Azért osztom ma az észt, mert az Embertárs c. lap
éppen korosztályom problémáiról cikkez. Innen veszek ilyeneket (lehet, hogy még folytatom, ha újabb novumokra bukkanok).
A 40 és 60 éves kor közé tehető a korforduló, de túllóg mindkét oldalon
olykor-olykor és bizonyos vonatkozásokban. Érdekes felismerésekre tettem szert korfordulós ügyekben az írások olvasása közben. Persze az értelmiségiek
fogalomképző szokása miatt sok mindenből gyököt kell vonni, mégis megragadott
bennem egy-két zöngicse.
Pl. az, hogy
életünk első felében azt tekintjük, hogy
hány év telt el születésünktől fogva, második felében pedig azt latolgatjuk, hogy milyen valószínűséggel mennyi van
még vissza.
Bár egy szakcikk szerint 100 éve Nyugat-Európában 47 év volt az átlagéletkor,
ma ez lényegesen magasabb a kedvező orvosi ellátás miatt. Szerintem más oka
(is) van: Az utóbbi 50 évben nem lőtték ki a felnőtt társadalom millióit. Ez
nagyon kedvez a hosszabb életkornak.
Érdekes megjegyzés az is, hogy a középkorúak átlagosan 8-10 évvel érzik magukat
fiatalabbaknak, mint amilyenek valójában. Ez a felismerési „késés” nem
konzervál, csak hamis tudatot generál. Azt hiszi az ember, hogy még fel
tud ugrani a vonatra, azt hiszi, hogy még tud biciklizni, hogy még tud focizni, hogy még át tud menni az úttesten a tilos jelzés ellenére (gyerekkoromban
csak kocsiútként tiszteltük az úttestet). Pedig
nem mindig sikerül. Saját tehetetlenségét tapasztalva sokszor másokat vádol.
Akkor jár jól a középkorú, ha alkalmazkodni tanul éspedig
teljesítménycsökkentését tudomásul véve. Akkor jár jól, ha sikerül időben
szerepváltása. A gyerekeket már nem kell tutujgatni, viszont elő kell készülni
az időskorra. Jung szerint akkor jár jól a középkorú, ha az élet délutánján nem
az élet délelőttjének a programja szerint kíván élni.
Bajunk van a bizonyítási kényszerből, hamar nevetségessé válhatunk. Bajunk
támadhat abból is, hogy szeretnénk az idős kort, de nincsenek az időseknek feladataik, egyre
inkább nincsenek, sőt lassan már a középkorúaknak sincsenek. Gondoljunk csak a
munkaerő-piaci megbecsületlenségükre.
A jó közepesnek nehéz elengednie a korábban megszokott tevékenységek egyre
nagyobb részét. A jelentkező krízisek elfojtása, tagadása mások ellen fordít, a
visszafordulás a fiatalság felé szintén zsákutca. Csak a bölcsesség segít, mely
komplexitásában látja a valóságot és egyre inkább a fontos dolgokra koncentrál,
kerüli a felesleges terhelést, felesleges javakat is akár. Amolyan osztogató
kor ez, s jó, ha egyre inkább azzá lesz.
***
Deskétől oroztam az imént:
Az
ideális férfi
nem iszik,
nem dohányzik,
nem nőzik és
nem létezik.
Utolsó kommentek