Mickey webnaplója

POST
Nemritkán elmegy az ember az események mellett anélkül, hogy ügyet vetne rájuk. Így jártam tegnap magam is. Mindjárt a munkahelyre utazáskor ért két impulzus, melyek – úgy tűnik – nem rendítettek meg túlságosan.
Az első a buszvégállomáson ért. Ugye felszálltam, felszálltunk a buszra. Résre kinyitottam az ablakot, hogy közvetlenül érjen egy kis friss, reggeli szellő utazás közben. Kivártuk a menetrend szerint indulás idejét, majd a sofőr indítózott, kétszer gázt adott, az ajtókat nem tudta becsukni, kiszólt a fülkéből, hogy sajnos az ajtózárás sikertelen volta miatt a busz kiáll a forgalomból műszaki okokból. Ki-ki vérmérséklete szerint morgott a bajusza alatt valamit. Leszálltunk, a busz félreállt a szervizelésre kijelölt sávba, majd ... becsukta az ajtókat.
A csúcs naponta Vérhalom. A Dunától induló társaskocsi, hogy Márai szóhasználatával éljek, felkapaszkodik a Rózsadombra, majd körülnéz a dombtetőn, (ez Vérhalom), és áthaladva a Törökvész úton, megindul lefelé. Mikor felértünk, szemben autósor vesztegelt. Méltán, mert a piros lámpánál egy autó mögött ugyanolyan Mitsubishi colt állt összetörve, mint a mienk. Még a színe is ugyanolyan barnának mondott szürke. Azért ütköztem meg a látványon, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire össze tud törni a colt. Az eleje, mely korábban domború volt, most homorúvá lett, lámpája romokban, a kocsi burkolata alaposan meggyűrve. Csak találgatom, mi történhetett. A látvány nekem azt mondta, hogy az első kocsi sárgánál fékezett, a colt pedig gázt adott, hogy átérjen a még „világos piros” lámpánál. Nem így történt. Csaknem totálkáros lett a colt. Egy pillanat alatt.
PRAE
40 éves piar érettségi találkozó
Három éve történt.
Fociztunk, mint régen, csak nem olyan jól. Majdnem meghaltam. Nincs már levegőm ehhez a mozgáshoz. Mindegy, rúgtam egy gólt, és most mi nyertük meg az „Oszkó”-kupát, a lakatosok. (Oszkó nagyjából műhelyfőnök volt egy külső helyen lévő politechnikai műhelyben, ahol a fele osztály lakatolni, másik fele asztalozni tanult. Már akkor többet tudtunk nála humán dolgokról [legalábbis mi azt hittük. Hiszen az általa vezetett intézményben volt olvasható ez a felirat: Az ajtót hagyd úgy, ahogy otthon, de itt csukd be!], s rémesen utált minket, alighanem kisebbségi komplexusa volt. Ezért nonstop cikizett bennünket. Nos, hát személye kötötte össze a kettévált társaságot, ezért is lett a kupa neve Oszkó-kupa.
Sokat beszélgettünk. Talán nem is volt felesleges. Egyiküknek igyekeztem bizonyítani, hogy igenis imádkozhatunk a Szentlélekhez. Akkor is, ha bennünk sóhajtozik. Az anyában is ott mocorog a gyerek, mégis beszél hozzá, s nem hiába. Ha a Szentlélek nem én vagyok, hanem Ő egy másik személy, akkor rajtam kívül is áll, és szólhatok hozzá. Egy másik égi személlyel folytatott viszony, kapcsolat maga az ima.
Sokan közönségesen beszéltek, nem is tudván, mit mondanak. Aztán együtt misére mentünk, utána sokan közönségesen beszéltek, nem is tudván, mit mondanak.
Elhatároztuk, hogy felmegyünk Szigligetre. Megebédeltünk, majd elhatároztuk, hogy mégsem megyünk fel Szigligetre.
Így hát hazaindultunk kocsikkal. Néztem a felhozatalt. Egy új VW, egy KIA, egy új Opel Astra kombi, egy új Mazda 6-os, egy Peugeot 307, egy Picasso, mégegy VW. Nagyon sokat güriztem 7 éves Mitsubishimért. Ezek általában újabbak, legalább olyan jók.
Sokat gondolkoztam azon, hogy miért húztak el mások tőlem. Ilyenek jutnak eszembe. okosabbak nálam, vagy jobban helyezkedtek, több megalkuvásba mentek bele. Örökölték a vagyonukat. Utóbbiakban lehet valami. Elismerem, hogy egyesek aktívabb tevékenységben töltötték idejüket kevesebb tököléssel.   
Egykori hittanárom a jobb emlékezetű társaim szerint azt mondta volna hajdanán: Ha nincs hited, akkor is mondhatod imaként: Isten, ha vagy, segíts, ha tudsz. Ebből ugyanis nem lehet baj. Hát? Nekem két bajom is van vele. Az egyik, hogy ha van Isten, akkor abszolút, vagy ha nem az, akkor nem Isten. Következésképpen nem kérdőjelezhető meg: tud segíteni. Mindig tud, mert Ő olyan. A másik, hogy ami használhat a nem hívőnek, bizalmaskodás annak a részéről, aki hisz. Mert ha hisz, akkor nem vonhatja kétségbe, hogy Isten segíteni képes. Ez már szinte pimaszkodásnak hat.