Mickey webnaplója

A hétvégi orkán egyedülálló volt a tekintetben, hogy Emma névre hallagtott, de hiába szóltál volna rá: Emma, azonnal hagyd abba! Rá se hederített volna. Meg se kíséreltem hát a figyelmeztetését. Fújta is a magáét rendesen. Kelenföldön 141 km/h-s volt a szélerősség. Nagyszentjánoson (Győr m.) mini tornádó alakult ki. Senki nem halt meg – Magyarországon. De Ny-Európában igen. Négy német, négy osztrák, és két cseh. Nálunk egy nyírfát és egy 10 m-es fenyőt tört ketté, a sűrű jégesőn nem lehetett átlátni, a villanyvilágítás feszültségingadozást mutatott, dörgött-villámlott, a szomszéd háztetőt kikezdte, hordta le a cserepeket róla.  Mindez szombaton történt.Ma hétfő van és csend és béke. Több népszavazásról szóló anyagot nem vagyok hajlandó elolvasni. Mindent tudok. Igen, igen, igen.
Most szólok néhány szót a hétfőkről, bár semmiféle hadititkot nem tudsz meg, csak általánosságokat. Ám ilyen általánosságokból tevődnek össze a hétköznapok. Hétfőn kétféle módon szokott alakulni a reggel. A Távlatok főszerkesztőjének elég sokféle könyve jelenik meg. Így, ha vendégségben jár hét végén, akkor hétfő reggel könyvek várnak feladásra megcímzett borítékokban. (Nyilván szó kerül a könyvekről, és érdeklődés is mutatkozik irántuk.)
Ha pedig itthon tölti a hétvégét, akkor általában új kézirat keletkezik, melynek számítógépre vitele rám vár hétfőn.
Van azonban egy harmadik – ritkábban előforduló – változat is, hogy csak hétfőn érkezik meg nap közben.
Ez van most.
Se könyvek, se kézirat.
Csak a csönd.
Azért nem unatkozom.
Reggel én vagyok a sekrestyés, a ministráns, a felolvasó. A gyertya közepében nagy kráter keletkezett. Folyik a mise. A gyertya meg alig ad már fényt. Végül kialszik. Kiöntöm a felgyűlt olvadékot a „kráter”-ből, újra meggyújtom. Így kibírja mise végéig. Elmosom az edényeket. Átmegyek az irodába. Vizet forralok a nescafénak, törlöm a spam-eket, kinyomtatom a híreket, megiszom a kávét, befejezem a blogot, aztán hadd jöjjenek feladatok.