Mickey webnaplója

Egy Lukács Ervinnel készült rádióinterjúból próbálok egy részt emlékezetembe idézni, mert olyan anekdotaszerű.
Amikor Lukács Ervin karmesterszakos hallgató volt, olyan nagy formátumú muzsikusok tanítottak, mint pl. Kodály Zoltán. Lukács nagy tisztelője volt a tanár úrnak, becsülte szerzeményeit is, de vizsgázni nem szeretett nála, mert eléggé szigorú vizsgáztató hírében állott.
Bár a vizsgára alaposan felkészült, Kodály azt kérte tőle, hogy soroljon fel hatos ütemű népdalokat. A vizsgázót meglepte a váratlan kérdés, s hirtelenjében egy ilyet sem tudott elsorolni. Azért valahogy túljutott ezen a megpróbáltatáson. Mégis meglehetősen nyomasztotta a dolog.
Így nem kis örömmel fedezte fel egy hirdetésben, hogy az ő legközelebbi vizsgája időpontjában Kodály még csak az országban sem fog tartózkodni, mert éppen Londonban vezényli műveit. Ettől felvillanyozva várta a vizsgát, s nem is csalódott. Járdányi Pálhoz került, aki 4-6 évvel lehetett idősebb mindössze nálánál. Járdányi azzal kezdte a vizsgát, hogy rákérdezett: Kicsoda is maga? Lukács Ervin vagyok - hangzott a válasz. Ekkor a vizsgáztató előturkálta a mellette fekvő borítékhalomból a nevére szólót. Benne Kodály vizsgakérdése, mely ezúttal is így szólt: Soroljon fel néhány hatos ütemű népdalt! Erre elfogta a pulykaméreg Lukácsot, s megkockáztatta, hogy ő így nem vizsgázik, mert ugyan nem fő tárgya ez, mégis becsületesen készült, s ahhoz képest másodszor gyötrik ezzel a nagyon sajátos kérdéssel. Járdányi jót mosolygott rajta, majd szépen levizsgáztatta, s adott egy nagy ötöst Lukácsnak.
Mint említette a karmester, fő szaktárgya a dirigálás volt, s azt is említette ugye, hogy szerette Kodály szerzeményeit. Dédelgetett vágya volt elvezényelni vizsgáján a Páva-variációk zenekari feldolgozását. Sikerült is elintéznie, hogy kedvenc zenedarabját dirigálja. Már az engedély birtokában egyszer összefutott a folyosón Kodállyal. Boldogan említette, hogy művét fogja vezényelni. Megkérdezte a mestert: megtisztelné-e azzal, hogy meghallgatja személyesen az ő értelmezésében a variációkat. Kodály megnézte naptárját, és azt mondta: igen, akkor éppen ráér.
Eljött a vizsga napja. Lukács nagy sikerrel vezényelte a Fölszállott a pávát az élvonalbeli zenészekkel. A koncertmester pl. Tátrai Vilmos volt. Már többször visszatapsolták, mikor Tátrai megbökte őt a vonójával, és figyelmeztette, hogy Kodály ott ül - szokása szerint – a 8. sorban, és az illem azt kívánná, hogy a vizsgázó tapsoljon a zeneszerzőnek, mintegy megköszönve, hogy szép sikerének részesévé tette darabjával. L. elpirulva fordult Kodály felé és tapsolt. Erre mindenki felállva köszöntötte a mestert, aki szintén felállt. De nem ült vissza a helyére, hanem elindult Lukács felé. Köszöntötték egymást, majd a növendék füléhez hajolva odasúgta: Látja, kolléga úr! Az egyik hatos ütemű népdal éppen ez: A fölszállott a páva. Számolja csak meg:
Föl-szál-lott-a-pá-va
Vár-me-gye-há-zá-ra.
Majd röviden ő is gratulált, és mosolyogva távozott, hogy oldja vele az ifjú kermester zavarát.