Mickey webnaplója

Egyszer már foglalkoztam ötletekkel, melyek a könyvek kiképzését célozta kibillenteni a megszokottságból. Csakugyan, a könyveket újra ki kellene találni, mert kivitelük ma sem jobb, mint 400 évvel ezelőtt, sőt... Pedig sok egyéb műszaki cikk egészen megváltozott. Gondoljunk csak mondjuk a kezdetben fatengelyes-fakerekes biciklire.
Mindennapos problémám, hogy a könyvek kézbentartása mennyire kényelmetlen. Folyamatosan ellenerőt kell kifejteni a lapokra, mert a gerinc mentén össze akarnak csukódni a lapok. És ez az erőfeszítés végigkíséri az olvasás egész folyamatát. Valamilyen műanyagkulimász tartja össze a lapokat, s akadályozza meg non stop a könyv lapjainak szétterülését. Márpedig a szememhez képest merőleges papírról látszanak jól a szavakká, kifejezésekké, mondatokká összeálló betűk. (Nem beszélek itt a gyorsolvasásról.) Ha elég sprőd a műanyaggerinc, az erőszakos kihajtást követően nem ritkán kettétörik a könyv. Márpedig nem könyvirtásra, hanem a lapok kettéhajtására gondolok.
Láttam már olyan térképet, melyet előrelátó módon úgy alakítottak ki, hogy a hajtások miatt egy kis ráhagyást, egy kis „mélységet” terveztek bele. Megtörték, megroggyantották a lapokat az élüknél a szükséges mértékben.
Ha az olvasó kedvében kíván járni a kiadó és a nyomdatechnika, olyan könyvet kell forgalmazni, melynek a lapjai erőfeszítés nélkül nyílnak. Lehet, hogy ugyanezt kell eljátszani? Egy egész parányi prégeléssel vagy biegeléssel (dán huberspitz-cel, fórvájzzal vagy brájzlival)  bizton elérhető a siker. Hát rajta, küzdjetek meg a kegyeimért, kegyeinkért. Egyszer már sikerült örömöt szereznetek a könnyített papír alkalmazásával. Hátha újra sikerül.