Egy Lukács Ervinnel készült rádióinterjúból próbálok egy részt emlékezetembe idézni, mert olyan anekdotaszerű.
Amikor Lukács Ervin karmesterszakos hallgató volt, olyan nagy formátumú
muzsikusok tanítottak, mint pl. Kodály Zoltán. Lukács nagy tisztelője volt a
tanár úrnak, becsülte szerzeményeit is, de vizsgázni nem szeretett nála, mert
eléggé szigorú vizsgáztató hírében állott.
Bár a vizsgára alaposan
felkészült, Kodály azt kérte tőle, hogy
soroljon fel hatos ütemű népdalokat. A vizsgázót meglepte a váratlan kérdés, s
hirtelenjében egy ilyet sem tudott elsorolni. Azért valahogy túljutott ezen a
megpróbáltatáson. Mégis meglehetősen nyomasztotta a dolog.
Így nem kis örömmel
fedezte fel egy hirdetésben, hogy
az ő legközelebbi vizsgája időpontjában Kodály még csak az országban sem fog
tartózkodni, mert éppen Londonban vezényli műveit. Ettől felvillanyozva várta a
vizsgát, s nem is csalódott. Járdányi Pálhoz került, aki 4-6 évvel lehetett
idősebb mindössze nálánál. Járdányi azzal kezdte a vizsgát, hogy rákérdezett: Kicsoda is maga?
Lukács Ervin vagyok - hangzott a válasz. Ekkor a vizsgáztató előturkálta a
mellette fekvő borítékhalomból a nevére szólót. Benne Kodály vizsgakérdése, mely
ezúttal is így szólt: Soroljon fel néhány hatos ütemű népdalt! Erre elfogta a pulykaméreg
Lukácsot, s megkockáztatta, hogy
ő így nem vizsgázik, mert ugyan nem fő tárgya ez, mégis becsületesen készült, s
ahhoz képest másodszor gyötrik ezzel a nagyon sajátos kérdéssel. Járdányi jót
mosolygott rajta, majd szépen levizsgáztatta, s adott egy nagy ötöst Lukácsnak.
Mint említette a karmester, fő szaktárgya a
dirigálás volt, s azt is említette ugye, hogy szerette Kodály szerzeményeit.
Dédelgetett vágya volt elvezényelni vizsgáján a Páva-variációk zenekari
feldolgozását. Sikerült is elintéznie, hogy
kedvenc zenedarabját dirigálja. Már az engedély birtokában egyszer összefutott
a folyosón Kodállyal. Boldogan említette, hogy művét fogja vezényelni.
Megkérdezte a mestert: megtisztelné-e azzal, hogy meghallgatja személyesen
az ő értelmezésében a variációkat. Kodály megnézte naptárját, és azt mondta:
igen, akkor éppen ráér.
Eljött a vizsga napja. Lukács nagy sikerrel vezényelte a Fölszállott a pávát az
élvonalbeli zenészekkel. A koncertmester pl. Tátrai Vilmos volt. Már többször
visszatapsolták, mikor Tátrai megbökte őt a vonójával, és figyelmeztette, hogy Kodály ott ül - szokása szerint –
a 8. sorban, és az illem azt kívánná, hogy
a vizsgázó tapsoljon a zeneszerzőnek, mintegy megköszönve, hogy szép
sikerének részesévé tette darabjával. L. elpirulva fordult Kodály felé és tapsolt. Erre mindenki felállva
köszöntötte a mestert, aki szintén felállt. De nem ült vissza a helyére, hanem
elindult Lukács felé. Köszöntötték egymást, majd a növendék füléhez hajolva odasúgta: Látja,
kolléga úr! Az egyik hatos ütemű népdal éppen ez: A fölszállott a páva. Számolja
csak meg:
Föl-szál-lott-a-pá-va
Vár-me-gye-há-zá-ra.
Majd röviden ő is gratulált, és mosolyogva távozott, hogy oldja
vele az ifjú kermester zavarát.
2007.02.27. 12:18 emmausz
Hatos ütemű népdal
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr335167441
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek