Mickey webnaplója

Eddig kétszer nevettek idegenek azon, amit meghallottak a feleségemmel folytatott párbeszédből. Az első évekkel ezelőtt történt. A CBA-ban pakolászott egy árufeltöltő nő, mi meg napi vásárlásunk során megálltunk a tejtermékeknél, hogy tejfölt válasszunk. Akkor éppen még jobban figyeltünk arra, hogy magyar legyen a vásárolni kívánt áru, ezért szó szót követett, végül megjegyeztem, hogy akkor vegyünk egy fél literes baknyot. Nos ettől pukkadt ki az alkalmazott. Mint elmondta, tetszett neki, hogy milyen tudatosak vagyunk, és milyen jóízűen tárgyalunk arról, mit és hogyan kellene tenni-enni.
Szerintem udvariasságból mellébeszélt. A Bakony márka csakugyan magyar, de a baknyot tőhangcseréje szokatlan, és cégnév esetén szabálytalan is, ráadásul kísértetiesen hasonlít valamihez, ami nem B-, hanem T-betűvel kezdődik. Ő a hangzásazonosság miatt nyilván erre asszociált, de el nem mondhatta.
A második idegen nő ma reggel velünk szemben ült a HÉV-en, amellyel a város felé haladtunk. A Tímár utcai megállóban egyre feltűnőbb módon vesztegelt szerelvényünk, majd hátraszaladt a vezető. Kérdem, hova rohan ez az ember? A szemben ülő nő megjegyezte: Túlszaladt a HÉV a megállón, és a biztonsági rendszer nem engedi tovább, mert feltételezi az automata, hogy fékhibás a vonat. Aha, mondom, s arra leszek figyelmes, hogy a HÉV csakugyan visszafelé indul velünk. Nocsak – mondom –, mindjárt megszólal a hangosbemondó jelezve, hogy Árpád híd megálló következik. Erre a hölgy hangosan felnevetett. Pedig nem az történt, amire én gondoltam: a hangszóróból ez hallatszott: Margit híd következik, ami persze ugyanúgy nem volt igaz. A Szépvölgyi út következett, ahol most is, mint mindennap átszállok a buszra.