A nap vezető híre: Gábor 65. Isten éltese!

Gondoltam, meglepem egy Ugly Dollal, de elolvastam a figurák jellemzését. Nem illik rá egyiké sem. Így nem veszek ilyet, nehogy félreértés okozója legyen akaratlanul is akár. Inkább kap egy Good Book-ot. Majd körülnézek. Gábor szülinapjára Csia Kaliforniából olyan kedves sorokat küldött, hogy ha nem haragszik meg érte, közlöm.
Kedves Mizas! [Ez én vagyok]
Nem hiszem el hogy „nincs dio-ma”, egy ilyen nagy napon.
Az jutott eszembe hogy mikor a Mama 75 eves szuletesnapjat unnepeltuk a
Gabor megkerdezte a Mamat:  hat milyen erzes 75 evesnek lenni?
A Mama valasza az volt, majd megtudod, ha oda ersz fiacskam.
Isten Eltesse a Gabort szuletes napja alkalmabol es remeljuk hogy lassan O
is megtudja hogy milyen erzes 75 evesnek lenni ,addig is sok oromet es egeszseget kivanunk
Gabsa. Ez a „dio ma”-ra  Love Csia
Másik hírem Melegh Marianne-tól érkezett: Június 5-én Dóra nevű unokahúga feleségül megy Gyorgyovich Péterhez, aki Londonban él és masszőr. Megörültem annak, hogy ilyen kicsi a világ, és hogy szegről-végről rokona leszek Marianne-nak. Ő hosszú évekig ingyen könyvelt és gépelt be mindenféle dolgokat a jezsuitáknak. Sokat beszélgettünk, már amikor mód volt rá, maga is mesél életéről egy jezsuita anyagban, ami a párbeszéd honlapon meghallgatható.
Péter meg apám öccsének (Egonnak) az unokája.   
Más. Olvasom, hogy létezik egy olyan honlap, mely csak jó híreket fogad és terjeszt. Rákattantam, és csupa konvergens magatartásról szóló hírt találtam. A villamosvezető megvárta az utast, az utas  kilyukasztásra továbbította a tömött villamoson jegyét, az utasok pedig kezelve visszajuttatták neki.
Épp csak azt nem írták meg, hogy Pistike átadta ülőhelyét egy öreg néninek, és este megmosta a fogát miután elköszönt szüleitől. Utóbb pedig papucsát szépen, párhuzamosan az ágy lába mellé helyezte, állig betakarózott, és mosolyogva elaludt.

Nekem jobb hírt mesélt tegnap Mica. Azt ugyanis, hogy abortusz c. postja olyannyira feldagadt a sok kommenttől, hogy szakemberek is nyitogatják. Nem egy, és nem kettő abortusz gondolatával kacérkodó illető is el-elmélyedt az ott írottakban, és tegnap M. örömmel közölte, hogy négy magzatot mentett meg idáig a post, és a rengeteg komment. Innen üzenem a megmentetteknek és szüleiknek: Isten áldása kísérje életüket és tegye boldoggá őket. Akik mégis abortáltak, azoknak pedig bocsásson meg.        

Magam, ha itt-ott kismamát látok, mindig utána eresztek egy röpke sóhajt, Áldja meg őt és bébijét a Teremtő. Ennyi kijár nekik. (Még több is, amit egyre kevésbé kapnak meg.)

* * *
Nem mindegy.
Nem mindegy, hogy azt mondom, egyöntetű vagy hogy ön egy tetű.

Balázs Gézánál olvastam még ilyeneket. Merthogy sok minden nem mindegy. Ide csak egyet másolok, kicsit anális, de jó.

Nem mindegy, hogy azt mondom: kecsesen ringó fecske vagy azt, hogy recsegve fingó kecske.
Ám ma tudathasadt lettem. Nem mindegy nekem ugyanis, hogy vallon vagy flamand vagyok-e, esetleg belga. A katolikus sz.m. festőművész blogjában olvasom a katolikus sz.sz.p íróról szóló megjegyzését: Otoba barom.
Miért írja ezt: Mert Sz.Sz.P. bántja Spiró Györgyöt, aki ilyet írt 1984-ben: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van. Senki se pisszen.” Stb, stb.
Erre Szentmihályi Sz. P. így reagál: "Spiró mellett olyan írók szerepelnek, mint Imre Kertész, Esterházy, Nádas, Konrád, Kornis, szóval a nem lábszagú mucsaiak."
sz. m....AZ OSTOBA BAROM! Hová lehet még lefelé menni?
Az a bajom, hogy a magam módján tisztelem történelmi könyveiért SzSzP-t,
festményeiért sz.m.-t, blogját is olvasom, derülök jó humorán.
Meg kellene-e utálnom valamelyiket,
mindkettőt,
egyiket se,

és mit kezdjek ezzel a mérhetetlen szembenállástömeggel,
amely csakugyan riasztó méreteket öltött mára Magyarországon.
Nem lehetne közeledni,
nem lehetne irgalmazni,

nem lehetne megbocsátani,
nem lehetne kibékülni,
nem lehetne kölcsönösen tiszteletben tartani egymást?
Mi lesz így velünk?