Nemrégiben beszélgettünk arról, hogy az írók felelőtlenségből vagy tudatosan akár, félre is vezethetik a bennük hívő olvasót. Kezembe került a Lyukasóra c. irodalmi lap néhány száma, s szorgalmasan olvasgattam, vajon miről és mit írnak a maiak. Az elolvasott anyagokban annyi hiteltelenséggel találkoztam, hogy egy csokorra valót most ide mellékelek belőlük:
1. Druszám, Szentkuthy Miklós, Isten nyugosztalja, Magyarországi boldog Erzsébet c. anyagában olvasom : Az udvari bolond ollóval levágta a diffenbachia egy nagy-nagy hajtását, megcsókolta, levitte magával a templomba, és a ravatalhoz támasztotta. Ugye 1301-ben vagyunk, amikor a király meghal, s vele az Árpád-házi uralkodók sora megszakad. Amerika bőven nincs még felfedezve, ahonnan a diffenbachia származik. Tehát szó sincs róla, hogy Magyarországon ilyen növény léteznék ebben az időben. De még ennél is rosszabb a helyzet. Herr Dieffenbach a bécsi Schönbrunn kertésze sincs sehol még, hiszen a szerénységből róla elnevezett dísznövényt csak 1830-ban fedezi fel s hozza Amerikából a kontinensre. Az már csak hab a tortán, hogy a diffenbachia növény minden része „erősen mérgező, kalcium-oxalátot, oxálsavat, valamint cyanogén-glükozidot tartalmaz. A kívánatos csemegének tűnő virágzat, vagy levél elrágásának kellemetlen következményei hamarosan jelentkeznek: a szájban, torokban égő, maró érzés lép fel. A megduzzadt nyálkahártyák miatt nyelési nehézségek és beszédképtelenség is jelentkezhet.” A bohóc tehát nem támasztott semmit a ravatalnak, hanem azonnal orvoshoz szaladt ... volna, ha létezett volna diffenbachia, és ő olyan szamár lett volna, hogy csókolgassa a mérgező nedvet.
2. Ézsiás Erzsébet Jancsi és Juliska címmel érdekes mai időkben játszódó novellát ír egy testvérpárról. Beállítása szerint valóban úgy viselkednek, mint a mesehősök. Többek között megemlíti, hogy az Andrássy utat és az Oktogont az átkosban máshogy hívták, csak a Körönd neve nem változott. Ez nem igaz. Már Kodály körönd a neve. A novella végén pedig megemlíti, hogy hőseink Andersen meséjéből léptek elő. Nem igaz. A Grimm testvérek gyűjtötték be ezt a mesét (szemben Andersennel, a maga írt meséket).
3. Egy másik számában egészen jó elbeszélést olvasok egy
Szőrös becenevű kamionsofőrről és Mozart névre hallgató macskájáról. A
történetet Földváry Györgyi jegyzi. Amit ír, hiteles, ott vagyunk az országúton
a két lénnyel. Kalandjaik hihetők. Ám végül két férfi megtámadja a parkoló
kamiont. Belőnek a fülkébe, a macskát találja el a tettes. A sofőr kést hajít a
lövés irányába, az elkövető meghal, társa elmenekül. Szőrös elalszik, reggel
rendőrök ébresztik. Be akarják vinni. A sofőr inti őket: – Várjanak, még dolgom
van. A rendőrök erre visszaülnek a kocsikjukba, megeszik kora reggel
tízóraijukat. Szőrös meg eltemeti a macskát.
Hát ez nem igaz. Egy rendőr nem engedi a corpus delictit
eltemetni. Megpróbálja a lövedéket megtalálni azonosíttatás céljából. Nem ül le
reggelizni, hanem jegyzőkönyvet
vesz fel az eset körülményeiről, esetleg azonnal beviszi az őrsre a sofőrt.
Nem akartam ennyit időzni a fals megfogalmazásokkal, de
„hülye azért még nem vagyok”, hogy
bevegyem őket, s kicsit még egyszer szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy nem válik igazzá attól valami,
hogy leírják (esetleg szaktekintélyek),
hogy a médiában elhangzik valami,
hogy a rádióban beolvassa valaki,
hogy nyilatkozik valaki...
Kedves olvasó, ne ess hasra előttük, hanem vigyázó szemmel olvass, kihegyezett füllel
hallgasd a rádiót, figyelmes szemmel nézd a tévét. Különben telítenek hamis
kacatokkal, ismeretekkel.
Utolsó kommentek