Ha valakinek nincs igaza, ordítani kezd, mint a szamár.
Mikor én még kicsi voltam, ilyeneket kiabáltunk: Egyik fülem, sós, a másik meg
paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz. Később pedig miután bedugtuk fülünket, hogy ne halljuk, mit ordít a másik,
magunk ezt fújtuk: Hülyékkel és marhákkal nem tárgyalok.
Ez is eszembe jut a miniszterelnökök párbeszédének nevezett szamárordítás kapcsán. Az egész meg azért ötlik fel bennem, mert a májusi Adoremusban e következőket lehet olvasni: „Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak”. Amikor az egyház a Szentlélek erejével hirdeti az igazságot, visszatérő tapasztalat ez a reakció. Vannak, akik veszélyeztetve érzik szabadságukat, ha olyan személlyel ill. közösséggel találkoznak, akik kiállnak az objektív igazság mellett.
Hozzáteszem: vagy az objektív értékek mellett.
***
A szentendrei HÉV vonalán az Óbudai-szigettel szemben óriásplakáton egy szomorú kisgyerek feje látható, szövege pedig: Éhes vagyok!
Később pedig a Kuncze-védencz Kovács Pistike plakátja.
Így morfondírozok:
– Éhes vagy? Eriggy Kovács Pistihö, majd az kunyerál neked Kunczétú.
***
VALLÁSOS SZÓKINCS
Reggel T. említi, hogy a MKR májusban a lorettói litániát kívánja sugározni naponta, de még nem született döntés arról, hogy melyik fajtát. Talán a „mai” betoldásokkal együtt szeretnék elővezetni, mely között kb. ilyenek vannak: háziasszonyok királynője, könyörögj érettünk.
Mondom neki, hogy ilyen alapon tudnék még néhány mai hangázású betoldást tenni, de minek. Pl. diszlexiások királynéja, könyörögj érettünk stb. Hozzátettem: Nekem már a könyörögj érettünkkel is bajom van. Az egyik: Mária üdvözült ember, miért kell hogy könyörögjön bármiért, bárkiért, bárkihez. Azt üdvözült szeméről már letöröltetett minden könny, mert szem nem látta, fül nem hallotta, amit Isten az őt szeretőknek készített.
A másik fele pedig: a könyörgés szóról nekem a despota jut eszembe. Az ószövetség embere persze ilyenféle Istent képzelt magának, aki minden uralkodót a lába alá vet, s rajtuk lépdel, kénye-kedve szerint jár el velük.
A mi Istenünk irgalmas Isten, alázatos Isten, aki lehajolt az emberig, hogy (újra) felemelje magához, visszaadva neki méltóságát Jézus által. Jézus Krisztus mondja: Nem mondalak benneteket már szolgáknak... Ha így tesz, milyen alapon vonjuk kétségbe szavait.
Mint egyszer már megírtam, rám elemi örömmel hatott Őrsy László miséje, aki NY-ban él, de néha hazalátogat. A misében szokás szerint a hívekhez fordulva nem azt mondja: Könyörögjünk, hanem: imádkozzunk. Hát igen. Ez fejezi ki helyesen viszonyunkat Teremtő Istenhöz.
Persze igaz az, hogy a litánia kifejezés, mely a könyörgés értelmű görög szóból jön, az V–VII. századra megy vissza. De ma a XXI.-et írjuk! Miért tetsszen a fiataloknak vagy kevéssé fiataloknak az a terminológia, mellyel nem tudnak azonosulni, s ami miatt az ima nem tud felfakadni belőlük. Ha azt kívánjuk, hogy a ma embere higgyen, értelmesen kell közelíteni hozzá, és ez vonatkozik az általunk használt vallásos szókincsre is.
T. azt kérte, hogy írjam le mindezt. Íme.
Ez is eszembe jut a miniszterelnökök párbeszédének nevezett szamárordítás kapcsán. Az egész meg azért ötlik fel bennem, mert a májusi Adoremusban e következőket lehet olvasni: „Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak”. Amikor az egyház a Szentlélek erejével hirdeti az igazságot, visszatérő tapasztalat ez a reakció. Vannak, akik veszélyeztetve érzik szabadságukat, ha olyan személlyel ill. közösséggel találkoznak, akik kiállnak az objektív igazság mellett.
Hozzáteszem: vagy az objektív értékek mellett.
***
A szentendrei HÉV vonalán az Óbudai-szigettel szemben óriásplakáton egy szomorú kisgyerek feje látható, szövege pedig: Éhes vagyok!
Később pedig a Kuncze-védencz Kovács Pistike plakátja.
Így morfondírozok:
– Éhes vagy? Eriggy Kovács Pistihö, majd az kunyerál neked Kunczétú.
***
VALLÁSOS SZÓKINCS
Reggel T. említi, hogy a MKR májusban a lorettói litániát kívánja sugározni naponta, de még nem született döntés arról, hogy melyik fajtát. Talán a „mai” betoldásokkal együtt szeretnék elővezetni, mely között kb. ilyenek vannak: háziasszonyok királynője, könyörögj érettünk.
Mondom neki, hogy ilyen alapon tudnék még néhány mai hangázású betoldást tenni, de minek. Pl. diszlexiások királynéja, könyörögj érettünk stb. Hozzátettem: Nekem már a könyörögj érettünkkel is bajom van. Az egyik: Mária üdvözült ember, miért kell hogy könyörögjön bármiért, bárkiért, bárkihez. Azt üdvözült szeméről már letöröltetett minden könny, mert szem nem látta, fül nem hallotta, amit Isten az őt szeretőknek készített.
A másik fele pedig: a könyörgés szóról nekem a despota jut eszembe. Az ószövetség embere persze ilyenféle Istent képzelt magának, aki minden uralkodót a lába alá vet, s rajtuk lépdel, kénye-kedve szerint jár el velük.
A mi Istenünk irgalmas Isten, alázatos Isten, aki lehajolt az emberig, hogy (újra) felemelje magához, visszaadva neki méltóságát Jézus által. Jézus Krisztus mondja: Nem mondalak benneteket már szolgáknak... Ha így tesz, milyen alapon vonjuk kétségbe szavait.
Mint egyszer már megírtam, rám elemi örömmel hatott Őrsy László miséje, aki NY-ban él, de néha hazalátogat. A misében szokás szerint a hívekhez fordulva nem azt mondja: Könyörögjünk, hanem: imádkozzunk. Hát igen. Ez fejezi ki helyesen viszonyunkat Teremtő Istenhöz.
Persze igaz az, hogy a litánia kifejezés, mely a könyörgés értelmű görög szóból jön, az V–VII. századra megy vissza. De ma a XXI.-et írjuk! Miért tetsszen a fiataloknak vagy kevéssé fiataloknak az a terminológia, mellyel nem tudnak azonosulni, s ami miatt az ima nem tud felfakadni belőlük. Ha azt kívánjuk, hogy a ma embere higgyen, értelmesen kell közelíteni hozzá, és ez vonatkozik az általunk használt vallásos szókincsre is.
T. azt kérte, hogy írjam le mindezt. Íme.
Utolsó kommentek