POST
Isten olimpiája tart mióta világ a világ. Legalábbis mióta ember az ember. Nincs
kizárva belőle senki. A doppingolók se. A megmérettetés során az irgalom
dominál. Nem tudjuk, vannak-e helyezések. De érmek bőven. „Atyám házában nagyon
sok hely van” – nyugtat meg minket a Mester. Utólag senkinek sem
diszkvalifikálják az eredményét, mert Isten nem téved, és nem téveszt meg
senkit ítéletével. Viszont könyörületes szívű.
A küzdőtér a világegyetem. Főleg a föld, itt van az aréna.
Itt arénázunk.
Itt vannak a földek, tatamik, pástok, pályák.
Itt vannak a gyárak mint edzőtermek.
Itt vannak előadócsarnokok mint a tanúságtételek helyei. És
itt vagyunk mi, akik valamennyien szereplői vagyunk az élet nevű megmérettetésnek.
Futunk a célunk felé, mint kétezer éve Pál, és reméljük, hogy elnyerjük az üdvösség
aranyérmét, melyből olyan rengeteg adatik. Meglepő módon ellenkezőleg fog viselkedni
ez az elismerés, mint a földi olimpiákon. Attól értékes érem itt az arany, hogy
olyan kevés van belőle. Az üdvösség aranyából sok lesz, és minél több lesz,
annál nagyobb gazdagságot jelent. Mert a szeretetnek ez a tulajdonsága. A
szétszórt szeretet megsokszorozódva háramlik küldőjére. És ettől kölcsönösen növekednek
az üdvösség részesei.
Ha megértjük ezeket, bizalommal telve várhatjuk, hogy megfújják a kürtöket, amikor
kezdődik a nagy felvonulás, nevezhetjük utolsó ítéletnek is.
PRAE
Még a víz is
Motto: Chorus: Nagy dolog, hatalmas Isten, még az oktalan állat is sokban felülhaladja némely embert! Ím az égi madarak oly nagy szorgalmatossággal viselnek az ő fiókra gondot, hogy semmibe nem hagyják megfogyatkozni. Azonképpen az vadak is. De némely ember, mint a Clitemnestra, azt akarná, soha szemével se látná. (Bornemisza Péter: Elektra)
eztet még az oktalan állatokban is láttyuk; az oktalan állat mennél kisebb, annál inkáb szereti az anyát, és a nevekedésel a szeretet fógy benne. (Mikes Kelemen: Levelei)
Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41)
A kezembe került egy japán album,
Masaru Emoto a szerzője. A címe: A víz üzenetei. Egy kísérletsorozat
végeredményét hozza, melynek során mikroszkopikus felvételeket készítettek
különféle eredetű vizek kristályosodásáról. Abban a minutumban fényképezték le
a mintákat, amikor a kristályosodás létrejött. Az eredmény minden várakozást
felülmúl. A vízkristály viszonyról árulkodik. Attól változik, hogy honnan való:
piszkos avagy tiszta víz-e, eszerint szabályos hatszögletűre kristályosodik
vagy éppen amorf és csúnya megfagyáskor. Mutatnak egy tavat is képen, melynek
mocskos a vize. Imádkozás után kitisztul. Mutatják ugyanezt kristályokkal. Amorfból
szépséges szabályos kristály válik.
Mutatnak egy képet arról, hogy milyen az üvegbe tett főtt rizs,
amelyikhez naponta így szólnak: „köszönöm”, és milyen, amelyhez így: „te
hülye”. Előbbi szép sárga, íze kitűnő, a másik sötétbarna és rohadt.
Mutatnak egy képet, a Szentlélek szó ismételgetésekor
kristályosodott vizet ábrázol. Szép formájú a kristály. A démon szóra
kristályosodott víz amorf és sötét.
Mondod, kedves barátom, még a
szélnek és a víznek is parancsolt. Úgy látszik, mi is tudunk neki parancsolni,
még akkor is, ha nem látjuk közvetlenül a hatását.
Emlékezzünk csak rá, mit hagyott
ránk Jézus: Még nagyobb csodákat
is fogtok tenni, mint én.
Ilyen lehetett a pünkösdi
nyilvánvaló csoda, és ilyen az észrevehetetlen, de kétségtelen hatásunk a
minket körülvevő valóságra. Ha mindez igaz.
Utolsó kommentek