Mickey webnaplója

Hazatérve Nyugatról, némiképpen folytatódik szabadságom. Igaz, hogy munka után a Pályázatfigyelőt javítgattam, de előtte, és utána a Vörös Győzővel készült nagyon optimista hangvételű interjúkötetet végeztem ki, erről már írtam röviden. Ám úgy adódott, hogy találtam néhány engem érdeklő könyvet és ezeket falom. Tele vannak kuriozitásokkal. Így a Nemeskürty Istvánnal készült beszélgetőskönyvből (Koltay G.) többek közt megtudtam, hogy aki Magyarországon közszereplő kíván lenni, annak magyar nevet illik választani. Pl. Gyorgyovich Miklós névvel nem lehet ismertté lenni. Persze vannak kételyeim, de lehet benne valami. A német írót Stephan Zweignek hívták, a francia zeneszerzőt Rameaunak, engem ezek szerint Ágh Miklósnak kellene titulálni, ha fel szeretnék iratkozni a jelesek közé. Nem teszem. Érdekes epizód az emlegetett könyvben, hogy a Szegénylegények c. film történészszakértője a parlamentből ismert Szabad György volt annak idején.
Most a Molnár Ferenc utód Sárközi Mátyás rendkívül jóízűen anekdotázó könyvét olvasom, a feljegyzések a zöld füzetből címűt. Ebben számos kortörténeti érdekességet említ, pl. azt, hogy 56 leverése kapcsán a forradalmat magasztaló Camus az ő felkérésükre vetette papírra – egyébként kiváló – sorait a magyarok egyedülálló cselekedetéről. Igen. Továbbra is értékes Camus szövege, de mintha savanyúuborkás üvegből húzta volna elő, valahogy veszít ragyogásából emiatt a keletkezéstörténeti epizód miatt. Csak remélem, hogy J. Cocteau a maga 56-os rajzát saját érzékenysége folytán vázolta papírra, s nem noszogatásra.
Sárközi Gy.-nek anyja volt S. Márta, akinek színes-csípős megjegyzéseit korábban már átemeltem Deske naplójából, ahol ugyanis Lipták Gabust teszi helyre néhány gyilkos-vitriolos szóval. Szóval a Londonban élő S. Mátyás naplójából csemegéz ez a kötetke. Ezúttal őt hóhérolom meg, mert magas labdát kaptam tőle. Egy helyen azt írja, hogy a Nyugaton élő magyar közírókat faggatta ama szociológiai ihletettségű körkérdéssel, hogy tudniillik Megkopott-e magyar nyelvtudásuk a több mint húsz év alatt, távol az országtól? Erre szinte mindenki zavart nemmel válaszolt, hiszen abból élt kint, hogy műfordító volt oda-vissza, vagy éppen a magyar nyelvű adások alkalmazottja volt a különféle rádióknál. S. Gy. Elismeri, hogy neki is volt néhány bakija, rosszul alkalmazott szóhasználata, amikor is tükörfordítást alkalmazott a magyar szóhasználat helyett. Ezt írja: egy ízben kutyaörv helyett kutyagallért ajánlottam egy hölgy ebének, elvégre angolul az örv dogcollar. Igen ám, de a magyar sose használja a kutyaörv összetett szót, hanem minden esetben nyakörvet mond és ír, mert magyarul így nevezik ezt a kutyaizét. Tehát javított variációja is hamis. Ez persze teljesen érthető. Azok a moldvaiak, akik elszakadtak az anyanyelvi közegüktől, beszűkült, és több száz éves ómagyarul beszélnek. Mi másat is tehetnének. És Amerikából hazatért honfitársaink is azonnal elárulják idegenből jött magukat, amint megkérdezik, hogy te milyen kocsit hajtasz? A magyar SOSE HAJT KOCSIT, hanem vezet. A drive az angol nyelvterület szóhasználata. Ugyanígy nem iszunk soha egy jó erős eszpresszót, hanem csak egy erős duplát. Eszpresszót a németek isznak, ha nem híg kávéjukat isszák éppen. Ettől persze még nagyon élvezem a könyv színes epizódjait.
Ha végzek vele, nekiugrom az Egmond-nyitánynak, melyben sokak emlékeznek 56-ra. Belelapozva megálltam a Szepesi György nevénél. Az emlékező szerint október 24-én kb. így beszélt: most huligánok randalíroznak a fővárosban. Ez az emlékezőben egy illúziót tett tönkre, mert azt hitte, hogy a sportriporter stul-stül magyar párti, hazafias érzelmű. Tartozom még megírni a recenziómat a Triznya-kocsmáról, amely érdekes könyv. Olyasféle értelmiségi spontán tömörülés, mely itthon is akadt, pl. az emlegetett Sárközi Márta lakásán Zugligetben.
Ha mindezeket kivégeztem, jöhet a már előkészített Polcz Alain,  Beer Miklós, Sajgó Szabolcs-féle összeállítás, egy beszélgetéssorozat velük (Élet, Hit, Lélek). Addig pedig ezekkel párhuzamosan lapozgatom a Larousse-t, hogy általános ismereteimet a világról innen átismételjem, bővítsem. Mint írtam: a limace a meztelen csiga. De az ember belsőfülének félkörös ívjárata is csigában végződik, mégpedig tekeredő spirál csontocska ez. Mint a csiga háza. Noha a meztelen csigának nincs háza, ezt a spirált mégis limaçon-nak hívják. Pedig a házas csigákat zömmel escargot-nak. (Náhót! – hogy plagizáljam ismételten Ancsát.)