A freeblog érdeme is, hogy holnap megjelenik egyik postom az Új Buda c. lapban.
Ha minden igaz, az Egy nehéz nap
délutánja c. postra a szerkesztő a neten talált rá, és kell neki. Blogvédelmi
kérdésekről ő se tud többet mint én.
Fogalmam sincs, mi jár egy félkolumnás
cikkért.
Minek számít?
Másodközlésnek talán.
Lehet, hogy a jog még nem
foglalkozik a blogokkal?
Az is lehet, hogy szabad hozzáférésű lévén mindenki
azt csinál vele, amit akar.
Ámde van egy kereskedelmi része is a dolognak sztem.
Amíg valaki saját céljára használ valamit, jól teszi, azért van a dolog.
Ám, ha
az enyémmel kereskedni kezd, a haszonból nekem is jár, mert munkám nélkül nem
keletkezne az ő haszna sem.
Ki lát itt tisztán?
* * *
Élt egy néger Afrikában
Feleségem hétfőn koriba megy. Neki kedveskedek két nótával, melyet oly gyakran
és oly lelkesen énekeltek, amikor ő még kislány volt:
1.
Élt egy néger Afrikában
Nem járatták iskolába
Úgy nőtt fel a Szaharában
Mint egy fekete pont pont pont pont
Elvesztette a kabátját
Mégsem kapott soha náthát
Mert mint tudjuk Afrikában
Nincsen semmire sem gond
Hókusz-pókusz
Csüng a fán egy kókusz
Arra megy egy szerecsen
És megrázza a fát
Rázza
Rázza
Közben magyarázza
Hogy mennyire szereti a forró AfrikátKacagó leopárd
Sötét az éj
Hallani a dzsungelben a
tamtamdob-zenét
Hu!
2.
A krokodilus a Gangesz partján
csücsül a farkán és spekulál.
A feje félig kint van a vízből,
s a konyhapénzből – de rosszul áll.
A krokodilus nem mást, csak vizet iszik,
a neje nem bánja, ha sokat iszik,
a krokodilus a Gangesz partján
csücsül a farkán és spekulál:
Nem is sejti, hogy jövőre
ridikül lesz már a bőre,
ő csak pólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik!
Utolsó kommentek