– Mi a csoda? – így ő. – Az nem lehet, hogy két helyen legyen egy ügyben egyszerre mise!
– Az nem – mondtam én is –, de még emlékszem, azt is elmeséltem a megbeszéléskor, hogy abban a templomban játszottam vagy 30–35 éve az orgonán. A beat-miséből kellett valamilyen alkalomból az ifjúságnak besegíteni. Stomfay úr jött fel, merthogy ő volt a helyi orgonista, és kérdezte, hogy hány éve játszom ezen a hangszeren. Mondom, még itt sose játszottam, de otthon szoktam zongorázni. Azt se tanultam, egy percig se, csak a saját vágyaim vittek a billentyűk közelébe. Tetszett neki, amit ott műveltem.
Szó szót követett így telefonon Ancsával. Felidéztem a Tanú c. filmből azt a részt, amikor Virág elvtárs Pelikánra förmed: Ugyan, milyen tanú maga, egyáltalán mit látott azzal a vaksi szemével? És csakugyan mit látott?
Még beszélgettünk egy kicsit, majd elköszöntünk egymástól azzal, hogy ő Ilditől megtudakolja, mi a valóság, hiszen végül is ő szervezte a dolgot. Hív is később s mondja:
– Lehel tér.
Jót röhögtünk:
Ugyan, milyen fültanú vagyok én, egyáltalán mit hallottam azzal a süket fülemmel.
És csakugyan.
Mit hallottam?
Utolsó kommentek