhagyjam kuckómat.
***
Még egy dolgot meg kell említenem a nappal kapcsolatban.
Van egy igen ízletes szalonnafajta, az abált szalonna (alias kövesztett szalonna, alias-alias csécsi szalonna).
Piliscsabán egy véletlenszerű vásárlás alkalmával ismerkedtünk meg a leízletesebben elkészített fajtájával. Eltalálva benne a só, a paprika, a fokhagymaízesítés legkedvezőbb formáját. Ha tehetjük, veszünk belőle egy-egy tisztességes adagot, mert mint itthon megállapítottam, ez az abált szalonna az igazi, minden más csak hamisítás és gyenge utánzat.
Mondanom de kell, hogy hazaérve – vacsoraidő lévén – elég hamar nekiláttunk, hogy érzékszervi vizsgálatnak vegyük alá a friss szerzeményt.  
Ezúttal sem csalódtunk.