Mickey webnaplója

Mint nem tudjátok(?), hét végén Zsuzsáékat kerestük fel Mosonmagyaróváron. Pontosabban hazaszállítottuk Zsuzsát Mosonba, aki leendő babájuknak nagyon sok ruhácskát játékot, pólyázót stb kapott. Illő volt tehát, hogy kocsival menjünk haza vele. Az is illőnek látszott, hogy az ügyeletre kocsival vigyük, mert szombatra rosszabbodott vírusos influenzája. Az már kevéssé volt illő, hogy zsebemben hiába kotorásztam, nem akadtam a kocsikulcsra. Ekkor már balsejtelmem támadt. Azonnal lerohantam a Mitsubishihez, hogy megoldódjék a rejtély. Nos, balsejtelmem beigazolódott. A rejtély megoldódott. Az indítókulcsot nem húztam ki leálláskor, mint már egynéhányszor korábban is. Csakhogy akkor helyben voltam, most meg 170 km-re lakásunktól. Reméltem még, hogy csoda történhet, s valamelyik ajtót elfelejtettük szabályosan zárni. De nem. Minden nyílás zárva. Azon nyomban döntöttem a fáradságosabb, belátható, racionális megoldás mellett. Irány a vasúthoz, irány haza a pótkulcsért. Szombatom hát ezzel telt. Kértem Zsuzsától egy könyvet. Nemeshegyi Péter: A szeretet útja címűt vittem magammal stílusosan – várhatóan úton leszek egésznap, s ez az úton járás fontosságáról szól. Amúgy is – már korábban elkezdtem olvasni, most legalább a végére járok, s akaratomon kívül csinálok egy lelki napot. Ha rövidre akarom fogni, azt mondom, egy tucat járművel közlekedtem reggeltől estig. De eredménnyel.

Ha a részletek is érdekelnek, dióhéjban elmesélem zarándoklatomat a kocsikulcs ügyében. Kigyalogoltam a vasúthoz, mert tudtam, hogy csak a kinézett második vonatot érem el akár mivel megyek. Mire kiértem, úgy éreztem, megvannak ez évre tervezett kilométereim. Sok időm maradt, napoztam egy kicsit, majd elolvastam minden betűt és számot. Így megtudtam, hogy a vasútállomás vízszintezése 117 m-en áll a tengerszinttől számolva. Meggyőződtem róla, hogy legalább 200 biciklinek van hely a tárolón. Majd jött a vonat, s vitt Győrig. Majd jött a vonat s vitt Kelenföldig. Útközben volt időm elmerengeni azon, hogy Micát felhatalmaztam: tartsa magánál a kocsi másik kulcsát, hiszen ő is vezet alkalmanként. Azért titkon mégis azt reméltem, hogy otthon hagyta a másik példányt, s nem vitte Dobogókőre, ahol főfelelőse egy vezetőképzőnek. 14 óra lett, mire hazaértem. Kb 2 perc alatt vált világossá, hogy valószínűleg nincs itthon a másodkulcs. Mobilhívás a Manrézába: Mica, nálad van a kocsikulcs? Igenlő válaszára azt kértem, tegye borítékban a portára, hogy ne kelljen helyben keresgetnem. Még azt is kértem, hívja fel a feleséget, értesítse a fejleményekről.
Nos, ekként elrendezve a dolgokat a biztos nyeretlen nyugalmával szálltam a HÉV-re, majd vettem retúrjegyet Pomázra.

A viszonyokról: A HÉV nem ad kedvezményt a nyugdíjasoknak. A tíz km-re szóló retúrjegy ára 360 forint. Megvettem, noha nem jött senki számon kérni a jegyemet. Majd rövid várakozás után buszra szálltam. A 20 km-re szóló jegy ára 300 pénz. Kérdésemre, hogy a nyugdíjasnak is annyi-e, azt a választ kaptam, hogy nem. Annak olcsóbb: 150 pénz. Fizettem, kaptam a jegyet. Nézem: 29 ft. Leesett a fatantusz. Ezek szerint a távolsági buszokon is érvényes a nyugdíjas kedvezmény. Egy pecsétre, 50%, két bélyegzésre 90% kedvezmény jár. Noha egy bélyegzés sem esett (ez az én bulim), két bélyegzéses kedvezményű jegyet kaptam. Mondanom se kell: visszafelé is. [Közben irány a porta, kulcsot magamhoz, futás a buszhoz, elértem, s irány Pomáz.] Számoljunk: Az oda-vissza úton kerestem a jegyen 300 pénzt, a sofőr 242-t, a Volán kapott 58-at. Kérdem, miből fizetné a Volán bérfejlesztést, ha bevételei meg sem érkeznek hozzá? Olykor mégis sztrájkkal fenyegetnek a sofőrök. Hát ez az ország valóban a trükközések hazája. Más kérdés, hogy nem tudtam leszállni Pomázon (megmozdulni sem beszorult helyzetemben), s csak Aquincumnál szálltam le a buszról. [Ilyen már előfordult velem vagy negyvenöt éve. Zegernyés időben egy szál kabátban felgyalogoltam Pomázról Dobogókőre egyedül. Ott találtam egy buszt, és bőrig ázott jómagam a felhőborította csúcson elhatároztam, hogy busszal jövök vissza a völgybe. Úgy emlékezem, pénzem sem volt, de akkora tömeg állt a buszon, hogy nem akadt amúgysem senki, aki behajtotta volna a jegy árát rajtam.] Most tehát újra hazamentem, részint, mert nagyon megéheztem, részint telefonálni, továbbá azért, hogy még egy napi gyógyszeradagot magamhoz vegyek, no persze tisztálkodjam is egy rövidet. Elvirát bekapcs. menetrendből vonatot választottam, s azonnal újra HÉV-re szálltam. A HÉV-en közölték, hogy a kettes metro nem jár hét végén. OK. van időm a Kelenföldire menni. Kiszámoltam, ha haza 2200 volt a jegy, most már a magammal hozott nyugdíjas szelvénnyel 220 lesz. Tévedtem, 230-ft-t kért a pénztáros. Nem vitatkoztam. Fizettem. Időm semmi, nincs pogácsaváráslás, nincs Füles se 150-ért. (1958-ban indult a KISZ lapjaként kb. azonos tartalommal, s az ára akkor 2 ft volt.) Vonat előállt, beszálltam. Szombat este lévén alig találkoztam utassal. Bevillant, ha bejönne három pacák, s nekem esne, hamar nyernének vagy 100 000 ft-ot. Persze nem ez történt. Egy darabig magamban üdögeltem (mosoni nyelvjárás), s merengtem el a rozsdamarta öntöttvaslábú plüsspadokon a kupéban. Nagynehezen kinyitottam az ablakot. De visszacsukni már nem tudtam. Eszi a fene, katonakoromban egy ablak fogantyúját széttörtem, mert karatemozdulatomra inkább megadta magát, minthogy megmozdult volna. Nos, most magára hagytam a rakoncátlan fülkét és áttelepedtem egy másikba. Ott talán egy apáca ült civilben maxi szoknyában. Sötét volt rajta minden. Az arcát kivéve. Az tiszta volt és kisimult vonásokat takart. Kezét hol összekulcsolta, hol meg nézett magába, mígnem elaludt. Magam végigolvastam NP könyvét. Megállapítottam, hogy ő is téved olykor. Sem az evangéliumban, sem Caravaggio képén nem áll, hanem ül Máté. Miért is állt volna a pénzváltó asztalnál? Egy másik helyen pedig egy szótöredék és egy másik szó ismétlése található. Átnézte Nagy Alexandra. Hát? Később Zsuzsa igazolt. [Azt mondtam egyszer, én még tökéletes könyvet nem láttam.] Ő is emlékezett a szóismétlésre.
Tehát elolvastam szép könyvét, s hol emlékeztem, hol megpróbáltam a jelenben maradni, s elmondtam azokat az imákat, melyeket betéve tudok. Nem túl sok ilyen van. A leghosszabb közülük az olvasó, mely kevéssé tetszik. Most mégis elmondtam egyiket mindenféle jó célra a szűkebb-bővebb környezetemért. A Jézus növekedését követőt mondtam. A szokásos „titkok”-kal. Ám amikor odaértem: „akit te Szent Szűz a templomban bemutattál, illetve akit te Szent Szűz a templomban megtaláltál”, megreformáltam a megfogalmazásokat. Mert szerintem így hangzanak helyesen: Akit ti, Szent Szülők a templomban bemutattatok, illetve: akit ti Szent Szülők, a templomban megtaláltatok”. Mert utóbbiról pl. ez van írva: Látod, Atyád s én bánkódva kerestünk (Lk 2,48). Úgy véltem, hogy maga a Szűzanya is jó néven veszi ezt a szövegmódosítást, hiszen szerette férjét és vele akarategységben élte le életét, ameddig József elkísérte őket. Győrből személyre váltottam, s az is jó ütemben kocogott Moson felé. Elhúztunk Lébény mellett. A sötétben jól látszott a románkori templom két csöve, mely szépen kivilágíttatott. Ha rendes látcső lett volna nálam, az is látszott volna, hogy lassan összedől ez a szépség, ha nem renováltatik.
Mindent összevéve „még azon éjjel odaérkeztem”. Sőt már fél tízre odaértem.
Másnap helyben mentünk misére. Tetszett, hogy a pap nem azt mondta: könyörögjünk, hanem: imádkozzunk. Nem tetszett, hogy csak az Új Ember volt kitéve sajtótermékként. tetszett, hogy egy hívő minden padnak saját költségén vett 5-5 Hozsannát. Nem tetszett, hogy az 1946-os facsimiléjét vette meg, abból is azt énekeltük, hogy „...és rettegve, imádjuk-e fölséget” (a mai hozsannában megrendülve szó áll az inkriminált helyett), és az se, hogy angyaloknak tápláléka... Nem gondolom, hogy az Eucharisztiát az angyaloknak is szánta az Úr. Nem azért, mert valamiért is haragudnék rájuk, de 1. Nem szoktak enni, 2. Nincs szükségük az Úr emlékezetére misézni. 3. Nem tudok róla, hogy valaha is egy pap angyalt áldoztatott volna. 4. Nincs szükségük tehát a misén belül részesülni Jézus testében: a Vele együttlétet máshogyan oldhatják meg. A színről színre látás örömében vagy általunk el nem képzelhető módon. Na mindegy. Lehet, hogy eretnek vagyok?
Tetszett, hogy bejelentette a böjt kezdetét azzal, hogy 14 évestől felfelé hústilalom van hamvazószerdán, és háromszori étkezés 60 éves korig. Most aztán elcsodálkoztam: Elmúltam 60. És elmúlt még sok-sok nálam idősebb ember is már régen. Mégsem él az idős kor felmentésével. Nem ismerek olyan hívőt, aki több mint háromszor étkezne ezen a napon. A fölmentés ellenére sem. Nem igazán tudom az okát, talán a gyermekkor óta énekelt dalszöveg eleve távol tartja a keresztényt a méricskélléstől. Itt egy személyről van szó, Jézus szenvedéséről. A nótát pedig a jezsuita Faludi Ferenc szövegére énekeljük: Keresztények sírjatok ... Nincsen abban irgalom, Hozzád buzgó fájdalom, aki Téged meg nem szán, ó Jézus a keresztfán. A kompassió pedig a böjt fegyelmét kívánja, a böjti nap méltóságához tartozik. Még Gárdonyi Egri csillagok c. regényében is előfordul ilyesvalami. Dobó felkeresi egyik katonáját. Látja, hogy ingre gatyára vetkőzött. Így valahogy szól hozzá: Nem szégyelli magát kend, nekivetkőzni csata idején! Persze, hogy kend nem őrmester úr, hanem csak Mihály bá. Hát nem szeretnénk keresztény Mihály bá lenni, inkább méltóságos úr, de akkor még ha betegek volnánk is, erre a napra megfegyelmezzük magunkat. Így méltó kapcsolatunkhoz, a szeretet csatájához, Jézus áldozatának komolyságához. Azt hiszem, soha senki nem hágta még át ezt az - idős korban szabadon vállalható - dolgot. Én legalábbis nem hallottam róla.
Ha ábrázolni kellene utamat, egy nagy terpesztett M-betű volna folyamatábrája, mint pl. M(itsubishi). A felmenő szára az odaút, a közbülső vé alak a visszaút, V mint vonat. Erre ment az egész nap, és akkor még nagyvonalúan eltekintek a dobogókői vargabetűtől. Vasárnap aztán visszarepültünk egy és 3/4 óra alatt Lőpormentes lakásunkba. „Így lőn vége az izspi bálnak, hő, hő, hej, haj, az izsapi bálnak.”
Hogy közben Tücsi kiknek mobilozott, arról ő maga tunna beszámolni, mert két programunkat eleve le kellett állítani. Hogy Mosonban hogyan teltek a napok, arról MP3-as készüléke adhat hiteles képet. Hogy Ágoston hogyan néz ki, azt Mobilfényképezőgépéről le tudod olvasni. Hogy mit mondott az a huncut unoka, arról hanganyag készült. Ha további részletek érdekelnek, bevallom: pénteken elfogyott a Bilobilom. Tudom, hogy nem foghatók hiányára a fent vázolt történések, mégis a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezzél meg engem. Én azt mondom, hogy hiányában felerősödik a fülzúgás, gyengül az agy vérellátása, csökken a koncentrálókészség, elfog az aluszékonyság... trallala, trallala...
Tudom, semmi hírértéke nincs, de rám annál jellemzőbb: Hazafelé a HÉV ülésén találtam egy tízforintost, a mosoni helyi buszjárat ülésén pedig egy húszforintost. Miccósz?