POST
A koriból jövet rendesen a Margit híd budai hídfőjénél szállok át a combinóról a HÉV-re. Miután túljutottam az ellenőrökön, akik napi rendszerességgel megnézik igazolványomat, hogy még mindig nem hamis, még nem járt le, még nem kopott el, tehát túljutottam rajtuk, lenéztem a lépcsősor aljába, hogy ráérek-e komótosan ballagni, avagy jön-e éppen a megállóba szerelvény. Most nem jött, lassacskán lépkedtem lefelé. Lent közös térbe érkeznek a HÉV-ek mindkét irányból. Rendszerint az emberi húgyszag az, ami megüti orromat, amikor leérek. Igen, mert a szélirány többnyire északi, és onnan jön ez a penetráns szag, a túlsó feléről. Megjegyzem mindjárt, hogy ott is állnak ellenőrök. Nem tudom másképp elképzelni, mint hogy ők büntetésben vannak a BKV elöljárói részéről. És azt se tudom elképzelni, hogy bírják a szalmiákos szúrós szagot órákon át. Csak nem levitézlett vécésnéniket, -bácsikat alkalmaznak ellenőrként odalent?
No mindegy.
Ma a közös térben két tinilány beszélgetett. Kb. egymástól tízméternyire néztek farkasszemet egymással. A teltebb a Batthyány tér felé menő vasút peronján, a soványabb a Szentendre felé menő HÉV peronján állt. Az előbbi kommunikált széles gesztusokkal ajakcsücsörítve, nyelvet öltve az utóbbira jelelt szinte nonstop egyfolytában. A másik zömmel „hallgatta" szemével levéve az ajkakról és a jelekről az adást. Csak olykor mutatott valamit tenyere és ujjai segítségével. Jókat derültek mindketten. Én is megmosolyogtam a hosszas jelenetet, és arra gondoltam, hogy kettejük között a teltebb a „bőbeszédű", noha egyetlen hangot sem ejt ki a száján, a másik pedig a kevésszavú, aki csakugyan „alig jut szóhoz". Nemsokára jött a városba közlekedő szerelvény. A bőbeszédű még egy összetett mondatot küldött a soványkának, mindketten mosolyogtak, és a sovány kezével búcsút intett amannak. Ezt én is értettem.
Hazamentem.
És lőn éjjel és lőn reggel.
Rutinosan ébredek, rutinosan öltözöm, borotválkozom, bekapom a tablettákat és a tejeskávét. Az éjszaka kitartóan szemergett az eső. Lucskos a járda, lucskos az úttest. Előttem kb. negyed órával indult útnak XY, középkorú férfi is fekete nadrágban sötétbarna kabátban. Kiért a Szentendrei útra. A kifelé tartó HÉVhez igyekezett. Ezt pontosan követni lehetett abból, ahol feküdt mozdulatlanul a korareggeli szürkületben. A fejét tapogatta egy másik férfi, s még ketten álltak mellette. Az első kocsi üthette el, a második pedig az elsőbe szállt bele. Mire átértem a megállóba jött a mentő (már nincs rajta vörös kereszt, sokan talán félnek tőle, ezért valamiféle hatosztatú jel, tán búzákból áll az emblémája), és megpróbálkozott azzal, amire egyáltalán képes. Magam utána küldtem egy fohászt, hogy teljesüljenek vele kapcsolatban mindazok a dolgok, melyek meg vannak írva róla a nagykönyvben. Másképpen fogalmazva az Isten irgalmába ajánlottam az áldozatot. PS. Este felé a Hírtévé szalaghírben hozza, hogy súlyos fejsérülése lett annak az 52 éves férfinek, akit reggel a III. kerületben elütött egy autó.

PRAE
Mekkora egy csille?
CsK értésünkre adja rövid önéletrajzában, hogy egy évet Kolombiában, és 16 évet Csillében töltött (sic!). Gondolom, jól elgémberedett ennyi idő alatt a szűkre szabott vaskocsiban.
Meghallotta ezt precízen gondolkodó barátom, SCS, aki szerint nagy méretű csillék is vannak, amelyben simán ki tudott nyújtózni.  Hát igen, hát igen.
De 16 évig??? Csak elgémberedhetett, miután éhen, szomjan halt, többször napszúrás érte és még többször halálra fagyott a csillében. 
Flacni
Volt nekem egy kolleginám. Mindenben praktikus észjárású, pragmatikus gondolkodású asszony. Gyorsan és sokat beszélt kedves, csevegő stílusban. Valószínűleg agya még gyorsabban kapcsolt, így még nagy tempója ellenére sem sikerült mindent szabatosan végigmondania. Több ízben rajtakaptam, hogy rövidít. Több szót von össze. Így keletkezett az ő fejében a flacni. Hogy értsétek, miről van szó, felidézem azt a mondatát, amelyben elhangzott: Tőlem jöhetnek a vendégek, nem csinálok a vendégjárásból nagy flacnit.
A figyelmes szófejtő hamar rájön, hogy itt két fogalmat hevenyész egybe: a faxnit és a flancot. Azt sűrítette össze, hogy nem csinál nagy faxnit a vendégeskedésből, mert minek az a nagy flanc.
Egyik húgom mondta egy időben sűrűn: Milyen kupori vagy. Ez is összemosás következménye: Aki zsugori szándékkal kuporgat, az kuporgató, zsugori helyett: kupori.