Mickey webnaplója

Nem akartam többet visszatérni Lázár Ervin könyvére, de mégis megteszem. Lehet, hogy azért, mert a délelőttöt A Szív c. lap korrektúrázásával töltöttem [a szerelemről fog szólni a májusi szám, és akkor ez most a reklám helye volt], és még bennem vannak az „így kell írni”-„úgy kell írni” megrögzöttségek.
Nem tudom.
Mindenesetre eszembe jutott, hogy LE egy helyen említi, hogy azt olvasta valahol: Úgy szájon vágom, hogy attól koldul. Emlékezete szerint az ő gyerekkorában így emlegették a szólást: „aarúkódú”, azaz arról koldul. Ez pedig – mint kifejti – jogos, mert a koldulás szóban az éneklés értelmű kántálás, koledálás rejtőzködik. Utóbbi hangzásra csakugyan közeli a koldulás szóhoz. A koledálás pedig az értelmező szótár szerint legények kelet-európai szokását jelöli, akik karácsony, újév táján csoportosan házról házra járva énekeket mondtak, és pénzt kértek érte. (Ilyesmi volt a betlehemezés, a regölés stb.) Csakugyan énekléssel egybekötött kéregetésfélék voltak szokásban. Bennem is ez visszhangzik gyerekkoromból a fülembe: Arról koldulsz, azaz arról énekelsz (amiről én akarom, hogy énekelj). Bár attól is lehet „énekelni”, ha az embert jól fültövön sederítik.
Mi az, hogy lehet!
De még mennyire.