POST
A képzelt interjú folytatódik.
Hogy mely tulajdonságaim a legfontosabbak, erről kellene most vallanom, noha
úgy érzem az előzmények alapján, hogy már is „meztelen” vagyok. Figyelmesen
elolvasva a kérdést spontán módon a Tanú c. film Bástya elvtársa jelent meg képzeletemben,
amikor is azt mondja: „Virág, Ne tömjénezze magát! … szerénység! Ha én szeretek
valamit magamban: az a szerénység.”
Na, ezek után szólaljak meg magamról.
Ha valamije van, azt mondják, hogy lopta, ha semmije sincsen, hogy
elkorhelkodta – mondja a nóta.
Magyarán, ha szép tulajdonságot sorolok, joggal mondják, mit dicsekszik, ha
rosszat … (de hülye azért nem vagyok).
Ám aki ismer engem, megerősítheti, hogy a hűségre mennyire törekszem. Mint ágasfára
a füles edények, úgy akaszthatók más tulajdonságok a hűség fájára.
Vagy másképpen: A hűség a gerincoszlop, a többi erre épül, ezt veszi körbe.
Maga a hűség tehát nem látszik, csak a többi, ami körülveszi.
Hű akarok maradni elsősorban az élő Istenhez,
másodsorban a páromhoz,enyéimhez koncentrikus körökben haladva: rokonság, nemzet minden ember, élők és
holtak.
Hűséges akarok lenni a krisztusi elvekhez, és amennyire esendőségem
engedi, a gyakorlatához is.
Nagyon hasonló tulajdonságok veszik körül a hűséget.
Hűség a megismert igazságokhoz,
kitartás jóban-rosszban,
dolgok belátása, elviselése,
belső szabadság,
állhatatosság,
koncentrálóképesség,
megbízhatóság,
igaz ügyek támogatása,
az igazság hangoztatása (akkor is, ha nem jár érte jutalom), s talán
szorgalom is, legalábbis néhány területre koncentráltan.
Laza szálon: humor, belátás, empátia.
Ezekkel élek együtt, és nem is gondolkodom rajta, hogy jó-e ez így, vagy
váltani kellene. Pedig ha valami ma nem trendi, akkor a hűség nem az.
Még néhány apróság.
Szeretem a művészeteket. Műélvező vagyok. Igazi amatőr.
A zenével kell kezdenem, mert több ezer dallam kering agyamban, mely
többé-kevésbé előhívható ma is. (Ahogy öregszem, mintha halványulna ez a készségem.)
De a „szép” irodalom is vonz. Ilyennek ismerem a Toldit. Csaknem megríkat,
amikor lemezről hallgatom.
A képzőművészeteket is igyekeztem megismerni. Művelni nem sikerült őket. Miként
a táncot is nézni szeretem. Magam nem művelem.
(Még eddig se jutottam volna egy interjú során, mikor az újságíró közbevetette
volna: Köszönöm, ennyi.) Én is abbahagyom. [Az abbahagyom szóról tudni illik, hogy
sok kisszótár első szava. Érzékelhetitek, hogy a nyelvek is vonzanak, noha
egyet se tanultam meg tisztességesen, és már nem is volnék rá képes. Inkább a magyarral
szórakozom. Pl. a hűség egész mondatokat sűrít: A máglyahalált szenvedőre
mondhatom: Hű, s ég. De mivel a hőséget nehezen szenvedem el, számomra a „hűs
ég” igen jól hangzik.]
PRAE
Lelkigyakorlat
Találkozás Istennel. Kapcsolatba lépés Vele. Önmagunkba szállással vagy
önfelülmúlással.
Ha sikerül lehatolni lelkünk fenekére, ott találjuk a bennünket éltető
életet, Istent. Nyomon követhetjük másképpen is. Pl. próbáljuk megélni: Isten
úgy vesz körbe bennünket és úgy éltet, mint a levegő. A levegő transzparens.
Nem látjuk, átlátszó, minden zugban jelen van, az asztal fiókjában is vehetünk
lélegzetet. Beszíva pedig bennünk is van, átjárja tüdőnk zegzugait (na jó,
hörgőit) éltet (véráramunkba kerülve eljut a sejtekbe, el az ujjunk begyéig).
Táplálja testünket. Isten táplálja egész valónkat lelkünk ujja begyéig
áthatolva rajtunk.
De utolérhetjük önmagunk felülmúlása által. Vajon miért szeretik az
emberek a cigányzenét. Mert több ember mást és mást csinálva mégis egy egészet
hoz létre. Ugyanezért szeretik a hangversenyeket és az operát. Ugyanezért a
Beatlest s más zenét játszó együtteseket pl. jazz, pl. jódli, pl. sramli stb.
Összeállnak emberek, és közös teljesítményükkel felülmúlják saját magukat. Ez a
többlet emelkedettséget eredményez. Jó ezt az emelkedettséget felidézni
magamban. Megsejdíti azt, hogy igenis létezik valami több saját képességeimnél,
a közösség képességeinél. És ez a létező teljesség – Valaki. Persze, tudni is
lehet, mert kinyilatkoztatásban közölte Önmagát. De más tudni róla, és más
megsejteni közelségét, szépségét, tökéletességét végtelenségét.
Utolsó kommentek