Gyerekkorom kedvenc pótcselekvése a keresztrejtvényfejtés volt. A magamfajta a közügyekbe való beleszólásától rendesen el volt tiltva. Fejthettem viszont - reggeltől estig, estétől késő éjszakáig-hajnalig akár - rejtvényt. Utánajárhattam, hogy hogy nevezik az észak iráni kiszártadt folyómedret öt betű, vagy hogy visszalő két betű mi fán terem. A kemény diót feltörhettem, a poénvadászat kulcssorát egy cigaretta elszívása alatt illett megfejtenem. Vagy, ha sok időm volt, akkor ceruzahasználat nélkül annyi idő alatt, míg haza nem értem a villamossal. A XXI. század keresztrejtvénye a szudoku. Innen-onnan amonnan ennyi meg ennyinek kell lenni a számoknak. Ezzel ugyanúgy el lehet tökölni, mint amazokkal - ha már nincs érdemben beleszólásod a közügyekbe.
A számítógépes ember keresztrejvénye a blog. A közügyekbe való beleszólásnak ez szintén nem eszköze. Amíg a blogon „dlogozik”, addig is békét hagy a nyilvánosságnak. Nem remélheti ugyanis, hogy az információs társadalom ráveti magát az ő blogjára. Egyet tehet, kiírja magából problémáit, mint Madách is kiírta magából - Az ember tragédiáját. Ha akkora szerencséje van, mint Madáchnak, akkor akár világhírre szert tehet. (S ha akkora a pechhe, mint Madáchnak, akkor fiatalon kell meghalnia. (Ő - mint tudjuk - 41 évesen halt meg.)
Utolsó kommentek