Csoport kutatja Prohászkát. Már nagyon is megkutatta. Számos értekeztés jelent meg: pl. Prohászka tegnap és ma. Engem ezek már kevéssé vonzanak. Az igazán érdekes téma: Prohászka az örök jelenben.
Volnának kérdéseim.
Az első mindjárt ez: Prohászka Ottokár mit tart odaát a róla
folyó kutatásokról, méltatásokról, kinyilatkoztatásokról, az egész boldoggá
avatási előkészületről?
Tovább megyek:
Milyen lett Prohászka
odaát a Találkozás pillanatától fogva?
Hogyan éli meg üdvösségét?
Fényképeit nézegetem. Pózol.
Ott viszont felismerte ennek teljes
hiábavalóságát, a vele takart lefojtottság okafogyottá lett.
Mi van helyette?
Isten magához ölelő szelíd
jóságának megtapasztalása.
Az üdvözültek társaságának való öröm, a közösség boldogságának zavartalan,
állapotszerű megélése.
Saját valamenmnyi tehetségének megismerése, kibontásának lehetősége, az ország
lakóinak megmutatása, az egymás tehetségében való gyönyörködés, a tehetségekkel
való szolgálat kölcsönösen gyönyörködtető volta.
Az elementáris intimitás lehetségessége a bűnök és az emiatti szégyen
megszűnése után.
Örömteli belesimulás a tökéletes szépbe, igazba, a
kikezdhetetlen szeretetbe.
A lehetséges, hallatlanul sok személyiségcsere
élményeibe,
a kiteljesülés véget nem érő gazdagságának jól eső érzésébe?
Az egészség örökre szóló gond nélküli élvezetébe.
A szellemesség, az áttetszőség, a rokonszenv-nyilvánítás sokféleségének
megtapasztalásába?
A kísértés- és bűnmentesség felszabadító áradásába?
A rejtett összefüggések felismerésében való gyönyörködésbe?
A világ történelmének kívülről
való szemlélése?
Az események megértése a gondviselő látásmódjával való azonosulás miatt.
Az univerzum általunk nem ismert teljes gazdagságában való gyönyörködés.
A fizikai érzékek feletti uralom képességében való pozitív létérzés.
A tér minden pontján egyszerre történő jelenlét képességében való öröm.
Az örök jelenben sütkérezés boldogsága.
A természet titkainak
feltárulásában való gyönyörködés.
Az élőlények sajátságainak megértése feletti öröm érzése.
Valamennyi felfedezésre váró – valaha is élt – lény szépségének megismerése.
Az anyag titkainak feltárulkozásán érzett öröm.
És végül, de abszolúte nem utolsó sorban mindazt, amiről még fogalmunk sincs, hiszen szem nem látta, fül
nem hallotta, értelem föl nem fogta mindazt, amit készít Isten az Őt
szeretőknek.
Ma még egy kivetítése is van az előző kérdéssorozatnak. Ma volna Mamintinak születésnapja. De hát fontos-e az időtlenségben a nevezetes nap, hogy itt ma 84 éves volna? Mennyivel érdekesebb, hogy az összes elmentekkel találkozott, találkozik és mindezt azzal a felszabadultsággal és megértéssel, belátással él, mint Prohászka, mint férje és minden szentek. Minden dadogás ellenére ilyesvalami lehet az örökkévalóság jelene, léte, társasága, léttapasztalata. vagy még sokkal jobb.
2007.02.22. 11:59 emmausz
Prohászka örökké
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr345167438
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek