Ez szokott ismétlődni. Ebéd utánig nincs lélegzetvételnyi időm se, csak termelek, hogy felszabaduljon egy kis privátidő, amikor olvashatok néhány percet, vagy írhatok kedvemre. Ma is ez történt. A leveleken bélyeg, az emailek kinyomtatva, az szkennelt anyag úgyszintén. Kellene viszont írni az Atyáról a lapnak, szintén a lapnak arról, hogy milyen tanúk hitelesíthetik a kereszténységet a XXI. században, hogy néz ki korunk modellje? Írni kellene továbbá egy anyagot a templomnak szentségimádáshoz. Mást nem kellene most írni, csak az a baj, hogy ilyenkorra már agyilag zokni vagyok.
Ebédnél előjött, hogy tegnap szarvashúst grilleztek a fiúk a kertben. Nekem erről egy helyiségnév ugrott be: Szarvaskend. De miért írják egybe, és miért nincs kérdőjel a végén: Szarvas kend?
Megjött a Bocs és a
Zászlónk, két regnumi lap. Mindegyikből idézek emlékezetből:
Bocs: Az angol és a skót
befejezi a közös ebédet. Az angol ránéz a pincérekre, ledob egy fontot, és azt
mondja nekik: – Osszák el! A skót ledob
egy pennyt, és azt mondja: – Szorozzák meg!
Zászlónk: – Fogyókúrázol?
Nem baj. Egyél, amennyit bírsz – csak ne nyeld le!
Mentségemre, amiért csak a humorokból idéztem: ezek tinilapok. Nem engem
céloznak elsősorban az írások. Ám a humor nem ismer (kor)határokat.
Utolsó kommentek