POST
Kedvenc történelmi alakja, és miért éppen ő? – hangzik a körkérdés következő
pontja. Erre nagyon jól és egyben nagyon rosszul lehet csak válaszolni. A
kedvenc azért az, és a negatív hős is azért az, mert ilyennek ismertük meg.
Azért ilyennek, mert szakértő tollnokok többé-kevésbé ilyennek-olyannak
állították be őket. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a közelmúltból hozok egy
semleges példát. A Beatles tagjai marketingje a hosszú haj (gombafej), a
dizájnjukhoz illő öltöny és a kedélyes-humoros jópofizás. Ennek kellett
megfeleniük, hogy mindenki hamar azonosíthassa magában őket, és zenéjük mellé
elkönyvelje valahogyan. A nyomukban induló Rolling Stones-nek így csak a
rosszmodorúság, a keménység, fenegyerekség, szókimondás, durvaság maradt, hogy
jól meg lehessen különböztetni őket az előző bandától. Nem állítom, hogy ilyen
feketék-fehérek lettek volna maguk a tagok, de ilyennek kellett mutatkozniuk,
ilyennek kellett megismernie őket a nagyérdeműnek.
A történelemben is így van ez. Avagy ismerjük-e az 1956-os forradalom objektív
valóságát? Miért ismernénk objektívebben a történelmi alakokat?
Példaképek persze vannak. Azokból válhat ilyen, akikről elegendő információ
maradt ránk. És el kell tekintenünk a reklám torzító hatásával. Biztos, hogy
nekem egyik ilyen alak Karol Wojtyla, II. János Pál, mert ismerem, mert
amennyire megismertem emberségét, nekem szimpatikus ember esendő és hős
mivoltával együtt. Másnak ilyen Gandhi, vagy valamelyik nemzeti hős. Ilyen
nekem még Mindszenty. Sokan bírálták és bírálják ma is. Az ő génstruktúrájával,
neveltetésével összhangban, azt gondolom, hűséges maradt eszményképéhez, és
kihozta magából a maximális Mindszentyt.
Mert mindenki másra és másra van kitalálva. Én pl. nagyon rossz Gandhi vagyok,
de a magam mentalitása szerint törekszem a többre, a jobbra. És nem vágyom rá,
hogy tananyaggá legyen életem.
Visszaolvasva a rögzítetteket, látom, hogy adósa maradtam a kérdésnek. Akiket
soroltam, szentek. Ám nem vagyok valami harcos típus, mint a királyok
legtöbbje, meg híres hadvezérek, stratégák. Úgy turkálok nagyságukban, mint az
egyik püspök a pártokban. Azt mondta, mindben van előremutató, és mindben akad,
ami taszítja. Igazán mindegyik pártba be kellene lépnie. Ha mégis ki kellene
kötni egyvalaki mellett, a megállapodott korában járó Széchenyi mellett kötnék
ki.
PRAE
Virtuális hittan
Felekezeteket soroló honlapon találkoztam többek között az unitárius
vallással. Honlapjukon szembeszökő módon megtalálható rövid kátéjük. Ebből
azonnal kiderül, hogy Jézust nem tartják isteni személynek, következésképpen
nem keresztény, azaz nem Krisztus-követő vallás az övék.
Kerestem a katolikus honlapon hitünk rövid összefoglalását. És nem
találtam. Sürgősen pótolandó. Ez nem vicc. Kit érdekel, hogy a liturgikus
naptár miket sorol, s a legújabb hírek micsodák! Kell, hogy ráérezzünk a jó
szándékú kereső igényeire, különben sokan nem találnak be hozzánk.
Epekőletétel
Hétvégén S.I.-nél voltunk, akit epekővel műtöttek Bécsben. Hazahozta a
„kavicsot”, és megígérte, hogy körbemutogatja mindenkinek. Időközben azonban
elfelejtette, úgy kellett figyelmeztetnem: Hékás! Azt ígérted, hogy
megnézhetjük a bécsi nagy-követ. Néz rám nagy szemekkel, aztán leesik
neki a tantusz, és megmutatta.
Tényleg nagy volt.
Zenei tűzijáték
Ma reggel megkíséreltem
internetről meghallgatni egyik kedvenc komolyzenei slágeremet, melyet nem kapok
meg kazettán v. CD-n az Auchanban.
Richard Wagner: Imigyen szól
Zarathustra c. mű nyitánya. A bő egy perces szám úgy nyílik ki, mint egy
virág. Mint a tűzijáték-elemek sorozata, melyek egymásból fejlődnek ki szépen
sorban. Ezt érzékeltetik nekem az üstdobokkal alátámasztott részek. Arra
gondoltam, hogy ha hozzánk vendég
jön, ezzel kellene fogadni. Majd pedig koccintani velük.
Mindenki törődjön a maga
dolgával – szól a közmondás. Ezzel igencsak ellentétben áll a
kápolnában a misevégi könyörgés szövegével, mely így hangzott: Ne törődjön
senki a saját dolgával, hanem Jézus ügyével.
Utolsó kommentek