Ma is egyedül keltem, mint hetek óta. Megírtam már, hogy nincs tévébekapcsolás, nincs igazodás a mellékhelyiségekben, nincs látens verseny, ki készül el előbb, ki lazíthat egy kicsit, milyen tempóban menjünk a HÉV-ig. Felkelek, folyamatosan végzem a kötelezőket (vagy annak látszókat), és halkan behúzom magam után az ajtót, hogy a még szunnyadókat ne ébresszem fel. Nem érdekel, mikor jön – és megy – a HÉV. Ha jön, felszállok, ugyanígy a buszra. Nincs kapcsolat, nincs viszony, nincs alkalmazkodás, egyedül közlekedés van.
Ma reggel egyfajta háromszög alkotta viszonyba kerültem megérkezésemkor.
Adva a főszerk,
adva a számítógép-nyomtató-monitor-egér-billentyűzet-szkenner-aktív hangfal-elegy, és
adva vagyok én.
Adva továbbá ama szent türelmetlenség, mely szerint a gépek nem romolhatnak el, mert ezeken áramlanak az információk, a levelezés, az új kéziratok stb.
Márpedig a gépek egészen addig működnek, amíg el nem romolnak.
Majdnem úgy folytattam a mondatot, hogy addig működnek, ameddig akarnak.
Ma reggel pl. a szinte új nyomtató nem akart. Ez roppant idegesítő tud lenni. Eléggé szétszerelhető. Nyitogatom, belenézek a hasába, de semmi nyomát nem találom annak, hogy mi gátolja a nyomtatásban. Látszólag semmi. Márpedig a kijelző a tiloson áll, és azt igyekszik tudomásomra hozni, hogy valami keresztbe fekszik a gép gyomrában, ami megakadályozza a termelést.
Az első reakcióm, hogy holnap jön a rendszergazda, és szóra bírja a masinát.
A második, hogy nem romolhat el semmi, de ha mégis megteszi, nekem tudnom kell kijavítani.
A kettő per a pont szerint abból, hogy képes vagyok autót vezetni, még nem következik az, hogy meg tudom javítani, noha az egyszerűbb gép, mint a pc és a nyomtató. Ám e korrekt válaszomra rendre jönnek aztán ilyenek: Igen, igen, de...
Emlékszem, a múltkor attól jött rendbe a gép, hogy a szakember az akadályjelzés ellenére mégiscsak behúzott egy lapot kézzel, és átgyötörte valahogyan a kijelölt pályán. Az magával sodorta az alig látszó hulladékot, melyre reagált a gép.
Próbálkozom vékony lappal.
Semmi.
Vastag lappal.
Az is eredménytelen.
Utoljára kapok egy pauszt, mely ugyanúgy nem jön elő a henger túlsó végén.
Ekkor támad egy zseniális ötletem. Kétoldalt 45 fokos szögben levágok a pauszból. Így középen keletkezik egy nyelvféle, mely kibújhat aztán a henger túlsó felén. Így is lett. Elkapom ezt a kibújó nyelvet, és húzom erősen. Ahogy a fémhenger pörög, úgy tisztítom meg a rátapadt részecskéktől. Mire áthúzom a pauszt, tiszta a henger felülete. Indítom a nyomtatót, és működik.
Kedves fehérgallérosok. Bármikor járhattok így, mint én.
Ötletemet ingyen rendelkezésetekre bocsátom: Pauszt csúcsosan levágni, betolni, áthúzni, gépet újraindítani, és biztos a siker!
Biztos... ;-)  

PRAE
Egy kis szolmizálás
Mi-ti-szó? (föl egy kvint ugrás, majd le egy nagyterc.) Aggyá nekem is!
Szavak
red neck ejtsd: rednek. Ez egy amerikanizmus. Jelentése vörösnyak(ú), Naptól leégett nyakú, azaz paraszt. Visszafelé kiejtve: magyar szó, a paraszt munkája nyomán terem: kender.

Minden relatív
A főszerk. dohog, mert a postafiókunkból délig sem hozza el senki a postát: Ez itt szerkesztőség. Nem szerelmes levelekre várunk!
Hát!?
Egy Beatles-dal szövege másfajta türelmetlenségről szól. Oh mister postman… – énekelik a fiúk, kotorja már ki a nekem szólót a táskájából. Hát nem érti? Írt a kedvesem! Mire a dear postman imigyen nyugtatgatja őket: Please wait a minuit, wait a minuit. Mindig csak ez a wait a minuit – fakadnak ki a fiúk. Feszültséges ez a „wait a minuit”. Várj egy kicsit!

Lány-lény
Nő – Kecses, mint egy szarvasü-
nő 

T. meséli:
A kigyúrt, kétméteres, meglehetősen ösztönös természetű gyerek homlokán három betű ékeskedett:
Z S É. Ez a tetkó betöltötte egész homlokát. Ismerve lobbanékony-robbanékony természetét, sokáig senki sem mert rákérdezni: Mit jelent a ZSÉ?
Próbálgatták kitalálni, de nem ment. T. végül rákérdezett. A vagány mosolyogva meséli:
– Kiskoromban magam tetováltam tükör előtt a homlokomra, hogy ÉSZ.
– És?
– Mondom: tükör előtt!

Dilemma az EU-csatlakozás előtt:
„Egy út van előttem,
Melyiken induljak?”
Kovács külügym. 2003-ban eszközöket akart küldeni Törökország megsegítésére.
Én meg a – talán – ötlettelen Kovács megsegítésére küldöm:
– 20 db lófarkas-félholdas török harci lobogó, esetleg Göre Gábor bíró úrral, aki egész lobogógyárat telepíthetne oda. Ö. m. a. f. [ti.: Ögye mög a fene.]
– Óriásplakátok a Szigetvárnál meghaló II. Szulejmánról.
– Fekete szemtakaró a félszemű dervisek megsegítésére.
– Fekete leves, alias: szurok, várvédelem levezénylésére.
– Fekete leves, alias: kávé, diplomaták letartóztatásához.
– Ágnes asszony gyolcsa, hátha ők ki tudják fehéríteni igazságos harcukkal.
– Jatagánok, szuronyok, handzsárok Scud-rakéták megsemmisítésére.
– Tárgy, ugyanazok támadásának kivédésére.
– Alláhu akbár, – harci kedvet fokozó szlogennek.
– „Bagdadot rozzant akolnak nevezted!” – szlogen Bush számára eredménytelenség esetére.