Amint hűvösödni kezdett, folytattam a nyelvészeti kuriozitásokról szóló könyvet. Már megint beleakadok olyasmikbe, amiket én máshogy látok. Mindenesetre a hangképzés, az artikuláció, annak egyszerű szervezeti megoldása, a nyelvek hangzóinak sokfélesége, a hangzók egymásutánjának szabályai és lehetőségei, a lehetőségek parlagon hagyása, azt értelmes gondolkodás tükröztetése a beszéden keresztül, a gondolatok morfémákba, szavakba, kifejezésekbe, mondatokba foglalása nekem nem magától értetődő, hanem mind megannyi csoda, melyet megszemlélek, és elbámulok ezen a gazdagságon, isteni ajándékon.
Még az foglalkoztatott, hogy mennyi lehetőségünk volna az egymásban való gazdagodásban, s mennyire más dolgokkal töltjük el az életünket. Talán ezért szerencsések a legszegényebbek, mert van idejük egymás felé fordulni, és többnyire elgyönyörködni egymás személyiségében.
Remélem, így van, vagy legalább így is van.
Utolsó kommentek