Az ánégyes sem az én találmányom. Papíripari szakszó. Igazán A/4-es papír a neve, és arra utal, hogy a papírívet négyszer hajtották félbe, és így keletkezett az A/4-es lap.
Tehát az ívből lesz
2 db A/2 majd hajtások után sorra
4 db A/3-as
8 db A/4-es
16 db A/5-ös
32 db A/6-os, stb.
Ha belejövünk a hajtogatásba, az A/4-est még kétszer kell hajtani, hogy beleférjen a szabványborítékba a papír. Tehát A/6-os nagyságúra hajtva fér el a borítékban, mely célszerűen B/6-os, és azt jelenti, hogy éppen akkora, hogy kényelmesen befogadja az A/6-os papírt. Miután így lerágtam ezt a csontot, nem maradt rajta hús. A hús (a téma) ugyanis nem a mérete, hanem maga az A/4-es lap. Ez lehet tiszta lap, és lehet használt. A tiszta lap (tabula rasa) a nyerstől a vakító fehérig létezik, de ma már színes A/4-est is árusítanak.
Elvileg sokfélére használható az A/4-es: védőburkolatként, alátétként, origami alapanyagául, sőt mint Takács Nándor könyvéből kiderül, még orgonasípok imitálására is alkalmas a kályhacsőlakkal ezüstre festett, hengeresre formált, összeragasztott dipa papír.
Ennyi kitérő után jutunk el oda, hogy a szűztiszta papírlapot alkalmas íróeszközökkel vagy akár nyomdai eszközökkel szóra bírjuk. Fiatal koromban még dolgoztam stencilgéppel. Ez primitív, ám hasznos eszköze volt a sokszorosításnak. (Azt hiszem nálunk Gestettner márkájú masina dolgozott. Be kellett festékezni a hengert, és ledarálni a szívópapírra a szöveget. A stencil kissé szúrós szaga ma is az orromban van. Hol van már ez a technika. Ugyanott, mint a telex. Vagy a telefonközpontos, aki egy táblára szerelt huzalköteggel bíbelődött egész nap. És dugdosta a beérkező hívásokat az illetékesekhez.)
Ma a lap mindkét oldalára másoló nyomtatónk van, a fénymásoló pedig lankadatlan szorgalommal dobálja a másolatokat ráégetve a fekete port a fehér lapokra.
Ám csak akkor teheti, ha elkészült valamely írás. Az írások pedig csakugyan zömmel A/4-esekre készülnek. Általában 12-es betűnagysággal és általában talpas betűvel. Igazából hótt unalmasak ezek a sorkizárt és teleírt A/4-esek. Már csak azért is, mert azt esetek legalább 90%-ában Times New Roman betűtípussal íratnak, noha más, könnyen olvasható betűkészlet is létezik. Pl. a garamond, de még sok hasonló akad.
Az egyes-sortávolsággal készült szöveg sűrű. Nagyon érdekesnek kell lennie annak az írásnak, melyet ekkora lapokra írva valaki élvezni képes.
Fokozza még az olvashatatlanságot a dőlt írásmód (italic). Én már olvastam olyan könyvet, mely végig dőltbetűs volt. Nagy szamárság, és merénylet az olvasó ellen szemeit ilyennel kínozni. Ez a betűkészlet nem „talpas”, tehát nem vezeti a soron végig a tekintetet, legalábbis nem segíti. Azonkívül a rézsútosan nyomtatott betűk (lám) egymásba szaladnak, ez tovább nehezíti az olvasást annak, aki hozzászokott a függőleges-vízszintes vágású, álló betűk olvasásához. Summa summárum olyannyira elterjedt világszerte a 12-es betűnagyságú Times New Roman készlettel írt A/4-es, hogy csodálkozom rajta, hogy eleddig nem találkoztam ilyen témájú szoborral. Akármelyik minisztérium előtt felállítható volna ez az ostoba szobor, hiszen a szöveggyártás mindegyikük mindennapi fő tevékenysége.
Tőlem csak egy A/4-esnyi írás telt ki, hogy adózzam bürokratikus korunk legáltalánosabban használt valósága előtt.
Utolsó kommentek