Némi keserűséggel a szívemben
hallgattam a MKR késő esti adását a Hősök terén tartott imaalkalom miatt. A
rádió elmondta, hogy a kétórás imádságon több mint tízezren vettek részt. (A
tévé előtt ülve nem látszott ekkorának a tömeg, talán nem jókor néztem, s már
időpontban megtízszereződött a sokaság.) Azt is elmondták, hogy az MTI szerint csak több százan vettek részt a közös imádságon. (Ők meg mintha alulbecsülték volna
a létszámot.) Ámde nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ami ebből átjött az
MKR-en, az hervasztó.
Jókai Anna Ima Magyarországért c. művének
felolvasásával kezdték. Ez a vers ellenérzésemmel találkozott mindig is.
Visszatérő nyelvi fordulata az Öreg Isten, vén Isten. Hát mit remélhetünk egy
öregnek és vénnek titulált Istentől, aki szellem lévén a maga időtlenségében
éppúgy nem vén, mint ahogy nem is fiatal. Időtlen. Aki van. Nehezen fogadom el az
előtte való tisztelgés ilyen formáját, különösen, ha kérni kívánjuk valamire.
A rádió ezután Makovecz I.
beszédét idézi: Eltölt bennünket a szent harag, mert megelégeltük a
pénzimádást, a hazugságáradatot stb. Persze megelégeltük. Mégsem szerencsés az imádsághoz felpumpálni magunkat azzal, hogy bezzeg a többiek
mekkora bűnösök. Pedig nincs ezzel vége a mások vétkeinek, mert a rádió arról is beszámol, hogy a szívsebész Papp Lajos elmondja az összegyűlteknek: jobb, ha a Nyugat nem akar nekünk előadást tartani a demokráciáról, az a
Nyugat, amely 500 éve gyarmatosította és összerabolta a félvilágot.
Nekem sincsenek illúzióim a
közélet szereplői erkölcsét illetően, sem pedig Nyugat egyértelmű
tisztessége iránt, mégis azt gondolom, hogy a megtérést jobb magunkon kezdeni,
s megtisztultan tenni a dolgunkat, hogy
felemelhessük azokat a gonoszokat, akik a többiek.
Nem mintha nem volna igaz a
közélet nonstop cinizmusa. Elég, ha megemlítem: szintén tegnap a tévében -
ha jól emlékszem, Győrffy műsorában Kuncze nekiesett Pokornynak, hogy miért viszik a politikát az
utcára. Én még emlékszem a taxisblokádra, mely során a benzinárak
felszabadítása miatt az SZDSZ tartotta sakkban a fővárost, s ha tehette volna,
az egész országot. Miért nem akkor emelte fel a hangját a liberális párt? S miért
nem tűnt fel neki, hogy egyetlen gumilövedék, egyetlen könnygázgránát nem
csípte a taxisok s...-t, szemét?
Ez szerencsétlen dilettantizmus Kuncze volna részéről, ha nem tudnám, hogy merő pókerarcú cinizmus, de másokat szidni ima előtt sem igazán szerencsés.
Persze Makovecz főállásban építész, és abban nagyon jó, Papp Lajos pedig szívsebész,
és abban nagyon jó, szemben Kunczéval, aki főállásban pártelnök, és abban
cinikus.
Érzem, tudom, kell eme
szösszenetem végére egy mégis jó kicsengésű mondat, gondolat. Végül is
egyszerű. Nem hallottam egyik beszédet sem a maga teljességében. Hátha csak a rádió emelte ki
szerencsétlenül a lényeg helyett ezeket a zsörtölődő hangvételű mondatokat, s
ezek ellenére mosolygós-derűs, Jézus fényét felmutató beszédek hangzottak el.
Hátha...
Utolsó kommentek