Ancsa ma téli képeket küldött Québecről. Québec francia, Quebec
angol (árnyalat a különbség, de eltér a kétnyelvű kanadai város francia és angol
írásmódja). 1959 nyarán itt járt egyik nagybátyám is, Kornél (Piki), mert
elküldte nekünk a város színes képes katalógusát. Azért olyan emlékezetes ez
nekem, mert ezt kaptam 13. születésnapomra. Az pedig azért nevezetes, mert tulajdon
születésnapomon vágták ki manduláimat a MÁV kórházban. Apám azt mondta, hogy a
mandulaműtét az semmi, két forintért naponta kidobatná a manduláit. Én nem dobatnám
ki, mert a mandulaműtét valami. Az enyém úgy kezdődött, hogy egy szépséges
szőke ápolólány kitátott számba spriccelt egy pokolian keserű lét
(megbocsátottam neki), nevezzük novokainnak. Utána fájt az érzéstelenítés, fájt
a mandulák eltávolítása, fájt a varrás és fájt a madzag végére húzott csomó. Itt
abba is hagyom, mielőtt szegény olvasóim elájulnának. Még egy dolog fájt, ha
nem is olyan nagyon. Annyi almakompótot kaptam, hogy tárolás közben
megecetesedett egy nagy adag.
Visszatérve Quebecre, az én katalógusom szebb volt, mert nappali fényben
fotózták körbe a várat, a folyót, az erődítményt, a régi ágyúkat, a turistákat,
az őrségváltást. A mostani sorozat meg egy téli éjszakán készült. Mióta elég
csapadékos időben autózgatunk, egyre kevésbé szeretem a havas utcákat mutató
képsorokat. Szép, szép és veszélyes. Vagy legalábbis sokba kerül, ha sikerül
koccanni.
Itt persze most nincs se hideg, se hó, a nap is kisütött. Ű
Micával istenéltettük egymást, Tücsi meg minket. M. elment klubot tartani Vörösvárra, és megüzente sms-ben, hogy a MÁV tájékoztató szerint már az Északi Összekötő hídon jár a vonatja, és megáll Aquincumban, ehhez képest Kaszásdűlőről indult, melyet természetesen lekésett. Ez volt a MÁV ajándéka mikulásra. Azzal vigasztalódhat, hogy még kaptunk az üzletközpontban olyan polár kesztyűt, amilyet kinézett magának.
Utolsó kommentek