Mickey webnaplója

Katolikus Pató Pálok
Tegyünk úgy, mintha volna Isten – fordult tanítványaihoz K. a Pázmány egyetemen. Ez előadásának poénos felütést adott.
Képzeljük el csakugyan, mi van akkor, ha van Isten?
De hát van! Miért fontos ez? Mi volna, ha volna Isten? A Petőfi-vers szavaival válaszolok rá: „De más volna itt az élet, ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: Ej, ráérünk arra még.” Nos, még a verset tanuló gyermek is könnyen elképzeli, hogy mekkora változást hozhat egy magát elhanyagoló agglegény életébe egy kedves arcú, reményekkel teli mosolygós menyecske. Az agglegény feladja mindenkitől független egóját, mert azonnal viszonnyá válik saját jelenléte. Nem ő van, hanem megmérettetik a másik jelenlétében. Függésbe kerül a másiktól, aki vonzza esetleg épp ellenkezőleg, mindenesetre megváltozik a jelenlététől. férfi lesz, előkotorássza emlékeit, mit is illik, mit is szabad, mit is kell tennie. Viselkedni kezd, azaz tudomásul veszi a másik lényt, aki hat rá, és akire maga is hatni kíván.
Ha Isten jelenlétében élünk, több van jelen életünkben a menyecskénél. Jézus magáról mondja, nagyobb van jelen Jónásnál, nagyobb van itt Salamonnál. Mert Ő Isten Fia. És Isten az, aki VAN.
A világnak folyamatos csalódást okozunk azzal, hogy nem látják a bizonyságot rajtunk. Azt a meggyőződésünket, hogy alapjában véve minden rendben van, mert Isten csakugyan gondját viseli mindnyájunknak. A keresztényeken pedig általában az látszik: Hiszik az Isten országát, amely majd egykor odaát lesz, és ez a világ nem az a világ. Ez nem tökéletes világ.
Meglehet, sőt biztos. Mégis –jelen van közöttünk az Isten országa. Mégis – benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ennek felmutatására pedig „ej, nem érünk rá”, mint Pató Pál a nősülésre. Nem érünk rá, mert nem feltételes Isten jelenléte. Hogy mondhatnánk: de más volna itt az élet, ha isteni jelenlét... Nincs ha. Mert aki VAN, az itt van, és most van itt, akkor is, ha ez a most mindig tart. A „ha” arról szól, hogy ha mi kereszténynek gondoljuk magunkat, akkor természetesen az Ő ártatlan, szerető, gondoskodó jelenét közvetítjük. Az Isten jelenlétének megélése képesít bennünket arra jó pillanatainkban, hogy ránk is álljon Jézus kijelentése: „úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat”.