POST
Az ízlésbeli különbségekről nem vitatkozunk. Ettől azonban még nekem is lehet véleményem, sőt van is. Ha azt látom egy írás címében, hogy tegnap, ma és holnap, vagy azt, hogy tegnap és ma, akkor egy fogalom ugrik be, de azonnal és disztingválás nélkül: közhely. Mert lehet a cím: A cipőfűzés módja tegnap és ma, vagy a fűkaszálás tegnap és ma, röhejes. Arról nem is beszélve, hogy tegnap ugyanúgy fűzték a cipőt, és kaszálták a füvet, mint ma. És nem érdekel, hogy a tegnap alatt nem tegnapot kell értenünk, hanem ki tudja milyen régi kort. Mert ha azt akarja mondani, hogy a XVII. században, akkor mondja azt, és ne lezserkedjen a szerző ezzel az odasercintett tegnap és mával. Ugyanígy fantáziátlannak és a szellemi restség termékének nevezem a kerek évfordulók jubileumi lihegését. Csak egy konkrétumot említek. Szabó Magdának példásan megünnepelték a hetvenedik, a hetvenötödik, a nyolcvanadik és a nyolcvanötödik születésnapját. Sőt, betöltötte a kilencvenedik életévét is! Először is, maga a költő és író halálosan unta ezeket az üres lihegéseket, másodszor is maguk az ünneplők se nagyon tudták, hogy milyen újabb díjban kellene részesíteni az újabb öt évet megért írónőt. Akkor meg minek? Akár élő személyről van szó, akár valamiféle eseményről, hát nem kerek évfordulón kevesebbet ér az illető, továbbá „szögletes” évfordulón jellegtelenebbnek ismerjük az amúgy kiemelkedő fontosságú tényt? Mintha az idő múlását ünnepelnénk, és ehhez katalizátorként kölcsönvennénk valakit, vagy valamit, hogy megtehessük. Nekem ez gagyi és agyzsibbasztó. Nekem a Kodály-módszer itt és most is nagyon fontos, akárhány éve halt meg a mester. Nekem a repülés ténye itt és most nagyon jelentős dolog, akárhány éve repülték át a La Manche-csatornát. Nem mindegy???! Nem az a fontos, hogy képes géppel repülni az ember, a francia akadémia egykori, ezzel ellenkező egybehangzó nyilatkozata ellenére?
PRAE
Karinthy írja, hogy ha egy férfi egyedül van, az egy személy. De ha egy nő belép szobájába, akkor férfivá lesz, éspedig oly mértékben válik férfivá, amennyire a nő nővé. Ez a sommás megfogalmazás több mindent kifejez. Pl. azt, hogy a felnőtt ember önmagában kevés. Jobbára csak félember. Egész emberré akkor lesz, amikor viszonyba kerül másokkal, a másikkal. Ha komolyan veszem a hitem diktálta valóságot, azt ugyanis, hogy az Eucharisztiában Jézus ténylegesen megjelenik, akkor nem tehetem meg, hogy ezt a páratlan alkalmat ne éljem meg. Akkor viszony keletkezik közte és köztem. Nem maradhatok hát szótlan, mert udvariatlan volna, nem is vághatok a szavába, mert az is udvariatlan volna. Célszerűen csendekkel átszőtt párbeszédben próbálom életembe teljesen beengedni Égi barátomat, aki kívülről-belülről körbevesz és megszólít. Valószínűleg fel-fel kell tennem a kérdést, ki nekem Ő. Nem kevésbé fontos feltenni Neki is kérdésemet, ki vagyok én Neki?
***
A konyhán Á. dicséri, hogy milyen fényesre vannak súrolva a szerzetesek konyháján a csapok. M. megjegyzi: Végeztünk. Most itt hagyjuk a csapot ... s négykor a sok papot.
***
KOVÁCS visszafelé CSÁVÓK
Utolsó kommentek