Krakkóban jártunk során kiderült, hogy Krakk hercegről neveztték el Krakkót. A herceg valószínűleg erős legény lehetett, és mindenkit összekrakkolt, aki csak megérdemelte – és aki csak nem érdemelte meg. Mint kiderült, nem sikerült megtanulnom egy hét alatt lengyelül, ugyanígy csehül állok a franciával is. Nagytáskából lengyel szótárak ki, franciák be. Társalgáskor ez lesz a source. (A forrást már nem kell megtanulnom.) Ma reggel kínos volt szembesülni azzal, hogy a minden kártyámat tartalmazó tokocskát nem találom farmerem zsebében. Hiába kerestem benne, nem és nem leltem. Átvillant bennem: Személyi okmányok, két pénzes kártyám, két vásárlói kártyám. Tajkártyám magyar és az eu-s benne. Hínnye, a mindenit. Pánikom attól keletkezett, hogy nem szoktam kivenni zsebemből ezeket. A bérletemet most is ott találtam. Ha nem lenne olyan meleg, megpróbálnám törni a fejemet, hogyan fordulhatott elő, hogy egy bevásárló szatyorban bukkantam rá végül. Közben azon gondolkodtam, hogy francia út meghiúsítva, mert nincs útlevelem, csak személyim. Bevillant az is, hogy most utánjárások sorozata következik, s egy rakás pénzveszteség is ér. Hát nem volt nyugodt az a 2-3 perc, miközben megpróbáltam mégis higgadt maradni.
Ilyenkor pedig nagyon észnél kell lenni. Iratok, pénz, napi gyógyszerek megléte talán a legfontosabb. Remélem, semmit nem hagyunk itthon azokból, amiket vinni akarunk.
Érdemes elolvasni a mai olvasmányt Izajástól. Ne fáradj kikeresésével, idemásolom:
Jaj Asszíriának, haragom vesszejének! Kezében van bosszúállásom botja. Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon, s tapossa azt, mint az utca sarát.
Ő azonban nem így vélekedik, és szíve
nem így gondolkodik, hanem szíve szándéka, hogy pusztítson, és kiirtson
nemkevés nemzetet. Azt mondta ugyanis: ,,A saját kezem erejével
cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a
népek határait, vagyonukat elraboltam, és letaszítottam hatalmammal a
trónon ülőket. Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát; s
amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem be a föld
országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját
kinyitotta volna, hogy csipogjon.''
– ,,Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
– Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben,
aki húzza?
– Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli, és a bot
emelhetné azt, aki nem fa!
Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát
kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja.
Eddig a szöveg. Most, amikor néhány hőzöngő hatalmasság terror alatt tartja a kicsinyeket, egy az egyben ez a helyzet. Ma még úgy látszik, mintha, de a holnapra ez esetleg már egyáltalán nem vonatkozik.
Érdemes megfigyelni a több ezer éves szólásokat is. Franciabekezdéssel jelöltem őket. Ma így mondanánk:
Nehogy már a fejszéé legyen a dicsőség, mert kivágtam a fát!
Nehogy már a fűrész húzzon engem!
Nehogy már a bot emeljen föl engem!
Épp olyan mondások ezek, mint a maiak:
Nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát.
Nehogy már a nyúl vigye a puskát.
Nehogy már a farok csóválja a kutyát.
Nehogy már a fagylalt nyaljon engem. Stb, stb.
Még két érdekesség. Ezúttal az evangéliumhoz kötődők ezek. Ma megint az a rész olvastatott fel: Magasztallak, Atyám, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!
Még nem találkoztam emberrel, aki bevallotta volna, hogy ő okos(kodó) és bölcs(ködő) volna. Mindenki felfedezni véli magában a „kicsiny”-séget. Pedig sokan vagyunk többé-kevésbé farizeusok.
Ugyanígy nem találkoztam még olyannal, aki magát proletárnak gondolná. A proletárok a többiek. Legalábbis némelyikük. Hát ilyenek vagy(t)ok embertársaim.
Most pedig mék dógomra, hogy Ancsát idézzem.
Utolsó kommentek